Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)

1919-03-02 / 9. szám

2 Nagykállé és Vidéke tél, s nem tudjuk megérteni az enten- tetől sem, hogy miért dob ebbe a közös­ségbe a maga érdeke ellenére is. Nem akarunk hinni az engesztelhetetlenség­ben és nem akarjuk még kimondani, hegy Wilsonba vetett reménységünk is szétfoszlik. Nem akarjuk és nem merjük ezt végiggondolni, mert hiszen ha igy lenne, akkor mindent elveszítet­tünk : a mát is, a holnapot is. Egye­lőre megdöbbenve és értelmetlenül ál­lunk a talány előtt. Válaszul a „JfagykáSléi problémák“ c. cikkre. Irta : Söreinkéi Péter. Featebbi cikk ai állami elmegyó­gyintézetnek esetleg Debrecenbe vagy Nyíregyházára való áthelyezésével feg- ialkeEvá* így végződik : »Kár . . . h*Sy városunk vezeti firfiai ntm nagy agitálást fejtenek ki ebben az irány­ban ;t hegy a főgimnázium ©da he­lyeztessék ! Távol van Illem a gondolat, mint­ha azért szólanék ; mert a *vezető fér­fiak közé* soroznám magamat ... éh a világért sem ! Sőt úgy vagyok, mint a hogy hajdanában Kossuth Lajos meudotta magáréi a 48-ki nemzeti vív­mányokra gondolva : »ninoson bennem az a bipekrizis, mely tetteti, mintha nem akarná értékelni azokat a nemze­ti sikereket, amelyeket elért ; sőt állí­tom — úgymond Kossuth Lajos és tu­dom, hegy : a sajtó szabadsága, a te­lelés minisztérium Budapesten, az éven­kénti országgyűlés Pesten, a térvény előtti egyenlőség, a közős teher vise­lés, az urbérség eltörlése, az amié Erdéllyel* stb. Oly értékek, amelyekért érdemes vala élni és küzdeni *stb. Nos ! hát bármilyen igénytelen vagyok is, én is elmerem mondani, mikép nem vagyok annyira hipokrita, aioesen ben­nem annyi hipokrisis, mintha azt akar­nám tettetni, hogy nem tadom mit esináltam itt közel 50 esztendő éta ! Sőt! nyugodt lélekkel merek rámutat­ni a nkállói reform, egyháznál a temp­lom külseje, belseje, orgona, torony. iskolák, papi, — tanítói lakásokra, a határban szerzett kétszáz holdnyi felé­re, melyeket a jelenlegi s az elhalt ál­dott emlékezeti gondnokok és presbi­terekkel végeztünk, ssereztünk. To­vábbá előbb a főreáliskola, majd a fő­gimnázium fejlesztése, segélyező egye­sület, Internátus, az első óvoda, pol­gári dalárda, polgári olvasóegylet, if­júsági egylet, els© nőegylet, temetko- zési társulatok, mátészalkai vasút stb. stb-re s önérzettel mondhatom el, hogy megtettem mindenütt kötelességemet. Most azonban már evek óta félreállt­tá«*. Fáradt s öreg vagyok. Rám fér a pihenés s talán ki is éidemeltem; en­nélfogva én már nem vexérktdem. Azonban úgy vagyok, hogy ha a trom­bita megxendül p. a nkálléi állatai fő­gimnázium érdekében, még most is megmozdul bennem a vér, mozgásba jönnek elgyötört idegeim és öreg csont­jaim. így vagyok most a »bfagykállói problémákkal« szemben is . . . Mert hát miről van szé? ! Nagy- kállónak egyik legjelentékenyebb, leg­nagyobb hordsrejü intézményéről! ti. a nagy kallói állami főgimnázium áilan- dósitásáról, mert igen jelentékeny té­nyezők p. a közigazgatási járási székely, a járásbíróság s teiekkőnyv, a pénzin­tézetek, mint közgazdasági s keresko- delmi tényezők, a féidmives iskola, hogy | a vallás-erkölcsi tényezőket, az egyhá- | zakat, elomi iskolákat s templomokat Az a fa koronája, amely a sok bstegrész, a rajta levő száraz levél gyümölcs és virág kocsánytól könnyen felismerhető megfiatalítandó. Ez alatt azt értem, hogy az egész korona min­den ágának két harmada levágandó, az igy elő állott esonkokat dendrin, vagy erős vasgálic oldattal (10—20 •/„) bemázoljuk, hogy a még ott maradt Monilia myceiiumokat -ezáltal is tönkre tegyük. Végül még a gyümölcsfák hiába való meszelésére hivom fel a figyel­müket igen tiszteit gazda társaimnak. E helyett többet ér, ha 10 »/,-os dind- rin oldattal, vagy ha az nem kapható 2—5 •/» híggal permetezzük