Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-07-29 / 30. szám

XII. évfolyam

Nagybánya, 1919. julius 29.

30. szám

TÁRSADALMI, S7ÉPIR0DALMI ÉS KÖZGAZDASÁG HETILAP.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki osztályának Hivatalos Közlönye.

Flőflzetési ára { : Egész évre 24 korona, félévre 12 korona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér.

Meglelealk minden kedden 4 oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő:

Sr. AJTAI NAGY SÁGON.

Lapkiadó;

Hermes könyvnyomda Nagybányán.

3z«rke<zt£sáz: Hitnyadjr Jiaos-u. 14. sz., hóvá a lapközlemányek

küldend k.

A mi korunk

nem annyira a műveltség után tör, mint inkább annak a látszata és külsőségei után. Bizonyos jelszavakat felkap s hajtja őket anélkül, hogy azoknak mélyére hatolna. Kevés ilyen jelszót használtak annyiszor, mint „a létért való küzdelem“ jelszavát, mig az lassan lassan nemcsak természettudományi, hanem társadalmi közhellyé is lett. Különösen felkapták e jelszót némely „emberboldo- gitók“, kik a maguk elégedetlenségét a tömegbe beoltani iparkodnak, hogy igy minden nagyobb fáradság nélkül jussanak el saját önzésük követelményeihez. Sokan nagyon is alkalmasnak találták a létért való harc „természettörvényét“ felhasználni arra, hogy az emberi társadalomban dúló, oktalan tülekedésre mentségül hozzák fel, sőt mi több, annak jogosultságát mutassák ki.

Szerintük ez a magyarázata és igazolása a társadalom minden egyenlőtlenségének és igazságtalanságának, mely az erősebbnek fennmaradását és tovább tenyészését biztosítja. A természettudósoknak kötelessége a természetnek ezen valótlan felfogása ellen küzdeni annyival inkább, mert ezen dőre és veszedelmes tévedésnek kárhozatos következményei sok téren és a gyakorlati életben is élénken érezhetők. A természet ilyen végsőkig menő könyörtelen kenyérharcot nem ismer, mert ha a természetben csakugyan folyik harc, az nem egyéb, mint önvédelem- A ki az élőlényeknek egymáshoz és az élettelen természethez való viszonyát elfogulatlanul vizsgálja, az nem talál többet mint azt,

Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán Dégerfald- házban a cinteram felől, hal sz slíllzetíseket <• hlrdatázek.t felveszik,

um n ■"ff mii i iimiÉín iMiiiriiiiiiiiiiiM—u nr—i-rinn i ...... .

hogy a megélhetés a szerves életnek minden fokán kissebb-nagyobb nehézségekkel jár, de az a harc,, mint az embereké, mikor egyik a másiknak készakarva, egyenesen vesztére tör, a természetben fajrokonok közt a legritkább kivételek közé tartozik. A küzdelem mindenhol csak a megélhetés nehézségei ellen történik, nem pedig egymás ellen, A ma- gasabbrendü állatok majdnem kivétel nélkül társaséletet élnek, mert csakis igy állhatnak sikerrel ellent a viszontagságoknak, melyeknek ki vannak téve. Ezen küzdelem közepette kivétel nélkül azok a fajok tartják fenn magukat és haladnak előre, melyek leginkább kibírták küszöbölni az egymásközötli „kenyérharcot“. Azok pedig, amelyek csakugyan kénytelenek táplálék hiánya következtében egymásközi küzdeni a megélhetésért — kivesznek, vagy elsatnyulnak. A legfejlettebb és legintelligensebb fajok képesek legjobban elkerülni a táplálékért folyó harcot, leginkább képesek közös erővel a körülményekhez alkalmazkodni és épen ez a közös erővel való működés a progressiv fejlődésnek alapfeltétele. Ezen önönmagát erősítő haladásnak eredménye az ember, a testileg leggyámoltalanabb emlős állatoknak egyike, mégis valamennyi fölé emelkedett, mert a szolidaritás elve benne leginkább érvényesült. A vérszomjas vad ember ép oly kevéssé létezhetett valaha, mint a koncért örökösen marakodó állat. A békés együttélés annyira természete az embernek, hogy a tömeg, a háború mesterségét már e! is felejtette és egy különös harcos osztály végezi azt.

Természetesen nem szabad abba a tulI zásba esnünk, hogy a természetben és az !! emberiség életében testvériségnél és öszmü- jí ködéinél egyebet se lássunk. Az élet se ax íj emberek közt, se azokon kívül nem édes jj semmittevés, de nem is ádáz tülekedés. Az egyén törekvése, hogy érvényre jusson, ép i! annyira eleme az emberi fejlődésnek, mint !; az öszmüködés és a kölcsönös segítség. A , részvét és a szociális ösztön erélyesen és ter- l| mészetesen lelkünkre köti nemcsak a fele- ;| baráti szeretetet, hanem a legeredményesebb ji közremunkálkodást is mindnyájunk közjavára.

