Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-05-18 / 21. szám
Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. XI. évfolyam, _____________________Nagybáyna, 1918. május 18._____________________21. szám. el őfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám áia 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 —ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztődé*: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. Nyersanyagbeszerzés és a valuta. Itt állunk a béke elölt. Gazdasági berendezkedéseink agyondolgozva, erősen megviselve, megfogyva várnak a reorganizáció munkájára. Ebben a munkában talál a legnehezebb probléma : a nyersanyagbeszerzés. Mert a szervezkedési és reformmunkálatokat magunknak a magunk erejéből kell és lehet irányítani, de a nyersanyagkérdésnél idegen érdekekkel kell megküzdeniink, idegen törekvésekkel szemben kell érvényesítenünk a hazai követeléseket. Az.egész világ hadakozik és a semlegesek energikus offenzivát fognak indítani a nyersanyagok ellen, mert a ki verejtékezett gazdasági üzemeket csak egy erőteljes, a békés életbe illesztett, termelési fellendüléssel lehet meggyógyítani. Nem ragyogó jelenség, hogy ebbe a harcba nekünk Ausztriával karonfogva kell indulnunk, de bizzunk a kereskedelmi kormány erejében, hogy öntudatosan és erélyesen fogja megvédeni a magyar ipari fejlődés lehetőségeit. És Íme, a legnagyobb csodálkozásunkra olyan nemzetgazdasági dogmák látnak napvilágot, melyek szerint óvatos kézzel kell hozzányúlni a nyersanyagbeszerzéshez, korlátozni kell azt. Azt mondják: Hiszen rossz a valuta. Ha óriási tömegeket akarunk behozni a külföldről, akkor ezen bevásárlások még nevelni fogják a dizázsiót, mert mi „drágábban“ veszünk a külföldön. "Ez a nézet abszolút téves és egyoldalú. A rossz valutának csak a keseiü oldalait nézik. Pedig van ennek jó oldala is. Mi t. i. a rossz valuta folytán lényleg drágábban vásárolunk a külföldön. De nem a két valuta közti differenciával drágábban. Mert hisz a vásárlások drágasága nemcsak a valuta minőségétől függ, de függ az ártól is. Az ár és a valuta között pedig érdekes viszony alakúi. Minél rosszabb a valuta, annál rosszabb a drágaság és ahol jó a valuta, ott boldog olcsóságban élnek az emberek. Tehát nálunk drágaság van, Svaiéban és Svédországban azonban, ahol mi a nyersanyagokat be akarjuk szerezni, olcsóság uralkodik. Ennek pedig az a következménye, hogy ha mi külföldön, egy jó valutájú országban vásárolunk, nem feltétlenül szükséges, hogy tönkremenjünk, mert nem vásárolunk olyan drágán, mint amennyire rosszabb a mi valutánk. A helyzet az, hogyha Svájcban vásárolunk, több koronát kell adnunk, mert rossz a valutánk, de viszont olcsóbb áron vásárolunk, mert Svájcban a jó valuta folytán alacsonyak az árak. Természetesen nem akarjuk állítani, hogy a két drágaság közti differencia teljesen kongruál a két valuta közti külömbözeüel, mert hisz az á- rak alakulására nemcsak a valuta, a pénz értékének hullámzása van hatással, hanem még ezer gazdasági momentum. De mindenesetre rémlátás az a fekete beállítás, mellyel a nyersanyagbehozatal veszedelmét igyekeznek kikürtölni a valuta szempontjából. Rémlátás, mert azt az esetleges minimális differenciát, mellyel t. i. nagyobb a két valuta közti differencia, a legkönnyebben lehet ellensúlyozni egy okos devizapolitikával. Erre a következő alkalommal térünk ki. Még egy állásponttal kell számolnunk. Vannak, akik azért félnek a nyersanyagbeszerzéstől, mert — úgymond — nyomasztólag hat a kereskedelmi mérlegre. Ez egy absolut nevetségesen kicsinyes és rövidlátó okoskodás. Mert hisz nyilvánvaló, hogy egy esetben nem baj, ha passzív a kereskedelmi mérleg és ez az egy eset az, ha a behozatali többlet nyersanyagokból áll. A nyersanyagok rendelkezésre állása alapja minden gazdasági fejlődésnek, ipari fellendülésnek. Azok a nyersanyagok, melyek passzíve a kereskedelmi mérlegre hatnak, egy idő múlva félgyártmányok és készáru alakjában hagyják el az ország határát, növelik az exportlehetőségeket és visszabillentik a behozatal és kivitel közti kilengést. Bizonyos azonban, hogy még egy