Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)
1919-02-02 / 5. szám
3 íoüiüár í. ti csend tikkasztó tompasága ülte meg a lelkeket. S akkor tényleg lecsapott az első villám : október 24 ikélől kezdve a legjobb magyar hadtestek, Debrecen, Kaposvár Marosvásárhely, elkeseredetten odacsapják a fegyvert ; hiába tovább nem szenvedünk és nem pusztulunk. Gyerünk haza ! S megkezdődött az a gigászi hőm* pölygés, amely felbontással, vérbefoj- tással fenyegette az egész országot azok miatt, akik lelketlenül belevitték a nép milliókat ebbe az ötcszteRdős kalandba. Ha ez a lavina még mindig úgy találja az országét, hogy azok vannak az élén, akik miatt verték, kínoztak, agyonlőttek, halálba kergették a népet, akkor a lavina lehengerli nemcsak azokat, akik idáig juttatták ai országot, hanem velük együtt magát az országot is. Itt volt hát a cselekvés perce : eltávolítani a bűnösöket, meg váltani az országot az ötszáz eves járom elől, s a bosszúval terhesen ha- zagomolygó katonaságot szétoszlatni a falukba, a családi élet békítő melegségébe. Im« : ezért kellett! a forradalom, ezért kellett a Habsburgoknak menni- ök, ezért kellett a Linder-féle »nem akarok katonát látni !« ezért kellett a sürgős földreform. A munkapárt volt csatlósai ébredeznek ; a forradalom túl úri módon bánt el velük. A kormány ellen váda kát kezdenek szórni, amelynek rövid- látóan aljas két támasztó pontja, hogy »n forradalom tönkretette hadseregün- keíffés hogy »a földreform elvágja a magyarság életerejét.w Nos, még ezúttal nyugodtan magyarázzuk meg minden ilyen er elkedő hangnak, hogy mindezt Tiszr István sorsszerű, végzetesen bűnös beszédje okozta ; s hogyha ma az ország véresen szenved, ezt tisztára az október I7-ikínagy beszédnek köszönheti, amely mögött ijeszt® fenyegetéssel ott emelkedik a sötét rémkép : hiába ! És mondjuk meg a forradalom minden ellenségének, hogy mindenki vétkes az ország pusztulásában, aki Tisza István csökönyösségét támogatta, aki őt istenítette, s aki még ma is olyan hangokat merészel hallatni, hogy : »visszasírja még ez az ország Tisza Istvánt !ff És mondjuk meg a forradalom ellenségeinek, hogy Tisza István olyan nagyon vétkezett Magyarország ellen, aminő nagy szolgálatot sem István király, sem IV. Béla nem tett ennek az országnak ; de neki van egy mentsége : az, hogy nagyszabású ember volt. Azoknak azonban, akik a forradalom ellenségei, gzoknak ez a mentségük sincsen meg ; s ha sor kerül majd az ítélkezésre — már pedig oktalan korai előbuvásukkal önmaguk hívják ki ezt az Ítélkezést! — akkor könyörtelenek leszünk velők szemben. Mert az a vé- gezetes, sötét szó : hiába ! meg itt rezeg a lelkűnkben és bosszúért kiáltoz az ellenforradalom minden legkisebb mozzanásánál is. Ezt ne felejtsék el ! Képviselőtestületi gyűlés volt január 3Ö-án ifij. Toka Sándor kelyette* főbiró elnöklete alatt. Az előadói tisztet Se* ress József főjegyző töltött® be. Jegyzőkönyv hitelesítőitől Palánszky Bertalan és Bereczky Jozsaf kérettek fel. Tudomásul vette képviselőtestület, hogy két községi hivatali munkaerő alkalmazására, továbbá a vásár vám 100 százalékos felemelésére hozott határozatait a vármegye jdváhagyta. — A városháza déli szárnyának bérbeadására vonatkozólag a szociáldemokrata párttal kötőt! szerződést a gyűlés elfogadta, s utasította az eiőljátóságot, hogy jóváhagyási záradékkal ellátva a vármegyére terjessz# fel. — Az elöljáróság felhatalmazása alapja« csendőrőrmester által eszközöltetett szükséges szobajavuás és festés költségeit a község által fedezsndőnek ismerte el a gyűlés. — Elhatározta képviselőtestület, hogy fedezet hiányában a csandorlaklanyába a villanyvilágítást nem vezetteti fee. Az évi bér 1000 kor. a bevezetés 1287 koronába kerülne. Kapcsolatosan azonban kijelenti, hogyha a csendörkerüieti szárnyparancsnokság bevezetteti, bérlet lejártakor becsértékben átveszi. — A lóapaállatok kihezatala tárgyában lótartó gazdák előterjesztett kérelmét a gyűlés nem találta törvényszerűnek. — de e mellett idejet is múlta az. — Görőmbei Péter ref. esperesnek azon szépen megokolt