Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-01-28 / 4. szám
t január 28. Általánosan elfogadott elv, hogy a hadviselő felek a semleges államokat minden ellenségeskedéstől meg kell kíméljék s hogy a hadi műveletekre nem «zabad sem szárazföldön, sem vizen a semleges területet használni. Erre vó- natkozólag az 1897-iki hágai conferen* tla kimondotta, hogy a semlegesség szabályozása elkerülhetetlenül szükséges. Ennek folyománya a londoni con- f«rentia,mely 1Ö08 december 4 tői 1909 február 26-ig tartott. E confarentián Anglián kívül résatvett a hét nagyhatalom, asonkivül Spanyolország és Hollandia. E conferentia tanádskozmánya 71 cikket s rendelkezéseket tartalmaz a hadi tengerárról, a hadi dug- árúról, a semleges zsákmányok sem- legesellenss támogatásáról, a magsemmisítésről, lobogócaeréről, kíséretről, az átkutatás ellen támasztott ellenállásról és kártérítésről. (folytatása következik.) Páll {Gyula. Marné Gyula ünnepélyes beiktatása. Városunk köztisztelet- és nagyrabecsülésnek örvendő róm. k&th. plébánosának — kit egyházi főhatósága a Kállay család kegyúri praesentájára másfél év előtt a nagykállói plébánia lelkészévé kinevezett, — most adta meg ns egri érsek az investiturát. Az ezzel járó ünnepélyes beiktatás f. hó 21-én, vasárnap d. e. 10 órakor folyt le fényes ünnepség keretében. A beiktatást az egri érsek megbízásából Énekes János ricknói prépost, főesperes, nyíregyházi plébános végezte, lei magas szárnyalású beszédben mutatott rá a vallás nagy erkölcsi értékére, s ennek TÁRCA. A m mint munkásra. Irt», s & főgimn. liceilis előadásán felolvasta : 0r. Kovács Jenöné. As emberpótlás megindult az égése vonalon, mint a háború egyik legközelebbi következménye. Szinte látjuk a magyar paraszt csodál- kozóan ijedt ábrázatát, molylyel mondja, mikor a férfiak helyét elfoglaló asszony sereget látja : ^,hát a fehérnép is ember ?.“ Évszázadok alatt a nép agyában ugyanis az »ember“ fogalma úgy alakult ki, hogy férfit értett alatta. Úgy hisszük, helyes nyomon indulunk el akkor, midőn a „nőt“ mint munkaerőt vizsgáljuk/ ha e nép felfogásából indulunk ki és azt keressük, mily fokban tud férfi lenni a nő, ha kénytelen szükségből a férfiak munkakörét foglalja el? Itt pedig álljunk meg •gy szóra és nézzük, mi is az a kénytelen szükség ? Higyjék el azok, akik nem merültek el a sociologia mélységeibe, hogy még a háború előtt sem volt egyszerűen divatos vagy hóbortos áramlat a nők térfoglalása a mint én már régen ezt Önök előtt kifejtettem, hanem az okozatosság (causalitás) örök és rendíthetetlen törvényeinek jelensége. a lelkekre való alkalmazása folytán a papság értékes munkájára, az itthon levők megrendült lelkének egyensúlyozásában és megnyugtatásában. Beszédeben kegyeletes szavakkal emlékezett meg b. Ferenczy Bertalanról, s mindnyájunk szivéből vett szavakkal mutatta be utódját városunkban — kevés megszakítással — 11 éven át működő Marnó Gyulát. A beiktatási szertartás végén az uj plébános mindenkit magával ragadó beszéddel köszöntötte híveit, mely után ünnepélyes szent misét végzett Javorrek Elek erosi lelkész éíi káplánja eegédletévelIstentisztelet után küldöttségig üdvözölték a város nevében Seres József főjegyző és a ref. egyház nevében Nánássy Andor főgondnok, mindketten azoknak a feltétlen úri erényeknek további megtartását és a közélet minél szélesebb rétegében való értékesítését kérték az ünnepelttől, melyet benne Nagykálió minden rendű és val- lású lakója osztatlanúl megismert és megszeretett. Délben a beiktatott plébános ebédet adott, melyen a város vezető fér- fiai vettek részt. Marnó Gyula. Egy szerény ember nevét írjuk e sorok élére, ki múlt vasárnapon ünneplés tárgya volt. Marnó Gyulát egyházi fönhatósága a nagykállói róni. .kath. egyház plebánosi állásában véglegesen megerősítette. Ezen megerősítéssel Nagykálló társadalmának osztatlan, régi óhaja jutóit a megvalósulás révébe. Marnó pályájának kezdete óta, csupán rövid megszakítással városunkban teljesíti hivatását, itt nyugodt, szerény modorával, egyéniségének barátságos közvetlenségével csakhamar meghódította a lelkeket és minden körben, minden társadalmi rétegben, az a vágy támadt, vajha e szerény káplán egyszer a parochusi állást is a hslybeli rom. kath. egyháznál tölthetné be. Bizonyára nem kis jelentőségű tény és nem köznapi egyéniség bizonyítéka az a körülmény, hogy ily sokfele felekezetű, ily különböző élet- és világ felfogású társadalomban valaki osztatlan szeretetnek és megértésnek