Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-01-28 / 4. szám

XII. évfolyam. Nagybánya, 1919. január 28. 4. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona. negyedévrej’I.BO; korona; egy szám ára 24 fillér. Megjelenlk^mlndetrkedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Ot*. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőiéi: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: »Hermes* könyvnyomda Nagybáynán Dégeifeld-házbaa, a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik, Helyi munkaszervezés. Idestova már negyed éve annak, hogy a fegyvert letettük s a magunk részéről a világháborút befejeztük. A háború folyama alatt sokan, de nagyon sokan abban a hitben ringatták magukat, hogy mihelyt vége lesz a hábo­rúnak, azonnal könnyebbülni fog a megél­hetés. Ebben a feltevésben alapos lett a csa­lódás. Befejeztük ugyan a háborút és leg­nagyobb részben a katonák is hazaérkez­tek, ám de a megélhetési viszonyok nem könnyebbültek, hanem inkább suiyosb- bodtak. Ennek a végtelenül sajnálatos körül­ménynek okául mi a munkátlanságot álla­pítjuk meg. Sok a dologtalan és a mun­kakerülő ember, akik dolgozni vagy a ter­meléshez hozzájárulni nem akarnak, hanem inkább csavarognak naphosszat a főtéren rongyosan, piszkosan, éhes gyomorral és lesik, olvasgatják a falragaszokat, hogy hol és mikor mit osztogatnak ingyen vagy se­gély cimen. Ez rettenetes nagy hiba ! Ha ez igy fog sokáig tartani, tőnkre megy az országnak még az a kevés va- lamilye is, amit sikerült a nagy világ égés­ből megmenteni. E kétségbeejtő helyzeten kormányt vezető férfiainknak és helyi hatóságainknak okvetlenül segíteni kellene. össze kellene írni az összes munka- nélkülieket tekintet nélkül arra, hogy férfi­ak-e vagy nők, voltak-e katonák vagy sem és ezekből a katonaságnál is bevált mun­kásosztagokat kellene felállítani. És akiknek valamilyen munkásra volna szükségük, megfelelő munkaerőért a munkás osztagok parancsnokságához folyamodnának, a hon­nan a kért munkaerőt nyomban ki is ve- zénylenék, még pedig hatóságilag szabá­lyozott munkabérek mellett. Midőn szerény sorainkat képviselő- testületünk és nemzeti tanácsunk tagjainak szives figyelmébe ajánljuk, kérjük, hogy a legközelebbi ülésen szíveskedjenek eme tár­gyában célravezető indítványt tenni és kérni, hogy az esetleges határozat terjesztessék fel a kormányhoz vagy az országos Nem­zeti tanácshoz, hogy ez az igen fontos gaz­dasági probléma országosan is nyerne megoldást. I Demottrácia eszmÉjÉnek történelmi fejlődése. (Második közlemény.) Előző cikkünkben megismertettük főbb vo­násaiban a Solon-féle athéni alkotmányt s az ott elmondottakhoz tegyük még hozzá, hogy nem telt bele fél század és behozták az osztrakizmust, ezt a sajátlagos népbiróságot, a melyben minden egyes polgár egy cserápdarabra (osztrákon) felirta, hogy a népegyenlőséget veszélyeztető, nagyhata­lomra jutott államférfiak közül kit kíván száműzni s ha valakire 6000 szavazat esett, az kénytelen volt hazáját tiz évre odahagyni, hacsak időközben egy másik népszavazat újra haza nem hívta. Azért kellett ez alkotmánynak megbuknia, vagy mond­juk : szelídülnie, mert mindenütt a középutat ke­resvén, teljesen egyik pártot sem elégítette ki. Az antik demokrácia fénykora a Krisztus előtt 369—429. élt athénei Perikies nevéhez fűző­dik, ki megszorítván az areopág hatalmát, La nép kebeléből esküdtszékeket állított be, s hogy a leg­szegényebbek is gyakorolhassanak polgárjogokat, gondoskodott a tisztviselők