Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-05-14 / 20. szám

2. 1918. május 14. Kifordítva varrott vagy vasszeges gyermekcipő. 20/28 nagyságszámokban Gyári ár.........................................................................24.— Nagykereskedői ár ........................ 25-80 Kicsi nyben! eladási ár............................................30.— D) Kisiparosok által előállított cipők. 1. Varrott cipő mérték után rendelve teljesen • bőrből készítve. I. II. III. Férfi magasszáru cipő . . . . 165.- 150.— 140.— Férfifélcipő.................................. 155.— 140.— 130.— Női magasszáru cipő .... . 160.— 145.— 135.— Női félcipő............................. . 150.— 135.— 125.— 2. Szegestalpu cipő mérték után rendelve teljesen bőrből készítve. Férfi- vagy női magas­szárú cipő.................................. 145.— 130.— 120.— Férfi vagy női félcipő . . . . 135.— 120.— 110.— Megjegyzés 1. és 2-hoz. Az I. csoportba a Budapest székesfőváros területén lévő kisiparosok, a II. csoportba az 50.000-nét nagyobb lakosszámu vidéki városokban lévő, a III. csoportba a többi kisiparosok által előállított cipők tartoznak. 3. Szegestalpu raktári cipők teljesen bőrből készítve. Férfi magasszáru cipő . .................................... 95.— Férfi félcipő................................................ 90— Női magasszáru cipő............................................ . 92.— Női félcipő...................................................................88.— 4. Gyermekcipőkért csak a C) 4. alatti kicsinybeni eladá- si árak követelhetők. 5. Közönséges csizmák teljesen bőrből készilve: Keményszáru férficsizmák zsíros tehén vagy borjubőrből................................................150.— Keményszáru férficsizmák, hasiték bőrből . . . 140.— Puhaszáru férficsizmák zsíros tehén­bőrből ....................... 130.— Pu haszáru férficsizmák zsíros- borjubőrből . . . 140.— Puhaszáru férficsizmák hasiték bőrből .... 120.— Női csizmák zsíros tehénbőrből.................................100.— E) Cipőjavitási munkák legmagasabb ára. (A hozzáváló összes anyagok árának betudásával.) Férfi- vagy nőcipö fejelés talpalássalegyütl, szeges 38.— Férfi- vagy nőcipö fejelés talpalással együtt, varrott 46.— Fiú- vagy leánycipő fejelés talpalással együtt szeges 30.— Fiú- vagy leánycipő fejelés talpalással együtt, varrott 38.— Gyermekcipő (30-as számnál kisebb) fejelés talpa­lással együtt ....................................................25.— Férfi cipőtalpalás szeges.................................10.— va rrott..................................14.— Női cipőtalpalás szeges . varrott . Férficipő sarokjavitás...................................................4.— Női cipő sarokjavitás........................................................3.80 Fiú- vagy leánycipö talpalás (30 — 35 számig) . . 8.— Fiú- vagy leánycipö sarokjavitás (30 — 35 számig) 3.— Gyermekcipő talpalás (30-as számnál kisebb) . . 7.— Gyermekcipő sarkalás (30-as számnál kisebb) . . 250 Talpfoltozás....................................................... 2-50—350 Férfi- vagy nőicipö orboritás (kaplizás) .... 10.— Fiú- vagy leánycipő orrboritás (30—35 számig) 8.— Gyermekcipő orrboritás (30-as számon alul) . t . 