örvendhet. De a beiktatás ténye kétségtelen nagy elégtétel és megnyugvás magára az ünnepelne is. Nem gondolok állása helyének nagyobb társadalmi környezetére, sem állása — talán más helyeknél kecsegtetőbb — anyagi viszonyaira, hantm gondolok arra a lelki örömre, mely eltöltheti, midőn magáénak mondhatja azt az oltárt, melyen már a fiatal pap ideális lelkesedésével mutatta be az áldozatot. Vajha ez áldozatot mindenkor kedélye csendes nyugalmával tudná bemutatni ! Vajha az oltár környékétől távolíarthatná az üzéreket és kufárokat! Vajha ne hatna odáig az az áldatlan küzdelem, mely föleleveniteni kívánja a vallási villongások korszakát és gyűlöletet, ellenségeskedést akar s ítani. Hiszen nevetni való dolog, hogy egy ilyen szerény helyen a világnézetek ádáz küzdelemre élesítik fegyvereiket, kaczag- tató az a béka-egérharcz, de egyszersmind elszomorító, hogy egyes éjeli baglyok a legszentebb eszme örve alatt törnek mások romlására és kikezdik mások nyugalmát. Sem a liberalizmus, sem a klerikalizmus, sem a hithűség, sem a ezabsdgondolkodás nem teszi az embert sem jó, sem rossz emberré ! A tiszteséges ember becsüli másnak a meggyőződését, ha annak csakugyan van meggyőződése. De lehetnek mindkét táborban bérencek, meggyőződés nélküli kitartottak és jellemtelen törtetők, kiknek csak egy elvük, csak egy meggyőződésük : az egyéni érvényesülés. Vajha ezek távol maradnának az oltártól! Hisszük, hogy Marnó Gyula megfogja óvni oltára szentségét és tisztaságát. És ez az igaz Istennek bizonyára kedves cselekedet lesz. Legyen Krisztus szive szerinti pap, legyen igaz pásztora nyájának és a jó és jellemes emberekkel karöltve törekedjék arra, hogy az emberiség a tökéletesség paradicsomát megközelítse, hogy Isten országa legyen e földön . . . (—ech.) 1 Férfias munkateret kértek és követeltek ; a nők as utóbbi néhány évtized óta, mert est leérniök és követelniük valamint elfoglalniok szükségszerüleg muszáj volt. A ki a nagy társadalmat, mint szerves testet nézi és érti meg, például Spencer Herbert, az a nők mozgalmának meglepő sikereiben egy óriási szervnek olyan élettani jelenségeit lálhatta volna meg, melyből prófétai ihlettség nélkül egy milliókat gyilkoló, vagy nyomorékká tevő világháború bekövetkezését sejthette volna meg! A nők mozgalma ugyanis a társadalomban olyan ezer és ezer élettani analógéval azonos, melyek valamely szerves testben észlelhetők, midőn azt. egy titokzatosan lappangó betegség korai tünetei lepik el és ezen támadásra a test az ismert élettani törvények szerint a spontán védekezés jelenségeivel felel. Ma csak annyit mondhatunk, hogy csodálatosan bölcs volt a természet gondoskodása és védekező ereje a minket ért nagy háború pusztításaival szemben, midőn a nőket már évtizedek előtt a fent jelzett mozgalomba hajtotta, amelyek alapján azután ma, amikor égető szükség van munkájukra, arra jórészben képesekké is váltak. Nem szabad ezután úgy tekinteni a nők munkaerejét és képességét, mintha ezen vizsgálódás után és ezek alapján akarnók elhatározni, hogy munkára engedjük-e őket vagy nem, hanem azt kell a deduktió logikai törvények alapján meghatároznunk, hogy mint meglevő munkaerő, miként állja meg helyét a nő ? E kérdés tárgyalásánál pedig két világszemlélet került és jut egymással háborúba. Az egyik amelyik az orvos szemén át nézi a nőt, a másik, amely a szociolugos látószögletéből értelmezi. Azt hisszük közismert dolog, hogy az orvos a férfias munkára általában képtelennek tartja a nővilágot midőn szorosan vett testi és szellemi tekintetben, a férfi munkaképességével és munkáratermetségével szemben, rendkívüli hátrányban másodrendüségben levőnek ismeri fel és jelöli a nőt. Nem tagadja azonban az orvosi nézőpont sem, hogy a nő sajátos hivatáskörében elsőrendű és pótolhatatlan, fenségesen tiszteletreméltó munkakört, missziót tölt be. Annyira sajátos és szervezetébői folyó hivatás ez. hogy ezeket soha férfiak be nem tölthetik, mig fordítva nem áll ez a tétel! Vegre még katonák is lehetnek és teljesítettek is ilyen szolgálatot a nők. Ha azonban a nőt mint munkaerőt a szociológus szempontjából nézzük, akkor eddigi tapasztalataink alapján is azt kell mondanunk, hogy ellentétben minden orvosi nézettel, majdnem minden téren jól megállották helyüket, sőt az átlagférfinél a legtöbb esetben tökéletesebben, megbízhatóbban végezték munkájukat s igy az emberpótlás ezen első lépése helyes, természetes és szerencsés volt. Történt pedig ez alig néhány évtizedes
