Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-12 / 2. szám

XV. évfolyam.

Nagykálló, 1918. január 12.

:. szám.

^áveadalmi ás J$oxgOr£sla,®£gi hetilcL'p,

SloHsetési árak ;

Egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona.

Egyes szám ára 16 fillér.

Kiadó Uptulajdonos :

SARK&DY JÓZSEF.

Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése. Nagykálló.

Budapest—jfagykálíé.

A városok-‘fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele, manapság, hogy közlekedési viszonyai megfelelők legyenek a kor igényeinek. Ezalatt azt értjük, hogy minél több közlekedési vonalnak legyen központja s e vonalokon a közlekedés minél gyorsabb legyen. Minél nagyobb város, annál nagyobb csomópont. Vagy talán fordítva. Nagy, hajdan hires városok tönkre mentek, faluvá törpültek, mert visszautasítottak előnyös vasutakat, mig kis helyekből lettek nagy váro- sők, megértvén a kor szellemét, igyekeztek minél jobb s több vasútvonalat szerezni vagy szerencsés fekvésük egy- egy nagyobb vonal mellé helyezte őket. Igen számos példát lehetne felsorolnunk erre az állításunkra s meg is tennénk, ha nem volna a dolog amúgy is közismert, különösen nálunk. Sajnos, mi a városoknak az előbbi kategóriájába tartozunk, mert valamikor rövidlátással nem fogadtunk el egy fővonalat. Ennek a rövidlátó vasúti politikának eredménye lett, hogy egy

szomszéd város messze túlszárnyalt bennünket, mi pedig a legnagyobbfoku stagnálásba estünk s ma már hiába törekszünk bármit is tenni, ezt a régi hibát kiköszörülni nem tudjuk többé. Minden, amit teszünk és tenni fogunk csak a régi hibának reperálása.

Mindamellett e feltozással sem szabad felhagynunk s minden eszközt meg keli ragadnunk, hogy megmentsünk valamit abból, ami még menthető.

Egyik feltétele a forgalom növelésének az is, hogy lehető sok direkt összeköttetést szerezzünk az ország fővárosával. Hisz onnan árad ki az élet a vidéki városok számára. Direkt összeköttetésünk Budapesttel nincs, de van néhány vonatunk, mely átszállással ugyan, de mégis hosszabb várakozások nélkül hoz bennünket haza. így a Budapestről 10‘25-kor, 7 20-kor slb induló vonatok.

Van azonban egy másik vonat, mely egyike volna a legalkalmasabb vonatoknak, ha nem akadna meg éjjelre Nyíregyházán. T. i. Budapestről 2-05 órakor induló személyvonat, mely 8‘42-kor érkezik Nyíregyházára, Mondjuk, hogy valaki éjjel felmegy Budapest. Ott délelőtt elvégzi a dolgát s délután két órakor jöhet haza. Igen ám! de a vonat, mellyel jöhetne nem megy tovább Nyíregyházánál. Az illető tehát kénytelen vagy Budapesten maradni, vagy ismét átutazni az éjszakát, ami mindkettő elég kellemetlen dolog. Pedig a kérdést könnyen meglehetne oldani. Este ugyanis Nyíregyházáról hamarosan egymásután két vonat indul Nagykálló felé 7'28-kor és Tmö-kor. A kettő indulási külömbsége tehát midössze 28 perc. Már magában véve is furcsa, hogy egy vonalon, hol oly ritka a vonatjárás, legyen két ily gyors egymásutánban induló vonat, de még ez mellékes. A fő az, hogy ha ezt a második vonatot 7‘56 helyett, 8‘56-kor, tehát egy órával később indítanák, mi kapnánk ismét egy elég tűrhető összeköttetést Budapesttel. A dolog, azt hiszem, köny- nyen kivihető, mert semmiféle érdeket nem sértene s a menetrendbe sem vonna maga után nagyobb fajta változtatást. A végállomása Nyiradony, onnan tovább már úgy sem visz vonat s azt hiszem a vonat menti községek

t Á r o z A.

Nők joga, nők hivatása.

Irta és a Szabad Lycaeutn-ban felolvasta :

Dr KOVÁCS JENÖNÉ.

Lehet, hogy innen jól képzett ápolónők kerülnek ki, de mindenesetre nagyon kevés számban.

Végre pedig nagyon is fontos, hogy van-e e pillanatban olyan óriási szükség ápolónőkre, mint aminő számba kivánnák, hogy menjenek a jobb és legjobb családok leányai oda. Mert bizonyos, hogy kiképez- tetésük maga is nagy nyereség számukra és nagy áldás' a családra, melyben mint feleség és anya lesznek hivatva működni.

A pedagógiai kullurtudomány és mint ilyen a külömbözö korok, ízlések és áramlatok szerint még sarkalatos alapelveiben is változik nem egyszer olyan formán, hogy eredeti céljával teljesen ellenkezőit ér el.

Mindenesetre nagyon sokszor túlzásokba esik akár azért, mert nagyon sokat vár az emberképzés utjain elveitől, akár azért, mert semmit sem, de egészen bizonyos, hogy mindezen káros túlzásoknak 'enyhítője, ellensúlyozója a mindenhová odavitt okos hygiene. Ezt az egészségtant pedig mint ápolónők nemcsak megtanulják, hanem a gyakorlatba át is viszik és élő tndomány lesz az előttük. Ha pedig úgy alakulnak a dolgok mint azt előre látjuk és mint alakultak Angliában, akkor mindenki, aki csak ápolónő szolgálatot teljesíteni óhajt talál is megfelelő működési teret.

Százak és százakra megy Londonba a kisebb-nagyobb betegotthonok száma és ugyancsak szinte a földből látszanak kinőni a kórházak, melyek ott majdnem kivétel nélkül magánalapítványok és kétségtelen, hogy ilyes valaminek kell nálunk is a közeljövőben történnie, mert végtelenül szomorúak és lehangolok az állapotok az egész országban érezhető nagy kórházhiány miatt.

Egyes irányok már is kezdenek kialakulni, igy a csecsemő és gyermekvédelem, gyermekágyas nők ápolása, idegbajosok kórházügye stb.

Mit szóljunk azonban az ország állapotához, ha nagyobb epidémiák lepnék meg, vagy háborúba keverednék ?

Láttuk csak a most lezajló Balkán ká- borus hírek hatását és azt a furcsaságot hogy tömegével tódulnak gyors kiképzésre a mágnás és gentryvilág asszonyai, amolyan új és szokatlan ingereket nyújtó sportággá tévén a tudományt, illetőleg az ápolónő szent és nehéz hivatását,

Szent és nehéz! Súlyos tuberkolózisban, vagy valamely fertőző betegségben szenvedő beteg ápolása, szeretettel való gondozása az én szememben legalább is akkora hősiességet követel, mint a férfiak halálmegvetése, ha mint katonák parancsszóra gyilkoságyuk ellen vonulnak. Legalább is oly óriási lemondással és nélkülözésekkel jár, mint a katonáké, akik halálrafárasztó mene*