Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-30 / 13. szám
2 N«fykílló m Vidéke imárc. 3Ö. Lapunk zártakor olvastuk a „Budapesti Közlöny “-ben a következőket . -y Vallás- és közoktatásügyi, magyar miniszterem ' élolerjesztésére Benedek Sándor közigazgatási bírósági itélöbirót államtitkárrá kinevezem. ' * í'« V : • ■ : 1 . • : - ‘i • Kelt Becsben, 1913. évi március hó 24-én. FERENC JÓZSEF s. k. JANKOVICH BÉLA s. k. Örömmel, a megilletődés egy nemével közöljük e hirt a mi olvasókörünkkel. Jogunk van hozzá. Benedek Sándor pályája Nagykálló régi városából indult ki, a gyermekkor, az első diákévek emlékei eltép- hetetlen szálakkal fűzik őt hozzánk. Mienknek tekintjük őt, s ő is őrzi szivében a hozzánktartozás érzését. Ha folyton emelkedő pályája elszakította is az egyszerű vidéki várostól s fényesebb környezetbe állította, szülőföldéről soha meg nem feledkezett, a szeretet iránta szivében soha el nem szunnyadt. Jogunk van hozzá. Mi, akik a nemes, polgári munka dicsőítésében nőttünk fel, kik a munkás, a haza javára dolgozó embert mindenekfölé helyezzük, kiknek fő irányelve az érdemes munka diadalra juttatása, Benedek Sándorban ennek a munkának a jutalmát, elismerését, diadalát szemléljük. Nem csúszás-mászás, nem befolyásos szülők és rokonok, néni a tömeg indulatainak mindent felkavaró kihasználása, nem a ciyium ardor prava iubentium emelte ki a köznapi emberek szürke sorából. Nem! egyedül munkaszeretete s tehetsége! Mutlkás élet és tehetség párosulnak benne, e kettő követelte s nyerte el jutalmát, midőn Ófelsége az országvezető állások egyik legszebbikére méltatta őt. Példa ő minekünk is, egy hatalmas példa, hogy a munka nem hiábavaló, a szorgalmat el kelt előbb-utóbb ismerni. A positio, mit Ő elfoglal, jelenleg egyike a legnehezebbeknek. Elismerésre törő uj művészi irányok, az évszázados jogait sértő nyugdíjtörvénnyel elégedetlen tanárság, a flzetésjavitással meg nem elégedett tanítótestület kibékitése, kielégítése oly tehetséget kívánnak, mely ritka embernek adatott meg. Benedek Sándornak egész pályája, emelkedése azt mutatja, hogy Őfelsége benne megtalálta az erőt, mely méltó e feladatok megoldására. A kultúra sokat, igen sokat vár tőle s mi hisszük, hogy e várakozásnak meg fog felelni. Ha pedig a közélet küzdelmeiben elfáradna, ha az ottani harcok lelkét megsebeznék, jöjjön haza szülőföldjére, szülővárosába. A szülőföld őt is uj erővel önti el, mint Anteuszt. *) Á. E. *) Következő számunkban avatottabb toll fogja helyrepótolni, amit az idő rövidsége miatt meg nem tehettünk, a bővebb méltatást.. épületekkel, melyet kulturális célra, egyenesen az internátusnak adományozott ; tehát már kétféle érdekeltség is van, erkölcsi is, anyagi is ! S mégis furcsa lenne egy vármegyétől, ha egy iskolát keletkezésénél támogat, évtizedek múlva 100,000 korona értékű adománnyal felsegít, pár év múlva pedig cserben hagyja ! ! Azt is figyelmen kívül hagyta az iró, hogy ebben az internátusbán 90 növendék nyer ellátást és felügyeletet, valamint azt, hogy a nagykállói hat osztályú állami gimnáziumnak 228 növendéke van. Sőt annyiban már a közokt. minisztérium is kötve van, hogy építkezésre 10.000, évi segély gyanánt 6000 koronát megajánlott a nagykállói internátusnak felsegélésére. De álljunk meg a szónál : Internátus ! Lehetetlen, hogy a „különvélemény“ érdemes Írójának éles szeme meg ne látná, hogy ma államnál és felekezetnél az internátusi nevelés a jelszó. Nem csak az állami iskoláknál, de még a protestáns felekezetnél is 100—200—300.000 koronákat is ad az állam internátusok építésére. Nagykállóban vármegyei s állami segéllyel ez az intézmény már meg, van. Van benne tanuló annyi, hogy alig képes befogadni, A gimnáziumban is van feles számmal (228). És ezt a „különvélemény11 írója'nem akarja észrevenni, figyelembe venni ! ? . . Hogy Nagykálló csendes hely ? ! . . . Miért építenek a fényes, a nagy helyeken is internátusokat ? . . Azért : mert a nagy hely, a fényes hely, a nagy város elvoaja a tanuló figyelmét az iskolai teendőkre való előkészülettől! ! ... Kezdenek az emberek visszatérni a'régi igazságokhoz, mely szerint: „csendes magányban fejük a talentum, világ zajában állandó karrakter“ ... S rájöttek, hogy az uj időkben is szívesebben, otthonosabban érzik magukat a múzsák a csendes berkekben, mint a zajos, a nagy városi légkörben“ . . . Szembe állítja továbbá az iró Nagykállót Kisvárdával is. Lehető, minden lehető ; ámbár az indokolás itt is csak nagy általánosságban van oda vetve t. i. hogy Kisvárda túlszárnyalta Nagykállót, sok dologban. Ez az, a mit én előbbi czikkecskémben már jeleztem, t. i. hogy Így volt régen ! de ma már ez az állítás is nagyon nehezen lesz bebizonyítható. Jeleztem már és nem is örömmel, sőt sajnálattal jeleztem, hogy ezelőtt Kisvárdának nagy volt a forgalma, ipara, kereskedelme, de ma már erre csak azt mondhatjuk itt, de azt mnodják maguk az elfogulatlan kisvárdaiak is, hogy ; ez csak volt! S ha ipara, kereskedelme hanyatlott, mije van még Kisvárdának ? ! Van kir. járásbírósága, amely nagy területre kiterjed. Igaz, de a „különvélemény“ írója nem tudná, hogy ezt is régen készülnek már megosztani ?! És én azt hiszem, hogy ha gróf Forgách László olyan korán és váratlanul meg nem hal, azóta a kisvárdai járásbíróság egy része régen átvitetett volna már Mán- dokra, mivel régi kormányzati szabály, hogy a hol a szolgabiróság van, ott kell lenni a járásbíróságnak, telekkönyvnek és adóhivataluk is. így volt Nyírbátorban, ekként történt Tiszalökön. így lesz, mert igy kell lenni — a közérdek szempontjából Mándokon is. „A mi késik nem múlik \« S mi von még Kisvárdán ? Igen ! a »Tisza szabályozó társulat la De nem emlékszik a „Különvélemény“ Írója, hiszen nem is olyan régen történt, hogy lépések tétettek a »Tisza szabályozó Társulatff-nak Nyíregyházára való áthelyezése érdekében is ! ? Erre is azt mondhatjuk csak. hogy : »a mi késik nem múlik I« Szó sincs róla Nagykállóból is sok ilyen intézmény vándorolt el annak idejében, midőn a törvényszék s a vármegye elment, F*e> Cs *^le) (í o^f-%£0T>le) G>V e) & ©/T~JA:*’rjr\ «) C?^ e) (5 -^%e) U/Ve)
