Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-11-11 / 45. szám
i A növények életéből. — Dr. Kosutány Ignác előadása a Kaszinóban. — Folyó hó 6. napján, csütörtökön este 6 órától tartotta meg dr. Kosütdny Ignác egyetemi tanár egy óra hosszat tartó második előadását a növények életéből. Nagybánya közönsége hálásan fogadja a tudós tanár előadásait, mert hetenkint legalább egy óva hosszat eltereli a hallgatóság figyelmét a mai zűrzavaros állapotok kellemetlen gondolataitól. A tudós tanár széles- látókörű tudásával kellemes, vonzó előadással világítja meg a tudományos világ különböző oldalait. A ki csak teheti, látogassa meg a kaszinó csütörtöki előadásait, mert ezzel ismeretkörét szélesbiti s egyúttal egy órán át felfrissül a a lelke, a mire mostanában mindenkinek nagy szüksége van. Kosutány az előadásának elején visszaemlékezett az ezelőtt 80 évvel elmúlt időkre, amikor sem a vonat nem közlekedett, sem az újságok nem jelentek meg. Abban az időben az összejövetelek alkalmával megindultak a szabad szárnyú fantázia szüleményei, a mesék, mélyekbe* a tündérek mellett a megszemélyesített virágoknak is nagy szerepük volt. Akkoriban irta meg Tompa Mihály is a virágregéit, mely az ötvenes évek végén különösen a nőknek kedves olvasmánya volt. Ezekben a mesékben a virágok úgy szerepeltek, mint beszélő, érző és cselekvő lények. A tudósok sokat Írtak arról, hogy a növények éreznek-e ? Afelett is vitaikozlak, hogy van-e leikük ? Sokáig azt hitiék, hogy a növény nem érez, mert nem adja jelét, ha széttépik, inig a féreg, ha rátaposnak, kifejezést ad fájdalmának. Ennek a felfogásnak nincs igaza, mert ha türelemmel megfigyeljük a növényeket, észlelhetjük, hogy a növény szinte tudatos mozgási végez, mikor a gyökérszélakat rendszer szerint szúrja a földbe J a nedves tálajrészt keresi, a szárazát elkerüli, Részletesen ismertette ezután Kosutány az őslényektől kezdve a fejledlebb egyedekig, hogy a növénynek milyen mozgásai, ingerelhető érzései, céltudatos törekvései vannak. A növény él, mozog, kecsesen, szépen, mozdulatlanul maradt, mikor kőrútján elegendő élelmet gyűjtött. Úgy élt, mint az erdő vadja az emberek között, nem ismert senkit, nem szeretett senkit, a parasztokban csak közönbös megvetést ébresztett és megátalkodott ellenségeskedést. Cíufondárosan Harangnak nevezlék el, mert a két fadorong közt ép úgy lógott, mint a harang a harangláb között. Épen két nap óta nem evett. Senki nem adott többé neki semmit. Utoljára már nem is akartak vele* törődni. A paraszt asszonyok ! mikor messziről látták, a kapuból messziről j kiáltották : — Majd eltakarcdol szépszerével, vén i kamasz! Nincs is három napja, hogy egy J darab kennyeret adtam neked ! Arra sarkon fordult a két fagyámján és ; a szomszéd házhoz ment, ahol ugyanazon ! mórion fogadták. Átkiáltották egyik ka- I pútól a másikhoz: — Még sem lehet hizlalni ezt a nap- topót egész éven át. Azonoan a naplopónak szüksége volt j reá hogy mindennap egyék. Áthaladt a szokott községein és nem kapott egyetlen fillért vagy egy száraz ke- pyérhéjat. Az utolsó faluba helyezte reményét, ! Nagybányai Hírlap de lassan. Van ideje. Nem úgy, mint nekünk, a mindig siető, mindig törtető és tülekedő embernek. Mi gyorsan .és rövid ideig élünk, mig vannak fák, melyek évszázadokon át elélnek. Ismertette ezután Kosutány, hogy a gyökér milyen erőkifejtést, mutat, midőn képes papírlapot, sőt a burgonyát is át fúrni. Az indák, kacsok kapaszkodásáról, kanyargó mózgásának gyorsaságáról, a komló, paszuly felfutásáról, annak rendszerességéről érdekes részleteket ismertetett Kosutány, azután pedig a növények egyéb mozgásairól, egyes virágoknak éjjelre való összehúzódásáról, és arról, hogy némely virág éppen éjjel nyitik, nappal pedig pihenve alszik, szemléltető módon sorolt fel példákat. A napsugár iránt a legtöbb növény érzékenységgel bir. Láthatjuk ezt a szobában levő virágokról, melyek az ablak felé nyújtják leveleiket; ugyanezt észlelhetjük a pincében csírázó burgonya hajtásainál és az egyes gombafajoknál. A falevelek is minél több napfényhez iparkodnak jutni. A repkény levelei úgy rendezkednek el, hogy az alsóbb leveleket is teljes lapjukkal éri a napfény. A növények inyerlékenységéről (mimóza) igen érdekes megfigyelésekről számolt be Kosutány. A harmaífü tenniszrakett alakú levelei a rászálló dongót megfogják és a növény azt felemészti. Ugyanez észlelhető az úgynevezett iégycsapó virágnál. Ha a növényeknél nincs is meg a központi idegrendszer, mint a legtöbb állatnál, azért a növény mégis érez, teliát ét, mert nincs élet érzés* nélkül és nincs