Emlékezzünk népeinkről.

Mária Theresia király uralkodásának ti- j! zenhatodik évében : 1756 febr. 5-én erősítette ' meg Nagybánya szabad királyi város mé- •i száros céhének elibeterjesztett statútumait mondván . . . „Articulos . . . gratos, et.ac- :[ cepta habentes, mamerata Authoritate nostra I Caesareo-Regia approbavimus, roboravimus !; et ratificavimus, ac pro praefatis civibus et magistris Lanionibus, ipsorungve succeszori- bus Universis valituros benigne confirniavi- mus . . .

A massive bekötött céh-könyvön a királynő eredeti aláírásán kívül ott díszük gróf Núdasdy Lipót kancellár sajátkezű aláirása is. Ott függ. a könyvön a királynő által Magyarország ügyeiben használni szokott titkos pecsét is, teljesen ép alakban ; rajta van Szuhányi Lajosnak, Szathirásai is, mellyel azt erősiti meg, hogy a céhszabályok a v^rne- gyének Csengerben, 1757 máj. 23 és következő napokon tartott ünnepélyes ülésében

9 Jagpánpi Hirlap“ eredeti tárcája.

Jegyzetek.

, ii.-Társas életünknek két különös alakja a város és a vidék. De azt már nem olyan könnyű megmondani mit értsünk ez alatt a szó alatt város. A hely átlagos lélek száma nem lehet irányt adó. Van az alfőldön akárhány 20 ezer lakóval bíró község, mi városnak épen nem mondható azon felvidéki 5-10 ezer lakosú várossal szemben, hol már városi életre találunk. Város és vidék közt nagy a külömbség. A városban aránylag kis területen aránylag sok ember lakik. Hazánk- ban egy □ kilóméter területen átlag 65 ember él, a városokban, negyven — ötvenszer annyi Bpesten 3. 776 Debrecenben 1854 slb. Már ez a körülmény egymagában véve is nagy különbséget okoz városi és vidéki élet közt. A városokban más a nemek megoszlása : több a nő mint a férfi, más a lakosság megoszlása élet korszerint. A 20—40 éves kor nagyobb arányban van a városok- J

bán, a fiatalabb és idősebb korszak a vidéken. A vidéken több ember él házasságban, mint a városban, hol a házasság kötések száma is kevesebb mint a vidéken. A városokban kevesebb a születések száma, de viszont a halálozások száma is kedvezőbb, mint a vidéken. De a közegészség visszo- nyai is kedvezőbbek a városokban mint a vidéken. Egészséges száraz lakás, jó viz, csatornázás nélkül az egészség csak kivételes. Példa erre Szatmár Németi város, hol a halálozások arányszánia az országos átlagnál kedvezőtlenebb.

A városi lakosságban több a kereső, a vidékiben több az eltartott. Legnagyobb a külömbség a lakosság foglalkozása szerint. A városokban kevés a földművelő, de sok az iparos, kereskedő, hivatalnok, a vidék túlnyomóan földművelésből él. Tudvá levő, hogy a foglalkozás milyen nagy befolyással van az embernek egész lelki világára és gondolkozására. A földművelő vidéki ember és a városi ember eszejárása nem egyforma. A város székhelye az iparnak, kereskedésnek és igy itt találhatók fel a külömbözö vállalatok és az azokhoz szükséges tőke is itt halmozódik.

Ezekből indul ki a sok munkaalkalom, mi a munkás kezeket erősen vonza és megindul a vidékek néptelenedésének veszedelme, miről már olyan sokat panaszkodnak. Ezt előmozdítja a közlekedés javulása. Nyomon követhetjük például, hogy Szatmár-Németinek emelkedése a rajta átfutó vasúti hálózattal | párhuzamos. A gazdasági erők tömörülését kiegészíti a szellemi erők tömörülése, minek hatalmas része van a városok fejlesztésében. A különféle tanitóiutézetek, könyvtárak, köz- gyűjtemények színházak, képcsarnokok, és I az ezekhez csatlakozó szakiskolák nevelőha- j tása az emberekre szemmel látható. Váro- i sok a tudományos egyesületek székhelyei, a : művészetek a városban találnak müértő és műpártoló közönséget. A könyvkiadás, uj- ! ságszerkesztés középpontjai a városok, itt I élnek a szellemi élet kitűnőségei. A 'tehet-- | ségek kifejlesztésének a városi élet az igazi ! talaja. Az alkotásra, az emberiség javát szolgáló nagy eszmék megvalósítására is a teil rét a város adja meg. Bennük testesül meg