díjazásáról, a népgyü- lésen megjelenők napidijáról, a hadizsoldosok el­látásáról, sőt, hogy a népben a nemes élvezet­vágyat felébressze, a színházi átalányról (teori- kon) is. Rómáról, e nagy világbirodalomról csak annyit, hogy benne a köztársaság csak rövid időre, alig pár évre öltötte magára a demokrácia állam- ormáját a történelemből ismert Marcus- és Sulla- féle rémuralommal kapcsolatban, amely a Krisztus előtti második és első századra esett, mikor a tö­megnek tudatába menvén át az a meggyőződés, hogy egyesek hatalma és erőszakoskodása a tör­vénynél is előbb való: maga vette kezébe a poli­tikai hatalmat, de csak azért, hogy nagy sors­fordulással császári hatalom vehesse nemsokára kezébe a világbiró birodalom ügjeinek vezetését. A középkorban főként egy tényező működött közre a római jogon kívül a demokratikus egyen­lőség eszméjének fejlesztésére : a római katholikus egyház, melynek hierarchiájában családfa, születési előjog, nagyobb vagyonfok nélkül is fölemelked­hetett valaki egyéni érdemeinél fogva akár a pápai triaráig is, ezenkívül csakis Olaszország város-álla­maiban és Svájcz öskantonaiban találunk demok­ratikus alapokon nyugvó államszervezetekre. A modern történelemnek mindjárt kezdetén már találunk demokratikus államformákra. A német népek között valamennyi szabad ember (vagyis mindazok, akik nem voltak rab* szolgák) csaknem teljesen egyenlő volt egymással, és ezek a szabad emberek mindenik külön törzs­ben tökéletes önkormányzati joggal bírtak. Mert az a személyi kitüntetés, amelyben egyik vagy má­sik család részesült, semminemű előjogot nem adott neki más szabad emberek fölött és ahol királyság volt is, alig lehetett annak viselőjét uralkodónak nevezni, mert a király semmit sem tehetett á sza­bad emberek gyűlésének hozzájárulása nélkül és mert nem születési jogánál, hanem a nép szabad, választásánál fogva lett királlyá. Az általános szabadság és egyenlőség ezen állapota azonban fokonként vele teljesen ellentétes állapotba ment át. A hűbéri rendszer betolakodá­sával a nép nagy többsége égy előjogositott ki­sebbség hatalmába jutott. A korábbi szabad em­berek nagy tömege, elveszitvén egyéni önállósá­gát, alig volt többé megkülönböztethető a tuláj- donképeni rabszolgáktól, akiknek helyzete meg sok tekintetben éppen megjavult. Az uralkodó osztály, a nemesség, „nép“, „csőcselék“ nevekkel bélyegezte azokat, akik ő hozzá nem tartoztak, így a „nép“ kifejezést, melyet az ősi köztársasá­gokban a szabad polgárok közösségére alkalmaz­tak, azokra a tömegekre vitték át, amelyek jog­nélküliek voltak. Az uralkodó osztály és a nép­tömegek közti különbség főleg abban a két pont­ban állott, hogy amazé volt a háborúban való kizárólagos elfoglaltság és a föld szabad birtok­lási joga, amely utóbbi egyes-egyedül hadiszol­gálatokért adományoztatok De a függőségi állapot ezen rendszérében az uralkodóktól az arisztokrácián át le a köznépig, lassankint egy ellenzéki elem tört magának utat, mely az úgynevezett néptömegből eredve, mint demokratikus elem lépett előtérbe. Nem annyira uj elem volt ez, mint inkább uj életre ébredése az ókori római municipialis, törvényhatósági, vá­rosi életnek, amely sohasem enyészett el végkép­STERNBERG HANOSZERGYAR Rákóczi-ut 60. sz. „Zenepalotájának“ harmonium-termeiben pedálos és Z manuális remekdarabohtál kezdve a miniatűr harmoniumokig minden fajtn amerikai és eurdpai modell raktáron. Vidékre pontos szállítás. Vidékre pontos szállítás. mm

Next

/
Thumbnails
Contents