Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-05-07 / 19. szám

XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. május 7. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányászatl és Kohászati Egyesülőt Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona ; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 13 oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Cr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó : Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő k Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. 9 nyugdíjasok országos szervezkedése. Már ilyen is van ? Sajnos, bizony van ilyen is, mert a tömörülésre a mai viszo­nyok a nyugdíjasokat is reá kénysze- ritették. Tömörülnek, szervezkednek a nyugdí­jasok is, még pedig országosan. A központ Budapesten már megalakult, most a vidék szervezkedik. Városunkban is megtartották értekezletüket, amelyről a múlt számunk­ban mi is megemlékeztünk. Eddig nagyobb hullámokat verő moz­galmuk nem volt csupán imitt-amott, ahol leginkább szorultak és a leginkább reá voltak utalva. Abban a hitben éltek, hogy —ameny- nyiben ők már nem tudnak dolgozni, nekik’ már mi hasznukat sem vehetik, hasztalan kér­nének, könyörögnének. Ezért tehát szerények voltak és megelégedtek azokkal a morzsák­kal, amelyeket részükre juttattak. Ám de a kritikus helyzet mindenféle élőlényre hatást gyakorol és azt cselekvésre kényszerűi, ezért a természetnek eme örök törvénye alól a nyugdíjasok sem vonhat- , ták ki magukat, hiszen ők is élőlények, tehát a mai kétségtelenül kritikus helyzetre nekik is reagálniok kell. A nyugdíjasok megélhetési ügyének eme stádiumában a helyzet kritikusságának miben való nyilvánulását e helyen nem e- cseteljük, ide vonatkozólag számvetéseket nem teszünk, mert hiszen azt úgy is min­denki tudja, hogy a nyugdíj, kegydij stb. aféle kegyelem dij, amely még a boldogabb időkben is csak arra való volt, hí gy a munkából kidőlt földi halandó éhen ne pusztuljon. Aki nyugdíjba került, annak legelső kötelessége volt mindenféle élve­zetről, kényelemről lemondani, nagyobb városi lakásából kiköltözni és elmenni vala­; I melyik kis városkába, valami kis foglalkozást keríteni, vagy elmenni valamilyen kis fa­lucskába, ahol a szerény kis nyugdíjból öreg napjaiban megélhet. A számvetéseket is mellőzük, mert a mai helyzetet már a gyermek is ismeri, mivel ő is a kis, kraj- cáros irkáját már csak 8-10 szeres áráért tudja megszerezni. E helyen csupán azzal kivánunk fog- , lalkozni, hogy jogos-e a kérésük és tart­hatnak-e számot a dijuk felemelésére ? Szerény véleményünk szerint a nyug­díjasok mozgalma teljesen jogosult és ezen az alapon kérésük — amilyen keretek­ben csak lehetséges — teljesítendő is ! A nyugdíjasok 90%-a munkaképtelen, közöttük körülbelül 80% teljesen agg, özvegy­nő, szülőben árva. Ezeknek sorsuk leírha­tatlan, mert a végtelenül kevés nyugdijat valamivel is fokozni a fenti körülményük­nél fogva teljesen képtelenek, de koldulni sem mehetnek. A nyugdíjasok mozgalmát, kérésüket tehát teljesen jogosnak, s mint ilyent tel- jesitendőnek ismerjük el. A teljesítés köte- ' lezettsége pedig nem hárulhat másra, mint arra, aki a nyugdíjasnak életerejét és tu­dását elhasználta. Svärdström Valborg, a világhírű svéd kamara-énekesnő hangversenye áldo­zó csütörtökön, a Lendvay színházban! Siessünk helyet biztosítani! A jegyeket Kovács Gyula könyvkereskedésében árulják. Eljegyzés vőlegény