Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-10-07 / 40. szám

2. mindjárt csemege is. A csirke eleinte ápo­lásra szorul, mit a kellő példaszerű gondos­sággal teljesít is, de 3—4 hét múlva már megkeresi a maga élelmét s ha a legelő jó, elegendő napjában kétszer, sőt egyszer is etetni. Tápláléka szemes eledéi, rosta alja, . szem, aztán állati hulladékok mint csont da­rabkák, bél, máj stb. végül vizenyős takar­mány mint főtt krumpli, gyümölcs, zöldség, salála stb. A többi aztán a szerint irányul, hogy mi módon akarják a tyúkot hasznosí­tani tojás hozamra, vagy hushozamra. Ter­mészetes, hogy a fajt aszerint kell kiválasz­tani, s a tenyésztést baromfi óllal is alkal­mas helyiségekkel ellátni. A tojáshozam nagy hasznot igér. De a hushozam se marad há­tul. A tyúkok hizlalása 3—§ hét alatt kész, de töméssel 21 nap alatt is. Világos tehát, hogy a tyuk rövid idő alatt és gazdagon fordítja vissza a ráfordí­tott fáradságot is költséget. Trágyája pedig a galamb trágyával vetekedik, mert a legér­tékesebb foszfor és hidrogin tartalomban. Ha még hozzá veszünk, hogy a tyúkok életének megfigyelése és tanulmányozása a természet vizsgáló figyelmét és érdeklődését is bőven jutalmazza, a tyuktenyésztés olyan jövedelmi ág lehetne, me'y egy családot ellát foglal­kozással, megmenti az élet gondjainak szer­telen nyomása alól és még értelmiségének is bőséges teret nyit az érvényesülésre. És ezt megkezdheti aki akarja bármelyik félreeső falun, hol drága házbér és egyéb bérek nem nehezednek a vállalkozásra. ' Csak akarni kell és az élet követelmé­nyeihez okosan alkalmazkodni. Nem úgy mint a hogy mi szoktunk, mikor igényeink­ből nem akarunk semmit se engedni, de azoknak kielégítését másoktól várjuk. A min­dennapi kávét nagyon megkívánjuk, de azt úgy látszik elfelejtjük, hogy vége már a pa­radicsomi időnek, mikor füvek és fák bi­valytejes kávét harmatoztak. A kávéhoz tej kel­lett, ehez pedig tejgazdaság és baromtenyész­tés. De mi csak a kávét szeretjük forrón, a baromtenyésztést pedig hagyjuk másoknak, kik nagy büszkén szedik be a 3—4 koroná­kat egy liter vizes tejért. És nekik igazuk van. Mert ki van n>a meg kávé nélkül ? A A „nacscsága“ lehet cseléd nélkül, de házi­cseléd kávé nélkül? „Olyan nem létezik" — A történet kezd érdekes lenni . . . — Bejutván az orvos kabinetijébe, föl­csapja fátyolét, Alfréd szerfeletti módon eiá- mult, mikor Elvirát megismerte, aki erősen állította, hogy nagyon szenved egy meg nem határozható betegségben, mely sürgősen kö­vetel teljes megvizsgálást. Alfréd intésére lá­zasan működő kezekkel bontogatta és szedte le öltözékét — maga körül és egyúttal ru­háiból pompás illatot árasztva, mely a kis terem minden zugát betöltötte, mámor érze­tét idézve elő első sorban is a szegény, dok­tornál. — Ah 1 — Szenvedek, doktor ur! sóhajtotta folyvást a remek grófnő, mialatt csak vetkő­zött — vetkőzött és süket maradt Alfréd szavaira, aki egyre-másra ismételte: Elég már, de már elég 1 és arra célozott, hogy a ulságos mesztelenség kompromittálja a gróf­nőt. Mikor az utolsó akadály is lehullott, az ellenállhatatlan szépségnek minden bája előt- bukkant, feltűnt a szégyenlős orvos szemébe. Úgy állott Elvira cipőben és harisnyában, mint mikor Vénusz a tenger tajlékábó először felmerült. Mellén csúcsíves rózsaszí­nű két kupola feszült előre, lejebb a karcsif 1 Nagybányai Hírlap H I R E K. Régi dekrétumok. A régiekről való további emlékezésünk tanulságait öregbítsük. Múlt és jövő igy egybe nő, — mondja a költő ! 1652. máj. 23. A város rendesen min­den évben szokott készíttetni több, kevesebb számú ezüst, különféle mivü poharakat, ser­legeket stb. „a város jövendő szükségére.“ Mely „jövendő szükség“ pedig az volt, hogy ha a várcs bárhol valamit kinyerni vagy va­lamely bajból kiszabadulni akart, ily ese­tekben egyezer, mint másszor ajándékozáson kezdette. Ezen ajándékok állottak a már em­lített ezüstnemüekből; ezek után következtek a bor, gyümölcs, gesztenye, violnig (kitűnő minőségű sajt), gyöngyházas kések, fegyve­rek etc. 1653. okt. 9. Giródtólfalui (másként Felsőmisztóffalu, Tejfelestótfalu vagy Misz- tótfalu) a régibb időben Omechin János nagybányai polgár által itten alapított ispo­tály (Xenociochinn) fentartására rendeltetvén s annak kezelése Nagybánya város hatósá­gára bízatván mint ilyen, mindennemű adó­fizetés alól felmentetett s egyéb jogokkal is felruháztatott, mely szabadalmakat nemcsak a megye korábban, de később a szepesi ka­mara is elismerni kényszerittetett. 