Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-03 / 49. szám

1918. december 3. Nagybányai Hírlap 2. közönségnek tűzifával valö ellátása érdekében ok­vetlenül folytatnunk kell. A tűzifának tengelyen yaló leszállítása ütkö­zik a legnagyobb, szinte elháiithatatlan akadá­lyokba. A ki a viszonyokkal ismerős, jól tudja azt, hogy a város minden évben bizonyos famennyi­séget tengelyen volt kénytelen a faraktárba beszál- littatni, mert a jóváhagyott rendszeres üzemterv a külömböző vágásokban*\>a!ö fakitermelést írja elő, tehát ott is, hová iparvasutunk el nem vezet. Más években a fuvarosokkal még nagy nehezen meg lehetett egyezni; ezidén s különösen a leszerelés megkezdése óta képtelenség fuvaroshoz elviselhető- en magas bérek mellett is hozzájutni. Ugyanis mindig a késő őszi időszak volt az, mikor a vá­ros fuvarosokhoz juthatott, mert a nyári és őszi betakarítások, az őszi szántás munkálatainak s a különféle közmunkák etc. teljesítése után vállal­koztak csak a fuvarosok az erdei szállítások meg­kezdésére. Mint annak idején a mozgósítás, úgy most a leszerelés villámgyors fázisai minden számítást elemi erővel keresztülhúztak, halomra döntöttek ügy, hogy az újabb berendezkedéssel járó átme­neti nehézségeket csakis hatalmas zökkenések át- szenvedése után lehet leküzdeni, ehhez pedig mindnyájunk jóindulata és vállvetett munkálkodá­sa elengedhetetlenül szükséges. A városi tanács a jelentés alapján az erdő­hivatalt utasította, hogy az erdei iparvasútnál a kért 10 kor. napszámot alkalmazza; a hazatért katonákat falragaszokon felhívta, hogy e most em­lített díjazás mellett az iparvasuti szállításokhoz j munkásnak jelentkezzék. Egyben felhatalmazta a tanács az crdőhiva- talt, hogy a fuvarosokkal való tárgyalásai s azok- j nak munkába állása eredményéről sürgősen te­gyen jelentést. Számadást kérünk! E lap is közöHe az 1918 évi 1. néptörvényt, melynek 7 §-a átalakítja a törvényhatósági és köz­ségi választójogot is. A törvény szerint a népkor­mány „sürgősen“ köteles megállapítani a végre­hajtás szükséges módját és a vasárnapi fényes de­monstráció után nem kétséges, hogy a demokrácia j a városunkban is itt áll a képviselőtestület háta |! mögött, melynek újjá kell alakulnia és ezzel bezá- jj rul az “ancienne régimé.“ Illik, hogy ettől a letűnt rendszertől pátri- r ánkban is könnyű szívvel vegyünk búcsút! Ne fájjon a fejünk amiatt, hogy a képviselőtestület most már a virilizmus eltörlésével tényleg a város ( lakosságának tükrét fogja mutatni és a vagyon “ vagy nagy jövedelem nem fog cziinet adni arra> jj hogy egyesek érdem nélkül önmagukat képviselve évtizedekre betelepedjenek a képviselőtestületbe és csak azt tekintsék közérdeknek, a mi az ő exclusiv magánérdekeinek megfelel. Egy uj világ perspektívája kell megnyíljon j nálunk is és a többség akaiata fog érvényesülni j mindenben. Zárszámadást kell tehát csinálni azoknak, kik ! elmennek, akik vezettek és vezéreltek bennünket ezekben a szörnyű években, hogy tiszta és teher­mentes örökséget kapjon az uj rendszer. Zárszá- jj madást az erkölcsiekben ; a mit tettek, miként jár- jj jj lak, intézkedtek, éltek a hatalommal, és vagyonnal miként tudták az adott viszonyok és lehetetlen súlyos körülmények tekintetbe vételével 'a város közönségét óvni, megvédeni és támogatni e nagy esztendő poklainak nehézségein keresztül. Fontos e körülményre a közfigyelmet a leg­nyomatékosabban felhívni azért, mert mig egyfelől süket füllel és behunyt szemmel nem mehetünk tovább, mikor mindnyájan tudjuk, hogy ez és igy nem marad a „városházán“, másfelől és ezzel nem mondok semmi újat, mindenki tudja és hallja, hogy a lakosság széles rétegeiben egyes vezető tisztviselők személyét okolják a háborús nyotjioruság nem egy oly keserűségéért is, melyet leginkább ép ők igyekeztek leghatékonyabb köz­reműködésükkel eltávolítani vagy enyhíteni. Mi tudjuk ezt, de azok nem tudják, kik éret- ji tünk éveken át ott véreztek és most itthon a baj és nyomor nem egy okát a vezetőségben keresik. Ép azért sürgősen közölni kell velük és azokkal akik itthon, — de e felette exclusiv társaságon kí­vül voltak, mit tettek, hogy enyhítették, mint sá- jj fárkodtak. | Nem lehet most már sugdolózkodással elin- i tézni ezt az ügyet és nem hallania hango- j kát, melyről mindnyájan tudjuk és a melyet mind- J nyájau hallunk, mert a testvérvárosokban : Szatmá- ( j ron és Nagykárolyban addig dugták be az embe­rek a fülüket, mig végül mindkét helyen kitört a j palotaforradalom és még a régi emberek csinál- j tak oly gyökeres változást, melyet csak az újak- i tói lehetett volna várni. Hisszük