Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-01-28 / 4. szám
1919. január 28. 3. inon, 8.Jjan.^21. Búd Gergely bányásznak Aranka, 9. jan. 27. Búd Gergely bányásznak László, (iker) 10. jan. 19. Debreceni Jakab cipésznek Piroskai 11. jan. 21. Vértes Ignác bútorkereskedőnek Lajos nevű gyermeke. Elhaltak: 16. jan. 19. Vajkóvszky Ignác, csizmadia, r. k. 61 év, hátgeiincsorvadás. 17. jan. 19. Moldován György szabó, r. k. 41 év,tü- dőgíimő. 18. jan. 19. özv. Almer Lajosné keres- gedőné ref. 62 év, végelgyengülés. 19. jan. 21 Barkóczy Sándorné napszámos, r. k. 44 év, tti- dőgümő. 20. jan. 22. Vértes Lajos bútorkereskedő kyermeke izr. 1 napos, görcsök. Házasságot kötöttek: 9. jan. 19. Siszer Alajos bányász és Sztracsanyek Irma, 10. jan. 22. Reisz Márton bányász, és Serbán Anna, 11. jan. 22. Kacz Hermán gazdatiszt és Salamon Mária helybeli lakosok. .....„......................... - ..... ...................-r...■-.....i-r----Eg yről-másról. Vezércikkünk az elviselhetetlen nyomorúságos helyzettel foglalkozik. Én is és talán velem együtt mások is, különösen azok, kik egy percig sem lehettünk hadseregszállilók. Minden rémitő drága, alig bírjuk megfizetni, de meg nagyon sok fentartási cikk hiányzik is. Nem akarok itt most mindenféle dolgokat felsorolni, (mert spórolni akarok a papirossal) csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy ami nekünk, ujságcsinálóknak a legvitálisabb cikkünk, a papiros, szintén íémes módon drágul és fogyóban vau. Ezt a sajnálatos körülményt mutatja az a^szomoru eset, mely szerint Hur.yadvármegye területén eddig megjeleni 11 újságból már csak 3 bir megjelenni a papiros nagy drágasága és hiánya miatt. Nagyon vártuk a háború végét, mert azt gondoltuk, hogy ennek beálltával, valamennyire könnyebb a helyzetünk. De csalódtunk, mert azt tapasztaljuk, hogy minden nap rosszabb és rosszabb. CSARNOK. Slegundájsz. (Bányász-história) Irta: Krizsán P. Pál. Egy ideges, sápadt, beesett mellű bányászgyereket csúfoltak igy. Igénytelen, kapkodó, be- tegteslü suhanc volt, ki szenvedélyesen gyűjtötte a gombokat. A szép, a néma, az ártatlan gyöngy- házikat, a sárga, a ragyogó rézgömböcskéket, de különösen szerette azokat, melyeken a dupla bá- nyászkalap'cs, a bányászjelvény, a "slegundeisz“ volt. Innen kapta gúnynevét is. De olyan is volt ő, mint egy eldobott, kopott, rozsdás bányászkalapács, görbe és igénytelen. A lelke azonban, az az egyszerű, tiszta, de képzetlen lelke tele volt ideálizmussal. Minden jó, nemes, szép, sőt nagystílű dolog érdekelte és öntudatlanul bár, de rajongva rajongott sok szépért, nagyért és tökéletesért. Pedig az ő kicsi, szűk leikébe gyakran belemarkolt az élet brutális keze, megsebezte, megtépázta. És ilyenkor Slegundájsztiak fájt-fájt a szive és csepegett, omlott a könnye. Az élet üldözött, kivetett, kirúgott gyermek volt ő. A bányásztelep minden sihedere őt kínozta, verte, ütötte. Ő volt a gunytárgy. A kutyák megugatták, megmarcangolták, az utca minden kölyke az ő nyakán lovagolt, a lányok kikacagták, sokszor leköpték, sőt a felnőttek is féiretolták, ha elibük került. Bolondnak hitték, bolondnak kezelték. A tavasz virága nem neki nyitott, a nyár gyümölcse nem reá kacagott, a tél vig örömei nem neki születtek, övé csak az ősz, a lassú elhervadás, az elmúlás volt... Otthon ült tehát mindig,“roskadozó, árva, rideg, hideg kis szobájában és nézte és számolgatta az ő csendes, a kicsiszolt, a tisztán tartott ö- reg gombokat. És közéjük hajtva kuszáit fejét sirt-sirt lassan, keseregve vagy ébren álmodozott . . . Valami szépről, valami nagyról, melynek ő, az üldözött, a kivetett, a száműzött legyen a hőse . . . Csak egyszer, legalább egyszer. Hogy róla is beszéljenek, komolyan, jó szóval a gőgös, a büszke, a szabad emberek. . . . Azután pedig csendesen elaludt, ott a kopott, kemény, fekete asztalon . . . * ' I Holdas, fehér este. Az éjszakai munkára siető bányászok vígan indulnak a bányába. Szól a nóta, szól a tréfa a tárna hosszú utján, bent a hegy, a titokzatos hegy átfúrt gyomrában. A