Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-10 / 50. szám

Nagybányai Hirlap

1918. december 10.

nak János; dec. 2. Bode Demetet napszámosnak Mária; nov. 20. Marosán Tivadar bányásznak Flóra nevű gyermeke.

Elhaltak: nov. 29. Boltye György gk., 5 év, tüdölob; nov. 29. Jánky Béláné Kassay Margit rk., 28 év, tüdőlob; nov. 30. Zegrán Anna cseléd, rk., 25 év, tüdőgümőkör; nov. 30. Zup- csek Dorottya gk., 4 év, infl. tüdőlob ; nov. 30. Buttyán Lászlóné gk., 34 év, tüdölob; nov. 29. Petrusán János napszámos, gk., 27 év, tüdőlob; dec. 1. Papfy Dénes ny. járástjirósági tisztviselő, gk., 74 év, végelgyengülés ; dec. 3. Lakatos József, téglavető, gk., 52 év, tüdőlob; dec. 2. Tivadar Sándorné téglavető, gk., 50 év, tüdőlob; dec. 1. Kincze László gk., 14 év, tüdőlob ; dec. 4. Mar- kovics János téglavető, gk., 14 év, infl, tüdőlob; dec. 4. Préda Sándor téglavető, gk., 12 év, infl. tüdőlob; dec. 3. Ember i rén cseléd, rkv 19 év, infl. tüdőlob; dec. 4. Lajos Istvánné csendörőr- mester neje, ref., 24 év, infl. tüdőlob ; dec. 4. In- cze Sándor pék-segéd, ref., 17 év, infl. tüdölob ; dec. 5. özv. Sztrutén Mihályné erdőmunkás, gk., 63 év, tüdővész; dec. 5. Krusnyiczky András gépész, rk., 68 év, gyomorfekély ; dec. 5. Fuksz Ignác bányász, rk., 33 év, infl. tüdőlob; dec. 7. Varga Anna téglavető gk., 50 év, infl. tüdőlob; dec. 5. Tivadar Gusztáv gk., 5 év, infl. tüdőlob ;

Házasságot kötöttek: nov. 30. Fiklusz Károly erdőaltiszt és Veisz Erzsébet helybeli; dec. 1. Török Ferenc állatorvos és Bottyán Ida helybeli dec, 1. Kádár Miklós fuvaros és Ötvös Júlia Helybeli; dec. 2 Rudics Lajos bányász és Madarász Flóra helybeli; Robotyin Sándor ács és Madarász Róza helybli lakosok,

Egyről-másról

Lapunk legutóbbi számában két érdekes cikket olvastam. V

Egyik felhívja a városi képviseletet arra, hogy sáfárkodásáról csináljon számadást, amelyből megállapitthassuk kifejtett tevékenységét.

Bizony ez jó volna, ha nem is más egyébért, legalább azért, hogy az uj érának hasonló hatáskörrel íelrnházott szerve okulhasson a letűnt korszak helyes vagy helytelen cselekedeteinek az eredményén.

Én különben a régivel e helyen most nem kívánok foglalkozni, annál inkább óhajtok a leendővel, mert attól függ minden jövőnk, tekintélyünk és boldogulásunk.

Erre való tekintettel tehát — mivel már u- gyis mindenki meg tudja állapítani az uj köztársasági I-ső törvényből, hogy van-e hozzászólási joga vagy sem, minden leendő választót csak arra szólítok fel, hogy már most gondolkozzék azon, hogy kik lehetnek azok, akik a mi drága kis Pátriánk ügyes bajos dolgait körültekintéssel, megfelelő szaktudással, rátermettséggel és lelkiismeretességgel vezetni és elintézni képesek lennének.

Ennek a kérdésnek elbírásánál nem szabad a régi elvnek érvényesüléséhez, megszokott, ócska levitézlett személyeinkhez ragaszkodni, hanem a- zokat kell kiszemelni és annak idején megválasztani, akik odavalók.

A kiszemelés nem nehéz, csak körül kell tekintenünk városunkban, azonnal szembe ötlenek

azok a férfiak, akik saját helyes és igazságos gazdálkodásuk, becsületes és törekvő munkálkodásuk révén Sés a nép iránti szeretetükkel !is kitűnnek.

