Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-09-09 / 36. szám
2. \ 1919. szeptember 9. Nagybányai Hírlap megfékezésük, úgy az erkölcsök mai elvadu- lásának kórokozói is a legutolsó háború idejében keletkeztek. Ez az erkölcsi kórság azután valóságos erkölcsi ragályozás utján hirtelen elterjedt. Tenyésztő ágya a nyers erőszak és kegyetlenség, terjesztői a közlekedés eszközei; elsősorban a vasutak, és a háborúból haza érkezettek. Váljon lesz-e egy Jenner egy Pasteur, ki ennek a szérumát fel találja ? HÍREK. Régi dekrétumok megszivlelésre érdemes útmutatással szolgálnak. Néhányat közölünk: — Városunk tanácsa 1642, febr. 18- án elrendelte, hogy a vasárnapi ünnep alkalmasabb megszentelése s megülése céljából a hétfőn tartani szokott hetivásár keddre tétessék által; a vasárnap tartani szokott misz- tótfalusi vásárra járóknak pedig az odavaló menetelt a tanács három napi börtönbüntetés terhe alatt megtiltotta. A két „öreg kaput“ (Hid- és Magyar-kapu) sem volt szabad vasárnap egész napon leereszteni. — A város külvárosait 1662. okt. 25- én német katonaság szállotta meg, mely miatt az ez évben termett borait a város számba nem vehette. — Egy 1668. jun. 12-én kelt egyezséglevélben a mai Fiiiza (Felsőfernezely) Orosz- ujfalunak neveztetik. Úgy ennek a községnek, mint Kőbányatelep (Blidár) és Fekete- patakteiepnek lakói eredetileg rutének voltak, mire az Orosz- uj.falu elnevezésről is alaposan következtethetni. — 1665 jul. 10-én kelt okirat szerint Leopold a város kérelme folytán, a városnak kőfallal leendő körül vételére s megerősítésére, 1666 évtől kezdődőleg tiz egymás után következő év adóját, mely évenként 250 forintot tett, a városnak átengedte oly- képen azonban, hogy az u. n. országgyűlési költségeket viselni tartozott. 1686. ápr. 5. Az istentisztelet 'és templomi szolgálat rendjét a tanács határozta meg s adta tudtára a két papnak. Erre nézve jelzett napon igy halározott: Hétfőn és csütörtökön biblia olvasás légyen, szerdán pedigh és pénteken predikálás, egyébkor pe- pigh, a mikor a papok akarják, zsoltáimagyarázás legyen. 1659. márc. 7. A hegedűsök azon kérelmére, hogy engedtessék meg nekiek a he- gedülés, a tanács eme végzést hozta: „Az ' üdőnek ily szomorú állapottyához képest, noha vagyon kicsiny pihenésünk, de igen | bizontalan, azért meg nem engedtetik, ha- ií nem fügesszék a szegre s a kapát vegyék elő.“ 1661. szept. 17. A város falui közül Lénárdfalut és Középsőfalut (ma Alsówjfalu) a török elpusztítván, ezeknek adóját a város elengedte. 1662. febr. 6. Horti István ref. lelkész a tanácsot (mely a reformáció óta 1694-ig mindig református polgárokból alakult) lakodalmára hívja meg. Ez alkalomból a tanács „a szűk állapothoz képest* és mert Horti sem „szegény állapottal vagyon“ kívánt nekie kedveskedni „egy 20 vedres hordó borral, egy véka búzából sült cipóval és 100 font hússal.“ 1665. aug. 21. A tanács az ügyvédek 1 munkadiját megállapítja intvén őket „hogy a : szegénységre vigyázzanak, ereje felett ne ii sarcolják.“ Nyerges János ügyvédnek pedig meghagyja „hogy ezután magát szelíden vili selje s nem úgy, mint a vad esztelen barom“. 1636. április 30. Géressi Mihály — al- [! kahnasirit a város alumnusa — németországi akadémiákról hazakerülvén tudatja, hogy ottan adóssa maradott 46 arannyal“, kéri a közgyűlést, hogy azon összeg kifizetését a város eszközölné; ugyanazért a közgyűlés ezen egész összeget u. m. 46 aranyat utalványozta s ki is fizette. (Egy arany akkor 3 fit. 33 dnr volt.) 1639. jan. 19. A város közönsége Kővárvidék főkapitányát: Böthy Orbánt „vendégségre“ hiván meg, a megvendégelés három napon át tartott. A főkapitány a maga szakácsát hozta el az ételek elkészítésére; elhozta egyszersmind — szokás szerint — a bolondját is. Ezek — t. i. a bolond és szakács számára — ajándékul vett a tanács két pár csizmát 2 írtért. E vendégségen elfogyott 10 kenyér, 87 cipó, 30 font tehénhus, 4 font rizskása, 1 borjú, 4 nyúl, 4 lúd, 3 tyuk, 800 drb. gesztenye. Ezeken kivül még vaj, tojás, esik, pisztráng, alma, körte, zöldség, bor a városéból, a mennyi kellett, zab a vendéglovaknak. Az egész vendégség azokon kivül, a mikért pénzt kiadni ezen napokon nem kellett, került 17 frt. 72 dnba. Városi hatóságunk közélelmezés szempontjából elrendelte az erre szorultak összeírását. Az összeírás a városháza udvarán történik. Megjegyezzük, hogy hatósági lisztben a termelő birtokosok, kereskedők s általában mindazok, kiknek