írásban beadott indítványát, hogy addig is míg a Szegényház megvalósítható nem ls«z, sjs elesett szegények, hadi özvegyek, — hadi árvák és hadirokkantak segélyeztessensk, a nemes ügyhöz méltóan egyhangúlag magáévá tette a gyűlés s úgy a segélyezés, mint a Szegényház létesítésének megszervezéséhez : Görömbsi Péter református, — Marnó Gyula rém. kath. — Hudáky Gyula gör. kart». — lelkészeket Bródy Emánuel rabbit. — Ná-* nássy Andor, Dr. Sőrés János, Dr, Gödény Sándor, Szabó Antal, Pels'őczy Béla, Morgenstern Lajos, Bereczky József, Sovány Ferenc, Palánszky Bertalan képviselő testületi tagokból Kun Imre és az elöljáróságból álló bizottságot, küldötte ki. — Kapcsolatosat» tudomásul vette f üles, hogy a Szegényfeáa javára Bogdány Ferenc földbirtokos 600 kor. Kun Mátyás hí ytyföldtérő 200 kor. adományt z-At, kiknek jegyzők inyvi eg kösKőnetét nyí,vátátotta. (Folyt, kőv.) Én is, en is, el búcsúzok, elmegyek a világnak Valahol a Nagyalfőldön: Bánatomban beszegődök betyárnak ! A betyárnak jól megy dolga, világa ! Eöld erdőben nefelejts a párnája ! Egy legény is búcsút mondott, elmerd a nagy világnak . . . Valahol a Nagyalföldön : Bánatában beszegődött betyárnak. kézi sajhálta Bálintot ; de s2ive , . . lelke vonzalmának nem tudott parancsolni ! Az ezüstös fényű hold, már hanyatlóban volt, mikor Gábor elbúcsúzott Rozitól s kiment a pusztára.. Egyszerre csak, — amint megy, mit sem sejtve, — hirtelen egy fegyveres ember ugrik ki az árokból; fegyverdörej hallatszik s Gábor szivén találva holtan bukik el. — Reggel Gábort ott találták vórtócsában a nyiresi pusztaszélnél meghalva. Mindenfélét gondoltak és beszéltek az emberek, de a rejtélyes dolog nyitját nem tudták kitalálni. Csak akkor lett világos a dolog, amikor hire járt, hogy Szekeres Bálint világgá bujdosott. Nagy bánat UkozoU ez időtől fogva Rozi szivében, ,&n<wle iwbssa^v mutva Szekere Bálinj tot elfogták a pandúrok a baktai er- S dobén, ép, akkor, mikor az igazak ál- í mát aiudta gyanútlanul. — S mikor ! ép, ment Mihály napján megkötözve I hozták be Kótaj falujába, Róziék há- | za előtt, — Rozi Bálintot látva, egy ! nagy sikoltással összerogyott. — Más- I nap temetés volt. Bálint végső kiván- | ságát a pandúrok teljesítették . . . i Két szurony között, megkötözve lehor- gasztott fővel állt a sir szélén, amelyikbe Rozit leeresztették. Azután a pan- I durok elkísérték a törvényszékre Bá- í lintot, hol sok rablásáért, szándékos I emberölésért 20 évre Ítélték el. | * ^ . , ** Egy késő őszi délutánon egy Öreg j koldus fehér szakálla!, rongyos tarisz- | nyával botorkált a temetőbe. Majd megállóit egy korhadt fakeresztnéi. ame- ! Íven még látszott annyi Írás : xItt I nyugszik Gereblyés Rózái, élt 22 évet* ] majd letérdelt a sírnál s bánatos zo- | kogásba kezdett Másnap az arra menő | temető kertilő halva találta az öreg ! koldust. Meghalt bánatába . . . S az ; az ember : Szekeres Bálint volt. — A | nép ajakán, még ma is él e romanti- I kus történet . . . { ífj. Rád vány 1 Sándor. A vár?: gye t-..,yes- községeiben újból é.s ujbőj -- tör: az anarchia, a földek* n levő takarmány, az erdők és az ntszeli árkok fája v> rmegyeszerte szabad préda, a magtárakat, Nyíregyházát kivéve, ahol rend van, a vármegye legtöbb községében történtek kisebb nagyobb erőszakosságok, amelyek arra indít alfák a népkórmányt, hogy Sza- boic .vármegye egész területére elrendelte a röglonkélő bíráskodást. A kormánynak ez a rendelete jan. 27 én érkezett meg Nyíregyházára a törvényszék elnökéhez aki abelögymi-, niszier rendelete alapján nyomban kihirdette a statáriumot, amelyet a kivetkezőkben hoz a vármegye népének tudomására : fóagyar népköztársaság. A nyíregyházi törvényszék elnöke. 1918. EL XXV. - C. 1. 31. szánt, &fir*deSméíif„ A magyar felelős kormánynak 1919 évi január hó 24-én kelt s a belügyminiszter által 1523 —1919. szám alatt közölt rendelete alapján a rögtöni- télő bíráskodás az alább megjelölt bűncselekményekre Szabolcsvármegye egész területére kiterjedő hatállyal el* rendeltetvén,- a ■ Vá 1.U-; v étikre statáíh\\:i íviiddteteit el;
