Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-05 / 1. szám
fi Nagyjtálló és Vidéke 912. január hó 4 WWRZW3B» «wo«.; nwnvixs Ékszerek, órák, arany és ezüst neműek, alkalmi ajándéktárgyak nagy választékban,legolcsóbban Sándor Rezső elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, YárosMz-n. 3. sz, Telefon sz. 252. Óra- és ékszer javítások, vésések. Telefon sz. 252. megállóit a forgalom ; megszűnt az ; üzlet, a kereskedelem ; az ipar is csak pang ; csak a szükség, csak a drágaság, csak a pénztelenség fenyeget bennünket mindenfelől. Igazán, igazán ! „az eleiünknek a nagyobb része, a java is csak nyomorúság és fáradság«. Nos! azulán emlitsem-é, érintsem-é a háború rémét, mely mint Dómok les-kard függödt felettünk, főleg az esztendő második felében ; folyton fenyegetve nyugalmunkat, békességünket, sőt életünket ! S fenyegeti még a mai nap is ! . . . Emlitsem-é azoknak a háborúban lemészárolt embereknek, azoknak az embertelenül megcsonkított embereknek a szomorú sorsát ?! Említsem é szomorú sorsát annak a sok özvegynek s árvának,akik elvesztették a kenyérkeresőjüket, életüknek fentartdját ? Felhivjam-é a figyelmet az ideiglenes mozgósítás folytán elúszott sok millióra, melyből oly sek jót lehetett volna tenni ? ! S a melyet mind nekünk kell kifizetni, kiizzadni ?!... S melyet »nagyér hazánk és nemzey tünk közviszonyai fognak megérezni, megsinyleni ?! . . . Igenis ! a haza közviszonyai! . .. De szóljak-é magyar hazánk és nemzetünk szomorú sorsa, szomorú helyzete, sanyarú viszonyairól ?! Arról a felfordult világról, melynek' hazánk és nemzetünk életében oly szomarú tanúi és szemlélői vagyunk ? b Talán jobb is erről nem szólani ; hiszen csak a keserűség, a fájdalom hangján s talán csak a kárhoztatás hangján lehetne e ; kérdést érinteni ! . . . Valóban ! ennek az esztendőnek még a java is csak fáradság és nyoinoruság !“ Azonban 'még öiülhetünk, hogy legalább városunk, egyházunk s társadalmunk élete legalább csendes és megnyugtató volt ! . . . Sőt egyben- másban egyeseket, családokat ottan- ottan, némi-némi öröm és szerencse is ért, Azonban bizony olyanok is sokan vannak, akiket betegség, nyomorúság, fájdalom, gyász és a bánat vert le ! .. . Úgy, hogy általában csak azt mondhatjuk a költővel, hogy »1912 ! . , . Ezt a bú» esztendőt, ha elfelejthetnénk !“ mert „ennek a java is csak fáradtság és . nyomorúság vala“ . . . Fohászkodjunk, imádkozzunk azért a magyarok Istenéhez ! „Szánd meg Isten a magyart ! »Kit vészek hányának ! . . . »Nyújts teteje védő kart, »Tengerén kínjának ! . . . »Balsors, a kit régen tép ^Tioez ,T" »Megbünttűdte n:ár e nép ! »A múltat, jövendőt !« . . . Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykáiió város képviselőtestülete T o k a Sándor törvénybiró elnöklete alatt 1912. decz. 30-án gyűlést tartott. A gyűlés tárgyait Seress József főjegyző adta elő. — Jegyzőkönyv hitelesítőkul Szabó Antal és Bereczky József képv. tagok kérettek fel. — Képviselő- testületi gyűlés Vass György városi rendőrnek, ki katonának lett behiva, hogy családja nélkülö '.esnek ne legyen kitéve, havo ita 25 kor. folyósít. — Fenyus Gábor nagykállói illetősége, — mivel semnrrfé’é tárpont nincs, mely illetőségét igazolná, — nem ismertetett el.— Az 1913.