6-50 Hollósy Simon 61 éves korában Técsőn f. év május 9-én elhunyt. Nyugtalan, szenvedélyes, tépelődő, de ízig vérig művésztemperamentum szállt vele sírba. — Előharcosa volt kora művészi eszméinek s egy egész generációt nevelve föl, a magyar művészet fejlődésére irányitólag hatott. Ez és az a tény, hogy a köréjé csoportosult tanítványaival mega­lapította a nagybányai iskolát: adják meg jelen­tőségét. Ferenczy Károly korai halála után, rövid időn belül a második súlyos csapás ez, mely elveszté­sével a magyar és speciálisan a nagybányai mű­vészetet éri. A művészi erkölcs és igazságban fek­vő hit hirdetői voltak mindketten, haláluk e szempontból is fölbecsülhetlen veszteséget jelent. Hollósyt az a beszélgetés hozta Nagybányá­ra, mely volt tanítványai: Réti és Thorma közölt 1906 bán lefolyt, a mikor Hollósy 14 évi távoliét után a milleniumi képrendelés ügyében Magyar- országon járt. Ekkor merült föl az idea, hogy itt­hon, Nagybányán végezhetné megrendelését és ide­hozhatná Münchenből iskoláját is. Akkor már hires iskolája volt, egy nemzet­közi társaság sereglett köréje, közöttük egy cso­mó fiatal magyar. A tanítványok rajongással csügg- tek mesterükön, kinek föllépte a magyar művészet egy uj korszakát jelenti. Ő volt az első, a ki a Franciaországból kiindult uj művészeti elveket fölfogva, tanítványait kivitte a szabad természetbe, hogy közvetlen, friss természetszemlélet utján fe­jezzék ki szerzett benyomásaikat. A természet mély­séges szeretete, minden megnyilvánulásában meg­figyelése és hamis hatások nélküli megfestése vol­tak iskolájának alapelvei. — Nagy újítás volt ez ak­kor ! Nekünk oly természetesnek tetszik ma, hogy alig is tudjuk ezen elvek forradalmiságát elképzel­ni. De tudnunk kell, hogy addig a kép a termé­szettől függetlenül, mint elvont dolog készült, a rég megállapított talán jó, de az akadémizmus megöregedésével rosszul alkalmazott szabályok sze­rint. A művészet nem az élet visszaadása volt töb­bé, hanem paragrafusok tömege. A művész a tudottak kombinálására volt utalva, pedig a leg­gazdagabb emberi elme is hol marad a természet végtelen gazdagsága mellett! Az uj iskola kitolta a művészet határait, uj lehetőségek kapuját nyitot­ta meg. Az uj elvek érvényesüléséért folytatott küz­delemben teltek el az első nagybányai évek. Réti István a Nagybányán rendezett jubiláris kiállítás katalógusának előszavában meghatóan mondja el ezen idő küzdelmeit, sikereit. — E munkája egy úttal kutforrása is marad a magyar művészet- történet eddig legjelentősebb mozgalmának. Hollósy neve és a nagybányai iskola a mo­dernséget, haladást jelenti. Neve szorosan összeforrott Nagybánya nevével. Az iskola ugyan nélküle fej­lődött tovább, de bizonyos, hogy nélküle soha létre nem jön. Az uj szellem volt az, mely hozzá és Nagybányára csábította a fiatalságot. Alig is van az utána.következő generációnak említésre mél­tó művésze, aki iskolájában és Nagybányán meg ne fordult volna. Talán nem is annyira müveivel, mint vonzó művész egyéniségével, nagyszerű ok­tató képességével Munkácsy, Paál L. Szinnyei, Szé­kely, Ferenczy mellett azokhoz tartozik, a kikben a csak rövid múltra visszatekintő magyar művé­szet tradíciót nyer, a kikre későbbi generációk támaszkodni fognak. A magyar művészet megnö­vendő nagy fájának törzsökéi ők. Nagybánya története pedig Hollósy idejöve­telétől, 1906 májusától kezdődik. Addig úgy ismer­ték, annyit tudtak róla, mint akármelyik más bá­nyavárosról. Azóta, mint művész város fogalommá lett, melyet nem csak itthon, de a határokon túl isismernek. A magyar Barbizonként említik, mely­nek fejlődése elé uj lehetőségek tárulnak. A vá­ros soha meg nem hálálható erkölcsi tőkéhez, meg nem fizethető reklámhoz jutott festői réven, hála mindazoknak, kiknek ebben részük volt. Az uj sirhant előtt kegyelettel hajijuk meg fejünket; az élők pedig gondoljanak arra, hogy a mit megkezdett, tovább fejleszteni kötelességünk, az elmúltakért és a jövőért. Nagybánya, 1918. május 12. Mikola András. Nagybányai Hírlap __________ A kinek mű jégre a nyár folyamán szüksé­ge van, az ellátás biztosítása érdekében e hét folyamán jelentse be a szükségelt mennyiséget