Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-12-02 / 48. szám

Censurat: Breban. XIL évfolyam._____________Nagybánya, 1919. december 2. ______48. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZÖAZDASÁÖI HETILAP. Az Országos IHagyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybáayavidéhi osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetési ára c: Egész évre 24 korona, félévre 12 ko­rona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér. Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. JUTÁI NAGY aABttRi Helyettes szerkesztő; BOITNER KAROLT. ■Wl'JgJJ' »II.. mmmnmrum imiummtnmummmmiitmrtmmmim ■■ , Sxerkesztfaég: Deák-tér 2. szám. hová a iapkozleményök küldendők. Kiadóhivatal: „Hermes" könyvnyomda Nagybányán DégetifeM- házban a cinterem felöl, hal áx elntlxetésekct ée hirdetéseket felveszik. A jövedelem felhasználása. Nem elég tudni pénzt keresni, tudni kell azt el is költeni. Igen, el­költeni. Mert azt bizony nem minden­ki tudja. A pénznek az a rendeltetése, hogy az ember a maga szükségleteit ez által kielégítse. De a milyen külön­bözők szükségleteink úgy azoknak ne­me, mint jelentősége szempontjából, úgy a pénz elköltésének is tervszerű­nek, az életmódnak okszerűnek kell lenni. Ennek ellenkezőjével lépten nyo­mon találkozunk. Az életmódot helye­sen megállapítani nagyon fontos fela­dat. Aki ezt elmulasztja, vétkezik ön­maga ellen, mert mulasztásának többé kevésbé keserves következményei nem fognak elmaradni. De vétkezik ember­társai ellen is, mert a hibás életmód következtében beálló elégedetlenség, ember- és világgyülölet másokra is hat és hasonlókkal találkozva, felforga­tó törekvésekkel fogják"*ostromolni a világ rendjét, tevén azt felelőssé sa­ját hibásokért. Természetes, hogy az életmód na­gyon különböző aszerint, amint a ter­mészeti körülmények, műveltség, va­gyon, foglalkozás, állás és a többi ezt magukkal hozzák. Sőt ugyanazon embernél is az életmód időről időre Halandóság. — Dr. Kosutány Ignác kaszinói beszélgetése. — (bk.) A világ eseményeinek törvénysze­rűségét nagyszerűen kimutafja a statisztika, mely első tekintetre rideg, száraz tudomány­nak látszik, de a ki belemélyed, összeha­sonlításokat tesz és keresi az okokat, gyö­nyörködni fog abban, hogy a rideg számok beszédesekké lesznek és sok , mely gondola­tot és eszmét hámozhatunk ki belőlük. Á kik végighallgatták csütörtökön, no­vember 27-én Kosutány kaszinói beszélge­tését a halandóságról, tanúi lehettek annak, hogy rideg számadatok összehasonlításából és fejtegetéséből milyen sok tanulságos és érdekes eredményt lehet kihozni. Minket nagybányaiakat ezek a számadatok annál fokozottabb mértékben érdekelnek, mert Ko­sutány feldolgozta a Révész Zoltán által ösz- szegyüjtött nagybányai statisztikai adatokat is. A számadatokon kívül Kosutány termé­szetesen részletesen foglalkozott a halandó­sággal annak különböző vonatkozásában. Azzal kezdte beszélgetését a tudós ta­nár, hog az elmúlt száz év alatt az emberi változhat. Szerencse, ha a jövedelem I emelkedésével lehetségessé válik élet- módunkat emelni: jobban élni. Ellenkező következményei vannak a jövedelem csökkenésének. És mert az életmóddal járó költekezés nem csupán összeadás és kivonásból áll, ha­nem életmódja az embert embertársai ! körében is a közvélemény elé állítja, nem ritkaság, hogy a jövedelem meg­csappanásával a régi életmód külső­leg még ugyanolyannak látszik, de a külsüleg észre nem vehető szükségle- j tek kielégítése már hiányos. Hányszor l történik, hogy egy, a külső látszat után kapkodó hanyatló nagyság még nagy­szerű borravalókat ad akkor, mikor nagyobb szüksége volna arra, hogy ! vacsoráját fizesse. Az életmód észszerű, okos meg­állapítása követeli, hogy