Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-03-05 / 10. szám

2. 1918. március 5. zatérő hadifoglyokról, de bizonyos az, hogy a legnagyobb gonddal, a legnagyobb ko­molysággal kell eljárni ebben a kérdésben, amelynek igen nagy jelentősége van a jö­vendő Magyarország kialakulására. Mezőgazdaság és közigazgatás. Magyarország fennállásának és nagy belső erejének, amelytől a háború folyamán tanúságot tett, kétségtelenül a mezőgazdaság az alapja. Az a tény, hogy Magyarország őstermelő állam és az a körülmény, hogy az ország saját magát tudja nyersterményekkel ellátni, szerencséje volt ennek az idegen népfaju országnak a békés időkben, és szokszor szerencséje lett most a háborúban. Kétségtelen tehát, hogy ha a háború után igyekszünk is bizonyos mértékben indusztrálizá- lódni, a főbázisunk mégis a mezőgazdaság, az agrikultura lesz. Közéletünknek tehát még jobban, mint ed­dig a mezőgazdasághoz kell alkalmazkodnia. A mezőgazdaságról a háború bebizonyította, hogy az ország életerejét jelenti, tehát minden társadal­mi és állami megnyilatkozásunknak ezen a platt- formon kell állnia. Éppen ezért igen helyesnek és életrevalónak tartjuk azt a kérdést, amely az Országos Magyar Gazdasági Egyesület egyik legutóbbi irodalmi szakosztályülésén szóbakerült. Ezen az ülésen u- gyanis azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy mi­képen lehetne a magyar-óvári gazdasági akadé­miát belekapcsolni a pozsonyi tudományegye­tembe. Ideiglenesen azt kéri a szakosztály a köz- oktatásügyi minisztertől, hogy a gazdasági akadé­miát végzett hallgatók folytathassák jogi tanulmá­nyaikat a pozsonyi tudományegyetemen és itt meg­szerezhessék a közigazgatási pályához szükséges államvizsgái kvalifikációt. A végleges megoldást úgy kívánják, hogy a pozsonyi tudományegyete­men 5 éves tanfolyamból álló fakultás alakuljon. Az első három évfolyam tanszékei a pozsony, egyetemen, a második két évfolyam Magyaróvá­ron legyen szervezve. Kívánja ezenkívül az Omge irodalmi szakosztálya, hogy a minősítési törvény megfelelő megváltoztatásával a gazda-jogászok is „Gyertek ide mind az ágyam mellé, érzem, hogy végem van 1“ A Zóé leányomat elküldtem a papért, ez a legkisebb meg orvosért ment, gondoltam, mindjárt meg is Írhatja itt a halottas levelet. El is jött a pap az olajjal és a rouffand gyerekkel, aki a szentséget hozta. Éppen mikor a pap oda akart menni az ágyához, az anyjuk elkezdett hányni, majd hogy ki nem adta a beleit s Fouasson mondja nekem obégatva, hála legyen a jó Istennek már megkönnyebbültem. A pap ránéz és azt mondja: Köszönöm az ilyen tréfát. Hát erre mondják, hogy haldoklik, hisz ez öregebb lesz mint a vén tölgyfa a vámház mellett. Tegnap benn volt a vásáron, sokat evett, és elrontotta a gyomrát. Mindent ki­adott és most már kutya baja se lesz. Mindjárt gondoltam, kár volna a doktorért küldeni, s biz én azt kívántam, bárcsak ne lenne odahaza. Devisie, bár fájt a lelke a 4 pneumatikért, iparkodott nyájas arcot vágni. Nem tesz semmit, nem sajnálom, hogy há­borgattak. Hát hiszen nem is arról van szó, hanem hogy mibe került ez a látogatás. Ha már az anyjuk nem pakolt el, mindegy dobjuk ki a pénzt az ablakon. S még ráadásul automobilon jött. És mennyit kér ezért a hiábavaló látogatásért ? 