Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-03-19 / 12. szám

2. Nagybányai Hirlap 1918. március 19. Élelmezési kormánjbiztosoli. A kormány legutóbb beosztotta az országot élelmezési körzetekre és, minden ilyen körzet élére élelmezési kormánybiztost állított. A legnagyobb megnyugvással és örömmel kell fogadnunk ez in­tézkedést elvben, és a legnagyobb érdeklődéssel kell várnunk, hogy milyen eredmény fog mutat­kozni a gyakorlatban. A helyzet ugyanis az, hogy azok az egyé­nek, akik az élelmezési kormánybiztosi állást be­töltik, a legalaposabb szakemberek kell, hogy le­gyenek. Természetes következménye ez a mai helyzetnek, amikor a háború negyedik évében fo­kozottabb gonddal kell ügyelnie mindenkinek, aki élelmezési ügyekkel foglalkozik, arra, hogy a nép és a lakosság lehetőleg ne szenvedjen szükséget, illetve kikerülje azokat a felesleges nélkülözéseket, amelyeket csak a hanyag kezelés, az árdrágító visszaélések és egyéb hasonló kiküszöbölhető té­nyezők okoznak. Ha azok a kormánybiztosok, a- kik most az ország egyes részeinek élelmezési ü- gyét átvették, valóban hozzáértő, szakértő emberek, akik komoly munkára szánták el magukat, akkor az országban a közélelmezési viszonyok nagyban javulhatnak. Az élelmezési kormánybiztosi állás nem o- lyan stallum, a melyeket politikai szolgálatokért szabad osztogatni, de nem is olyan stallum, amit komoly ember elfogadhatna akkor is, ha nem érez magában elegendő erőt és tudást arra, hogy min­dent, ami ez állással együtt jár, komolyan elvé­gezzen. A háború ugyan a centralizáció elvének a diadalát hozta meg alapjában véve, de nálunk, a mi tapasztalataink szerint a centralizáció elve csü­törtököt mondott. Hiszen az a temérdek központ,- amelyekről már kupiék és krokik mondják, hogy mihelyt megjelennek a láthatáron, azonnal elfogy az az árucikk, amelynek forgalomba hozatalára a- lakultak, valóban egy-kettő kivételével, teljesen csődött, mondottak. A centralizálás elve tehát a közélelmezés te­dobozt Rogernek. Ez meglepődve olvasta le róla a reá festett felírást. Ez volt rajta : „Lord Falcomét Páris-Brilt nagykövettség“ Megjegyzendő, hogy Lord Falconet a Pári­si Britt nagykövetségnek éppen olyan ismert alakja volt, akár maga a nagykövet. Nos és mit segít ez rajtam ? kérdete Rogert. Hiszen igazán látszik, hogy jó a lelkiisme­rete ! jegyezte meg erre az utitársnőm, máskülön­ben nem kérdezne ilyen ostobaságot. Hogy ez mit segít magán ? Hát majd ha Doverbe érünk, és a detektív megszólítja, akkor csak mutassa fel ezt a dobozt és mondja neki, hogy a Lord Falcomét táv­iratait viszi benne. Ezzel igazolhatja, hogy csak­ugyan a párisi angol nagykövettség szolgálatábani ál,l és semmi bánlódása sem lesz.. . No, de azt mondhatom, hogy nem valam sziveden szegő töm cinkosává. Aztán, ha majd ha­jófedélzeten leszünk, akkor persze visszaadja ne­kem a dobozomat ... Könnyen száradó festékkel irtain rá a Lord nevét... Látja ? A két első betű már meg is száradt. Aztán tovább utaztak, és másra terelődött a szó. A leány elmondta, hogy a Rhona Beatson- nak hívják, és hogy nevelőnőnek megy egy Pári­si angol családhoz. Amikor Doverbe értek, Roger csakugyan ma­gához vette a dobozt. Jó is volt. Mert alig hogy a rén nálunk nem vihető keresztül. Éppen ezért ta­láljuk helyesnek az ország körzetenként való be­osztását. Nálunk oly külömbözők vidékek szerint, a lakosság igényei, nálunk annyira helyhez van kötve minden rendszabály helyessége vagy hely­telensége, hogy igazán lehetetlen egy központból igazgatni mindent, úgy, hogy a külömböző érde­keknek megfeleljen. Más az igénye az alföldi parasztnak étkezés­ben és ruházkodásban egyaránt, mint a tót dró­tosnak, vagy az erdélyi oláhnak és a városi pol­gárnak. Egy kalap alá venni nem lehet minden­kit, mert ami nélkülözés a városi elemnek, az még mindig túlságos, fel nem használt jólét a he­gyek között tengődő ruténnek. Ezeket a szempon­tokat pedig a centrális igazgatás mellett lehetetlen összeegyeztetni. Az élelmezési kormány bizottság intézményének nagyszerű előnyét tehát abban lát­juk, hogy ezeket a külömbségeket fogja tudni ki­egyenlíteni és e kiegyenlítéssel az élelmiszereket és az elsőrendű iparcikkeket racionálisabban tud­ja majd felhasználni az állam. Ha ez valóban bekövetkezik, mint a hogy be kell következnie, akkor az intézmény célirányos és helyes. Ha azonban nem következne be, a- miről úgyszólván beszélni sem volna szabad, ak­kor csak az történt, hogy decentralizálódolt a le­hetetlenség és tehetetlenség. Reméljük, hogy pessimismusunk nem lesz indokolt és e háború évében, amikor újra elkö­vetkezik minden esztendő legnezezebb időszaka, az aratási esztendő vége, akkor az uj rendszer mellett lehetőleg kevéssé