Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-26 / 4. szám

í

Nagykálló és Vidéke

912. január hó 26

Ékszerek, órak, arany és ezüst neműek, alkalmi I ajándéktárgyak nagy választékban,legolcsóbban

I Sándor H©ZSŐ elsőrangú skszerésznél NYÍREGYHÁZA, Varoshái-n. 3. sí.

Telefon sz. 252. Óra-és ékszer javítások, véBések. Telefon sz.252.

tani szokott estélyét. Az estély, azon a művészi niveaunál fogva is, melyet eddig láttunk lóle, megköveteli a széles körű pártfogolást. De megköveteli főleg azért, mert a magyar faj egyik legnagyobb ellensége, a tüdővész elleni küzdelemre hívja csatasorba a közönséget.

A mai viszonyok között is úgy tehetünk legtöbbet, ha még nagyobb mértékben látogatjuk ez estelyt, mint azt eddig tettük.

Igen, mulassuk, mert ezzel köny- nyeket szárítunk fel, mert ezzel beteget gyógyítunk, ezzel éhezőnek adunk kenyeret, ezzel segítünk leküzdeni a vészt, mely évente több embert sirba visz, mint a legvérengzőbb háború !

Árvay Ede.

A szabad lycaeumból.

A szabad lycaeum múlt hétfőn tartott előadásán felolvastak Hartstein Gyuláné úrnő és Gerbner Árpád fő- gimnáziumi tanár.

Hartstein Gyuláné úrnő felolvasásának tárgya: A házasság biológiája a

— A másolás élvezete.

— Igen, ezt már mondta, — jegyezte meg Krizsóczyné nem minden gúny nélkül.

— De nem lehet elég sokszor ismételni.

Krizsóczyné lemondott arról, hogy megértesse magát a könyvmollyal, megkérdezte hát:

— És min dolgozik most, tanár úr ? A tudósnak fölgyűlt a tekintete !

— Egy izgalmas érdekességet tanulmányon! — felelte a tudós diadalmasan.

— És mi az ?

— A enne : „ A pontosvessző művészi elhelyezése Baróti Szabó Dávid müveiben.«

II.

Vasárnap délelőtt volt és a gyertyák lecsurgó faggyúja tette nehézzé a kis falusi templom levegőjét. Krizsóczyné ott ült a szokott helyén és a mellékoltár egy kis ügyetlen faragásu Apostol szobrán mosolygott. Fent, a kórus falépcsőjén dobogtak a szaladgáló gyerekek s a kántor a repedt tüdejü orgonán végigszalasztotta az ujjait.

Már beharangoztak harmadikra, de az öreg pap még a sekrestyében bajlódott a miseruhájával. A templomban ép egy kökin- tés hangzott el,, csikordult a nagy ajtó, a

bacillustól a homo sapiensig. A széles látókörre valló, nagy tudással megírt felolvasás világosan csoportosította az érdekes adatokat, melyeket a tudomány összegyűjtött az élőlények szerelméről, sorba vette az egyes állatfajokat, kimutatva mindegyiknél ama nagy érzésnek közös vonásait s nyilvánulásuk különféle módját. Legjobban jellemzi az előadást, ha azt mondjuk róla, hogy a szó szoros értelmében tudományos volt, de teljesen nélkülözte az ilyen müveknek egy nagy hibáját: az érthe- tetlenséget és igen nagy mértékben bírta azoknak egy hiányát: az érdekességet.

Gerbner Árpád tanár ur felolvasása szinten igen érdekes volt. Tárgya: A mai magyar elbeszéldjrodalom. Feltétlenül önálló, egy^m értékelések, egészen uj, különös felfogás a főbb jellemző vonósai. Az érdeklődést mindenesetre nagy mértékben felébresztette bennünk azon előadás iránt is, melyet a szanatóriumi estélyen fog tartatni.

Közönség, iga először elég tekintélyes számban jelent meg s azt hisz- szük ez a két felolvasás elég volt arküszöbön léptek járása hallatszott, uj hivŐk jöttek, bemártották ujjúkat a szenteltvíz kőmedencéjébe, meghajtották térdüket és beültek a helyükre.

Fent, a kórusban a kántor unatkozhatott. mert időnként belecsapott az orgonába, futamokat játszott, majd megfeledkezve magáról, egész melódiákat.

Krizsóczyné úgy vette észre, hogy a kántornak más a billentyüverése, mint egyébkor; egyáltalán mintha más ember ergo- nálna. Azelőtt fújt, szuszogott, nyögött és hörgött az ogona, most pedig mintha lágyan olvadoztak volna benne a hangok. Aztán milyen különös, honnan szedi ez a falusi tanító mester ezeket a leheletszerű melódiákat, játszi, szeszélyes hangulat-futamokat ?

Egyszerre csak mélyen megzendült odafent az orgona öble, mély, meleg, áhitatos, himnuszos hangok törtek ki belőle új, uj friss, különös, megremegtető hangok, Krizsóczyné nem tudta megállni, hogy hátra ne nézzen fel a kórusra, a hol az orgona megfakult sípjai katonásan sorakoztak egymás mellé! Mi történt itt ? Hallucinál ? Honnan kerülnek ezek az isteni hangok e fujtatóval élesztett, öreg sipládába? Ki játszik ?

ra, hogy belássa, milyen sokat vészit, ha elhanyagolja az előadások látogatását.

Közegészségügyi jelentés

1912 év IV. negyedéről.

A közegészségügyi viszonyok ős5G szehasoniitva az előző év ugyanazon negyedével kedvezőbbek voltak, a mennyiben a halottak szán a lényeges csökkenést mutat, általában véve pedig az egészségügyi viszonyok jóknak is jelezhetők, mert az évnegyedben az uj fehértói enyhe lefolyású vörheny- jérványt kivéve heveny fertőző betegségek csekély számmal és elszórtan jelentkeztek.

Meghat 191!. év IV. negyedé- aen 278. 1912. év IV. negyedében 209. Ezek közül 1912. októberben elhalt 63, novemberben 71, deczember- ben 75.

Finemü volt 94, nőnemű 115.

Hét éven alóli elhalt 117, hét éven felüli 92.

Hét éven alóli gyógykezelésben részesült 11, hét éven felüli 3, e kettő együttesen 14.

Halálokok gyakoriságok szerint a következőleg sorakoznak: veleszüleA szentélyben megcsendült a csengő, a sekrestyéből nyiló ajtón belépett áz öregpap, kezében az aranyhímzésű lepelbe takart kehelylyel, a hivők felálltak, megkezdődött a mise.

Mise alatt még néhány közbelopott fi* tlom futam gyönyörködtette Krizsóczynét, S mikor véget ért az istentisztelet, sietve ment át a plébániára. Az öreg pap még ott tettvett a sekrestyében.

A refektóriumba, ahova egy kis cseléd bevezette a kastély úrnőjét, behalatszott az öreg dúrúzsolása. Vetkőzés közben vesze- kedet valakivel,

— Ez igy nem megy, — pattogott Isten agg szolgája — maga még nagyot fiatal, barátom, összetéveszti az Úr hajlékát valami szinházfélével.

— De főtisztelendő Ur! — hargzett egy megszeppent, védekező, gyámoltalan férfiban g.

— Nem, nem ezt nem szabad többet tennie. A legjobb hívem Verzár Demeter, aki harminc esztendő óta nem hiányzott egyetlenegy istentiszteletről sem és végigvárta mindig az evangélium felolvasását is, ma Úrfelmutatáskor hirtelen elment. (F. k.)