évre szükséges községi fuvar ellátása céljából a szerződés, mely Borbély Andrással megköttetett, képviselőtestület által tudomásul vétetett s utasítva lett elöljáróság, hogy azt jóváhagyás végett vármegyére terjessze fel. — A községi szabályrendelet Sántha Béla jegy ő felebbezése értelmében módosíttatott, igy az adóügyi jegyző teljesen önálló ügykörrel lesz felruházva, egy segédjegyző és egy végrehajtó állandóan az adóügyi jegyző rendelkezésére áll az adóügyek intézésénél, —- ezen megállapodás alapján hozott határozat a szabályrendelet pótlása képen vármegyére feiterjesztetni rendeltetett. — Az 1912. évi költség- vetés keretében felfektetett kiadások, me'yek az év végen beadott számlák alapján rendeztettek, igy kifizetésére előzőleg képviselő testület, mivel az összeg ismeretes nem volt, felhatalmazást nem adhatott, most mindazokra utólag egyhangúlag megadta, illetve kifizetését helyeslőleg tudomásul vette. — Képviselőtestület soknak találván a rendőrszobában, a szolga lakásában stb. elfogyasztott petróleum meny- nyiséget, igy az azért fizetett összeget, — miért is elhatározta, hogy a hető CSák ki és ezért olyan valami örök asszonyi gondolatot vetett fel a mostani női kongresszuson, mely mint minden nagy reformgondolat legelsőbben is mosolyt keltett szerte a nagy világon. Azt mondta ugyanis, hogy ő mindenekfelett a női hivatást csakúgy látja belöltöttnek, ha a lányokból jó anyákat és feleségeket nevelünk : e célból tehát kötelezővé óhajtja tenni, hogy minden legfeljebb 17 esztendős leány egy álló esztendeig, esetleg tovább is államilag fentar- toit, házasságra képesítő iskolát végezzen. Ezen iskolák kaszárnyaszerü nagy épületekben helyeződnének el, ahol rang és vagy onkülömbség nélkül a legalsóbb cseléd- munkálatokon kezdenék és a »femme du monde« allűrjeinek felszedésével végeznék a tanulást a lányok, miután legalább1/! évig praktikus szolgálatot teljesítettek, fővárosi, vagy vidéki szegények családjainál, különösen ott, ahol anyátlan árvák vannak. Csak ezen iskola kivégzése után kapnák meg az állami bizonyítványt, mely szerint házasságra kópesitíetnek, Szóval széles nagy mosolygás lett á válasz Nancke asszony mondókájára, mely csattanóját akkor érte el, mikor a házasságra való képesítés furcsa kis eszméjét fejtegette a szónok. Nem tagadható azonban, hogy valamely igazságot súrolt Nancke asszony, amikor valamely közszolgálat szükséges voltát hangoztatta. Szerintünk ennek óriási tere volna minden országok társadalmában, olyan felségesen szép és hasznos, mert egyben megtartaná a nőt a »női hivatása megjelölt körében«. Mikor a legelső doktorkisasszonyt avatták Párisban, akkor Charcot tanár gyönyörű avató szavaival mondotta a kisasszonynak, hogy ne a kenyérért való küzdelemben, ne a könyökkel való tülekedésben, ne a férf-1 akkal való versengésben keresse boldogulása jövő útjait, mert mindehhez testileg és lelkileg gyenge és finom és túlságosan kecses. Más teret jelöl meg számára a végzet. »Ha valahol egy súlyosan szenvedő beteg egy korty vizet kér, hogy enyhítse égető fajdalmait, ha a hosszú harcban ab agónia állomásáig jutott a szenvedő és nem akar mást, csak egy édes résztvevő tekintetet, egy puha bársony kis kezet, mely szeretettel simul égő h,uniókéra, ha valahol égető lázban szenvedő kis gyermek sírása, elha- j gyott betegek vágyakozása emberi szív után segítséget kér, oda menjen a doktorkisasz- szony a súlyos tartalmú orvosi diplomával és \imsztaijon, szeressen, könnyítsen fiatal résztvevő szivével és akkor hivatása magaslatán áll. Charcot ezen szép szavaiban meg van jelölve a közszolgálat tere, amelyen a nő és hozzá tehetjük kivétel nélkül minden nő nagyot és hasznosat tehet hazájának és az emberiségnek. Nálunk sajnos a beteg ápolás kétségbeesett szegénységü özvegyek és csúnya, de művelt szegén}^ leányok szakmája és csak a művelt Anglia tudott hosszú századok fejlesztő vajúdása után odajutni, hogy a jó ég legjobb családok leányai életük egy bizo.