nélkül. Te Panna, jól verd fel azt a tésztát, hogy om­lós legyen az a kalács, omlós, foszlós, a lehető legjobb, mert nagy ünnep lészen ma! Vagy igaz, hiszen te még nem tudod a titkot! Pedig sok lesz ám a vendég, leányok és legények, fiatalok és vé­nek, még papok is akadnak majd köztük, csak at­tól félek, hogy ennyi pap láttára reánk szakadt a menyezet, amint azt már szent házaknál mondani szokás. Annuskám lelkem, szép virágszálam, becso- magoltad-e már a cukorkákat abba a fodros szé­lű papirosba? Igaz, hát hisz nem is igen van szük­ség itt az édességre, úgy is édes lesz itt minden­kinek a szája egyiké a szótól, a másiké csóktól. De mégis, mégis, hisz akad majd, aki még is meg­kívánja legalább ilyen formában, mert a csók az tilos, a szó, az pedig benn reked, csupa megféke­zed gerjedelmektől a begyében. Tehát mégis csak fonlos ez is, nagyon fontos ! Annuska kezei ez alatt szorgalmasan dolgoz­gattak és egyik cukorka a másik után tűnt el, hol a selyempapirban, hol a selyempapirosnál is piro­sabb ajkak között. Mire a gondos mama észrevet­te, már a cukorka fele elrekviráltatolt és elraktá­roztatok „De hát Anna, édes leányom, mit is csinálsz te fulajdonképen, hisz elrontod a gyomro­dat és aztán túlságosan, émelyítően édes is leszel I így az anya, de a leányka cseppet sem volt jó­kedvű, hiszen a vőlegény, kivel most eljegyzését tartja, úgy sem lehet jelen, hanem távol valamely fogoly táborban gondolkozik, mily sok jutna ki neki a földi édességből, boldogságból, ha véletle­nül a sors nem ilyen mostoha hozzá és ő még cu­korral sem édesítheti a száját, mert azt ott még jegyre sem adnak. A jó hangulat ilynemű előkészületei után kö­vetkezett a toilelte. Az anya mindenáron bordó szalagot akart habfehér ruhájának derekára kötni, Annuska csak a sárgánál maradt, ezt a szint akarta érvényesíteni a mai napon, mintha csak azt akar­ná kifejezni: „Óh ! mily boidogak is voltak régen a lányok, akik ezen a szép ünnepen érezhették aj­kukon a földi szerelem zálogát, az első édes sze­relmes csókol. Ö neki várnia kell, még soká vár­nia, amig álma valóra válik, amíg ajkai között a véghetetien távolság megszűnik, amikor majd öröm­sikollyal borulhat annak megkínzott keblére, aki­nek ma eligérkezik. Ó mily kevés ez alól ma a kivétel. Ámornak ma igen kevés dolga akadt a föl­dön, vagy ha akad, nagyon messze száll a szivet sebző nyílvessző. Szállingóznak a vendégek, a ház és a fiata­lok meghitt régi jó barátai, fekete gálában az urak, színes virágokkal halmozva el a vágyakozó menyasz- szonyt és a föld virágain kívül csak a jókivánatok voltak számosabbak, amelyekkel elhalmozták a fé­lig boldogtalan menyasszonyt. Annuska csak nézte, nézte a folyton gyűlendő virágokat, a folyton áradozó szavakat alig hallotta, mig végre belőle is kiáradt, kibuggyant a köny és keserves sírásra fakadt, a szép színes virágokra borulva. Az öreg nénikék összebujtak a kávécsésze körül és elbeszélik az ő boldog idejüket és a mai boldog világot, amikor vőlegény jelenléte nélkül van eljegyzés, esküvő. A komor urak is ezt tár­gyalták a borocska melleit, de nem 'oly komolyan Kitűnő hangú, három váltós, aczélsarku ....... K 50.— Még finomabb, orgona hangú ...............................K 80.— 2-soros, 21 billentyűs, finom K 120.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő. CTERNBERG HARMONIKA hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZ1-UT 60, saját palota.

Next

/
Thumbnails
Contents