Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-05 / 31. szám
XII. évfolyam. Nagybánya, 1919. augusztus 5. 31. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Blagyar Bányászati és Kohászati Egyesülőt Nagybányavíuóki osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési ára : Egész évre 24 korona, félévre 12 korona. negyedévre 6 korona ; egy szám ára 50 fiilér. Megjelenik minden kedden 4 oldat terjedelemben. Felelős szerkesztő: Pr. (tJTäl MÄSY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlensőnyek küldette? k. Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán Dégeofeld- házban a ciaterem felől, hal a* »íöftzotéseket 6» hirdetéseket felveszik, pasaB '.t.iiei/.e Az élet művészete. Ezekben a nyári viharos napokban elégszer láthatjuk: a szél meg a fa miképen küzdenek egymással. A szél neki fekszik a fának, a fa félre, hajlik, mikor aztán már eleget hajlott, visszacsap, hogy előbbi helyzetébe visszatérjen. A szerint, amint a szél ereje nő vagy gyengül, a fa ellenállása is nő Vagy gyengül. Valóságos küzdelem ez. Ami itt kicsinyben, ugyanez történik az egész világon nagyban, A hova csak nézünk, mindenfelé, mindenütt folyik a küzdelem. Minden test, legyen az élő vagy nem élő, szünet nélkül ki van téva mindenféle erőknek, melyek reá a legkülönbözőbb módon éreztetik hatásukat. Az egyes ember épen úgy, mint az emberek társasága a maga egészében épen igy van kitéve a legkülönbözőbb erők játékának. Ezekkel szemben az erők természetéhez képest védekezik, azokat feldolgozza, a fenyegető bajokat kivédi, kikerüli és azon iparkodik, hogy azokat a maga javára fordítsa. A világon mindenütt küzdelmet látunk és az természetes. Ez az élet. Az élet pedig mindenütt küzdelem a ható erők természete szerint, vagyis alkalmazkodás. Alkalmazkodás alatt kell értenünk a kívülről reánk ható ingerekre adott feleletünket, melynél fogva azoknak esetleg káros hatásait kivédjük és elhárítjuk. Az egész élet nem egyéb, mint szakadatlan alkalmazkodás. Minden ami él: alkalmazkodik, ha élni akar, az egyszerű sejt éppen úgy, mint a növény, az állat. Az ember nem különben. Midőn az újszülött először szivja tüdejét tele levegővel: alkalmazkodik és él addig, amig képes alkalmazkodni a reáható erőkhöz. Mikor már nem alkalmazkodhat, itt a — halál. A mi szervezetünkben és bensőkben szakadatlan alkalmazkodás megy végbe, anélkül, hogy tudnónk. Növények, állatok életében az alkalmazkodást szemmel láthatjuk. A filokszera a legkézelfoghatóbb példa. Némely szőlői fajt kipusztitja, a másik megél vele és ennek immunitása a szervezet célszerű alkalmazkodásának köszönhető. A szőlő nem változik más növénnyé, megmarad szőlőnek, sőt dúsan tenyészik, csak — alkalmazkodik, vagyis a külső ingerre célszerű hatással felel. Vannak növények, állatok, melyek ott, élnek a tengernek több kilométeres mélységében, az örök sötétségben és a viznek képzeihetlenül nagy nyomá- 1 sában. Ahol eleddig a szerves életet lehetetlenségnek tartották, ott pompás tenyészetre talált az újabb buvárlat. Vagyis élet mindenütt van, ahol al- : kalmazkodás van. i) „nagylányai Hírlap“ eredeti tárcája. Jegyzetek. III. A városi és vidéki élet különböző természetű. Mind a kettőnek van sok jó oldala és rossz oldala. Melyiket válasszuk a kettő közül? az mindenkinek saját körülményeitől és egyéni Ízlésétől függ. Az egyszer bizonyos, hogy a közvélemény a városok melleit van. Magyarországon a népesség 29 % a' városi, 70 % vidékinek tekinthető. Más országokban az máskép áll. Németországban 42, Franciaországban 61, Olaszországban 72 százalék él városokban. Anglia népének több mint egy harmada él 100 ezernél népesebb városban. A különbségek tehát nagyok. Magyarországon az utóbbi 30 év alatt a vidék olyan tömegesen tódul a városokba, hogy némely politikus (agráriusok) a vidék elnéptelenedésétől félnek. Nagybánya lakossága 1890-ben még csak 9.842 volt, 1900-ben már 11.183 és 1910-ben 12.877, vagyis 20 év alatt 30 százalékkal szaporodott. 1910 óta ez a bevándorlás még tömegesebb és érthetővé teszi, hogy a lakásokban mért szenvedünk olyan nagy szükséget. Nem is lehet ez másképen, mikor a házépítés a vidékiek beözönlésével semmikép sem tartott lépést. Az okokat ne fejtegessük iit, de a tényt megkell állapítani. De hát mi lehet az oka annak,- hogy a falu népe annyira tódul a városokba ? A rendkívüli okokat, melyek az títól- só öt évben annyi falusi lakót hoztak a városokban, most nem akarom fejtegetni. Kérdezzük meg, bármelyiket, röviden meg fog felelni a kiváncsinak. De vannak rendes okok és ezek vagy olyanok, hogy a népet-a faluból eltávozásra bírják vagy olyanok, hogy a város érezteti a falusi néppel a maga vonzó erejét. A falusi népet a faluból eltávozásra bírják, a mezőgazdasági termelésnek megváltozót! viszonyai. Nevezetesen a mezőgazdaságban napról napra több tért foglal a gép. Szántógép, kapáló, töltögető, arató, cséplő és más egyéb sok fajta gép. A gép sok munkáskezet tesz feleslegessé; veszi ki a gazdasági munkás kezéből a kenyeret. Ez a kenyér pedig úgyis nagyon gyatra volt. A gazdasági munkásoknak lakása, élelmezése, ruházkodása, családjuknak ellátása szánalmas volt. Most már ezt is elvesztette. Mit tegyen ? a faluban nincs munkaalkalom, nincs megélhetés, be kell menni a városba szerencsét próbálni. Igen, de a városban ma már mindenüvé tanult munkásokat alkalmaznak. Elmegy tehát olyan munkára, a mit tud, elmegy kocsisnak, fát, téglát hordani, emelni, czipelni zsákot, terheket stb. Ha ilyen munkát talál, meg is marad. Ha nein talál, vándorútra kell kelni másfele, külföldre, vagy más világrészbe. A falu nem sok munkát kínál a leányoknak. Ha szülei eltartják, még jó. Különben be kell menni a városba. Ott kapva kapnak rajtuk. Dohánygyár, malmok, ezukorkagyár. szappangyár, mosóházak, élelmezővállalkozók azonnal elkapdossák és fizetik olyan busáson, hogy a falusi leánynak szeme szája eláll. Ha pedig más foglalkozás nincs, mint házi cseléd olyan keresett portéka, a milyen otthon a falujában sohase volt. Csak úgy fitymálja a sok jót. De aztán meg a városnak különös varázsa is van a szórakozások révén. Egy falu leányai összetalálkoznak, aztán megered a szó. Ipari munkások mind a városokba húzódnak, épen úgy mint a közszolgálatot tevők, mert a város
