Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-16 / 11. szám
ntárczius Í6. tolóztak ! .. .De szavaik visszhangra nem találtak ! .. . Azután ők is készséggel elhallgattak ! Nem is csoda ! mert midőn — talán a mu't télen, vagy talán még az előbbi télen — egy szini- előadást táncmulatsággal rendeztek az internátus javára, a díszes, a szép tornacsarnok csakúgy tátongott az ürességtől ! .. . így van ez a helyi dolgokkal ábrándozó jó uram ! ... És ha az interternátussal igy van, mit gondol az álmodozó ur ! a helyi körház és több effélével nem igy volna! ?! ... Hallom, óh hallom az ellenvetést, hallom, hogy hát ez csak szálkáskodás, nem próbálta meg senkisem.... Persze! nem ! És pedig nem a múlt évi kudarc miatt ! Dehát legyen! Tegyünk próbát ezzel a helyi nagy jelentőségű intézménynyel, az internátussal ! Hívjuk fel az intézőséget, hogy rendezzenek hát — ha lehető — még az idén egy mulatságot, bármi címen az internátusra ; hadd lássuk meg : kinek van igaza ?... Idáig a régi vezetőknek, legalább az utóbbi időkben nem sikerült ! Pedig igazán ráférne az internátusra! Oh ! régen sikerült ! — A régibb időkben még a vidékről is sokan voltak egy ilyen internátusi mulatságon ! Vegye kezébe az ügyet az internátus uj igazgatója ! Mikor az igazgatótanácsból indult ki, talán nem sikerült ! Hátha most az uj igazgató és környezetének sikerül ?! ? Adja Isten! Mi álmodozók, ábrándozók pedig, ha a sikert látni fogjuk, nyugodtan fogjuk viselni a rósz próféta nevet! . . . Vajha ! . . . * * * Szabad líceum. Ai utolsó előadások. Szabad líceumunk utolsó hétfőjét Árvay Ede ésjSós Jenő urak, főgimnáziumi tanárok felolvasásai töltötték be és ezzel, sajnos, befejeződött a felolvasások ezidei sorozata. Árvay tanár úr a görög tragédia fejlődésének első korszakát ismertette, azt a folyamatot, amely a tragédia gyökerének tekinthető istentiszteletektől az első nagy görög drámairó, Aeschylos működésének befejeztéig eltelt. Igen érdekes útja ez az emberi lélek fejlődésének. Első pillanatra szinte megfoghatatlan, hogy a megszokott párbeszédből, melyet a pap a hívőkkel folytat, s a melynek tárgya rendszerint az istenség dicsérete, színmű fejlődik ki, de mihelyt felhívta figyelmünket előadó ur arra, hogy ez a dicséret lehet vállvetett, versengő dicséret is, hogy a pap, a karvezető és a kar, amely eleinte nem egyébb, mint maga az ájtatoskodó templomi nép, igyekeznek egymást fölülmúlni a dicséretben, hogy vállvetve toldanak később történetet történethez, a dicseret fokozására, hogy a karvezető szinte beleéli magát egy-egy történet emberi hősének szerepébe és első személyben mondja el a történetet — okkor már nem nehéz elképzelni, hogy a következő állomás az lesz. hogy a kar maga is belesodródik a történet elmondásába, óvja a hőst, midőn az istenek elienere cselekszik, buzdítja a jóban, gyászolja halálában, és ezzel úgyszólván kész a színmű. Még csak az kell, hogy rájöjjön a szinmüiró, hogy cselekvő hősét nemcsak a termeszei, az istenek akarata és a társadalom, a nép korlátozza, hanem egyes emberek is, és ennek piegszemélyesitése végett a karból eiéléptesNagykálló és Vidék» sen egy embert, aki befolyással van a tör- ténendőkre. így született meg a görög tragédia, és annál érdekesebb volt hallani ezt, mert ez volt útja