be jól vastagon úgy a fák koronáját, mint a derekát is. Ez a sok, repedésekbe le- huzódott rovarokat is megöii, ram vé­di meg, mint a meszeléssel a fára bo­rított mész köpenyeg, ami alatt a ro­var bábok még a cinkék ellen is jó védelmet nyernek ; ezen kívül a me­szelés folytán az igen káros vértetűt j sem ismerjük fel s igy ellene nem is védekezünk. A rendes dendrin ez is azonban nemcsak a kártékony tárgya­kat zúzhatja é3 tartja távol gyüm. fá­inktól, hanem ilyen fákon a kártékony gombák sem tudnak msgtelepedni és erőt venni. Ezt az igen jó, mondhatom a gyümölcsfák ápolásához »unikum* szeri különben a helybeli Hangya szö­vetkezetünkben is raktáron tartathat­juk és igy használhatjuk. Vidéki lapjáraténkat tisztelettel kérjük, úgy a hát­ralékos mint a folyó évi elő- fuetési-dij megküldésére. Akik tartoznak azok lapjaihoz inai számunkhoz mellékeltünk posta- utalványt. Tisztelettel a NagykáÜo és Vidéke kiadóhivatala. ne is említsem; az iskolákat melyekről a reformátusuk felfogása hogy „az ukola & gyermekek iemftOfna, a templom pedig a felnStlek iskolája f* n©, meg az elmegyógyintézetet, ip*ß» kereskedelmi és társadalmi, létesítmé- uyeket ; de kulturális seempe&tbél, -* jövő előkészítését tekintve mégis *gfÜ legjelentékenyebb tényez© az lila» főgimnázium. Csak mellékesen «Öl­tem most, hegy milyen sok kiválé em­ber került már ki ölven év éta ©Ibit a vidéki középiskolákéi (hát még .ftö- háremszáz esztendő éta az előzi Re­formátus nagykálléi kis gimn&c&af — partikulákéi ? !) tanárok, papok, t«hí­ré k, orvosok, bírák, mérnökök, vasuta­sok stb. stb ; csak azt említem meg, kegy az 1917 —1918 isk©!ai év ban járt a nagykálléi állami főgimnáziugh ba nkálléi illetőségű US, szab©l«sutt^ gyei 113, Aa iskola népessége &§§— 300 közt váltakozik. Az ilyen népes középiskola szükséget pótol kulturális tekintetbon feltétlenül. Gondoljuk ha» zá e számhoz % magántanulók »sgp számét, azokat a kedves növendék Isii* »yakat, akik közül bizony sok, más­ként alig végezhette volna a gimnázi­umot, mint úgy, hogy a főgimfftitts helyben volt ! Sőt azt hiszem, hogy feözsljávétk az igazsághoz, ha azt mondom, & 118 helybeli tanuló löszül is elmaradt volna, ha nem höiyhen Vtö a főgimnázium ! . Ezek eigondoiigl mellett fel sem lehet számítani mi«ß*-' áa károsodás, hátrány származnék oh«' bél nemcsak a helyi ; hanem as álta­lános kultúra emelkedése esetiig ha­nyatlására nézva is; ha nem lenn« tl)v főgimnázium. Azt pedig igazán csak mellékese« érintem — bár én «re’ íé nagy súlyt helyezek —, hogy a ffgUÉn náziuw esetleges elvitele, vagy bezá­rása esetén mit veszítenének a feáattt-. lajdonosek, (én mér megérte» a »«$' század hetvenes éveinek végén ée nyolezvanas években midőn e vényszék és a vármegye eltávozott^ hogy a házak nemcsak üresen marad­tak ; de lakó hijján epszeomlottak, élő, pusztultak ; továbbá mit veszítené«!©! a nyerstermelők, vesztene az ipar, a kereskedelem, a társadalmi élet stb. Ennélfogva mindenki indokoknak tart*" hatja, ha a főgimnázium helyben méf radaaáárt esdeklőnk számosán, Ei pl- dig — ez idő szerint — s a »probtí- mák« írója szerint is.ugy lenae lég* biztosabb ha aí állami elmegy égy. tézet esetleges elvitelével a főgimapt«- urn ebbe a monimentalis, másfélszáza­dos, de még századokig fennállhat!, szime örökkévalóságra építettnek lát­szó szilárd palotába helyeztetnek áfc! Erről különben már a műit év nya­rán egy népes értekezlet tárgyalt il Dr. Mezossy Bia ur jelenléte és irá­nyítóm mellett a nagykállói városhá­zánál Sőt idevonatkozóíag el is készült egy kimerítő munkálat. Remélem, hogy ez a munkálat kéznél is van ; do ta­lán kézhez kellene juttatni, az akkori megállapodás szerint a közoktatásügyi, Színházi Elet, Uj nemzedék, Karczolatok című újságok kaphatók a nyomdában.

Next

/
Thumbnails
Contents