Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-01-07 / 1. szám
2 a legszélesebb alapon nyugvó cultura biztos, egészséges és termékeny. A másik ok az, hogy a XVIII. század a cultura terjesztésének gondolatában örök érvényű igazságot mondott ki. Igazságok, melyeket századok Ürmeinek el nem veszhetnek. valamint tudás nélkül nem lehet boldogulás ezen a földön. A XVIII. század az értelmi fölvilágo- sodás terjesztésével maga után vonta az új igazságok gyakorlati érvényesítését, új állami és társadalmi rend megalkotását. A XVIII. század az értelmi felvilágosodás kora, a XIX. az akarat, a cselekvés, az óriási vállalkozások kora. Összevetve : a XVII. században többet gondolkodtak, mint Krisztus óta összevéve, a XVIII. században több tudást terjesztettek, mint a világ teremtése óta, a XIX. század a lognagyobb vállalkozások, cselekvések kora. A XIX. ezázad szüli Napoleon lángelméjének tetteit, a nagy forradalmakat, majd Német- és Olaszország egyesítését, ekkor születnek a legmerészebb utazók s a tudományok gyakorlati alkalmazásai olyan merészek, melyet még a legnagyobb görög philo- sophusok elképzelni sem tudtak volna. A XIX azázad szülte a socialismust és socialis törvényhozást. Az orvosi tudományok haladása egyszerűen kolosszális. A bölcselők nagy része az akaratban látják az egyedüli valóságot s tanítják, hogy: minden akarat. Feltűnő, hogy most az akarat hiánya tűnik fel az embereknek. Az iskolában a túlságos elméleti, értelmi kiművelés kárára van az akarati életnek. Az életben a hivatalnoki pálya a legintoligensebb százezrekből kiszívja az akarat erejét. Ha a sok elsorvadt akaratú ember között akaró ember jelenik meg, játszva jut előre, mert semmit annyira nem becsűinek, mint aa akaratot, az akarni tudót. A XIX. század iskolája az értelmi műveltséget nem csekélyli, sőt a maga conser- vativ álláspontjánál fogva, az értelmi munkára nevelést végzi, mint az akarat fejlesztését. Mi lesz már most a XX. század jellege ? Fog-e mutatkozni valami új mossanat az európai fejlődésben ? E kérdést is próbáljuk megoldani. Jósolni nehéz, mert hisz a század elején vagyunk. Azonban kétségtelen, hogy a XVII. század produkálta a tudást, mert a tuTÁRCA. Három vers. Irta : Indig Ottó. Eíls, sáros ősszel. Ami életünk: négy fal. Poros, szára* szürke könyvek. Unalma# ős*i délutánok. Fonayadt virágok, meddő könnyek. Ez a négy fal bámul le ránk, Szívja föl a vágyunk. A múltúnk agy pár képeslap, S egy asszony , . . . . . Élünk. Visszatérés az álmok országából. Bíbor palástban indultam útnak Álmok szőtték körül a lelkem. Lángvörös nappal, hajnalkor keltem S aranyat se leltem. Lekopott rólam a bíbor palást A vágzba, semmiségbe fúltam. Emlékszel hogy mentünk, kéz a kézben tartva Szürkén megfakultan ? Nagykáöé 4# vMáfce datlanság, a babona megfulladással fenyegette. A XVIII. század át akarta alakítani az életet az igazság útmutatása szerint. Magával ragadta a tömeget, mert e nélkül nincsen forradalom. A legnagyobb erőkifejtést a XIX. század mutatja fel, midőn óriási tetterejére volt szüksége, hogy az új tudomány alapján a föld arcát az emberi élet javára megváltoztassa. Vájjon a XIX. század nem feszitette-e túl az akarat princípiumát ? Hatalmas erő az ' akarat a szellem világában, de ha e szabadság korlátlanul nagy, akkor épúgy rombol, mint alkot. Az akarat, ha korlátlansággá fajúi, ennek egyetlen óvszere: az erkölcs. A XIX, század épen az akarat műveinek nagyságától szédült meg s törte át korlátjait. Az a korszak, melyben az emberek bűn nélkül éltek, nem volt sem a történeti élet elején vagy végén, ez sem a múltban sem a jövőben nőm volt és nem is lesz. Mert