Ilyeneket kel! tehát már most kiszemelnünk, mert ismétlem jövőbeli szerencsés vagy szerencsétlen helyzetünk attól függ, hogy mennyire tudunk körültekintők lenni és milyen szándékkal fogunk annak idején választani.

A másik cikkről szólva, mely a Nemzeti Tanáccsal foglalkozik, nem mondhatok mást, mint azt, hogy az akkori helyzetet figyelembe véve, a városi képviselőtestület egészen helyesen cselekedett akkor, amikor Nemzeti Tanáccsá átalakult. Ebbéli szerény véleményem a következő:

Az Országos Magyar, Nemzeti Tanács, amikor megalakulását körsürgönyével tudatta *z egész országgal és kérte a Magyar Nemzeti Tanácsok megalakítását, különféle és hosszadalmas szervezkedésre nem volt idő, mert a dolog természetéből folyó volt, hogy a sürgöny vételekor mint egy ember, talpra álljon az ország s azonnal jelentse a csatlakozást. És nálunk, ahol annyiféle az emberiség és a társadalom rétege, más alkalmas gyors expediensül csak az mutatkozott, hogy a képviselőtestület alakuljon nyomban Nemzeti Tanács- csá, mert abban úgyis képviselve vannak a magyarság, a románság és az összes vallásfelekezetek, továbbá iparosok, kereskedik és mindenféle közalkalmazottak. Csupán a munkások nem voltak képviselve, de erre nézve is nyomban úgy intézkedett az átalakulással egyidejűleg, hogy a munkásság vezetőit, talán négyet, nyomban be is hivott.

Az ilyen körülmények között megalakult Nemzeti Tanács — mivel semmiféle szervezkedéssel nem pocsékolt időt — abba a kellemes helyzetbe jutott, hogy a központhoz való csatlakozást a forduló sürgönnyel be tudta jelenteni, továbbá már november 2-án rendszeresen szervezett és felesküdött nemzetőrségünk volt, amely őrség városunkat ép a legkritikusabb időkben minden nagyobb kellemetlenségektől megóvta. A nemzetőrség pedig városunkban elsőrendű módon lett megalakítva, volt elegendő személy s a Nemzeti Tanács nyomban autót rekvirátt, mellyel azonnal fegyverért mentek, lefoglalt mindennemű élelmi cikket, bőrt s egyéb közcikket stb.

Tehát nálunk ezek a legfőbb intézkedések, mint a villámlás, az első 24 órában megtörténtek és mondjuk meg az igazat, teljes súlya is volt és semmiféle ellenséges áramlat sem mondhatta volna azt, hogy a csőcselék szervezkedett, fegyverkezett, hanem igenis a város legilletékesebb faktora: a képviselőtestület, amely noha 100 körüli tagot számlál, de akkor felért 500 innen-onnan hirtelen összeráncigált különféle személyekkel.

Nyugodjunk meg tehát, városunk semminemű mulasztást sem követett el, ellenkezőleg mindent a leggyorsabban, a legpontosabban és úgy intézett el, mely ellen kifogás nem emelhető.

CSARNOK.

Tudnivalú a Röztársasági íllaratletbil.

Még egy hónapja sincs, hogy egy sorsdöntő nagy napon, 1918. november 16-án megszületett a magyar köztársaság. Ha úgy tét- j. szik, mondjuk úgy, hogy halotti lepelt bontottunk az 1918. évet élt régi Magyarország testére, de azt ne mondjuk soha, hogy ahhoz többé semmi közünk, mert hiszen az uj Magyarország a régiből született és semmi okunk nincsen arra, hogy István, László, Kálmán, IV. Béla, Nagy Lajos Mátyás királyaink, Bocskai István, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferencz nemzeti nagy fejedelmeink di- i cső alakjai, vagy a múlt századi reform-korszak- nemzetünk testét átalakított munkáját, az 1848—49. évi, hősiesen megküzdőit szabadságharc eseményeit s teljes és tökéletes eifeledés fátyoléval akarjuk bevonni. Ám oltsuk el, de kegyeletes kézzel, a múlt idők nagy halottja fölött a gyertyákat, s örvendező szívvel, bizva-bizö reménnyel menjünk a bölcső felé, melyben erőteljes pihegéssel újszülött

köztársaságunk pihen, ennek sokakra nézve még artikulátlan hangjaiból igyekezzünk megérteni: mit is mond az nekünk, mit is kiván*az tőlünk ?

