Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 1. szám

fi Nagyjtálló és Vidéke 912. január hó 4 WWRZW3B» «wo«.; nwnvixs Ékszerek, órák, arany és ezüst neműek, alkalmi ajándéktárgyak nagy választékban,legolcsóbban Sándor Rezső elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, YárosMz-n. 3. sz, Telefon sz. 252. Óra- és ékszer javítások, vésések. Telefon sz. 252. megállóit a forgalom ; megszűnt az ; üzlet, a kereskedelem ; az ipar is csak pang ; csak a szükség, csak a drága­ság, csak a pénztelenség fenyeget ben­nünket mindenfelől. Igazán, igazán ! „az eleiünknek a nagyobb része, a java is csak nyomorúság és fáradság«. Nos! azulán emlitsem-é, érint­sem-é a háború rémét, mely mint Dó­mok les-kard függödt felettünk, főleg az esztendő második felében ; folyton fe­nyegetve nyugalmunkat, békességün­ket, sőt életünket ! S fenyegeti még a mai nap is ! . . . Emlitsem-é azoknak a háborúban lemészárolt embereknek, azoknak az embertelenül megcsonkí­tott embereknek a szomorú sorsát ?! Említsem é szomorú sorsát annak a sok özvegynek s árvának,akik elvesz­tették a kenyérkeresőjüket, életüknek fentartdját ? Felhivjam-é a figyelmet az ideiglenes mozgósítás folytán el­úszott sok millióra, melyből oly sek jót lehetett volna tenni ? ! S a melyet mind nekünk kell kifizetni, kiizzadni ?!... S melyet »nagyér hazánk és nemzey tünk közviszonyai fognak megérezni, megsinyleni ?! . . . Igenis ! a haza közviszonyai! . .. De szóljak-é magyar hazánk és nem­zetünk szomorú sorsa, szomorú hely­zete, sanyarú viszonyairól ?! Arról a felfordult világról, melynek' hazánk és nemzetünk életében oly szomarú tanúi és szemlélői vagyunk ? b Talán jobb is erről nem szólani ; hiszen csak a keserűség, a fájdalom hangján s talán csak a kárhoztatás hangján lehetne e ; kérdést érinteni ! . . . Valóban ! ennek az esztendőnek még a java is csak fá­radság és nyoinoruság !“ Azonban 'még öiülhetünk, hogy legalább városunk, egyházunk s tár­sadalmunk élete legalább csendes és megnyugtató volt ! . . . Sőt egyben- másban egyeseket, családokat ottan- ottan, némi-némi öröm és szerencse is ért, Azonban bizony olyanok is sokan vannak, akiket betegség, nyomorúság, fájdalom, gyász és a bánat vert le ! .. . Úgy, hogy általában csak azt mond­hatjuk a költővel, hogy »1912 ! . , . Ezt a bú» esztendőt, ha elfelejthet­nénk !“ mert „ennek a java is csak fáradtság és . nyomorúság vala“ . . . Fohászkodjunk, imádkozzunk azért a magyarok Istenéhez ! „Szánd meg Isten a magyart ! »Kit vészek hányának ! . . . »Nyújts teteje védő kart, »Tengerén kínjának ! . . . »Balsors, a kit régen tép ^Tioez ,T" »Megbünttűdte n:ár e nép ! »A múltat, jövendőt !« . . . Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykáiió város képviselőtestülete T o k a Sándor törvénybiró elnöklete alatt 1912. decz. 30-án gyűlést tartott. A gyűlés tárgyait Seress József főjegy­ző adta elő. — Jegyzőkönyv hitelesí­tőkul Szabó Antal és Bereczky József képv. tagok kérettek fel. — Képviselő- testületi gyűlés Vass György városi rendőrnek, ki katonának lett behiva, hogy családja nélkülö '.esnek ne legyen kitéve, havo ita 25 kor. folyósít. — Fenyus Gábor nagykállói illetősége, — mivel semnrrfé’é tárpont nincs, mely illetőségét igazolná, — nem ismertetett el.— Az 1913.