az embereket lehet tudósabbakká tenni, de nem jobbakká, A történetet sem erkölcsi mozzanatok mozgatják, hanem szenvedélyek, érdekek s talán az értelmi belátás is. Végeredmény képen akkor volna tűrhető az élet e földön, ha sikerülne az érdekek súrlódását és ellenkezését a legminimálisabbra csökkenteni. Aki a világ életét csak kissé is megfigyelte, annak észre kell vennie, hogy az erkölcsi szempontok általában mellőztetnek. Gondolatnak pedig az a legveszedelmesebb, mely azt hirdeti, hogy mindenki használja ki korlátlanul gazdasági erejét s használja ki a gyöngék ügyetlenségét. Ez az elv, ez a gondolat szű- te a socializmust, a munkás tömeg szervezkedését a nagy tőke hatalma ellen, ez pedig maga után vonta a modern társadalom szakadását. A nemzetközi politika pedig nyíltan hirdeti, hogy az erősebb dictálja, mit tekintsünk jognak. A jövő feladata mégis csak az erkölcsi élet reorgazációja. ___ Páll Gyula. Ko ronázási ünnepélyek. fö. Kir. főgimnáziumunkban a koronázási emláiiünnnpély jan. 3-án délelőtt ment végbe. Az ifjúság előtt Páll GyuMikor már fájtak a tavaszi álmok, Mikor egy bús, tört emberré lettél, Szürkén, kopottan mentünk az utón, S te kacagni kezdték Ősz. Rőt levelek zizegve hullnak . . . Elhantoíják a forrró éjszakát. A fejem lágyan átkarolják Pirosra sült vadszőlő ágak. Ma minden meghalni készül. Ma van a halottak napja, Ma mindenki fonnyadt koszorút S az utolsó csókot kapja. Margit te sirsz ? Áfellenbeit... Átellenben muzsikálnak, Heje-hujás Lakodalmi táncot járnak, Táncot járnak. Szomszédban meg egy széplánynak, Tört virágnak Koporsóján sirdogálRak, Sirdogálnak január 7. la főgimnáziumi tanár méltatta a koronázás fényét, a királyi esküt és hitla- velet nagy tudással, meggyőző lelkas hangulattal. Majd Fuchs László főgimn. VI. oszt. tanuló Vörösmarthy ^Hymnus*“ cirnü versét szavalta el lendületes hévvel. Ünnepély kezdetén az ifjúsági énekkar a Hymnust, ünnepély végén a Szózatot adta elő a tőle megszokott tökéletességgel. A ref. elemi iskolában Ő felség® IV. Károly kiráiy koronázási emlékünnepét jan. 6-án délelőtt 10 órakor tartották meg. Mindenilc osztályban kk oaztálytanitok tanítványaik tudásai köréhez, felfogásaihoz mértan beszéltek az ©rszágfővárosában lefolyt fényes koronázási ünnepélyről, az ifjú királyról, ki saját szavai szerint : nem tartózkodni, de élni akar Magyarországon ! Az ünnepélyt a gyermekek a Hymnussal nyitották meg, a a Szózattal záriák be. F. hó 3-án tartották meg az izraelita iskolában vendégek jelenlétében a koronázási ünnepélyt. Miután a gyermekénekkar a himnuszt elénekelte, Róth Adolf tanító, nagy gonddal kidolgozntt ünnepi beszédben magyarázta a nagy esemény jelentőségét. Következett ezután a gyermekek alkalmi szavalata. A szózat eléneklésével a jól sikerült, kis ünnepély véget ért. Műsor: Elnöki Rsegnyitó. Himnusz énekli a gyermekkar. Ünnepi beszéd, tsrtja a tanító ur. A hazáról, szavalja Weisa Edith. Ima a hazáéi t, szavalja Krajnik Ibolya. Ima, szavalja Guttmann Irén. Énsk a királyért, szavalja Neuwirt Erzsébet. Ezer éve, szavalja Kun Erzsébet. Éljen a Hát ott fönn a magasságban ? Napsugaras Menyei szép ragyogás van, Ragyogás van . . . Ám ha én ott parancsolnék. Aa a fénylő Menyország most nem volna kék, Nem volna kék. Vagy a földig gyászba vonnám, Vagy azt a szép Leánylelket visszáadnám, Visszaadnám. Az a csalárd vélegányt mag Legsúlyosabb Ostorommal kergetném meg, Kergetném r»eg. * Ilanam hát te böics vagy, Uram ! Te parancsolsz . . . És itt, ime, minden úgy van, Minden úgy van, Csakhogy aztán, hamár úgy van, Akard azt is, Hogy én ebbe, megnyugodjam, Megnyugodjam . . . Jékey Aladár.