1655. jun. 14. A tanács megengedi a Balás családnak, (Ferenc és János s ezek örököseinek), hogy a birtokukban lévő közös (ma városi tulajdont képező „Kis“) malom­hoz uj vizvezető árkot — a máig is meg­lévőt — építsenek úgy azonban, hogy ezen építés se a város kőfalainak, sem pedig kas­télyának veszélyére, kárára ne legyen. A víz­vezeték azonban csak deszkából építtethetik. 1656. aug. 26. Rákóczi György fejede­lem a városnak évekkel ezelőtt Korniss Zsig- mondtól vett volt zaz^ri malmáról azt állitván, hogy az a zazari határban van s a város azt csak zálogban bírja, a zálogsummának meg­térítése mellett vissza akarja venni s a kő­vári várhoz foglalni, minek a város ellent­mond. 1656. dec. 24. A megyei hatóság több­ször igyekezvén azon, hogy a városhoz tar­derék, majd gömbölyű csípeje és tomporá­nak kettős halma mintha elefántcsontból vol­na faragva. De ekkor még nem érte el a testiség győzedelmét. — Oh, oh 1 . . . — Alfréd tartózkodóan viselkedett, mi­alatt a vizsgálathoz előkészületeket tett a legnagyobb nyugalommal és szenthez méltó hidegvérrel. Fülét odatartotta e rózsás göni- bölyüségekhez, melyek büszkén meredezteir, feléje a hallgatózás céljaira. De a szobor két karja egyszerre re­megve magához ölelte az orvost és gyöngéd hangon sóhajtozta újból meg újból: Szen­vedek, nagyon szenvedek! — Ej, ej! — Alfrédnak gyors és elhatározó diag­nózist kellett csinálni: tény, hogy hamar volt szükség az első .injekciót alkalmazni, aztán a másodikat és a többit, mert gyor- sa'n kellett segíteni. Tény, hogy a kezelésnek meg volt Elvirára a kívánt hatása, mert Alf­réd még öltözködés közben megkérte a ke­zét és most nőül vette. — Bizonyos, hogy a szerelmi kálvári­ának ez a második megjárása mostan jól végződött Elvirára nézve, nem úgy mint az első az öreg gróffal. 1919. október 7. tozó falukat a maga hatósága alá vegye úgy közigazgatás, mint törvénykezési ügyekre nézve, mi ellen a város a fejedelemhez fo­lyamodott orvoslásért. E folyamodás követ­keztében Rákóczi György fejedelem megpa­rancsolja Rozsályi Kun István fő- és Szilágyi Ferenc alispánoknak, hogy ezután „a város falainak árkálására ki ne menjenek“, hanem azon árkolást, szabadalmak szerint a város hatóságára bízzák, hadd árkálják a falukat magok a városiak s büntessék azokat, kiket arra érdemeseknek találnak. 1657. dec. 21. A városnak rendes „föld alatt való“ vízvezetéke lévén egészen be a város piacára, annak felügyelőéül állandó és fizetéses csaíornamestert tartott; ennek évi fizetése 25 frt. volt. ez évben a város a csa­torna építése fentartására 25 frt. 40 dnrt. költött. 1660. jul. 20. Minthogy a város a ná­dor által az I. Lipót iránti hüségeskii letéte­lére már egyszer felhivatván meg nem jelent, eme napra ugyancsak a nádor, gróf Wesse­lényi Ferenc által egy igen fenyegető és ha­tározott levélben, ugyancsak eme hüségeskü letételére másodszor is felhivatott; egyszer­smind a nádor a legszigorúbban parancsolja, hogy mint a féle suttyomban hallgató és sok pénzű város, mely oly nagy sarcot is (10000 tallér) ki tudott fizetni, — „mennél több húsnak, lisztnek, sernek, bornak szerit teheti, vecturájával együtt tartsa készen, ha magá­nak alkalmatlanságát nem kívánja s hogy magának más urat választott." A Cionista Szervezet Nagybányai Csoportja egy uj fázisához érkezett? ameny- nyiben a kebelébe tartozó „Hakoach“ sport­klub javára előadó-délutánt rendezett. Evvel az uj generáció a cionista-eszméhez való ragaszkodást fényesen beigazolta. Az előadó­délutánt az „Eskü“ nyitotta meg, amelyet Glück Miklós vezetésével megalakult ének­kar adott elő. Vértes Adolf a ^Szervezet társ­elnöke meleg szavakkal mutatott rá a sport­klub nagy fontosságára s kérte a zsidó tár­sadalmat ezen ügy támogatására. Sichermann Vilmos műegyetemi hallgató, aki maga is résztvett a legutóbbi pesti zavargásokban, azokat ismertette, elmondotta benyomásait s rámutatott arra, hogy az antisemitizmusnak jogalapja az assimilációs politika, a gerinc-' télén zsidó-vezetők gyáva viselkedése. Fel­hívja a jelenlevők figyelmét az öntudatos zsidó munkára, szervezkedésre a hitközség életén belül s kívül. Dr. Pogány Dezső a zsidó őröknek a $port iránti szeretetéről be­szélt. Lautmann Ernő a Hakoach elnöke megköszöni a jelenlévők szives megjelenését. Dr Erdélyi Dávid a- szervezet lelkes tagja buzdító beszédet intézett az ifjabb cionisták­hoz, mire a „Hatikvah“ énekkel fejeződött be az előadás. Mindjárt előadás után tartotta meg azután a „Hakoach“ nagy érdeklődés mellett első írainingjét a vásártéri pályán.

Next

/
Thumbnails
Contents