Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-07-02 / 27. szám
XL évfolyam. Nagybánya, 1918. julius 2. 27. szám. Nagybányai Hir TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBáuyászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlőn; Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Br. AJTAI NAGY GÁBOR. Lupkiadó : Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz.t hová a la endr k Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-ház bán a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. Serényen folyik minden vonalon a Vlll-ik hadikölcsön jegyzése. Ez különben nem is mehet másként és pedig egyrészt azért nem, mert minden magyar ember átérzi ma már azt, hogy e- me cselekedetével hazánk és a béke ügyét szolgálja, más részt pedig azért, mert befektetett pénze után igen szép jövedelmet biztosit magának. Hazafias szempontból szemlélve az ü- gyet, valóságos tettrekészség konsíatálható, mivel jelenleg már csak a hitszegő szövetségesről, az olaszról van szó, hogy azt mielőbb legyűrjük és ártalmatlanná tegyük. Hogy a magyarság lelkülete eltávolodott a olaszoktól, konstatálható ez a jelenség még a hadifogságban sínylődött honfitársaink soraiban is. Alkalmam volt ugyanis több, fogságból hazatért katonával beszélni (tiszttel is. legénnyel is), akik kivétel nélkül azt mondották, hogy amikor fogságukban az olasz hadüzenetről értesültek, nagy elkeseredést éreztek szivükben az ál- nok szomszéd iránt. Ez az elkeseredés is érthető, mert ha hitszegő szövetségesünk ellenségeink táborába nem áll be, a világot rengető óriási pusztításnak és ember gyilkolásnak már régen vége, mert hiszen a románok belépését is az okozta és az ántánt urak bizakodása is abból folyó volt. Ha az olasz hadüzenet nem következik be, akkor a román hadüzenet is kétséges marad, de másrészt az ezekre fordított erőnk is megtakarítható, vagy legalább is az angol, francia és a volt orosz fronton lett volna eredményesebben felhasználható. És ha ezt tehettük volna, angol és francia ellenségeink megadják magukat vagy pedig ha nem, teljesen le volnának verve ép úgy mint a szerbek, montenegró- iak és a románok stb. Ez az oka tehát annak, hogy a nagy vérengzés ma is befejezetlen, és ezért érthető is, ha az ola?z ellen a központi hatalmak népei rettenetes elkeseredést é- reznek. No de álnok szomszédunkkal szemben csupán egyféle módon járhatunk el : magyarosan megrakni úgy, hogy mig olasz ember él, állandóan eszében legyen és szeme előtt lebegjen az a szomorú dátum, a- melyen a háborút az ő hűséges szomszédjai ellen megindította. Ezt eddig, amennyire tehetségünkben állott, tettük is. Most, hogy az orosz és román frontunk békességessé vált, még jobban fogjuk tehetni, különösen akkor, ha a magyarság egy szívvel, lélekkel, közös elhatározással, mint egy ember lép fel és küzd addig, mig a hitszegő szomszéd porban nem hever. Tegyük tehát ezt! Mindenki vegye ki részét ebből az utolsó mérkőzésből, küzdjön olyan eszközökkel, amilyen rendelkezésére áll. A katona testi erejével, az itthon maradottak ésszel és pénzzel s legfőbbképpen a hadikölcsönjegyzésével, mert az állam hatalom — ha a szükséges pénz rendelkezésére áll — ma már abban a helyzetben van, hogy a vérpazarlást mielőbb befejezheti, ha gálád ellenségeinkre az utolsó megsemmisítő csapást reá mérheti. Azért ne zúgolódjunk, hogy a háborút eddig nem tudtuk befejezni, mert ennek o- kai nem mi vagyunk, de ha a háború a kelleténél tovább húzódik, annak már igenis mi leszünk az okai azért, mert a béke kiküzdésére szükséges anyagi eszközt, a pénzt nem a kellő mennyiségben bocsátjuk rendelkezésre. Rettenetes suiyos vád lerne az, ha valakire reá bizonyosodna, hogy tehette volna és még se tette ezt a szent kötelességet. Ezért a fent elmondottakból kifolyólag — ha még akadnak kétkedők és habozok — kérjük őket, szűnjenek meg azok lenni és mielőbb teljesítsék kötelességüket addig, ameddig nem késő. A legmostohább iparág. Az új cipőrendelet több hete tartja izgalomban a cipészszakma kézműiparosait. Most már, ismerve annak szövegét és rendelkezéseit, azt kell megállapítanunk, hogy a mérték után dolgozó, páros munkát készítő ipari üzemek, a vásárra dolgozó cipész- és csizmadiaiparosok számára nem biztosit sem bőrt, sem munkát, tehát azokat kereseti jogaiktól fosztja meg, dacára, hogy a rendeletnek tulajdonképpen az volna a célja, hogy a termelést a nagy és kisüzemek állandó s szünet- nélküli üzemben tartásával fokozza, hogy a lábbeli nélkül álló „alsóbb néposztály“ cipőhöz jusson. Cipőutalványt előír ugyan, de hogy a vidéki cipő- és készbőrkereskedésekben lesz-e bőr és cipő, a cipészmesterek anyaghoz, a közönség pedig cipőhöz jutnak-e, arra nézve a rendeletben biztosítékot nem találunk, dacára, hogy a város több ízben kérvényezett s kérelmét alapos részletességgel meg is indokolta. Ha a cipészkisipar helyzetén és a szegényebb néposztály lábbeliszükségletén segíteni akar a kormány, ahhoz bőr, bőr és újból bőr kell, s köztudomású, hogy ebben szenvedte és szenvedi a legnagyobb hiányt a cipészkisipar. Az élelem méregdrága. A segédmunkadijak magasak. A cipőhöz — a bőrön kívül — szükséges apró kellékek árai szabályozatlanok stb. Előbb tehát ugyanolyan szigorral kellett volna szabályozni a táplálkozáshoz nélkülözhetetlen mezőgazda- sági termékeket. Ha ezt a kormány meglette volna, továbbá a cipőhöz ugyancsak nélkülözhetetlen kellékek árát maximálta volna, ha az anyagot, ha dekázva is, de hétről-hétre adná, ha az olcsó, maximális anyagokból hiány nem lenne s amikor már ezen a téren rendet teremtett, s annak áldásos eredményét a fogyasztó „cipészek“ is élvezve olcsóbb háztartást tudnának vezetni, szabadna csak a kézimunka termékeinek maximálására a sornak kerülni. Ilyen egyoldalúan készült rendelet nem rendet, hanem rendszertelenséget teremt az egész vonalon. A cipész- és csizmadiaiparosságnak nincs semmi biztosítéka arra nézve, hogy az árszámitá- sok megállapíthatók legyenek, mert egységes árak mellett nem tudja beszerezni az anyagokat, kellékeket, s ezt a kormány nem tarja fontosnak maximálni, valamint a segéd-munkabérek is eltérők s folylod emelkednek. Egyébiránt a rendeletben maximált új cipőárak mind a három csoportjában, a felsőbőr és talpanyagoknak megállapított árfolyamai szerint — kivéve az elsőrendű munkát kéBESZÉLŐGÉPEI _ a legjobbak! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60 saját palota. CTENBERG Tölcséres, kitünő.hangu, leg- ujabbrendszerü . . . . K 150.^-. Ujtalálmányu tölcsérnélküli „Etofon“ beszélőgép becsukható tetővel a legtökéletesebb ....................................K 300— Re ndelésnél a pénz előre beküldendő.