a városi főjegyzői hivatalban. Nyaralóknak a szentmiklóStéri Korona szállóban 11 szoba kiadó! feltételek Suba Ká­roly tulajdonosnál tudhatok meg. Svärdström Valborg. Megvallom őszintén, hogy egy régi vágyam teljesült; csütörtökön Nagybányára jött a svéd csalogány, a főváros dédelgetett hangverseny és operaénekesnője, Svärdström] Valborg, Többször megfordult már Szatmári és mindig oly időben és oly titokban, hogy városunkba való meghívására gondolni se lehetett. Végre agilis uj főjegyzőnk­nek és a művészetekért rajongó Stella Sándornak sikerült ide csalni őt egy estére. És most is mennyi balsors üldözte. Rendes kísérője lemondott; a vasút több óra késéssel ér­kezett be úgy, hogy a nyolc órára hirdetett hang­verseny 9 óra után kezdődhetett. Persze a fővá­ros közönsége ismeri már az utazó művészek sok minden kiszámíthatatlan véletlenit és türel­mesebb velük szemben. De a mi közönségünk nem tudja a nehézségeket mérlegelni és nem tud­ta, hogy egy messze felvidéki városból jött a mű­vésznő, ahol hangversenyét vasúti baleset miatt 48 órával később tarthatta meg és Így az utolsó vonattal érkezhetett meg körünkbe. De akik elein­te zúgolódtak, azokat bő kárpótlás érte abban a magas műélvezetben, melyben részesültek és min­dent elfelejtettek pár perc alatt, mikor a Traviata nagy áriája felcsendült dalos ajkain. Jó nehány esztendeje annak, hogy egy fia­tal művésznő jelentkezett a budapesti opera-inten­dánsnál vendégszereplésre. (A mi felejthetetlen jó Takáts Mihályunktól hallottam e történetet.) Az intendáns az igazgatóhoz utasította a jelent­kezőt, az igazgató a főkarnagyhoz, ez a karveze­tőhöz. Az énekkarvezető a próbaénekléstő! tette függővé a vendégszereplést. A próba a legkülön­félébb véleményeket váltotta ki. A művésznő alig énekelt valamit a próbán, sokszor csak ujjával mutogatta, hogy ezt igy kel! énekelni. A karvezető futott tanácséit a főkarnagyhoz, ez az igazgatóhoz, az igazgató az intendánshoz. Végre abban állapod­tak meg hosszas tanácskozás után, hogy egy es­tén felléptetik az operában ; a közönség és a kri­tika majd ítélni fog a további vendégszereplések felett. És a művésznő egy csapásra meghódította a főváros kényes közönségét, a kérlelhetlen kritiku­soknak és az egész operai ensemble a figyelem és szeretet minden jelével segítette öt a teljes di­adalra. Kedvence lett a fővárosnak és ez őt nem szédítette el, de buzdította arra, hogy szerepeit, hangverseny darabjait magyarul tanulja be. Az if­jú zeneszerzői gárda egy csomó dalát neki aján­lotta és ő oly zamatos magyarsággal interpretálta a magyar szerzők magyar darabjait, mintha nem is a jeges fjordok ringatták volna bölcsőjét, de itt született volna a délibábos Alföldön. A müértő tudja, hogy énekelni és játszani egyszerre nagy feladat. Svärdström nem csak énekesnő, de kitű­nő színész is. Hogy játsza Mignont, Lakúiét, Margarethát és más operát. Minő tökéletes a Há­rom a kislány és a Hoffman meséiben, melyeket ő teljesen magyarul tanult be. Nem csoda, hogy aki látta, hallotta, el nem tudja felejteni. A csütörtöki est is folytonos ünnepelése volt. A Traviata nehéz coloraturás áriáját bámu­latos könnyedséggel énekelte. Hangja a magasban ép oly egyenletesen kifejlesztett, mint a mély fek­vésekben. Mignon románcában a hazája után vágyódó szegény leány bánatos érzéseit megindító módon tolmácsolta. A ráadásul énekelt harmadik opera rész a Pillangó kisasszony nagy áriája volt, melyet szintén nagy átérzéssel énekelt. Az Erl- königben a három szereplőt mily megkapó köz­vetlenséggel személyesítette meg. A rémkirály sej­telmes susogó, az apa gyöngéd biztató, a megré­mült gyermek izgatott, kétségbeesett hangja szinte

Next

/
Thumbnails
Contents