Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)
1919-02-09 / 6. szám
február 9. TXt K sein HETI LA P Eio*. .kötési arak: iiadijlnp-iniejcJonT)» : Megjolm minden v*sérn*p. Egét* é" \b korona, féhwe 5 korona. SARKA8Y JÓZSEF. SeerketttSsii) és ínadáhiv.utál: negyed évre. %'SO kor. Sarltaiy Jóssef kőnymyomiij* ét Egye* °zám ára 20 fütár. papirkereskeiéso NagykHU. $ területi integritás. Irta : Dr. Supka Séta. Fájó sebet szaggatunk : a terület* integritásról akarok szólam. New akarok lelkeket megrázó, de valójában üres szavakkal harsonázni — annak aa ideje elmúlt. Nem akarok a fehér lé mondájával nekikezdeni, amivel kőzép- kori barátkrénikásek úgy iparkodtak Magyarország területi egységét igazai- ni, hogy elmondták, miként csapta be Árpád vezér a Szvatopluk aevé szláv uralkodót. A becsapás aem jogaim. Nem akarok esendtfrszaronnyaí támogatott szupremáciákról hallani, hívják azt csehnek, románnak, vagy — magyarnak. — De szélani akarok arról, hogy ha ez a Magyarország a Kárpátoktól a déli Dunáig es Csiktol a Lajtáig ezer év óta egyseges terület volt, akkor annak mélyebbreható okai vannak, amin sem Kramarzs, sem Neeul- eea tábornok nem fog változtatni tudni. . A mai tízmilliós magyarság nem volt, hanem Utt. És pedig lett a Duaa- Tísza mentén sok sok idegen törzs együvé olvadásából. Volt itt avar, bolgár, szláv, görög, gepida, frank, török, tatár, kun, sváb és legalább hótfajta magyar. A gabonatermő vidék gazdasági azonos erdekei, aztán a középkor egyetT á r c a. feji iffMicsják téli ápolása. A helybeli gazdakörben előadta : Füredi Sándor kertészeti féiatizd, Na*y általánosságban szólva a legtöbb gazdának mostoha. gyermek« a gytvHoIasfa. A legtöbb nem is vár tő- ! íe hasznot s csak annyi gyümölcsfát ! tart, hogy ép a házi szükségre legyen valami. A fás helyes gondozása pedig ismét eilen fogalom a gyttmöloefáink valóban atoméra képet adnak. Igv van ez hazánk túlnyomó ré- szehnrt, Ja Szabolcsban, a legnagyobb j foktj ' p;di? ott, aitol egy kissé szervi:« ;> i ; hajlandó.. £ ga. dak a ta- mint pl hí. an-rban is van már erre fedi ózható peiöa . Kecskemétben, hol a gyümölcs termelésit es köszönhetőn nagy szállítási eszköze : a Duna, létrehozta, honi' egyik ember a másikkal, egyik falu a másikkal, egyik nyelvű vidék a másikkal érintkezésbe lépett s a mind sűrűbb érintkezés által átvették egymás nyelvkincsét, egymás gondolatait — ez a mai magyar nyelv. Az •rseágnak azok a vidékei, amelyek nem tartoztak a Duhatongely gazdasági érdekkörébe, a hegyvidékek, kimaradtak ebbél a kölcsönös áthatásból s megtartották a maguk külön nyelvét. De ezek kézül is az északi hegyvidék, amelyet seb egyenes utón a Dunába rohanó folyó köt össze a Dunatengellyel, ha nem is nyelvben, de érzésbeltieg az Alföld népelemével, a magyarnak nevezett, magyarrá lett földmives néppel azonosnak érezte magát, mert évről- évre aszályokon fát hordott az Alföldre és elhelyezte ott a maga háziipari oikkeit, s vitt magával fel érte gabonát. Az erdélyi románság, amelynek ma is csak egy — hajózhatlan — folyója van, amely bekapcsolná a Duna-Tísza rendszerbe, idegen maradt ettél a folyamattól. így