Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-11-25 / 47. szám
Censurat: Breban. XII. évfolyam. Nagybánya, 1919. november 25. 47. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZHAZDASÁHI HETILAP. &z Országos Magyar Bányászat! ás Kohászati Egyesület Nagy bányavidék» osztályának Hivatalos Közlönye. Flőf Jzetés! árn';: Égés?-' évre 24 korona, félévre 12 korona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér. Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: B0ITNER KAROLT. Lapkiadó: Herme8 könyvnyomda Nagybányán. ■ Deák-tér 2. szám. hová a lapkdsrtemá-iyeV küldeudók. Kiadóhivatal: „Hermes» könyvnyomda Nagybányán Ságé*tataházban a cinterem felöl, bot ex »Icrtlzetíxebef f* htrSstlsofc** felvesxik. Szülőknek nagy gond volt mindig gyermekeiket, de különösen fiaikat nevelni és taníttatni úgy, hogy az; életben boldogulhassanak. 'Különösen nagy gond ez mai nap Mindenekelőtt nyugodtan meg kell figyelni, mikor ő azt nem is sejti, magát a fiút. Milyen képességei vannak, mivei szeret játszadozni, milyen hajlamai vannak, milyen irányban fakadoznak a benne lappangó tehetségek ? Mert a fiút. olyan pályára adni, melyre nincs tehetsége, olyan irányba indítani, melyre nincs kedve, se hajlama : már előre is szerencsétlenséget jelent. Azután számot keli vetni a szülőknek vagyoni helyzetével, összeköttetéseikkel, társadalmi helyzetükkel. Mert egy ftu neveltetése nagy áldozatokat kivan, és ha a szülők számítás nélkül vakon vezetik a fiút olyan útra, melyet a szülői elfogultság erőltet, vagy a tapasztalatlan gyermek-ész szépnek talál, akkor csak szaporitani fogják azon félbemaradt existenciák számát, kik későn veszik magukat észre, hogy tüdejük nem elég erős arra, hogy felkuszszanak arra a magaslatra, melynek meggondolatlanul neki vágtak. Késő bánat ebgondolat. Visszahozni az elfecsérelt időt nem lehet. A fiú szaporitani fogja az elégedetlenek és boldogtalanok számát. Végül figyelembe kell venni az életet úgy, a mint az körülöttünk zajlik a maga követeléseivel. Vannak pályák, melyeknek a mai élet nem kedvez, vannak ismét, a melyeket a mai élet keresve keres, kínálva kínál. Az elmúlt idők nézetei a mára, és még inkább a jövőre nem alkalmazhatók. És épen itt van a fiuk nevelésének és taníttatásának a kulcsa, melyiyel a nagybányai szülők az őket nyugtalanító kérdést megoldhatják. A régi középiskolai tanítás terén nehézségek vannak. Lássák be a szülők és ismerjék fel, hogy a régi középiskola nem egyedüli útja a boldogulásnak. A mai élet és még inkább a jövő a munkát követeli, és csak azt jutalmazza, nem téve munka és munka között semmi más különbséget, mint azt, hogy van-e szükség arra a munkára, jó-e a munka? igen vagy nem? Nagybányán van elég alkalom arra, hogy fiaink a munka első elemeivel gyakorlati utón megismerkedhessenek Ott vannak a bányamüvek és azoknak műhelyei, hol a fémek megmunkálásának módját fiaink közvetlen szemlélet és gyakorlat utján megismerhetik. Ott van a fernezeiyi kohó, a kén- sav-gyár. Van Nagybányán elég maamn lom, hol a malommunkának ma már tudomány - számba menő sajátságai tanulmányozhatók, s a malomipar nagy jövője kihasználható volna. Ott volna a borászat, az eczet- gyártás, szappangyártás. Itt volna az esztergályosipar, szerszámnyelek, iró és rajzoló szerek késziíése. itt volnának a kémia vívmányai, a szerves kémia különféle sikerei. Ott volnának a helybeli kis ipar műhelyei: bőripar, szabóság, börkészités, agyagipar, a fa megmunkálása, kovács-, lakatosipar. A nagybányai fiatalságnak volna alkalma válogatni, kinek-kinek kedve, tehetsége és hajlama szerint. Ha aztán egy-két évet mint önkéntes tanuló, vagy gyakornok, vagy bárminéven nevezendő kezdőmunkás már élt Ütött és némi gyakorlati ismeretet már szerzett, ezen az alapon elmehet a különféle ipari magasabb iskolákba, hol elméletileg és gyakorlatilag megszerezheti magának azt a képességét, mi már 20—21 éves korában őt olyan önállóságba és olyan módba emeli, amilyenről a régi iskola diákjai még csak álmodni se mernek. Ezentúl már olyan emberek is boldogulhatnak, kik sem Aeneas atya, sem a bősz Akhileüsz viselt dolgait nem ismerik. A nagybányai szülőknek semmi okuk sincs fiaik jövője miatt töpren- kedni. A pénzről. ~ Dr. Kosutány Ignácz kaszinói beszélgetése. — (bk.) A világon a legnagyobb hatalom a pénz. Ez az, a mi a tekintély biztosításához szükséges és — bármint tagadják az idealisták — a pénz az, mellyel - a boldogság feltételei leginkább megszerezhetek. Erről a világra szóló nagyhatalomról, a pénzről tartott mély tudományu, vonzó modorú előadást a kaszinóban dr. Kosutány Ignác a legutóbbi csütörtököli, november 20.