Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-03-26 / 13. szám

2. 1918. március 26. Békemilliomos. Egy dúsgazdag német gyáros uj névjegyeket nyomatott nemrégiben és ezekre az uj névjegyek­re foglakozásként azt nyomatta rá; Békemilliomos. Ha valaha valaki meg fogja Írni a háborús évek közgazdaságának és társadalmának történetét, ezt az esetet feltétlenül fel kell jegyeznie. Mert ez ek­latáns példája annak a kellemetlen visszatetszésnek, amelyet az úgynevezett hadimiliomosok keltettek a nagy társadalmi rétegek körében. Egészen termé­szetes, hogy senki sem irigyli a hadimilliomoktól a keresetüket, senkisem irigyli a gazdaságukat, és legkevésbbé van nekünk szándékunkban az, hogy osztály elleni izgatás vétségébe essünk. Nem az ellen akarunk felszólalni és hangot emelni, hogy a háborús konjunktúra óriási vagyonok felhalmozá­sát tehette lehetővé, mert hiszen ennek a megaka­dályozása senkinek nem állott módjában, nem is a mai vagyon és jövedelemadó, és egyéb hadiadó jogosságáról vagy jogtalanságáról akarunk beszél­ni, csak azt akarjuk egy pillantásra méltatni, hogy hadimiliomosok milyen kötelességeket mulasztot­tak el a háború alatt és milyen kötelességek fog­nak várni reájuk a békés korszak visszatértével. Bizonyos és tényként megállapítható az, hogy a háborús jótékonyság és áldozatkészség terén a hadimilliomosok nem tüntették ki magukat. Nem beszélünk a jótékony bazárokról, ahol azért, hogy egy egy szegény embernek hosszú administratiós ut után 5 krajcár jusson, minden hadimilliomosné uj kalapban és uj toalettben jelent meg, nem be­szélünk a nyilvános gyűjtésekről, amelyeket hírla­pok indítottak csakis az egyéni hiúság kitűnő fel­ismerésére, ahol persze, hogy adakoztak a hadi­milliomosok, hiszen ki volt irva a nevük. Mind­ezekről és a hasonló jótékonysági akcióról nem beszélünk, de beszélünk az úgynevezett csendes jótékonyságról, a társadalom állandó jótékonyko­dásáról, ahol nincs hírlapi nyugtázás és nincs fel­ruházott gyermek, aki kezeket csókol, hanem ahol oda kell adni a pénzt és örvendezni az örvende- zőkkel a távolból, csak lélekben. Erre a hadimil­liomosok — tisztelet a kivételeknek — nem vol­tak képesek. Az összes társadalmi jótékonysági ak­ciókban a polgárság, a középosztály és a született arrisztokrácia vette ki a részét, és — mint Mik­száth mondja — tízezer pár csizma után következ­tek a hadimilliomosok, Ez mindenesetre rossz fényt vet a hadimil­Hornosok lelkületére, de megfelelő az éremnek a másik fele is, a hadimilliomosok közgazdasági te­vékenysége. Az ár maximálások kijátszása, a ha­tósági rendeletek megszegése és a törvények meg­akadályozása, többnyire a hadimilliomosok müve. Igazán ritkán akad más bűnös ezekben az ügyek­ben mint hadimilliomos, A lelkiismeretlenség és a hideg könyörtelen­ség jellemzi őket és attól félünk, hogy ez fogja ő- ket jellemezni a békében is Már pedig a békében azokra a vadonokra, amelyek a háború alatt fel­halmozódtak, igen nagy feladatot rónak. A hábo­rús vagyonok forgatásának kell majd lehetővé ten- nt azokat a közlekedési, közgazdaségi és közegész­ségügyi befektetéseket, amelyekre az országnak ége­tő szüksége van már ma, és még nagyobb szük­sége lesz később. Ha a hadimiltiomosok, akik va­gyonuk ilyenféle forgatásánál, nem fogják megta­lálni horribilis kamataikat és keresetüket, nem lesz­nek hajlandók pénzüket mozgatni és foigatni, az