Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-29 / 26. szám
2 Nagykálló és Vidéke junius 29. Ékszerek, órák, arany és ezüst neműek, alkalmi J ajándéktárgyak nagy választékban,legolcsóbban Sándor RgZSÖ elsőrangú skszeresznél NYÍREGYHÁZA, Vítrostóz-a. 3. a. Telefon se. 252. Óra- és ékszer javítások, vésések. Telefon sz. 252. julius hó 20-ig az illető posta- és távírda igazgatóság vezetőjénél szeméiye- sen is jelentkezni tartoznak, oly célból, hogy a gyakornokjelólti állásra való alkalmas voltukról már előzőleg meggyőződni lehessen, — a kitűzött határidő után elkésve beérkező vagy hiányosan felszerelt, s általában azon pályázók folyamodványai, akik julius hó 20-ig az illető posta- és távirda igazgatóságnál személyesen nem jelentkeznek, — tárgyalás mellőzésével vissza fognak utasittatni, — a felfogadott posta- és távirda gyakornokjelöltek fogadalmat tesznek, félhavi részletekben utólagosan esedékes évi 800 korona segélydijat kapnak és a következő feltétételek mellett lépnek szolgálatba: 1. ) Állásukat az illetékes posta- és távirda igazgatóság által megállapítandó napon elfoglalni tartoznak. 2. ) Kötelesek a posta- és távirda igazgatóság által kijelölendő hivatalnál, melynek fegyelmihatósága alá tartoznak, a posta, távida és távbeszélő kezelést gyakorlatilag elsajátítani és ott rendes szolgálatot teljesíteni. 3. ) 1914. évi szeptember hó 1-én saját költségükön Budapestre illetve Zágrábba fognak áthelyeztetni a posta és távirda tisztképző tanfolyam hallgatására. — 4. ) A posta és távirda tisztképző tanfolyam tartama alatt, mint annak rendes hallgatói, a tanfolyami szabálya holnap folyamán ez Übung végrehajtását künn a terepben fogja megszemlélni s kijelentette, hogy a holnapi gyakorlat után a tiszti étkezdében ebédel. Elkövetkezett a nagy nap, a feladat komplikált volt, még súlyosbította a meglehetősen nehéz sziklás terep, megkönnyítette ellenben, hogy a terepet úgy a tisztek, mint a bakák alaposan ismerték s igy könnyű volt a dispozició. Másfélórai ütközet után megcsendült a bakák örömakkordja, az úgynevezett „picike pihenő», melyet a megbeszélés követett. Egy kiemelkedő helyen, honnan az egész terep belátható volt, egybecsereglettek az összes tisztek a generális köré. Az őrnagy előadta a feladatot s mondott egy kritikát, melyben hogy igazolja jeles taktikus voltát a generális előtt egyik-másik csapat parancsnokát alaposan lehúzta. Többek bírálata után, nyájas, mosolygós arccal, igazi katonás generálisi poziturába vágva magát, mondta el véleményét a brigadóros. Mindenkit meglepett, finom könyed s nagy szaktudásra mutató előadása.Szavait igy fejezte be: Úgy a terep szerint, valamint a feladat zatnak minden tekintetben alávetik magukat és a megállapított beiratási dijat fizetni kötelesek. 5. ) Segélydijaik élvezetében a tanfolyam 10 hóra terjedő tartama alatt is megmaradnak, de ennek tejében a tanfolyam székhelyén levő posta- és távirdaigazgatóság rendelkezése szerint, délelőtti órákban gyakorlati szolgálatot tenni tartoznak. — 6. ) Akik ezen feltételeknek eleget nem tesznek, vagy akiknek magaviseleté, szorgalma vagy megbízhatósága ellen kifogás merül fel, valamint azok is, akik a posta- és tavirda szolgálatra más okok miatt alkalmatlanoknak találtatnak, a szolgálatból minden további igény nélkül, egyszerűen felmentetnek. — Viszont azok akik gyakorlati alkalmaztatásuk alatt teljesen beválnak, a posta- és távirdatiszt képző tanfolyam szabályszerű elvégzése és a posta- és távirda tiszti alapvizsga sikeres letétele után, posta- és távirda gyakornokká nevezhetnek ki, a posta- és távirda kezelési személyzet évi 1200 korona segélydijjal. — A posta- és távirda tiszti szakvizsga sikeres letétele után pedig minősültséget szereznek posta- és távitdatisztekké illetve a jogvegzett- séggel bírók megfelelő közigazgatási gyakorlat után posta- és távirda fogalmazókká való kinevesésére. Budapest, 1913. junius hó 11-én. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter. szerint az a legfontosabb, hogy a parancsnok mely helyet és mely momentumot használja, fel a rohamra, aki ezt eltalálja azé a diadal. Rövidesen jellemezte aztán melyik az a hely és momentum. „Köszönöm uraim“ szavaival s egy szabatos szalutálással befejezte jellemzését, majd igy szólt : A legénység most berukol, és pedig délben véletek ebédelem. NélkülÖ- zetek minden parádét, jertek kommód, ott nem vagyok brigadéros hanem veletek együttérző pajtásotok. Majd az őrnagyhoz fordult: — Parancsolsz talán velem jönni? Az őrnagy hozzácsatlakozott és együtt távoztak. Félegy az idő, a tiszti étkezdéből a genarélis és őrnagyon kívül senkisem hiányzik. Alig volt idő ezt konstatálni, mert e pillanatban fölszakadt az ajtó s két előkelő katona gazdagította a terem belsejét! — Hódolatteljes üdvözlet, sarkak és sarkantyúk harmonikus csöröpöléss fogadta őket. Viszonzás után a brigadéros végig Urilányok és czigányok házassága. Nem oly ritka dolog Magyarországon, mint czimből következtetni lehetne, az azonban csak egyszer fordult elő, hogy egy egy előkelő muzsikust válasszon férjéül. Az ötvenes években hires és előkelő vagyonos nemzetség volt a Bácskában a Parchetich-Régerek családja, melyben három szép eladó leány volt. Történt aztán, hogy 1854-ben Zombor- ban nagy bált rendeztek a Bach-kor- szak részben magyar, részben német megyei tisztviselői. A bálon a keringőzenét Sárközi Ferkó, akkor már nagy bandája szolgáltatta az akkor szokásos cigány vadászkürlözőkkel ; a csárdáshoz pedig Hercenberger Sándor zom- bori cigányprímás muzsikált. Sárközy Ferkó, aki szép, magas termetű ember volt, 1848-ban mint zenekarvezető vett részt a szabadság harcban és a 47. számú lncédvféle honvédzászlóaj- ban szolgált hadnagyi rangban, amelyre érdemeiért Kossuth Lajos előléptette. Egykorú krónikások szerint olyan kellemmel és lendülettel tudta előadni a keringőket, hogy még Strauss, a keringőkirály sem játszotta különben. Bandájához tartozott Hegyi Poldi, Hegyi Aranka édesapja, aki akkor szintén még fiatal ember volt és a másodpri- más szerepét töltötte be a zenekarban, Zombori prímás, Hetczenberger Sándor, futtatja szemeit a jelenlevő tiszteken és szól : Egyes urakat még nem ismerek. Persze négy tartalékos kadét, miután ők nem voltak a fogadtatáson. Egyenként bemutatkoznak, a generális mindegyiktől megkérdezte mi a foglalkozása civilben. Egyik jogász, másik jegyző, a harmadik tanár. — És Ön ? kérdi a negyediket. — Én banktisztviselő vagyok. — Áh bravó 1 — Szenzációs ! — Igenis vezérőrnagy urnák jelentem alássan, azonban . . . No, no, még folyósíthat ön is valamelyik kasszának. Általános derültséget keltett e pár szava, mely után asztalhoz ült az örreg s angol típusban oly mohón falatozott, hogy egy kiéhezett bakának is becsületére vált volna. Menü után rövid búcsút vett, mert számítása s adjutánsa jelentése szerint momentán érkezik vonata. Nagyon sietett a kedves brigadéros, bizonyára abban a reményben, hogy vonatának ritmikus lökései kárpótolni fogják az elvesztett kényelmes ebédutáni sziesztáért, (<&)