- án. Mint a korábbi beszélgetéseinél, ezúttal is elejétől végig állandóan ébren tartotta a hallgatóság érdeklődését. Tudósitónk feljegyzéseket készített az előadásról, s azok alapján az alábbiakban vázlatosan közöljük az igen érdekes előadás tartalmát. Attól a pillanattól kezdve, a mikor az ember az első lélegzetet veszi, egész életén át rászorul arra, hogy igényeit többféle irányban kielégítse. Ezeket a' hiányokat és szükségleieket az ember részben önmaga is ki tudja elégíteni a mások segítsége nélkül, (levegő vétele, nyári napfényben sütkérezés, stb.) de viszont vannak olyan szükségletei, melyeket önmaga nem tud kielégíteni, hanem rászorul az embertársai segítségére. A saját javaiból a feleslegeset átadta az ember a másik embertársának és attól beszerezte magának azt, a mire neki szüksége van. így indult meg az emberek között a csereforga- lom, mely azonban nagy nehézségekkel járt, mert nem mindig találta fel az ember a szükségelt javat, s ha kutatás után fel is találta, kérdés, hogy a saját javaiból tud-e olyant, adni, a melyre a másiknak szüksége van. Például ha egy ügyvédnek szüksége van egy liter tejre, érdeklődik, hogy hol kaphat. Ha pedig talál valakinél, akkor az ügyvéd a tej ellenében felajánlja cserében ügyvédi tevékenységét, de az illető azt válaszolja, hogy nekem semmiféle perem nincs, és ekkor az ügyvédnek tovább kell menni, mig talál olyan embernél tejet, a kinek az ügyvédi tevékenységére szüksége van. Ez csak példa ez egyik foglalkozási ágból, de számtalan foglalkozási ágnál még nagyobb nehézségek fordulnak elő. A ilyen cseréknél két jószág áll egymással szemben. Ha csupán ilyen csere utján lenne a forgalom lebonyolítható, a cserélők közül vagy az egyik, vagy a másik rövidséget szenved. Ez az oka annak, hogy az emberek kezdettől fogva olyan jószágokat igyekeztek gyűjteni, amelyek könnyen szállíthatok és a melyekre mindenkinek szüksége, van. Ezzel azonban csak kevesbedtek az említett nehézségek, de el nem enyésztek. Minthogy a csere hosszabb időt vesz igénybe, azért a romlandó jószágok nem voltak alkalmasak ilyen gyűjtésre. Így történt, hogy az emberek olyan tárgyakat gyűjtöttek, amelyek nem voltak romlásnak kitéve és. a melyeket mindenki szívesen elfogadott. (Gyöngyök, elefántcsont, kagylók, magvak stb.) E közben feltűnt az arany és ezüst, amely gyűjtésre és cserélésre kiválóan alkalmas. Az arannyal már a kőkorszakban találkozunk, már akkor is nagy becse és kereslete volt, különösen díszítésre használták azt. Ezért a nemes ércet, az aranyat és ezüstöt csakhamar cserejószágnak használták, utoljára pedig minden más cserejőszág felett diadalmaskodott. Ahhoz, hogy valamely jószág a csereforgalomra alkalmas legyen, szükséges, hogy az értékes legyen akkor is, ha nem szolgál pénz gyanánt. Az aranynak megvan ez a | tulajdonsága, ellenben a vas a pénz készi- j lésére nem alkalmas, mert az értéke jelenték- !j télén, még inkább áll ez a papirnái. Annak az anyagnak, melyet cserejószá- |í gui el akarunk fogadni, mindenütt egyenlő értékűnek kell lennie. Az aranynál feltaláljuk |í ezt a tulajdonságot, de már a drágaköveknél, állatoknál nem. További követelmény, hogy a csere- jószágul szolgáló anyag állandóan tartós legyen, ne legyen kitéve rozsdának, vagy egyéb romiásnak, továbbá hogy apróbb részekre felosztva az érték arányiagosan meg- jj legyen az apróbb részekben. Az arany nem | vészit értékéből, ha felaprózzuk, de a drága-
