Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-25 / 21. szám
XV. árfolyam. Na^-ykálló, 1913. május 19. 21. szám. ^ápsacLahni és j^ozgazsLasági ai&fíietisi árak ; Egész évre 8 korona, fél érre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajdonos : SARKAD? JÓZSEF. hstiíci'p. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirker es kedése. Nagykálló. A hegyközségek. Sajnálatos közállapotainknak egy sajnálatos gazdasági következménye jelentkezett Nagykállóban és vidékén a most lefolyt héten. F. hó 20-án Kis- kálióban és f. hó 21-én Nagykállóban a szőlőbirtokosok úgyszólván egyhangúlag és szinte tüntetőén visszautasították a hegyközséggé alakulás gondolatát. Az alakuló üléseken, melyeken az elnöklő és összehívó főszolgabírón, Zoltán Istvánon kívül Tóth Pál borászati felügyelő is megjelent, nagy számban gyűltek össze a szőlőbirtokosok és az elnök rövid idő alatt megállapíthatta, hogy a hegyközséggé szövetkezés gondolatát a nagy többség bizalmatlansággal és ellenségesen fogadja. Minden rábeszélés ellenére is megmaradtak annál az álláspontjuknál, hogy a hegyközség csak költségtöbbletet jelent nekik. Hiába adták értésükre az előadók, hogy fizetniük nem kell, a választandó tisztviselők kötetességeiket ingyen fogják teljesíteni, az esetleg felmerülő vitás ügyekben a választandó bíróság ingyen ítél: a szövetkezés nem kellett. A legszomorubb tanulságokat meríthette a szőlőbirtokosok magatartásából a szemlélő. Ulyan mesék keringtek a birtokosok között, hogy fizetniük kell, azt a hazugságot terjesztette el valaki közöttük, hogy Isten tudja miféle kacsalábon forgó tündér-palotákat akarnak a pénzükből építeni, azl az ostobaságot hiresztelték, hogy fizetéses hivatalnokok akarnak a nyakukra ülni. Hiába szálltak szembe a hiedelmekkel az ülés vezetői, a gazdáknak nem kellett. Kipattant az ülésen a bizalmatlanságnak egy forrása : a nép egy része nincs megelégedve a mai, úgynevezett szabadgazdálkodási rendszerrel és mai álláspontja részben voltake.fi azok ellen szól, akik annak idején az u. n. fordulós-rendszert behozták. A fordulós rendszer lényege a következő : összesítik a határban levő öszszes birtokokat és három tagba osztják. Az egyik tagban termelnek gabonát, a másikban kapás növényeket, a harmadikat ugarnak hagyják, legelőnek. Minden részben minden gazdának eredeti birtoka arányában van joga. A szabad gazdálkodás rendszere értelmében kiki úgy értékesíti földjét amint akarja. Látnivaló, mi köze van a szabad gazdálkodásnak a hegyközséghez : semmi. Látnivaló, hogy az, akinek azért kell a hegyközség, mert árt neki a gazdálkodási szabadság, igen nagyot téved, igen különböző dolgokat vét össze, igen kévésé tudja belátni, hogy mi érdeke és mi nem. Mi ezt nem tartjuk állandó és normális állapotnak. Azt hisszük, hogy a belátástalanságnak e mai állapottá, amely egy szükséges és hasznos szövetkezés értékének felismerése helyett rémmeséknek és téves ellenszenvnek adott teret, idegességnek nevezhető és egy általános okra vezethető vissza : közállapotainknak, különösen pénzviszonyainknak nyomasztó és nyugtalanító voltára. Azért azt hisszük, nem szabad az illetékes tényezőknek a mostani eredmények miatt elkedvetlenedniük, hanem félre kell tenniök a tervet nyugalmasabb és jobb időkre. A második esti vonat ügye. Községi képviselőtestületünk múlt heti ülésében sajnálattal vette tudomásul a magyar államvasutak igazgatóTÁRCA. Ä fehér mennyasszony legendája. Irta: SERES ANNA, (Folytatás) A honnan nem várták, onnan jött a csapás. Bevették Jánost katonának, ősszel be is rukkolt. Eliz titokban majd kisírta mind a két szemét, de csak akkor ijedt meg igazán, mikor csörgő szánon leánynézőbe jött egy nálánál is gazdagabb, szép legény a szomszéd faluból. Elég volt meglátni a szépséges szép leányt, hogy rögtön megszeresse. Mikor haza indult, a gazda kikisérte, megkérte beszéljen a leányával s ha jószivvel lenne hozzá, úgy a jövő vasárnap ismét eljön s akkor megbeszélik a dolgot alaposan. Mihelyt elment a 'vendég, az öreg Rein tudatta Elizzel, hogy ezt az embert szemelte ki jövendő férjéül. Eliz sírva fakadt s térdelve vallotta meg atyjának, hogy ő már mást szeret s megfogadta annak a másiknak, hogy inkább meghal semhogy másé legyen’ Az öreg Rein hajthatatlan maradt, nem hatották meg leánya panasza és esdeklései s legközelebbi alkalommal ki is tűzték a la- kadalom napját. Olyan lakadalmat sem láttak még Pot- heringben, hivatalos volt rá az egész falu. A szegény Eliz olyan volt mint egy szép halott, a zokogástól alig tudta elmondani a templomban az esküt. Vacsora után tánczra perdült a násznép, vig muzsika mellett. A menyasszony egy perezre félrevonult a kis szobába. A vőlegény, a násznép várt . . . várt .... de a menyasszony nem jött .... Szogény anyja érte ment, de nem találta. Kétségbeesve, jajgatva kérdezett mindenki, ha nem látták-é ? .............. Vége lett a lakadalomnak, mindenki a szép menyaszszony keresésére indult. Azalatt pedig a szegény menyasszony szaladt, a hogy csak a lábai bírták, térdei meg-megrogytak alatta, a nagy lelki fájdalom elvette erejét. A távolban felcsillant a Latorca vize. Tél volt, hó borított mindent, de azért nem volt befagyva a folyó. Hamar .... hamar, mig észre nem veszik, utána nem jönnek. Szegény Eliz nem mert vissza nézni, hátha meglátja üldözőit............ > Czé lnál volt, ott állott a Latorca hidján Körülnézett, senki .... semmi ..... Az égen ezer meg ezer csillag integetett felé: „Várunk“ ! Eliz úgy érezte magát, mintha templomban lenne. Levette fejéről a koszorút, fátyolt, odakötötte a híd karfájára. Aztán letérdelt, „Mi atyánk, ki vagy a menyekben.“ Ima közben szemeit nem az égre, de az örvénylő vízre szegezte s mintha Kovács János lehér arca hívogatta volna szelíden . . »Megyek János, hiszen megígértem, hogy inkább a halált választom, semhogy másé le-