Két-három cikk keretében szeretnék elmondani egymás tudni érdemes dolgot a köztársasági államélet fogalmáról, eszméiről, amelyeket hangoztattunk ugyan ezelőtt is, de a melyeket uj államformánk tényleg erősen aktuálisokká tett. Szólni akarnék magáról a köztársaságról, erről a mi uj államformánkról, ennek különböző alakulatairól, amellyel és a melyekkel, — bizony bevallhatjuk,

— igen — igen nagyon sokan távolról sincsenek tisztában. „Elcsaptuk a királyt, nem parancsol most már senkisem: éljen a köztársaság !„ Az ilyen zengő kiáltozás véteti föl velem a tollat, hogy tanítsak némelyeket egyetmásra.

Nem vagyok jogász-ember, ne tartson hát attól senkisem, hogy a szóbanforgó kérdéseket elvont jogi szaknyelven fogom fejtegetni. Ehhez én nem értek, de viszont annyira-amennyire tanult ember vagyok arra, hogy hozzá tudjak szólani e tárgyhoz, könyveimhez fordulván segítségért ott, hol eddigi tudásomban esetleg nem érezném magamat biztosnak.

A köztársasági államélet alapját a köztársasági államformában kell keresnünk és lehet föltalálnunk. Lássuk mindenekelőtt, hogy mi az az állam, mi az az államforma?

Az állam az ember egyetemes eszméjének megvalósítása egy nemzetnek országló hatalma, tevékenysége által, — mondja egy politikai kézikönyvein. Könnyebben megértjük az állam fogalmát, ha úgy mondom, hogy az állam az emberiség társas együttműködésének a történetileg egyszerűbb közösségek; a család, a néptörzs, a nemzetségek által megelőzött, eddig legmagasabb alakja, meghatározott területen, közös főhatalom alatt élő embereknek közössége, melynek három elengedhetetlen lényeges eleme van: 1., a terület;

2., a lakosság s 3;, a terület és lakosság fölött álló főhatalom. Állandó, meghatározott terület nélkül nincsen állam, úgy hogy a nomád népek ídőnkinti lakóhelye nem alkot államot, sem pedig egy község, város, törvényhatóság vagy akár egy tartomány, tehát az olyan emberközösségek, amelyek fölött valamely magasabb hatalom áll, vagyis amelyek nem birtokosai az úgynevezett szuve- rénitásnak, a legfőbb hatalomnak, mindazok az emberi közösségek nein állanak az állam színvonalán.

És itt jöjjönk azonnal tisztába a szuveré- nitás fogalmával, annyival is inkább, mert beszélünk népszuverén itásról is és létezett és létezik is népszuverénitás.

Szuverénitás, — egy latin eredetből megfranciásitott s némi változtatással újra latin alakba öltöztetett sző — legfőbb hatalmat, főuralmat, független államhatalmat jelent, vagyis az államnak az a tulajdonsága neveztetik szuverénitás- nak, hogy akarata csak tőle magától függ. Oly lé- íyeges jegye, alkotó eleme ez az államnak, hogy lélküle ez el sem képzelhető. Az állam szuverén saját tagjaival s más államokkal szemben, s mihelyt saját akaratát nem tudja alattvalóival szemben érvényesíteni, vagy ha akaratára egy más állam döntő befolyást gyakorolhat: megszűnik szu- verénitása. A f e I s é g i t é s eszméje és gondolata ez, a melynek mintegy ellentéte vagy legalább is reakciója a francia Rousseau által kifejtett népszuverénitás, népfelségiség, amely elv szerint az erre egyedül hivatott népnél van a legfelsőbb hálálom, amikor, ha a nép egyedeinek akaratát ismerjük el szuverén természetűnek, felbomlik az állam s a társas együttélés a teljes szervezetlenség állapotára hanyatlik vissza. És csak egészen mellékesen említem meg, hogy az u. n. szuzérénitás bizonyos^.félszuverénitás jelent,