és reméljük, hogy nálunk ez nem 1 igy lesz, mert az a képviselőtestület, mely ben- j nünket jóban és oly sok rossz időn át is kor­mányzott és mi ezalatt hallgattunk és némán tűr- ! tünk, mint a kérődzők, tudatával van azon felelő- | ségének, hogy be kell számoljon és helyt kell ál- j jón oly ténykedéséért, melynek előállott káros ha- j fásával most a vezetőket okolják. Jöjjön tehát ez a képviselőtestület, mely a 1 vagyonáért és részben mi érettünk ült a kormány- jj rúd mellett és mutassa meg a misera plebsnek, j mit tettek és hogy tettek, miként kormányoztak és adtak vagy nem adtak utasítást a vezetőknek. Mi nem ártatlan áldozatokat akarunk látni, hanem felelős vezetőséget, akik adjanak számot, hogy a város zilált anyagi viszonyain, a tüzelőszer hihe­tetlen drágulásán, az élelmezési atroczitásokon és az elmuíf évi adókivetés szigorúságán minden ere­jükkel és minden törvényes lehetőséggel miként segítettek és enyhítettek ? A nép az ajtón kopogtak és a népitélet ár­tatlanokat sújthat I — Lássuk az Ítélet előtt a zárszámadást, mert az uj éra elsöpörheti az egész jelenlegi rendszert ! Dr. Troplovits Imre. Illés szekere és az aludt fej. Ha igaz benne, élnénk tehát a szabadság levegőjében. Alig merjük elhinni, olyan jól esik, alig bírjuk teli tüdővel szívni, annyira nem vol­tunk hozzá szokva. Ha a köröskörül tenyegetö gáztámadások belénk nem fojtják a lélekzetet, sok reménnyel nézhet a jövö boldogabb élete felé a nép köztársaság embere, aki átlábolt a púsztitö vére* kataklizmán. Nem elég, hogy a forradalom kivívta az or­szág népeinek arany szabadságát, biztosítani kell minden eszközzel. A történelem tanulsága szerint a nép uj éle­te fölött a nemzeti tanács Őrködik legtermészete­sebb sikerrel, ő szab irányt az újra építés első 1 munkájában, a romba dőlt régi képviselet helyett kormányoz, gyakorolja a nép nevében a lokális hatalmat. Hihetetlen dolog, Nagybányán ez a szerv mindjárt a forradalom első napjaiban meg nem jj alakult. Könnyen veszedelem támadhatott volna ebből a mulasztásból a magyar nép köztársaság itteni érdekeire nézve. Nem tudtuk talán felfogni az idők szellemét nem értette senki, miféle feladatot, miféle kezde­ményezést ró reá az új népuralom keletkezése, az új világrend feltámadása ? Valamennyien felelősek vagyunk ezért a mu­lasztásért, holott a néptanács megalakulása az el­ső 24 órában szokott megtörténi a forradalom kicsapó lángjának hevében, másképen az ügy nem sikerül, a dolog veszélyeztetve van. Ez na­gyobb baj lett volna, mintha egy kicsit mi is be­lekapaszkodunk az Illés próféta tüzes szekerének saroglyája csücskébe, ha nem is a baloldaliba, legalább a jobb sarkába. A dolgot kis híja elrontottuk. A kik későbben kezükbe kapták hivatalos megbízatás folytán az előkészítés mnnkáját, im- mel — áinmal végezték. Sajnos, hogy disszonáns hangot vagyok kénytelen használni, hogy re- kriminálnom szükséges. A forradalom idején legyen szabad nekem legalább ennyi. A kinevezett forradal­márok láttára csak szomorkodni tudó’' és elkeseredni. Mindnyájan olyan színben látszunk lenni magam előtt, mintha óvatosak szerettünk volna lenni, mintha félnénk, hogy a köztársaságot vissza fogják még szívni, vagy épen ezt óhajtottuk. Váj­jon tovább is lojálisak akarunk maradni ? Mihez kaptunk volna, ha a gondolkozási időközben nem kapunk haladékot, hanem várható sakkhuzás történik. Kivédi meg'az • új magyar Köztársaságot ? Ki áll helyt előtte ? Egy értekezleten szóvá tettem az előkészítő komité késedelmes tempóját. Aggodalmaim kény- szeritetlek arra a felszólalásra. Ezt a helyi bizott­ságot egy újság közleményben propagandának ne­veztem. Bocsánatot kell kérnem az országos propa­gandától. de a helyi bizottságtól is, ha az utábbit gondolja, hogy nem érdemli ineg, é3 ha a kifeje­zés meg gyanúsítást foglalt magában reá nézve. Nagyon meggondoltan kezdtük a dolgot és még mostisamerikázva végezzük. Szép, szép a a higgadtság, de ez a forradalomban nem jár leg­elöl, nem szokott egyébbkor sem vezetni. Cselekvésre pedig nem képes vetemedni. Igenig szép a higgadtság az aludtejben, me­lyet épen azért szeretünk, de mégis jobban kí­vánja az ember nála a paprikás pörköltet. A Nemzeti Tanács másutt, egyebütt a lobogó lelkek spontán megnyilatkozása szokott lenni, mi­helyt a forradalom lángba kicsap. Ez a tanács autonom jogokkal ruházza fel magát és nem vár ruhajegyet, ruhakiosztást, korlátokat nem ismer, ta­nácsokat kártyatanácsuktól el nem fogad. Katekiz­musra sem hallgat. Mit látunk itt helyben ? Azt, hogy az előké­szítő bizottság az 54-es számot reáerőszakolta. Eny*

Next

/
Thumbnails
Contents