érzés élet nélkül. A színek hatása a növényekre kimutatható, sőt azok az ultravioleti sugarakra is érzékenyek. A hő hatásáról is részletes előadást tartott Kosutány. Szemléltető rajzban is bemutaila a porzó és bibe szerepét és részletesen ismertette az egyes virágfajoknál a porzók s porainak vándorlását. A növény csak akkor mozog, a mikor cselekednie kell, csakis ezéiszerü mozgásokat végez, határozott tervszerűséggel és czélsze- rüséggel. Ezeket példákkal világította meg az előadó. A kezdő katona a kettős rendekbe fejlődésnél töbször elhibázza a helyét úgy, hogy ugyanarra a helyre két katona is igyekszik ugrani, de a nagy tömegben buzasze- meket kereső galambsereg, ha hirtelen felrebben, soha nem ütközik össze. A tudatosságot nem lehet megtagadni, de ennek magyarázatát nem ismerjük. Egy cseh tudós a növényekben, különösen a hagymafélékben érző idegeket, fibrillumokat fedezett fel. Úgy a növényeknél, mint az állatvilágban észlelhető a célszerű mozgás és tudalos törekvés: fenntartani az életet és a fajt. Az embernél, az állatnál és növénynél egyaránt megvan a munkafelosztás, de a növényeknél az egyes sejtek nem követelik az egyenlősé- jj get, a gyökér nem törekszik arra, hogy a fa tetejére jusson. A növényeknél nincsenek forradalmak. g-—--r — . _-L-i ■_ -■ -V-.. -...J. — ------------- ■ - ■ ■■_ •. ■ ■*- H I R E K. Dr. Nagy Gábor felelős szerkesztő fá- volléte miatt a Nagybányai Hírlap szerkesztéséért Boítner Károly felelős. Személyi hir. Dr. Mónay Ferenc minorita rendi tartományi főnök, városunk szülötte, hivatalos látogatásra a napokban városunkba érkezett. Jönnek a színészek. Kovács Imre, a múlt évi. szatmári síin igazgató, engedélyt kapott, hogy városunkban szinielőadásokat rendezhessen. Kovács igazgató jelenleg Budapesten társulat szervezésével foglalkozik és az igy összeszervezeít elsőrendű fővárosi társulat előreláthatólag még e hó 15 ike előtt kezdi meg művészi előadásait. Dr. Kosutány Ignác sorozatos is* meretterjesztő beszélgetései közül a második előadást folyó hó 6-án tartotta a kaszinóban a növények étetébűl. Erről az érdekes előadásról lapunk más helyén emlékezünk meg. A legközelebbi előadás cziine: a házasság és család, melyet folyó hó 13.-án, csütörtökön este pont 6 órakor tart a kaszinóban. 1919. november 11. De odáig két mérföldet kellett járnia az országúton. Úgy érezte, hogy fáradtan nem bírja továbbvonszotni magát, mert a gyomra is olyan üres volt mint á zsebe. Mégis neki I vágott az útnak. Télire járt az idő, hideg szél nyargalt a mezőkön, süvöltött a csupasz ágak közt. A felhők alacsonyan vágtattak az égen keresztül, komoran, egymást siettették, nem tudni hová. A nyomorék vontatottan haladt kínos erőlködéssel, rakván támaszait egyiket a i másik után, leereszkedvén kicsavart lábszárára, mely megmaradt és úgy végződött, mint : egy lőcs, melyre rongy volt fölhúzva. Időről időre leült az árok partjára és ott i pihent nehány percig. Az éhség nagy gyötrelmet I okozott küzködő, háborgó lelkének. Egyet- 1 len gondolata volt: az evés, de nem tudía^ hogyan cselekedje meg. Három óra alatt kifáradt a hoszu úton. Aztán, mikor észrevette a falu fáit, siető mozdulattal igyekezett előre. Az első paraszt, akivel találkozott, akitől alamizsnát kért, igy válaszolt: Te megint itt vagy, vén kópé? Sohasem fogunk már téged, nyakunkról lerázni ? És a Harang odébb állott. Kapuról kapura ráförmedlek. Elutasították, nem adtak semmit. Mégis folytatta körútját, türelmesen | makacsul. Egy krajcárt sem gyűjtött. Aztán a tanyákat látogatta meg. Végig kószáit a esőtől puha földeken, annyira legyöngült, hogy nem hirta már a botját emelni. Mindenünnen elkergették. Hideg szomorú nap volt, melyen a szivek bezáródnak, mikor a szellem izgatott, a lélek komor, a tenyér nem nyitik ki, se azért hogy adjon, se azért, hogy segítsen. Mikor befejezte a látogatását mindegyik háznál, a mennyit csak ismert, elindult egy árok sarkához, hogy ottan összeroskadjon, Sikó gazduram udvara mentén. Leakasztotta magát mankóiról, mint szokták mondani, hogy kifejezzék, mikép bukott le rólok és csúsztatta el karjai alatt. Sokáig mozdulatlan maradt, az éhség gyötörte, mely azonban nagyon durva volt arra, hogy egészen át meg áthassa kifejezhetetlen nyomoru voltát. Várakozott, nem tudni, mire, olyan bizonytalan reménységben, mely állandóan bennünk lakozik. Ott várta az udvar sarkában, jeges szélben a titokzatos segítséget, melyet mindig az égtől remélünk, vagy az emberektől, nem kérdezzük : hogyan, miért, vagy ki által fog az érkezni. Egy csomó fekete szinü csirke haladt el ottan, ennivalót keres-