államnak kell majd módot találni arra, hogy ezek a vagyonok beleszivárogjanak a közgazdasági é- letbe. Módot és lehetőséget erre majd a finánczse­nik fognak találni, nekünk — hogy őszinték le­gyünk — nem is fontos a mód, csak az, hogy a tények valóra váljanak, és hogy a hadimiliomosok akár akarják, akár nem, békemilliomosokká le­gyenek. __________Nagybányai Hirlap____________ HÍ REK. Személyi hir. Dr. Ajtai Nagy Gábor nép- főlkelő főhadnagy, ügyvéd, városunk főjegyzője és lapunk felelős szerkesztője pár napi ilthon tartóz­kodás után szombaton délután elutazott. Uj főjegyző. Égly Mihály elhalálozásával megüresedett főjegyzői állásra, az e hó 22-én meg­tartott képviselőtestületi közgyűlés, 41 szótöbbség­gel dr, Ajtai Nagy Gábor ügyvédet, lapunk fe­lelős szerkesztőjét választotta meg dr. Bertalan István szatmári ügyvéddel szemben. Összesen 91 szavazat érkezett be, melyek köztit 66 Dr. Ajtai Nagy Gáborra, és 25 Dr. Bertalan Istvánra esett. Gyógyszertáraink közül e héten a Widder Péter gyógyszertála teljesít éjjeli szolgálatot. A szalmafonó háziipari tanfolyamra még mindig lehet beiratkozni a gazdasági iskolánál. Bernhardt István dr. városi tiszti orvos, helyettes főorvos tudatja a közönséggel, hogy ezu­tán Bercsényi Miklós-utca 18. sz. alatt rendel d. e. 8—9-ig és d. u. 3—4 óráig. A városi hórház- ban rendelő óra 9—11-ig d. e. a munkásbiztosi- tó tagjai és a szegény betegek részére. Telefon száma 33. Rézgálicot holdanként 15 kg.-mot adnak a városházán 6 K 30 fillérjével. Jelentkezni lehet a polgármesternél. Nagytüzvész pusztított városunkban e hó 9-én délelőtt. Szabó Adolf nyugalmazott erdői­gazgató háza esett áldozatul a fékezhetetlenné vált elemnek. Állítólag a tűz a gondatlanul tisztított kéményből keletkezett és amennyiben a zsindely tetőzet a száraz tavaszi időjárás folytán igen gyú­lékonnyá vált, nehány perc alatt lángba borult az egész tetőzet annyira, hogy az teljesen menthetet­lenné vált. Megszününk-é vagy sem? Abból az alka­lomból, hogy lapunk felelős szerkesztője a főjegy­zői állásra pályázott és, hogy főjegyzőnek meg is lett választva, mind sűrűbben merül fel az a kér­dés, hogy a Nagybányai Hirlap megszünik-é, avagy továbbra is meg fog jelenni. Erre a kérdésre vonatkozólag kijelentjük, hogy a Nagybányai Hir­lap nem fog megszűnni, hanem mint eddig, to­vábbra is teljesíteni fogja azt a nemes missiót, amelynek szolgálatára illő tempore állapítva lett. Felelős szerkesztőnk legjobb tudomásunk szerint elvet, irányt főjegyzővé történt választása dacára sem változtat. De nem is változtathat még pedig azért, mert ép az eddig vallott elve és iránya volt az, amelyért őt oly fényes eredménnyel a főjegyzői székbe ültették. Tehát ha irányt változtatna vagy elvet cserélne, épp akkor tehetnének szemrehá­nyást nekie városunk képviselő testületének azok a tisztelt tagjai, akik oly impozáns, mondhatni a legfényesebb kitüntetéssel választották őt meg fő­jegyzőnek. Némelyek pedig attól tartanak, hogy a lap szerkesztése esetleg a hivatali tevékenység hátrányára szolgálna. Óh ez nagy tévedés ! Vala­mint a régebbi időkben nem szolgálhatott hátrá­nyára a sokkal terhesebb és igen sok oldalú el­foglaltságot teremtő ügyvédi kötelesség teljesítésére, úgy a jövőben sem szolgálhat hátrányára a főjegy­zői ügykör betöltésére. Más oldalról tekintve az ügyet, a lap azért sem szünhetik meg, mert annak kiadói