3 frankot ! vágta ki hősiesen Devisie. Fouasson rémületében elkezdett hadonászni. érvényesülhessenek a közigazgatási pályán. Az Omgenek ezt a javaslatát mindenkinek helyeselnie kell, aki tudja, hogy magyar hazánk­ban mit jelent a mezőgazdaság és aki tudja, hogy milyen nagy érdekeink fűződnek a papíron már sokszor hangoztatott, de gyakorlatba még egyál­talában nem érvényesülő több termelési akcióhoz. Azt ma megállapíthatjuk, hogy a magyar közigazgatásból sajnálatos módon hiányzik a köz- gazdasági szellem, a magyar közigazgatás tisztvi­selőitől teljesen idegen a közgazdasági eszmekor és a termelő munkának illő elismerése és megbe­csülése. E nélkül pedig hiába akarunk többter- melési akciót társadalmi alapon mint vala­mi jótékonysági mozgalmat, lehetetlen megcsinál­ni. A többtermeiési akciónak a legerősebb és leg­céltudatosabb hatósági közigazgatási támogatásra van szüksége, ha eredményt akar elérni, és ezért van szükségünk arra, hogy a közigazgatásban is legyen gazdasági szaktudás, hozzáértés és meg­értés. A háború után egészen uj aera következik, amely uj aeraban az ország megújhodásának kell elkövetkeznie. Ezt pedig egyoldalú jogászi művelt­séggel és államvizsgái kvalifikációval lehetetlen elérni és keresztülvinni. Látjuk az ukrajnai béke- szerződésen, hogy a jövő problémái s különösen a mi részünkre elsősorban, és eminenter közgaz­dasági természetűek. E problémák megoldásában vezető szerepet kell játszania az ország közigaz­gatásának. Ehhez a vezető szerephez pedig szak­tudásra és hozzáértésre van szükség. Aki tehát a jövőbe lát, az csak helyeselheti ezt az akciót, amely lehetővé akarja tenni, hogy a többtermelési akció ne csak pompás jelszó és üresléma legyen, hanem átplántálódjék a valóság­ba, ha majd megakarja nyitni a közgazdasági szellem előtt a közigazgatási pálya felé vezető mindeddig zárva tartott kapukat. ______ Nagybányai Hirlap___________ hí rek. Katonai előléptetések. Őfelsége a király Balezer György főgim. tanár és Spiesz György adóhivatalitiszt főhadnagyokat századosokká léptet­te elő. 3 frankot! Uram, Istenem ! Hiszen 3 frankért egy regementet meg lehet gyógyítani, meg aztán az ur sokkal fiatalabb, semhogy 3 frankot kérhetne. Az legalább 40 évvel idősebb volt, mint az ur. Devisie bosszankodott, de azért minden en­gedményre készen így szólt: Jó nembánom fizessen két frankot, ha a hár­mat sokalja. De mi nem pénzben szoktunk fizetni, kezdte újra Fouasson, hanem avval, ami van a ház kö­rül. Nézze adok egy csirkét. Éppen tegnap gá­zolt el egyet az automobil. Nézze itt is van. Szép, kövér, megér ez két frankot, még többet is. Ami jár az urnák én becsületesen megfizetem. Én sze­retek mindenkivel tisztességesen leszámolni. No, jó lesz, ugy-e ? S be sem várva a választ, megfogta a kezemet, s a tenyerembe csapott. Így ni! evvel megvolnánk. Bizony a mai vi­lágban keservesen lehet két frankot összehozni, de ha már itt van, hát vizsgálja meg az öregemet. No anyjuk, nyujsd ki a nyelvedet a doktor urnák. Mit adjunk neki ? Egy kis kamilia teát s holnap jó lesz, ha keveset eszik. Hallod, anyjuk ? legalább nem e- szed tele magadat. Csupa haszon, ha kevesebbet eszel. Nézzen meg engem is, ha már itt van. S kiöltötte óriási nyelvét. Valahogy én sem vagyok egész jól, sokszor Képviseíőváíasztók irás és olvasásból! vizsgálata e hó 9-én, összehása pedig