a modern tragédia megszületésének is: itt is az istentisztelet a gyökér, és Istennek vagy szentjeinek versengő dicsérete a mozgató erő. — E folyamat vázolása után Aeschylos drámáit .smertette a felolvasó, s a képen, melyet róluk adott, érzett Aeschylos alakjainak, Prometheusnak, Ores- tesnek, Klytaemnestrának, Athosszának nagysága, erő telj essége, nemessége, érzett a költőnek nagy áhítata, mellyel isteni származású és mégis emberi lelkű hőseit jellemezte és érzett a tragikum fenséges szelleme, ter- mészetfölöttisége a nagy küzdelemnek, melyben az istenek súlyos elhatározása kemény harcot kénytelen vivni dacos büszkeségükben természetfölötti erejűvé nőtt hősök már- ványkeménységü akaratával. A közönségre mély hatást tett az egész előadás, és hálás tapsaival jutalmazta az előadót. Sós tanár úr Irodalmi irányok címen Goethe Faustjáról és a modern magyar irodalomról tett érdekes megjegyzéseket. Felhívta a közönség figyelmét arra, hogy van a Faustnak egy angol feldolgozása is, Marlow Kristóftól, és ez hű képe a 16. századbeli Anglia borzalmas társadalmi életének, de ámbár Goethe Faustját a két mű közt eltelt, két évszázadnál hosszabb idő művészi és erkölcsi szempontból értékesebbé tette, még mindig van benne valami szertelen, ami a germán szellemre jellemző. A modern magyar irodalomnak különösen gyökértelensé- gére és nemzetietlen voltára hívta fel a figyelmet elitélő szavakkal, szembeállítva velük irodalmunk és a világirodalom klassikus alkotásainak nemzetibb és emberibb voltát. A közönség élvezettel hallgatta és önmagának nem nagy számát szemlélve, kénytelen volt igazat adni a felolvasó tanár urnák ama megállapításában, hogy szabad líceumi életünk még nem elég intenzív, nincs elég harmónia a közönség és az előadók közt tárgy és érdeklődés tekintetében. Azt hisszük, e körülménynek siettetnie kell a nagykállói szabad líceumi egyesület megalakulását. Ott kellene megbeszélni e kérdést, és az esetleges vitaestélyek kérdését is, melyek gondolatát felolvasó tanár úr felvetette. A hálás közönség köszönő üdvözlései jutalmazták Sós tanár úr felolvasását is. Az Osztrák-magyar bank által kibocsátott 1900. évi március 31-éröl kelt régebbi alakú 12 cm. hosszú és 8 cm. széles, viola- szinnyomásu 10 koronás bankjegyek beváltási határideje f. é. február hó 28-án lejárt. Ezen naptól kezdve az addig be nem mutatott régi 10 koronás bankjegyek értéke az államkincstár tulajdonába ment át, miért is az esetleg később még előkerülő ilyen bankjegyek beváltása csak a pénzügyminisztériumhoz intézett folyamodvánnyal kérelmezhető. Ezek a forgalomból kivont bankjegyek nem tévesztenoők össze az 1904. évi január 2 árol kelt 131/a cm, hosszú és 8 cm. széles kék-piros-zöld szinü, zöld számmal ellátott, még forgalomban maradó 10 koronás bankjegyekkel. Az összes forgalomban marad,t bankjegynemek, ha azok szakadás, bepiszkolás, égés, egérrágás, korhadás vagy más módon hasznavehetetlenné válnak az Osztrák magyar banknál váltatnak he és pedig az egesz, vagy csak csekély hiányokat felmutató bankjegyek teljes értékben, a nagyobb hiányok *t felmutató bankjegyek pedig oly arányban, mint azok eredeti nagyságukhoz viszonyítva felismer hetóleg tényleg megmaradtak. í3 Ezen okból ajánlatos különösen égés, egérrágás és korkadás