Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-03-26 / 13. szám
2. 1918. március 26. Békemilliomos. Egy dúsgazdag német gyáros uj névjegyeket nyomatott nemrégiben és ezekre az uj névjegyekre foglakozásként azt nyomatta rá; Békemilliomos. Ha valaha valaki meg fogja Írni a háborús évek közgazdaságának és társadalmának történetét, ezt az esetet feltétlenül fel kell jegyeznie. Mert ez eklatáns példája annak a kellemetlen visszatetszésnek, amelyet az úgynevezett hadimiliomosok keltettek a nagy társadalmi rétegek körében. Egészen természetes, hogy senki sem irigyli a hadimilliomoktól a keresetüket, senkisem irigyli a gazdaságukat, és legkevésbbé van nekünk szándékunkban az, hogy osztály elleni izgatás vétségébe essünk. Nem az ellen akarunk felszólalni és hangot emelni, hogy a háborús konjunktúra óriási vagyonok felhalmozását tehette lehetővé, mert hiszen ennek a megakadályozása senkinek nem állott módjában, nem is a mai vagyon és jövedelemadó, és egyéb hadiadó jogosságáról vagy jogtalanságáról akarunk beszélni, csak azt akarjuk egy pillantásra méltatni, hogy hadimiliomosok milyen kötelességeket mulasztottak el a háború alatt és milyen kötelességek fognak várni reájuk a békés korszak visszatértével. Bizonyos és tényként megállapítható az, hogy a háborús jótékonyság és áldozatkészség terén a hadimilliomosok nem tüntették ki magukat. Nem beszélünk a jótékony bazárokról, ahol azért, hogy egy egy szegény embernek hosszú administratiós ut után 5 krajcár jusson, minden hadimilliomosné uj kalapban és uj toalettben jelent meg, nem beszélünk a nyilvános gyűjtésekről, amelyeket hírlapok indítottak csakis az egyéni hiúság kitűnő felismerésére, ahol persze, hogy adakoztak a hadimilliomosok, hiszen ki volt irva a nevük. Mindezekről és a hasonló jótékonysági akcióról nem beszélünk, de beszélünk az úgynevezett csendes jótékonyságról, a társadalom állandó jótékonykodásáról, ahol nincs hírlapi nyugtázás és nincs felruházott gyermek, aki kezeket csókol, hanem ahol oda kell adni a pénzt és örvendezni az örvende- zőkkel a távolból, csak lélekben. Erre a hadimilliomosok — tisztelet a kivételeknek — nem voltak képesek. Az összes társadalmi jótékonysági akciókban a polgárság, a középosztály és a született arrisztokrácia vette ki a részét, és — mint Mikszáth mondja — tízezer pár csizma után következtek a hadimilliomosok, Ez mindenesetre rossz fényt vet a hadimilHornosok lelkületére, de megfelelő az éremnek a másik fele is, a hadimilliomosok közgazdasági tevékenysége. Az ár maximálások kijátszása, a hatósági rendeletek megszegése és a törvények megakadályozása, többnyire a hadimilliomosok müve. Igazán ritkán akad más bűnös ezekben az ügyekben mint hadimilliomos, A lelkiismeretlenség és a hideg könyörtelenség jellemzi őket és attól félünk, hogy ez fogja ő- ket jellemezni a békében is Már pedig a békében azokra a vadonokra, amelyek a háború alatt felhalmozódtak, igen nagy feladatot rónak. A háborús vagyonok forgatásának kell majd lehetővé ten- nt azokat a közlekedési, közgazdaségi és közegészségügyi befektetéseket, amelyekre az országnak égető szüksége van már ma, és még nagyobb szüksége lesz később. Ha a hadimiltiomosok, akik vagyonuk ilyenféle forgatásánál, nem fogják megtalálni horribilis kamataikat és keresetüket, nem lesznek hajlandók pénzüket mozgatni és foigatni, az