Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-02 / 9. szám

XV. évfolyam.

9. szám.

Slöfizetssi árak ;

Egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona.

Egyes szám ára 16 fillér.

Kiadó laptulajdonos :

SAR&ADY JÓZSEF.

Meg jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése. Nagy kalló.

Választói jog és

társadalmi fejlődés.

Bátran állíthatjuk, hogy közéletünket évtizedek óta rontja a választójog megoldatlan problémája. Olyan az ország, mint egy lázas beteg, néha,enyhülni látszik, hogy azután hirtelen ismét felszökjön a láz. A rendes gondolkodást víziók váltják fel, lázas álmok, melyek a megnyugvást, a nyugodt gazdasági fejlődést megakasztják, elsorvasztják.

Napjainkban ismét homloktérben áll a választójog kérdésé, a napi politika hullámai csapkodnak körülötte. Nem kerülhetjük ej, hogy mi is foglalkozzunk e kérdéssel, de lapunk irányához híven n(?m foglalkozunk: a kormány által benyújtott javaslat részletes bírálatával, csak azt tesszük vizsgálatunk tárgyává, van-e s ha igen, minő kihatással van a választói jog terjedelme az ország gazdasági, társadalmi kultúrájára és fejlődésére.

A választói jog lényege abban áll, követelhetik-e az állam polgárai, hogy az áílamt'vezetés ügyeibe beleszólhassanak s ha igen, mily terjedelemben s minő módon.

Az ókor államai közül a jelenlegihez hasonló fejlődésü s organizált

TAROZA.

Amikor Béri is sirt.

(Folytatása és vége.)

— Száradjon el a nyelved ! — kiáltozott és kiköpött . . .

Vassja elhallgatott és sírásba kezdett, mire haragosan pillantott reá.

— Mit használ a sirás ? — szólt. — Az ember csak hosszunapkor sirjon a bűnei fölött, — máskor soha . ..

*

Egy nap azonban ez történt:

Béri addig hancurozta be. gyermekeivel a szobát, mig hirtelen lihegve roskadt az ág}rára és az összetört alatta.

— Áldassék érte az ur neve — kiáltotta nevetve. — Gyerekek, most megtartjuk az ágynak a gyászbeszédét.

A púpos, öreg papjuk palástját próbálta magára venni és meg akarta kezdeni a

állammal csak a római államot tekinthetjük. Csak a rómajak voltak azok, kiknél a terjeszkedés} nem egyéni ambícióból, de a népekből eredt, hol a nép minden hóditásrs gyarmatositási mozgalomban részt vett, azokat úgyis mint polgár, úgyis mint katona támogatta, előmozdította, szükségességük és czélszerüségük felett a fórumon határozott.

Vizsgálva a választói jog terjedelmét azt látjuk, hogy a rómaiaknál eredetileg a nemzet minden tagja egyenlő részese volt a közhatalomnak s mihelyt nagykorúságát elérte (21 év), a fórumon megjelenve polgári jogait gyakorolhatta. E jogból kizárva csak a nők s az idegenek voltak, kik azonban gyakran szintén elnyerhették a „Avis Romanus“ büszke czimét.

Mikor az.onhat ■ A*-római .köztársaság mind több és több népet igázott le s a római polgárok száma a köztársaság lakosai számához viszonyítva mindig kisebb lett, ugyannyira, hogy a köztársaság utolsó századában a római polgárok alig huszadrészét képezték a köztársaság lakosainak. Beállt az a helyzet, hogy a nagy köztársaság ügyeit, egy maroknyi jogosított polgár vezette, kik nem voltak hajlandók jogaikból a többi lakosoknak mit sem átengedni.

Sokan azt állítják, a köztársaság

szónoklatot, de Vassja a haját tépve kiáltozott :

— Nem birom tovább 1 . .. Most már azt sem tndjuk, hogy hajtsuk le a fejünket, Istenem, bár csak véget vetnél már szenvedéseimnek . . .«

Béri dühös lett.

— Miért jajgatsz annyira azért az ágyért ? — kiáltotta.

Vassja tovább átkozott, de Béri megint jókedvű volt.

— Minek lármázol ? — szólt. — Eltört az ágy ! Rettenetes ; elsülyed a világ ! . . .

A baj, ami engem fenyegetett, az ágynak jutott ! Nem kell diát siránkozni !

A magyarázat Vassját is megnyugtatta. Lassan lecsillapult és azon töprengett, mint lehetne jóvá tenni a kárt.

— A gyerekeknek nem csináltatunk uj cipőt, — gondolkodott. — Az első pénzen más ágyat kell vennünk . . .

Vagy talán ezt meg lehetne még javítani ?■

bukását éppen az okozta, hogy az egész népnek befolyása volt a kormányzatra, a demagógia az, mely a köztársaságnak sírját ásta. E felfogás azonban a legnagyobb tévedés folyamánya. Ugyanaz a nép, melyet oly szörnyen becsmérelnek tette nagygyá Rómát, ugyanaz a nép emelt örök emléket magának mint bátor harcos, okos polgár, jó gazda, mint törvénytisztelő erkölcsös hazafi. Hibája csak egy volt. az hogy saját jogaiban részesíteni senkit sem akart.

Mig a római polgárok joga s jogkörének uralma között nem volt tátongó ür, a fórumon az egész nemzetben az egész nép, annak minden árnyalata képviselve volt, megnyilvánult ott az egész népnek akarata és szelleme. Amit a torumon határoztak, ha jó volt, az egész népnek használt, ha rósz volt, az egész népnek kárára vált.

Mindezt megváltoztatta a hatalom öregbedése, a birodalom nagy terjedése. A jog nélkül szűkölködő népek száma folyton növekedett, a forum szószólójuk nem volt, mindinkább nőtt tehát az elégedetlenség a jogot gyakorló kisded csoporttal szemben. A valaha általános jog lassanként kiváltságos joggá lett, a kiterjedt birodalom külső részeit uralgó,, a nép nagy rétegeit mélységesen lenéző, azt kiaknázó cívis Ro*

Egyelőre a földön fog aludni a két gyerekkel. Más segítség nem jut eszébe. De miért nevet Béri még mndig ?

— Ha majd néhány éjszakán nyomtad már a nedves földet, elveszik a kedved a nevetéstől, mormogta durcásan.

— Ugyan, ugyan! Béri a teherhordó jól elfekszik a földön is, — mondta és kacagott. — Gyerekek, ide a szalmazsákkal !

Vassja az ágyra mutatott :- — Oda feküdhetsz.

— Asszony ágyába nem alsZortt, ~ tréfált Béri. — Megfogta a szalmazsákot, ds Vassja elébe állt és rákiáltott.

— Mondtam, hogy nem és ennél marad.

— Jó, akkor a puszta földre fekszem,

— szólt Béri és levetette a kabátját.

— Ezt nem fogod megtenni, — mordult reá Vassja és fenyegető mozdulattal támadt neki. Arca piros lett és szikrázott a szeme.

Béri csodálkozva nézte az asszonyt A