karbidlámpák lidércfényként sorakoznak egymás után, mintha azok is vigabban ragyognának ma, hiszen künt csendes, világos, békés az éjszaka. Csak egy lámpa, az utolsó, a legutolsó libeg lehúzva, szerényen, reszketve. A Slegundájsz öreg I lámpája. Mert — igen 1 — Ö is megy munkára, a szomorú szivü Slegundájsz. Megy izzadni, verejtékezni, küzdeni az elhagyott, a keserves életért. Megy kenyeret keresni. Kenyeret keresni kemény, érces kő képében, mely olyan hideg, rideg, mint az emberek ... És nemsokára messze lent a nyirkos, a gyilkos hideg hegy mélyében folyik a munka. Harcra, küzdelemre, párbajra lép a Vakondok — Ember j a bányák büszke szellemével és vágja és fúrja és faragja a követ, kutatva, keresve, — akár vért is izzadva, — az aranyat, mely öl, gyilkol születésében, életében, melyért gyilkot vág az ember a másik testébe... És nyög a fúró, sir a csákány, a kalapács, nyikorog a kapa sok kérges bányászkéz súlya alatt, beesett fénytelen szemek nézik, figyelik a néma, buta követ s a verejtékező melleket megfekszi a piszok, a por... Aztán vöröses, rókaszinü nyúlós anyag kerül elő, a kacérkodó Halál ur gyakori ezköze : a dynamit. Hosszú, fekete gyujtózsinort dugnak belé, végén sárga „gyujtókapszli‘‘-val. Majd csend. Az ütödött sáros zsebórák éjfélt mutatnak. Kilenc bányász — táskáját feje alá téve, — végigfekszik a kemény, érdes köveken lopva aludni, 1—2 órát pihenni. Halvány, nyomasztó csend. Csak egy mécses pislákol. Egv-egy éhes, sovány patkány végigrohan a tárna foszladozó deszkáin és — csöpp — csöpp, — lassan, kísértetiesen csepeg felülről a viz. Egy munkás nem alszik. Slegundájsz. Nagy, lapos kövön fekve hallgatja behorpadt melle sípolását ... Gondolkodik. Az otthoni szép, fényezett békés, kalapácsos rézgombokról... Csend. De egyszerre — mi 1 mi az ? — ott, ott, közvetlen az alvó, a nyugvó bányászok mellett sisteregni, sírni, sziporkázni, vészesen fényleni kezd egy zsinóros dynamit... Egy, a mécsestől véletlenül meggyuladt patrón ... — Hah 1 mi — mi az ? — ijjed fel Slegundájsz, a fény felé fordulva. Megáll, térdei megrogynak... Majd szeme ragyogni, arca mosolyogni kezd és tigrisként két __Nagybányai Hírláp ug rással az égő patronnál terem. Felkapja, megnézi, tépi, cibálja, majd futni, rohanni kezd. — Nem, nem 1 — suttogja, — ott kilene kereső, küzdő, szenvedő apa nyugszik . . . Azoknak nem szabad elpusztulni. És fut és rohan, lihegve, reszketve, ki,-kifelé, arra, messze, távol az alvó társaktól . . . Fut, égve, lobogva, mint egy fáklyás mithologiai isten. A zsinór pedig ég, sziporkázik, és fogy — az Ő csontos, remegő kezében . . . Nem, nem bírja eldobni, még közel van . . . Aztán egy őrült robbanás, visszhang és csend. A Slégundájsz vézna teste darabokban feküdt a köveken. Csak az arca maradt ép és fehéren mosolygott. — Értünk halt meg. Hős volt! — szóltak a felriadt bányászok és fejüket mélyen meghajtva, levették zsíros kalapjaikat. Eladó ház. Péterdeák-u. 25. sz. házastelek öltik áron eladd, mely 2 szoba, konyha, nagy istálló, melléképületek és nagy "•...... kertből áll. Ért ekezni lehet: ugyanott a tulajdonossal. ílz uj bélyegtörvény a „Nagybányai Hírlap“ kiadóhivatalában, Nagybányán, négy féle alakban, az összeg elöleges beküldése mellett megrendelhető I. alak: Magában foglalja az 1914 évi XL11I t. cikket szószerinti szövegben a végrehajtási rendelettel egybeosztva. Ára 3 korona. II. alak: Tartalmazza az 1914 évi XLII1 t. cikket bettisoros alakban feldolgozva, a több példányos beadványok kiszámítási táblázatával. Ára: 1 K 60 fül. III. alak: Falra függeszthető kivonat az 1914 évi XLIII t. cikkből. Igen köny- nyen kezelhető összeállítás. Ára: 40 fillér. IV. alak; Tartalmazza nemcsak az 1914 évi XLIII t. cikket, hanem a régiekből hatályban maradt részt is. E könyvecske tartalma betűrendes alakban van feldolgozva, több példányos beadványok kiszámítási táblázatával kiegészítve. A teljes illetékek Va és V* részekre kiszámítva, kettős bélyegilleték alá eső beadványok és határozati illetékek összeszámítva stb. Ára 2 korona.