államnak kell majd módot találni arra, hogy ezek a vagyonok beleszivárogjanak a közgazdasági é- letbe. Módot és lehetőséget erre majd a finánczsenik fognak találni, nekünk — hogy őszinték legyünk — nem is fontos a mód, csak az, hogy a tények valóra váljanak, és hogy a hadimiliomosok akár akarják, akár nem, békemilliomosokká legyenek. __________Nagybányai Hirlap____________ HÍ REK. Személyi hir. Dr. Ajtai Nagy Gábor nép- főlkelő főhadnagy, ügyvéd, városunk főjegyzője és lapunk felelős szerkesztője pár napi ilthon tartózkodás után szombaton délután elutazott. Uj főjegyző. Égly Mihály elhalálozásával megüresedett főjegyzői állásra, az e hó 22-én megtartott képviselőtestületi közgyűlés, 41 szótöbbséggel dr, Ajtai Nagy Gábor ügyvédet, lapunk felelős szerkesztőjét választotta meg dr. Bertalan István szatmári ügyvéddel szemben. Összesen 91 szavazat érkezett be, melyek köztit 66 Dr. Ajtai Nagy Gáborra, és 25 Dr. Bertalan Istvánra esett. Gyógyszertáraink közül e héten a Widder Péter gyógyszertála teljesít éjjeli szolgálatot. A szalmafonó háziipari tanfolyamra még mindig lehet beiratkozni a gazdasági iskolánál. Bernhardt István dr. városi tiszti orvos, helyettes főorvos tudatja a közönséggel, hogy ezután Bercsényi Miklós-utca 18. sz. alatt rendel d. e. 8—9-ig és d. u. 3—4 óráig. A városi hórház- ban rendelő óra 9—11-ig d. e. a munkásbiztosi- tó tagjai és a szegény betegek részére. Telefon száma 33. Rézgálicot holdanként 15 kg.-mot adnak a városházán 6 K 30 fillérjével. Jelentkezni lehet a polgármesternél. Nagytüzvész pusztított városunkban e hó 9-én délelőtt. Szabó Adolf nyugalmazott erdőigazgató háza esett áldozatul a fékezhetetlenné vált elemnek. Állítólag a tűz a gondatlanul tisztított kéményből keletkezett és amennyiben a zsindely tetőzet a száraz tavaszi időjárás folytán igen gyúlékonnyá vált, nehány perc alatt lángba borult az egész tetőzet annyira, hogy az teljesen menthetetlenné vált. Megszününk-é vagy sem? Abból az alkalomból, hogy lapunk felelős szerkesztője a főjegyzői állásra pályázott és, hogy főjegyzőnek meg is lett választva, mind sűrűbben merül fel az a kérdés, hogy a Nagybányai Hirlap megszünik-é, avagy továbbra is meg fog jelenni. Erre a kérdésre vonatkozólag kijelentjük, hogy a Nagybányai Hirlap nem fog megszűnni, hanem mint eddig, továbbra is teljesíteni fogja azt a nemes missiót, amelynek szolgálatára illő tempore állapítva lett. Felelős szerkesztőnk legjobb tudomásunk szerint elvet, irányt főjegyzővé történt választása dacára sem változtat. De nem is változtathat még pedig azért, mert ép az eddig vallott elve és iránya volt az, amelyért őt oly fényes eredménnyel a főjegyzői székbe ültették. Tehát ha irányt változtatna vagy elvet cserélne, épp akkor tehetnének szemrehányást nekie városunk képviselő testületének azok a tisztelt tagjai, akik oly impozáns, mondhatni a legfényesebb kitüntetéssel választották őt meg főjegyzőnek. Némelyek pedig attól tartanak, hogy a lap szerkesztése esetleg a hivatali tevékenység hátrányára szolgálna. Óh ez nagy tévedés ! Valamint a régebbi időkben nem szolgálhatott hátrányára a sokkal terhesebb és igen sok oldalú elfoglaltságot teremtő ügyvédi kötelesség teljesítésére, úgy a jövőben sem szolgálhat hátrányára a főjegyzői ügykör betöltésére. Más oldalról tekintve az ügyet, a lap azért sem szünhetik meg, mert