módjukban van önmagukat ellátni, nem részesülnek. Czukor. Erősen tartja magát az a hir, hogy a jövő héten cukor is kapható lesz a boltokban. A cukor nem lesz hatósági cikk, mindenki veheti. Valóban reánk is férne, ha eme híradásunk beteljesedne. És amenyiben j más városok lakói már hetek óta vehetnek is cukrot, mi is reméljük, hogy a sor reánk /is elkövetkezik. Gyászhirek. Szászsebesen a napokban elhunyt Soltész Nándorné született Fronyek Erzsébet úrnő 65 éves korában. A megboldogult édes anyja volt Soltész Gyula erdő- ^fömérnöknek. Mély részvétünket tolmácsoljuk a gyászoló családnak. — Idősb Mikár Kálmán államvasuti főellenőr Budapesten elhalálozott. Fia volt Mikár Zsigmod 48-as honvéd főhadnagynak, aki Kossuth Lajost az emigrációba követte. A megboldogult személyében édes atyját vesztette el Mikár Kálmán, akinek elbeszéléseit egyik helybeli lap-* társunk szokta közölni. Adakozás. A veresvizi bányászárvák javára múlt hó 30-án a következők adakoztak: Filkorn Imre bányatanácsos 14, Bölényi Antal 12, Schlézinger Jenő 10, Molnár Rózi 10, Dr. Csikós Sándorné 8, Ötvös Mihály 8, Kovács Lajosné 8, Boromisza Tiborné 10, Papp Gábor 6, Kassay József 4, Krajbik György 4, Hergerette Sándor 4, Búd György 4, Minik József 4, Veisz István 4, Babán Rózsi 2, Talpos Erzsi 2, Papp Ilonka 3, és Petrillu József 5 K., összesen 122 K. A nemesszivü adakozóknak hálás köszönetét fejezi ki a vezetőség. A dohányjegykezelőség értesíti a közönséget, hogy folyó hó 9, 10 11 és 12 napjain a maradék dohánynemüekre pótjegyeket ad ki. A pótjegyek a fenljelzett napokon délő fia volt egész bizonyos. Szemügyre vette a gyermeket, azt hitte maga-magára ismer rá, amilyen hajdani egyik fényképen volt. Fa mögé rejtőzött, várt, mig elindulnak, aztán követte őket. Az éjjel nem aludt. A gyermek létele különösen nyugtalanította. Saját fia van! Ah, hogyha megbizonyosodhatnék 1 De mikép fogja keresztülvinni ? Látta a lakóházát, értesülést szerzett. Egy szomszéd vette nőül, komoly természetű tisztességes férfi, akit meghatott a le- ^ ány sanyarú helyzete. Tudván téves lépéséi és megbocsátván neki, még a gyermeket is elismerte, a fiává fogadta, a másét, az övét. Minden vasárnap újra elment abba a parkba. Minden vasárnap látta Lujzát, mindannyiszor őrült ellenálhatatlan kedve támadt, hogy karjába kapja fiát, össze-vissza csókolja, ellopja, elragadja. Iszonyúan szenvedett agglegényi nyomorult magánosságában mint olyan, akiben jóindulat sem szokott lakozni. Iszonyatos kint érezett, mikor lelkiismerete által felidézett atyai gyöngédség szállta meg szivét, vagy az irigység, féltékenység, az az érzet, hogy szeretni kell a kicsinyeket, akiket a természet a világ lényei közé helyezett. Utoljára kétségbeesett kísérletre szánta el magát. Egy napon hozzája közelítve, mi1 kor Lujza a parkba lépett, megállván az ut közepén, fakó szinü arccal, mialatt ajkai rángatóztak a felindulástól, igy szóit: — Nem ismer meg engem ? Lujza reátekintett, megnézte, a rémület és borzalom kiáltásába tört ki, megragadta a két gyermek kezét és elmenekült, maga után vonszolva a kicsikéket. Ferenc haza ment, keservesen sirt. Megint hónapok teltek el. Nem látta Lujzát. Éjjel-nappal szenvedett, az atyai szeretette emésztette, mardosta. Hogy megölelhesse fiát, azért meg tudna halni, embert tudna ölni, akármire vállalkoznék, dacolna veszedelmekkel*, bár- ! mely vakmerőséget el tudna követni. Irt Lujzának. Ez nem válaszolt. Húsz || levél után Ferenc megértette, nem szabad jj remélnie, hogy kiengeszteli. Akkor kétség- | beesett határozatra szánta el magát. Kész | volt arra, hogy szivét akár revolver-golyó lövésének is kiteszi, ha arra kerül a sor. A férjnek nehány szóból álló levelet küldött: — Uram, az én nevem ön számára biztosan iszonyodás tárgya. De én oly szánalomra méltó vagyok, kit a fájdalom végtelenül gyötör, hogy csakis önben reméllek. Csupán tiz percig tartó beszélgetést szeretnék öntől kérni. Tisztelettel. Másnap választ kapott: — Uram, kedden öt órakor várom. * * * Mikor Ferenc a lépcsőn fölhaladt, minden fokon megállóit, annyira dobogott a szive. Keblében robajló zakatolás ment végbe, mintha belül vadállat vágtatna, fülsüketítő, erőszakos lárma. Csak erőfeszítéssel tudott lélegzethez jutni, a karfába kapaszkodott, hogy el ne essen. A harmadik emeleten becsöngetett. Azt kérdezte: — Fiaméi ur itt lakik ? — Itten, volt a válasz : tessék besétálni 1 Polgári szalonba lépett. Egyedül volt.