joga nem a felelős szerkesztőé, hanem a Hermes betéti társaságé. Ez a társaság viseli évek óta annak úgy a szerkesztéssel, mint a kiadással minden kellemetlenséget elkerülhettünk a vámvizs­gálónál, mert elengedte volna vinni a podgyászt megnézetlenül is. Compiégneben elbúcsúztam Boscotól. Ö Terg- nier felé utazott, hogy ottlevő családját meglepje látogatásával. Az özvegy házában valamelyik sa­rokban egy kedves kis porcellán babát talált, azt akarta elvinni a kis unokahugának. Mikor az ember a vonatban ül és semmit sem csinál, az idegek elpegyhüdnek, az izgalom hiányában a bátorság is lankad. Saint Denis mel­lett elhaladva éreztem, hogy közeledünk az északi pályaudvarhoz, s a mozdulatlan ülésben elfáradva türelmetlenül kezdtem járkálni a szűk kupéban. A vonat megállt La Chapellenél, mintha nem is akarna tovább menni. .. Végre aztán mégis megérkeztünk. Mialatt a podgyászokat bevitték a nagy terembe, kiszaladtam az utcára, hogy egy ko­csit csípjek el. De ezen a napon úgy látszik ló­verseny volt talán Enghienben. Egy csomó vonat érkezett ugyanakkor s az állomás előtt ácsorgó kocsik mind el voltak foglalva. Egész a Gare de TEstig kellett futnom, mig felhajszollam egyet. Mikor visszamentem a podgyászterembe, már ki­váltották Mindössze csak hét-nyolc darab volt még az iroda előtt, hol a podgyászvizsgálatot tar­tották. Egy csomag ing és egy kosár között ész­revettem az én fekete ládámat. De hol van Filetet, az én finánc-pajtásom ? Kérdezősködtem utána egy kollégájánál. Fi­letet beteg már két napja nem jött be. Megkértem ezt a hivatalnokot, hogy bélyegez­ze le a csomagot s engedje elvinnem. Odamentem a ládához, ő mögém állt, kezében egy darab kré­tát tartva, amikor észrevettem az iroda másik ol­dalán egy ellenőrt paszomáfHos sapkával. Fontos­kodott és komolykodott, mert éppen most csípett meg egy asszonyt, aki el akart osonni. Kezemet a podgyászomra tettem. Zordon kérdezte, nincs-e valami elvámolni valóm, nem is várva be válaszomat, azt mondta, nyisam ki a ládát. A torkomon egész furcsa bizsergést éreztem, mintha a bőr összehuzódnék. Karom reszketett a kabátujjamban. Gépiesen tapógatóztam a zsebeim­ben, mintha a kulcsot keresném, amit szerettem volna meg nem találni. De egy alkalmazott már odajött nagy kulcscsomójával. Egy pillantást vetet­tem a kijárat felé: az egész helyiség tele volt fi­nánccal, kettő a kijáratot is elállta s a kulcsos em­ber már próbálgatta a ládám lakatját kinyitni. Olt maradtam, nem is tudva már, hogy hol vagyok s már egyáltalán semmire sem gondoltam. Egy kulcs belepásszolt a zárba, amely kinyílt s a láda tetejét felemelték. Akkorát nevettem, mint egy bolond: a ládá­ban három gyerektrikot, harisnyákat, szappant meg gallérokat találtak. Mig a fináncok dühösen turkál­tak a fehérneműben, gondolkodni kezdtem, azon, vájjon ki vihette el az én értékes csomagomat s vájjon ki viszi Paris valamelyik utcáján a kocsis mellett V. -né őnagysága becsomagolt holttestét. A legsikerültebb a dologban az, hogy soha­sem hallottam egy szót sem erről az ügyről be­szélni. Az idegen talán félt elmesélni a dolgot, ne­hogy kellemetlenség lehessen belőle. Semmit sem sejtek róla, de gyakran mulatok azon, hogy milyen arcot vághatott a jó ember, amikor kinyitotta a lá­dát. Ezt a gyapjumelényt az ő podgyászában ta­láltam. Már három télen hordom és cudarul me- * legen tart.

Next

/
Thumbnails
Contents