jó ideig nem elégedhetünk meg csak nyersanyagimporttal. Egy átmeneti ideig, mig az egész gazdasági élet újra bele jön a béke kerékvágásába, készáru importra is van szükségünk. És itt aztán igazán kell vigyáznunk, mert kivéve a gépimportot, mely karakterénél fogva a nyersanyaggal egy elbírálás alá esik, ez a behozatal tényleg veszélyes. Veszélyes egyrészt a valuta szempontjából, másrészt a készáru felhalmozódás szempontjából. Sőt veszélyes a kereskedelmi mérlegre való romboló hatásánál fogva is. Erre a készáruimportra nekünk csak átmenetileg lesz szükségünk. Mig felhalmozzuk a kellő nyersanyagot, mig rendbe szedjük a szállítási és közlekedési ezközöket, pótoljuk a gyári és ipartelepek háborús rongálását stb. Tehát a legfontosabb, hogy ez a készáruimport olyan ruganyos legyen, hogy amint megszűnik a kereslet iránta, szűnjön meg maga is. Mert máskülönben olyan készáru torlódásnak leszünk tanúi, mely megakadélyoz minden Az énekesnő. Tessék uram, lépjen be s várakozzék egy keveset a kis szalonban. Asszonyom nemsokára ilhon lesz, s bizonyára fogadja ... És Juana Molieri-nek az Avenu du Boisn épült kis palotája előcsarnokából, a kék bársony libériás, arany paszománytól ragyogó lakály nesz- | telenlil kisurrant. A szobában, hol a féiszeges és mogorva Paul Verlier helyet foglalt, a lebocsátott ablakredőkön beszivárgóit parányi fény csak sejteni engedte a berendezés csodáit: a hófehér szobrocskákat, vésett gemmákat, japán szelencéket, vázákat és aranyedényeket. Fényűzés lehelt még az illatszertől terhes levegő is, mely hullámokban látszott kiáradni ebből a hallatlan nyomasztó gazdagságból. Rá volt öntve, majd hogy kinem csordult, az ajtókra, a szőnyegekre, a bútorokra, még a virágokra is. Paul Verlier egy pillantást vetett a nagy velencei tükörbe és fanyar mosolyai nézte benne sil- huetjét. Minek is jött ide, ő, a szegény, elkeseredett, már-már vénülni kezdő zenész ? Meg nem értett, magányosság után sóvárgó. dacos lelke, mely egy büszkeséget ismert, hogy az igazság prófétája és vértanúja volt, minek is jött ide elernyedni e pazar környezet langyos légkörébe, hogy térdet hajtson a cselszövény diadala előtt ? Gyengesége csak még jobban kiemelte az igazságtalanság győzelmét. Felkelt, hogy távozzék ; szégyelte, hogy eny- nyire lealázta magát. De e percben már belépett Molieri kisasszony, s kezet nyújtott neki... De hisz nem is látom, oly sötét van itt! kiáltott feil. Odasietett az ablakhoz, s feltárta a redőket. A tavasz vakító tündöklése, a pázsitok zöldjének enyhe visszaverődése, az orgona-iboiyaszin fürtjeinek édes illata egyszerre tódult be, s elárasztotta az énekesnő alakját. Paul Verlier már csak arra a véznácska és dölyfös leánykára emlékezett, akit tizenöt évvel ezelőtt nem volt hajlandó színigazgatójának ajánlani, mert semmiféle lyrai adományt nem fedezett föl benne. Akkor kezdett feltűnni a csillaga, mely egyideig, oh ! nem sokáig, fényesen ragyogott. Laisnak világos, nemes ihletű, mély és minden izében francia zenéjét elragadtatással üdvözölte a kritika s a kiválasztottak kisded seregei, de a nagyközönség nem szentesítette sikeréi. Józansága, ereje, világossága nem voltak akkor divatba. Egyetlen klikk, egyetlen táncosnő, egyetlen szalon nem karolta fel tehetségét. A fiatalság egy matematikaibb zenéért lelkesedett. Ő pedig többre becsülte a szép könyveket, a nagyvilági estélyek léha fecsegéseinél. Operája sorva- dozott s mihamar lekerült a szinlapról. Elkeseredve mit se teli, hogy megmentse. Lais végleges el- merülése előtt egy fiatal nő, Juana Molieri, eljött hozzá, hogy szerepet kérjen tőle. S ő, miután meghallgatta, nyersen ezt felele neki: — Igyekezzék szép maradni, de a hangját ne igen koptassa. Ma nyomorba jutva, egy beteg asszonnyal s kis iskolás fiával nyakán, esedezve kérte a Grand_ CTERNBERG harmonika ^ _______________ _ hangja nagyszerű ! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, három váltós, aczélsarku...............................K 50 — Még finomabb, orgona hangú ...............................K 80.— 2soros, 21 billentyűs, finom K 120.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