volt ez majd ezer évig. Aztán a 19. század második felében a magyar dzsentri-osztály kikopott az in- dttsztrializmus fejlődése következtében a birtokairól. Hogy gazdaságilag elhelyezkedhessek, átvette a beamteri pályákat , s hogy ezt magának biztosítsa, s hogy önmagát állítsa be ez az oszlik legfőképpen, nemesik jé módjukat, hanem gazdagságukat is. S vármegye s itt a káliéi határ is van olyan alkalmas a gyümölcstermelésre, mint a kecskeméti vagy nagyköröst s hogy a gyümölcstermelés oly kezdetleges, azt a g£ adakozón ségnek s legfő képen pedig a vezetés hiányának tulajdonítom. Itt is terem oly jé gyűmöies s kevesebb rizikóval, mint a feihazott városok határaiban. Még értékesítem is jói lehetne az itt jól termelhető gyümölcsöt a szomszéd hidegebb Galícia és Ukrajnában. Ha a gyümölcsféleségeket szemügyre vesszük, a kacskemétí és körösi világkereskedelmi gyümölcsök a meggy és kajszibarack egy oseppat sem külömb az itteninél, — amit itt is a háború előtt már nagyobb mennyiségben szállítottak, exportáltak is. Hl valamelyes! helyesebben gondozzuk, kajszin is olyan terem, hogy táiy az egyetlen nemzetmentŐ tényozl- nek, felállította a magyar nyelv kritériumát : csak az lebet jé magyar, aki magyarul tud (s elfelejtették, hegy a Gag» Oktáviánok — akik pedig olyan jól tudtak magyarul, bogy a Petőfi Társaság taggá választotta éket —- mégis esak irredentát csináltak a magyarság ellen !) íz a végzetesen hibái szempont hozta magával, hogy a nemzetiségeknek nem nyitottak nemzetiségi iskolákat; ezek astátt kikényszerültek Prágába, « most onnan marcangolják ezt a szenvedő országot, holott tokkal jobb lett volna tét nyelvű, da a magyarsággal egy elitet élé középiskolákat és akár egyetemet is a magyar állam tót nyelvű alattvalóinak adójából állítani, ahogy ezt Desk Ferenc kívánta. És magával hozta ez a szörnyű hiba azt is, hogy a gazdasági szempontokat teljesen mellékeseknek Ítélték ; Erélyt pl. még a fóidgáz-akcióban t* idegen, német tőkének szolgáltatták ki ée szabad teret engedtek az Albínók* nak és a Zsivnosztensztváknak. Izek, jél felfogott üzleti érdekből, hogy minél több üzletfelet szerezzenek, kiját- szották a nemzeti szempontot, maguk mellett : Űzették & pópákat és a jegyzőket s ezek irredentát hirdettek — a nekik járó percentekért. Erdély — miután a magyar Alföld a maga (hanyagát a jé vízi összeköttetésnél fogva a BHBM MHBHBRBmBHMBm a kecskeméti ennél stmmivei tan ki- iőmb. Ezután az itt széliében igen bőven termő ; de csak vad, magról termesztett, (nem oltott) őszibarackot említem fel azért, amely azt bizonyítja, hogy még ez a világ legtomesebi gyümölcse is itthon érzi magi-, fson gyümölcsfaj oltott, általam termőit ne* sí esitett, vállfa] tál csodálatos szépséges kívül még kiváló izével és illatával is kiváltotta az illetőkből, akik esi megízlelték a esődé latot . Végűi, hogy a dió is ilyen hálás e vidéken, az mindönki alőtt ismeretes. íme nem is egy-két, hanem sok, a téli almán kívül majdnem minden gyümölcsfaj jól érzi itt magát, s ha gondozzuk azokat, hálások is érte, s igen jó modot teremthetne magának az őzt felkarol« gazda közönség. (Folyt, kér.