fogjuk érezni az élelme­zés nehézségeit. HÍREK. Személyi hír. Dr. Ajlai Nagy Gábor, la­punk felelős szerkesztője pár napi szabadságra haza érkezett. Áthelyezés. L á n c k y Antal, a szinérváraljai hajó fedélzetére tette a lábát, odalépett melléje a detektív és megfogta a vállán: Bocsánatot kérek, de négyszemközt akarok beszélni Önnel. Pardon ! mentegetődzött a nevelőnőnél Roger, és azzal félre vonult egy percre a detek- tivvel. Peters detektív főfelügyelő vagyok I Mutatkozott be emez. Engedje meg a követ­kező kérdést. Ismeri Ön azt a hölgyet, akivel egy kocsiszakaszban utazott Londonból Doverbe? Miért kérdi ? Azért, mert alapos a gyanúm, hogy ez a nő a Brikston Sál, a ki Marie Blanc álnéven Marbo- rough hercegnő szolgálatába lépett mint komorna, aztán elrabolta a hercegnő ékszereit és megszökött velük... Ez a doboz, amelyet Ön a kezében tart, a hercegnő ékszeres kazettája. Rettenetes perc volt, amelynek kellemetlen voltát Roger egy mosollyal akarta leleplezni. Téved, mondta, ezt a hölgyet Niss Rhona Beaconnak hívják, ismerem és nekem van szeren­csém öt Párisba kisérnem. Ami pedig a dobozt illeti, hát nézze (és megmutatta a fehér felírást) Ez nem a Marborough ékszeres kazettája, ha­nem Lord Falconet táviratai vannak benne. A detektív erre zavarodottan el lépett, Roger pedig visszatért az utitársnőjéhez és elmondta ne­ki a történeteket. Miért hazudta neki azt — kérdezte tőle a járás számvevőjét, aki a nagybányai járás számve­vőségét is vezette ideiglenesen, saját kérelmére Ma­kóra helyezték át. Áthelyezések Szabó József kir. főerdőtaná- csost a miniszter Máramarosszigetre helyezte át s az ottani igazgatóság vezetésével bizta meg. — Briestyánszky Endre láposbányai erdő­mérnököt Zalatnára helyezték át, helyére Balázs Emil jön. A helybeli főerdőhivatal vezetését ide­iglenesen M i k e Imre erdőtanácsos vette át. Orlowszky Frigyes tanár gordonka hang­versenyét vasárnap délben tartotta meg a Kaszinó nagy termében, melyen a helybeli színtársulat tag­jai közül S z i g e t h y Irén és P a p Barnabás is szerepeltek. A hangverseny kitűnően sikerűit, me­lyen a zeneértő közönség is igen szép számmal jelent meg. A Nagybányai 48-as függetienségi párt f. hó 24-én, vasárnap, délután 5 órakor, a „Pol­gári Kör“ nagytermében közgyűlést tart, melyre a tagokat és érdeklődőket is ez utón hivja meg a párt Elnöksége. Napszámok. A gazd. intéző bizottság a ta­vaszi napszámokat következően állapította meg : Gyermeknapszám 2 K, női 3'50 K, férfi napszám 5 K, női napszám kapálás 4 K. Egy kát. hold fölszántása mindenestől 50 K. Gazdasági értesítés. A gazdasági egyesü­let a további zaklatások kikerülése végett ez utón értesíti t. tagjait és a gazdaközönségeit, hogy a minisztérium által kizárólag csak vetés céljából engedélyezett 100 q burgonya nagyobbrészt a ta­gok s részben a gazdaközönség által már elője­gyeztetett s miután a minisztérium sem több bur­gonyát sem egyéb tavaszi vetőmagvakat már nem adhat, további előjegyzést semmire sem fogadunk el. ; Gazdasági Egyesület. A hadifoglyok a békekötés után. A mi szálas, jóképű muszka foglyaink nem sokáig lesz­nek köztünk. Egyszer csak elérkezik az ő idejük is és hazaviszik őket. De persze ez nem történ­hetik meg máról- holnapra, mert ha minden va­ieány — hogy maga régóta ismer engem. — Miután ön a segítségét Ígérte nekem, azt hittem, hogy én is tartozom magának segítségé­re lenni. Utóbb azonban már bánni kezdte Roger azt, amit tett. Meit hát ő Roger Malcolm volt csaku­gyan, a nagykövetséghez beosztott hivatalnok. És amiért ravaszkodáshoz akart folyamodni, az neki valóban igaz ügye volt. Apró kellemetlenség, de amelyben ártatlan volt. Igen ám, de mi van ak­kor, ha Peters delektivnek mégis csak igaza van, és az állítólagos Miss Beacon mégis a kereset ékszeitolvaj ? Akkor ő cinkostárs lett és bünpa- lástoló. . . Pokoli izgatottság vett rajta erőt. Egyik ci­garettát a másik után szívta. És már azon a pon­ton volt, hogy megkérdezze a leányt, hogy nem hívják Brixton Sálinak, amikor az utitársnő hirte­len hozzá fordult, még pedig oly barátságos mo sollyal, amely lehetetlenné tette a fiatal ember szá­mára, hogy azzal a brutális kérdéssel éljen. Pedig belülről marcangolta Rogert az önvád I Mi lesz, ha csakugyan az ékszertolvajnak segít ? Hiszen akkor vége a karrierjének. Hogyan iga­zolja az ártatlanságát, a tévedését. Gyöngyözött a homloka, amikor erre gon­dolt. Aztán meg az jutott az eszébe, hogy most már csak egy teendője lehet: minél előbb szaba­dulnia kell az utitárslól, akivel való együttléte eny- nyire kompromittáló. A leány pedig, mintha az agyába látott vol­na, megjegyezte, mosolyogva: Tudja-e hogy Párisban is most már egy üt

Next

/
Thumbnails
Contents