Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-01-08 / 2. szám
2. Nagybányai Hírlap gazdasági erők szabad játéka képes, azt az állam képtelen elvégezni. Mindennek dacára valószínű, hogy közvetlenül a háború után az állam bizonyos mértékben gazdasági téren is érvényesíteni'fogja a politikai hatalmak eszközeit. De ennek az organizációhoz kevés köze lesz. Az állam elvben szabad folyást engedhet a gazdasági fejlődésnek, de azért nem kell lemondani arról a jogról, hogy administrative interveniáljon, ahol arra gazdaságpolitikai szempontból szükséges lesz. Ezzel a jogával az állam néha a béke idején is élt. Az állam a gazdasági életben sohasem játszott alárendelt szerepet, és a jövőben még kevésbbé fogja ezt tenni. Valószínű, hogy az állam a háború után pl. erősen irányítani fogja a tőke plaszirozási tevékenységet. Amig az állam és a törvény- hatóságok igényei kielégítve nem lesznek, addig az ipari investitiók részére, a tőkepiac előreláthatólag csak korlátolt mértékben fog rendelkezésre állani. Ami pedig a központokat illeti, az államnak éppen nem érdeke, hogy ezek szervezete a háború után továbbra is fennmaradjon. Még kevésbbé érdeke ez a gazdasági életnek, melynek valóságos kerékkötői volnának. Azért kívánatos, hogy a központoknak a „lefaragása“ már most kezdődjék, hogy azután, mire a hőn óhajtott béke elérkezik, a gazdasági tevékenység színteréről tejesen eltűnjenek és helyet engedjenek a szabad kereskedelemnek és a szabad magántevékenységnek, melyek gazdasági fejlődés intézményes biztosítékait képezik. Lenin. Mikor úgy egy évvel ezlőtt, a háború harmadik évének kezdetén, az emberek kissé hangosabban kezdtek beszélni háború végéről, a mindent megváltó békéről, akkor a tollforgató, komolyabb gondolkozásu emberek között az a nézet vált általánossá, hogy a békét csak egy egészen különleges egyéniségű nagy ember csinálhatja meg. Mindenki úgy érezte, hogy a világ mai vezető emberei, vezető államférfiai anyira exponálták magukat a háború mellett, annyira belerögzöttek a mai diplomáciai érintkezés formákba és módokba, hogy nem fogják megtalálhatni a kibontakozáshoz vezető utat. Olyan uj embernek kell következnie, aki merészen és egészen uj csapáson haladva fog igyekezni a háború végét eljuttatni a békét sovárgó emberiséghez. Ugylátszik ez az ember valóban megérkezett és úgy látszik, hogy azok, akik a világtörténelem eddigi példáin okulva, egy ilyen ember megérkezését várták, nem csalódtak. Mi Leninben látjuk ezt az uj embert, A rettenetes erejű orosz forradalom robbantotta ki a semmiségből, a szibériai bányákból és a hatalmas orosz pusztaságokból azt a hatalmas tüzet, amely eggyéforrott Lenin személyében. Nem tudok Leninről semmi különöset, de azt látjuk, hogy értékes, egész ember. Ha törekvése ma még nem is vezetett teljesen célhoz, ha ma még nem terjeszti ki áldó kezét az egész világra a béke, akkor is megindította azt a lavinát, amely lavina ki tudja merre fut, ki tudja hol áll meg. Merész kézzel nyúl bele a diplomáciai szövevénynek darázsfészkébe és a nagy cél, a béke érdekében tudta mellőzni a bevett és megrögzött diplomáciai formákat. Kétségtelen, hogy rettenetes belső küzdelmek folyhatnak a legutóbbi napokban az eníente más államaiban, amlyeknek népei éppen úgy sóvárognak a béke után, mint a mi népeink, és amelyek számára éppen olyan megváltás volna a béke elkövetkezése, milyen az a mi számunkra és különösen az oroszok számára. Lenin volt az, aki a háború ördögét a béke angyalának segítségével legyőzte. Hacsak annak a 180 millió embernek szerezte meg egyelőre a békét, amely Oroszország alattvalója, már nagy és világtörténelmi munkát végzett, de sok tünet, sok epizód és jelenség arra mulat, hogy az entente államférfiaknak nagy handabandázásának ellenére is tisztulni kezd nyugat felé is az égbolt. Lenin merész császármetszéssel próbálta az orosz nép háborúját elintézni, és amint látszik, a császármetszés sikerült, mert a központi hatalmak a legnagyobb békeszereteíet és békekészséget tanúsították. Talán, mire e sorok megjelennek, már alá is van írva a békeszerződés, amely jóformán el, akit ön nem ismert. — Annál jobb. — És mi az ön férje ? — Orvos ... Dijonban. Montheil mosolyog, mert eszébe jut, hogy Louise irtózott a sebtiben elköltött ebédektől, a korai felkeléstől és mindattól, ami zavarja az intim élet szabályos, nyugodt folyását.. S férjhez ment egy orvoshoz . . — Hiába ! Így akarta a sors. Különben már hozzászoktam. Aztán áttérnek a gyermekekre. — Nekem egy leányom van, Madeleine. — Nekem egy fiam: Georges. — Milyen különös! Mindig arról álmodoztunk, bárcsak