annak kiadói joga nem a felelős szerkesztőé, hanem a Hermes betéti társaságé. Ez a társaság viseli évek óta annak úgy a szerkesztéssel, mint a kiadással minden kellemetlenséget elkerülhettünk a vámvizsgálónál, mert elengedte volna vinni a podgyászt megnézetlenül is. Compiégneben elbúcsúztam Boscotól. Ö Terg- nier felé utazott, hogy ottlevő családját meglepje látogatásával. Az özvegy házában valamelyik sarokban egy kedves kis porcellán babát talált, azt akarta elvinni a kis unokahugának. Mikor az ember a vonatban ül és semmit sem csinál, az idegek elpegyhüdnek, az izgalom hiányában a bátorság is lankad. Saint Denis mellett elhaladva éreztem, hogy közeledünk az északi pályaudvarhoz, s a mozdulatlan ülésben elfáradva türelmetlenül kezdtem járkálni a szűk kupéban. A vonat megállt La Chapellenél, mintha nem is akarna tovább menni. .. Végre aztán mégis megérkeztünk. Mialatt a podgyászokat bevitték a nagy terembe, kiszaladtam az utcára, hogy egy kocsit csípjek el. De ezen a napon úgy látszik lóverseny volt talán Enghienben. Egy csomó vonat érkezett ugyanakkor s az állomás előtt ácsorgó kocsik mind el voltak foglalva. Egész a Gare de TEstig kellett futnom, mig felhajszollam egyet. Mikor visszamentem a podgyászterembe, már kiváltották Mindössze csak hét-nyolc darab volt még az iroda előtt, hol a podgyászvizsgálatot tartották. Egy csomag ing és egy kosár között észrevettem az én fekete ládámat. De hol van Filetet, az én finánc-pajtásom ? Kérdezősködtem utána egy kollégájánál. Filetet beteg már két napja nem jött be. Megkértem ezt a hivatalnokot, hogy bélyegezze le a csomagot s engedje elvinnem. Odamentem a ládához, ő mögém állt, kezében egy darab krétát tartva, amikor észrevettem az iroda másik oldalán egy ellenőrt paszomáfHos sapkával. Fontoskodott és komolykodott, mert éppen most csípett meg egy asszonyt, aki el akart osonni. Kezemet a podgyászomra tettem. Zordon kérdezte, nincs-e valami elvámolni valóm, nem is várva be válaszomat, azt mondta, nyisam ki a ládát. A torkomon egész furcsa bizsergést éreztem, mintha a bőr összehuzódnék. Karom reszketett a kabátujjamban. Gépiesen tapógatóztam a zsebeimben, mintha a kulcsot keresném, amit szerettem volna meg nem találni. De egy alkalmazott már odajött nagy kulcscsomójával. Egy pillantást vetettem a kijárat felé: az egész helyiség tele volt finánccal, kettő a kijáratot is elállta s a kulcsos ember már próbálgatta a ládám lakatját kinyitni. Olt maradtam, nem is tudva már, hogy hol vagyok s már egyáltalán semmire sem gondoltam. Egy kulcs belepásszolt a zárba, amely kinyílt s a láda tetejét felemelték. Akkorát nevettem, mint egy bolond: a ládában három gyerektrikot, harisnyákat, szappant meg gallérokat találtak. Mig a fináncok dühösen turkáltak a fehérneműben, gondolkodni kezdtem, azon, vájjon ki vihette el az én értékes csomagomat s vájjon ki viszi Paris valamelyik utcáján a kocsis mellett V. -né őnagysága becsomagolt holttestét. A legsikerültebb a dologban az, hogy sohasem hallottam egy szót sem erről az ügyről beszélni. Az idegen talán félt elmesélni a dolgot, nehogy kellemetlenség lehessen belőle. Semmit sem sejtek róla, de gyakran mulatok azon, hogy milyen arcot vághatott a jó ember, amikor kinyitotta a ládát. Ezt a gyapjumelényt az ő podgyászában találtam. Már három télen hordom és cudarul me- * legen tart.