esetében a megrongált bankjegy minden részét fellelhető részét, legkisebb darabkáját is beszolgáltatni, hogy a kifizetendő érték megállapításánál ezen darabkák is beszámíthatók legyenek. HÍREK. József főherceg szanatórium, mint a helybeli fiók elnökségétől értesültünk ismét szép jelét adta nemes emberbaráti érzésének, Nagykálló iránt érzett megkülönböztetésének. U. i. Tóth János ácsmunkást, ki előrehaladott tüdővészben szenved, 90 napi ingyen ápolásra felvette a gyulai szanatóriumba. A nemes tett csak viszonzása azon áldozatkészségnek, mely városunkban minden évben megnyilatkozik az Egyesület irányában s azon önzetlen munkálkodásnak, tiszta szeretetnek, mely fáradságot nem ismerve buzgólkodik, hogy felebaráinknak könnyeit felszántva t. i. az elnöknő Duciin-z!;y Emilné úrnő fáradozásainak. VőrÖ3kereszt-estóly. Egy kedves, kellemes estében volt részünk e hó 8-án. A vöröskereszt egyesület helybeli fiókja, mely Szabó Józsefné úrnő és csepei Zoltán István ur vezetése alatt áll saját pénztára javára egy kitünően sikerült estét rendezett. A vigalmi bizottság nagy hozzáértéssel állította össze a műsort, s ez elég változatos, niveaus volt. Nagyon bájos volt Kelen Ezsike k. a. cimbalom játéka. Pár szép népdalt adott elő halk finomsággal, benső művészettel Dr. Strausz Mihályné úrnő és dr. Hubaffy Elemér ur páros jelenetet adtak elő, mely igen kedvesen hatott. Szép érzésbeli hangon énekelt Borsy Kálmán ur, kit Páll Gyula ur kísért ismert művészi zongorajátékával.Ugyan- csak ő kisérte dr. Berend László ur hegedűjét is, ki először pár előkelő hangú, mély klaszikus darabot játszott nagy művészettel,! majd magyar darabokat, tüzesen s művésziesen Osztatlan tetszést aratott Pókay Jolánka k. a. remek solotánca, melyhez Szabó Mihályné úrnő nyújtott igen szép zenét. A programra útin tár.c következett s már régen kivilágosodott, midőn vége volt az estélynek. Gyászhir. Páll István jogszigorló 27 éves korában hosszú szenvedés után Kolozsvárott elhunyt. A nagyreményű, tehetséges ifjúban Páll Gyula főgimnáziumi tanár, kedves munkatársunk öcscsét gyászolja. Igaz részvétünket fejezzük ki. Húsvéti vakáció- Nagy vigasság napja volt a tegnapi nap. Azonfelül, hogy egy fényes történelmi emlék fordulója, az idén oly korai húsvéti szünidő kezdő napja is volt. Tegnap kapta ki u. i. a főgimn. tanulóifjúsága várva várt húsvéti szünetet, mely március 26 ig tart. Ma már széjjel rebbentek a szélrózsa minden irányában, életet, örömet vive magukkal szüleiknek, unalmat hagyva hátra minékünk. A húsvéti szünet a ref. elemi iskolákban f. hó 18-án (kedden) délután 4 órakor veszj kezdetét és tart 27. (csütörtök) reggeli 8 óráig. Nyugtázás. A vöröskereszt egylet nagykállói fiókjának f. évi március hó 8-án tartott mulatságán felülfizettek : Rimái Lajos Nyírbátor 2 kor., Horkovics Sándorné 3 kor., Dr. Sőrés Já os 4 kor.. Szabó Mihály 3 kor., Éltető József 1 kor., Szabó József 10 kor., Kubinyi Zoltán 4 kor., Dankó István l kor.. Dr. Eötvös Dezső 5 kor. — Jegyeiket megváltották : Nánássy Andor 5 kor., Frischmann Bertalan 2 kor, S/.őcs Margit 2 kor., Göröm- bei Peter 2 kor., Kiss József 2 kor. — A s/.ives adományokért ez utón mond hálás köszönetét az Elnökség. A közönség esetleges tájékoztatására. Közlés és utánnyomás nem dijaztatik.