lenne egy fiunk, meg leányunk. — Igen, de együtt 1 Egy kicsit feszélyezi őket ez a beszédtárgy. Montheil másra tereli a társalgást. — Hol lakik ? - kérdi. A Villa Bellevue-ben. És ön ? — A villa Teginában. Csak tegnap jöttem ide. — És én vasárnap. Madeleine itt tölti szünidejét ismerősöknél. — Georges fiam két hónap óta van itt, É- viánban, az édesanyával. Eközben megindultak a domb lankás ösvényein a város felé. A sziveshangu társalgás folyamán, mely majd fürge, indiszkrét, majd méla- bus, szemlét tartanak a múlt eseményei és közös ismerőseik fölött ; eszmét cserélnek a jellemek és hajlamok változandóságáról. Majd áttérnek a jelenre. Montheil dicséri Évian szépségét és egészséges éghajlatát. — Fiam, akinek idegeit a sok munka nagyon megviselte, pompásan érzi magát. — Leányomnál is mutatkoznak a nyaralás nagyszerű hatásai. De ézeket a tiszta levegőnek és a sok mozgásnak tulajdonítom.. — Ah ! — Azt hiszem, hogy egy bizonyos fürdőismeretség is nagyban hozzájárult kedélye felvil- lanyozásához. Talán a szerencse férjet hozott neki ? Eltalálta. Enyje, de furcsa! A fiam is éppen ma reggel bemutatott egy fiatal leányt, aki úgy látom, nem épen közönyös neki. E percben hirtelen megállnak. Ugyanaz a gondolat cikázik át agyukon, de nem merik kifejezni. Újra megindultak, szórakozottan, hallgatagon. S elérik Evinanba az első házakat. És ime, egy már nem nagyon fiatal ur és egy szőke csia központi hatalmak szövetségeseivé teszik a nagy orosz birodalmat. Lenin azt mondta egy nyilatkozatában, hogy elérkezeti a békekötés fiziológiai pillanata, Ez a fiziológiai pillanat az, amely mindig megszüli a maga nagy embereit. Ahogy a háború megteremtette Hindenburgot, Mackensent és a magyar hadsereg vitéz vezéreit, úgy ugyanúgy teremtette meg a béke fiziológiai pillanata Lenint, Czernint és Külmannt. És ha erről visszakövetkeztetünk, úgy látjuk, hogy a béke fiziológiai pillanata már Franciaországban és Angliában is megteremtette nagy embereit, hiszen most léptek jobban előtérbe Ca- illaux Franciaországban és Lansdowne Angliában. Mind a kettő nagy és értékes egyéniség és mind a kettőnek bizonyára fontos szerepe lesz a béke kialakulásában. Ma még csak filozofálunk a békéről, ma még csak elvont téma Lenin müve, de úgy érezzük, nemsokára már annyira beszélni lehet lesz az általános békéről, hogy — már nem is fogunk beszélni róla. _____________ _________1918. január 8. HÍ REK. Kinevezés, dr S z e n t m i k 1 ó s y Ödönt, Szentmiklósy József kir. Ítélőtáblái biró fiát, ki több mint másfél éven át oroszfogságban is szenvedett, főorvossá nevezték ki. Kinevezés. Répáczky Géza zá szlóst, ki már két izbeu is ki lett tüntetve, hadnaggyá nevezték ki. Királyi megerősítés. Őfelsége a király Dési B a j n ó c z y Géza tisztijárásorvosnak és törvényes utódainak, János király által 1528-ban a Bajnóczyaknak adományozott ősi nemességét és dési előnevét valamint a címerét megerősítette. Eljegyzés. Szaitz Károly „Hangya“ — központi ellenőr, m. kir. hadnagy eljegyezte Berks Emmykét, lovag Berks Leó ni. kir. pénzügyi főtanácsos leányát. Eljegyzés. K a n d r a György helybeli csendőrőrmester eljegyezte Bencsik Mihályné leányát M a r g i t o t. Az Érdekes Újság január 1-én a hatodik évfolyamába lépett. Az érdekes Újság az elmúlt öt év alatt a leggazdagabb, legszebb és legérdekesebb hetilap, a magyar olvasóközönség nélkülözhetetlen képes lapja lett. Az érdekes Újság minden eseményről páratlanul gyorsan számol be. nos leány bukkan fel az egyik utca szegletén és élénken integetett Louisének, aki mintegy ösztön- szerüleg kissé félrehuzodik Montheil-tól... Montheil megérti... Az . .. ön .. . leánya ? Kérdi aggodalmasan. És a férjem .., igen ! Istenem, dehogy éppen a kisasszony az, akit Georges bemutatott nekem. De Madeleine már odarohant anyjához, s mikor megpillantja Montheilh; meglepetve kiált fel! Hogyan 1 Ismerik egymást ? Ez az ur, akivel beszélgetsz ... Georges édesapja. Ah ! Igen ! A véletlen ... dadogja Louise. Papa 1 Gyere csak gyorsan, kiáltja ujjongva Madeleine, had mutatom be neked Georges apját, Montheil urat. A már nem nagyon fiatal ur közelebb lép, mosolyog és a kezét nyújtja. Montheil ur, végtelenül örvendek a szerencsének. Az ön fia igzán kedves, elragadó fiú. Montheil akadozva valami udvarias szólamot rebeg. Hát... hát... ön ismeri a feleségemet — kérdi a másik .. . Mire Louise, látva, hogy Montheil nem tudja mit mond, a lehelő legnyugodtabb hangon és a legteljesebb önuralommal felelt helyette: Igen, egy kicsit. Volt alkalmunk gyakran találkozni, de annak már jó ideje: egy házban laktunk !.