legelőször a legelsőrendü szükségeseket fedezzük és azután sorrendet tartsunk ab­ban, hogy a többit mikor és milyen mértékben teljesítsük, vagy hagyjuk. Különösen fontos ez az olyan mun­kásoknál, kik állandó kereseti vi­szonyok közt élnek és a fix fizetés­sel biró tisztviselőknél. Ezeknél annál is inkább, mert az ő életmódjukat ta­nulmányozók arra a jelenségre buk­kantak, hogy minél kevesebb a jöve­delem, annak annál nagyobb százalé­kát emészti fel az élelmezés. Mig az élelmezés 52—64 %-ot vesz igénybe, a ruházat 16—23 %-ot, a lakás 12—45 %-ot, az összes anyagi kiadások 91—95 százalékot, úgy hogy a művelődés, nevelés, taní­tás, egézség fenntartása kénytelen 2—3 százalékkal megelégedni. Meg­takarításról pedig alig lehet beszélni. Természetes, hogy a hol a jöve­delem nagyobb, ott az arány is ked­vezőbb lesz, és a művelődés igényei már megfelelőbben nyernek kielégítést. De ahol viszont a szeszesitalok a jö­vedelemből 5—13 %-ot vonnak el, ott aztán a mulatság és „szórakozás“ is megkapják a maguk részét. így aztán | épen nem meglepő, ha az életmódnak és fogyasztásnak oktalan és tervsze­rűtlen menete mindenünnen össze­folyva, egy nagy elégedetlenségben gyűlik össze, mely végül „zúgva, bőgve törte át a gátot, s el akarta nyelni a világot". A közelmúlt tanulságai között nem utolsó, hogy nem elég' a pénzt keresni tudni, hanem tudni kellene azt okosan és helyesen fel is használni. A pénz hű szolgája annak, ki vele élni tud, de a ki nem bir vele, azon kegyetlen bő­szül áll. tudomány nagyobb haladást tett, mint az előző évezredek alatt együttvéve. Ennek da­cára számtalan olyan kérdés van, mely az emberi elme előtt niegfejhetetlennek lát­szik. Ezek közé a megfejthetetlen kérdések közé tartoznak az élet tüneményei, annak oka, czélja, megszűnése és általában az élet­tel összefüggő körülmények. És ez áll nem csak az emberi életre, hanem az állatokra és növényekre is. Mindenkinek, a ki életet nyert, attól egyszer meg is kell válnia. Az élet a leg­kedvesebb java ar embernek. Bármely más szenvedés pótolható, de az élet elvesz­tése nem. Ezért foglalkozik a tudomány rész­letesen az élet tüneményeivel. A halandóság mérése olyképen történik, hogy megállapítják azt, hogy ezer ember kö­zül hány hal meg egy év alatt. A népszám­lálás nemzetközivé tétele folytán összeha­sonlításokat tehetünk egyes országok között. Legnagyobb a halandóság Oroszországban, a hol ezer emberre évenkint 33 haláleset jut, Spanyolországban 30, Magyaroszágon 297, Szerbiában, Romániában, Ausztriában, Olasz­országban 26—26—24, Németországban, í Franciaországban, Portugáliában 22—22—21. í Ezután következik Finnország. Svájcz, Bel- | gium, Skócia, Hollandia, Irland, Anglia, Dá- !j nia, Svédoiszág és Norvégia. Legkedvezőbb jl az arány Norvégiában, a hol 1000 ember | közül egy év alatt csak 16 ember hal meg. | — Magyarországon 1881-től 1890-ig 536 | ezer ember halt el, vagyis ezer ember közül !| évenkint 32, 1890-től 1900-ig 29, 1903-ban i 26 ember. — Nagybányára vonatkozólag | Kosutány ismertette a Révész Zoltán által ! összegyűjtött adatok egy részét. E szerint | Nagybányán 1900-tól 1918-ig elhalt 6846 ember, vagyis évenkint átlag 361. Nagybá­nya lakosainak száma a népszámlálás szerint 12811, igy tehát egy év alatt 1000 ember közül átlag 35 ember halt el. Legkedvezőt­lenebb volt az 1918. év, a mikor elhalt 517, de ha ebből levonjuk a spanyol betegségben elhalt 189-eí, a fennmaradó 338 haláleset az \ átlagosnál kedvezőbb. Az életkor szerint cso­portosítva Nagybányán egy év alatt száz halott közül egy éven aluli volt 29, 10 ! éven aluli 36, 15-től 60 évesig 25. — Száz j évnél tovább élt 1913-ban egy (Simon Mó- ] zes, elhult 1Q8 éves korában) és 1918-ban

Next

/
Thumbnails
Contents