e hó 14-én lesz a városházán. Ismét lopás. Alig múlik el nap, hogy a tolvajok működése szüneteljen. Legutóbb özv. Molnár Józsefné pincéjét törték fel s egyéb é- lelmiszerek hiányában a krumplit dézmálták meg. Hát még a rézgálicosok! majd ezekről is fogunk Írni. Ezek igazán jó) kezelték az ügyet mert kö­rülbelül már a fél millió körül jár az értéke an­nak a rézgálic mennyiségnek, amelyet ez az eme célra alakult részvény társaság pofonütött. A nagybányai 48-as függetlenségi párt választmánya vasárnap este Szerencsy József elnöklete alatt, több választmányitag hozzá szólása után úgy határozott, hogy a március 15-ikj közgyűlésen azt a javaslatot teszi, miszerint mondja ki a párt azt, hogy fuzionálni avagy 48 as alkotmány párttá alakulni nem fog. Ennek dacára azonban minden olyan akciót és politikai eszmét mely programjába vág, teljes erejével támogatja,’ tehát megmarad továbbra is 48-as függetlenségi pártnak a nélkül, hogy a Károlyi vagy bármelyik más frakcióhoz csatlakozna. Ezzel párhuzamban kijelenti azt is, hogy dr. Földes Béla átmenet­gazdasági miniszter ő nagyméltóságának mint je­lenlegi képviselőnknek, a 48-as alkotmánypárt tá­mogatásának dokumentálásául, bizalmat is szavaz és őt üdvözli. A közgyűlés határidejéül e hó Ib­ikének délutáni 5 óráját tűzi ki, melyre a párt összes tagjait ezúton is meghívja. Közgyűlés után társas vacsora is lesz. Elhatározta továbbá a vá­lasztmány azt is, hogy a március 15-iki templomi isteni tiszteleteken testületileg vesz részt, melyre nézve a párt összes tagjait felkéri, hogy máicius 15-én reggel fél 8 órakor a Polgári Körben mi­nél számosabban megjelenni szíveskedjenek. A vi­déken lakó párttagok is felkéretnek a minél szá­mosabban való megjelenésre. A nyári időszámítás az idén április el­sején kezdődik és szeptember 29-én fog végződni. A városi gőzfürdőre nézve városunk ta­nácsa, a képviselőtestület határozata folytán úgy intézkedett, hogy azt minden vasárnap reggel 7 órakor megnyittatja. Ellenben ha az nyer megál­lapítást, hogy a nagyközönségnek erre szüksége nem lenne, vagyis a fürdőt a nagyközönség rész­vétlensége miatt fenntartani lehetetlen, ismét be­nyilalást érzek az oldatomban, azután szívdobogá­som is szokott lenni, meg az étvágyam is rossz. Nincs rendben az emésztése. Vegyen be 300 gr. ricinus-olajat. Hátha vizet és sót vennék ? Az ács felesége azt mondja, hogy az használt neki is, és pénzbe sem került. Ha azt gondolja, hogy jót tesz, vegyen be vizet és sót, hagyta rá Devisie. Látja, most meg már én mondom meg az urnák, hogy milyen orvosságot rendeljen. No, az már szent igaz. hogy könnyen keresi meg azt a két frankot. De hát mit csinál ? Már elakar menni ? Uram ! Istenem ! öt perc alatt akar végezni ? Ho- fió ! még nem vagyunk készen, Pierre ide gyere! nyújtsd ki a nyelvedet a doktor urnák, nézze meg, doktor ur, a kölyök pa­naszkodik. Azt mondja, hogy szomorú. Kérdeztem tőle, mi a baja, talán a kedvese hátat fordított ne­ki, vagy csúnyán viseli magát, vagy mi az ödög. Azt mondja, hogy nincs kedvese. Én meg azt mondom, hogy az nem jó jel, ha ilyen fiatal, legény olyan szomorú arcot vág. Devisie unta már a dolgot, de azért csak türtőztette magát. No fiam, kérdi a legénytől, mi a baja hol fáj? Itt ni, s a hasára mutatott. Devisie megta-

Next

/
Thumbnails
Contents