évre szükséges községi fuvar ellátása céljából a szerződés, mely Borbély Andrással megköttetett, képviselőtestület által tudomásul véte­tett s utasítva lett elöljáróság, hogy azt jóváhagyás végett vármegyére ter­jessze fel. — A községi szabályrende­let Sántha Béla jegy ő felebbezése ér­telmében módosíttatott, igy az adóügyi jegyző teljesen önálló ügykörrel lesz felruházva, egy segédjegyző és egy végrehajtó állandóan az adóügyi jegyző rendelkezésére áll az adóügyek intézé­sénél, —- ezen megállapodás alapján hozott határozat a szabályrendelet pót­lása képen vármegyére feiterjesztetni rendeltetett. — Az 1912. évi költség- vetés keretében felfektetett kiadások, me'yek az év végen beadott számlák alapján rendeztettek, igy kifizetésére előzőleg képviselő testület, mivel az összeg ismeretes nem volt, felhatalma­zást nem adhatott, most mindazokra utólag egyhangúlag megadta, illetve kifizetését helyeslőleg tudomásul vet­te. — Képviselőtestület soknak talál­ván a rendőrszobában, a szolga laká­sában stb. elfogyasztott petróleum meny- nyiséget, igy az azért fizetett össze­get, — miért is elhatározta, hogy a hető CSák ki és ezért olyan valami örök asszonyi gondolatot vetett fel a mostani női kongresszuson, mely mint minden nagy re­formgondolat legelsőbben is mosolyt keltett szerte a nagy világon. Azt mondta ugyanis, hogy ő mindenekfelett a női hivatást csak­úgy látja belöltöttnek, ha a lányokból jó anyákat és feleségeket nevelünk : e célból tehát kötelezővé óhajtja tenni, hogy minden legfeljebb 17 esztendős leány egy álló esz­tendeig, esetleg tovább is államilag fentar- toit, házasságra képesítő iskolát végezzen. Ezen iskolák kaszárnyaszerü nagy épüle­tekben helyeződnének el, ahol rang és va­gy onkülömbség nélkül a legalsóbb cseléd- munkálatokon kezdenék és a »femme du monde« allűrjeinek felszedésével végeznék a tanulást a lányok, miután legalább1/! évig praktikus szolgálatot teljesítettek, fővárosi, vagy vidéki szegények családjainál, különö­sen ott, ahol anyátlan árvák vannak. Csak ezen iskola kivégzése után kapnák meg az állami bizonyítványt, mely szerint házasság­ra kópesitíetnek, Szóval széles nagy mosolygás lett á válasz Nancke asszony mondókájára, mely csattanóját akkor érte el, mikor a házas­ságra való képesítés furcsa kis eszméjét fejtegette a szónok. Nem tagadható azon­ban, hogy valamely igazságot súrolt Nancke asszony, amikor valamely közszolgálat szük­séges voltát hangoztatta. Szerintünk ennek óriási tere volna minden országok társadal­mában, olyan felségesen szép és hasznos, mert egyben megtartaná a nőt a »női hiva­tása megjelölt körében«. Mikor a legelső doktorkisasszonyt avat­ták Párisban, akkor Charcot tanár gyönyörű avató szavaival mondotta a kisasszonynak, hogy ne a kenyérért való küzdelemben, ne a könyökkel való tülekedésben, ne a férf-1 akkal való versengésben keresse boldogu­lása jövő útjait, mert mindehhez testileg és lelkileg gyenge és finom és túlságosan kecses. Más teret jelöl meg számára a végzet. »Ha valahol egy súlyosan szenvedő beteg egy korty vizet kér, hogy enyhítse égető fajdalmait, ha a hosszú harcban ab agónia állomásáig jutott a szenvedő és nem akar mást, csak egy édes résztvevő tekintetet, egy puha bársony kis kezet, mely szeretet­tel simul égő h,uniókéra, ha valahol égető lázban szenvedő kis gyermek sírása, elha- j gyott betegek vágyakozása emberi szív után segítséget kér, oda menjen a doktorkisasz- szony a súlyos tartalmú orvosi diplomával és \imsztaijon, szeressen, könnyítsen fiatal résztvevő szivével és akkor hivatása magas­latán áll. Charcot ezen szép szavaiban meg van jelölve a közszolgálat tere, amelyen a nő és hozzá tehetjük kivétel nélkül minden nő nagyot és hasznosat tehet hazájának és az emberiségnek. Nálunk sajnos a beteg ápolás kétség­beesett szegénységü özvegyek és csúnya, de művelt szegén}^ leányok szakmája és csak a művelt Anglia tudott hosszú századok fej­lesztő vajúdása után odajutni, hogy a jó ég legjobb családok leányai életük egy bizo.

Next

/
Thumbnails
Contents