Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-11-26 / 48. szám
i 1918. november 19. Nagybányai Hírlap körlevelet intézett az ország összes timáriparosai- hoz és középüzeinü bőrgyárosaihoz, hogy a készleten levő bőrárukat engedje át a törvényhatóság első tisztviselőjének, akit viszont arra kért fel a Bőrbeszerző, hogy ezeket a készleteket vegye át és a bőrkereskedelem utján hozza f o r g a 1 o in b a. Hogy ez az akció micsoda eredménnyel fog járni, ez előre n«m látható. Sokat azonban nein szabad remélni, mert sajnos, az ország sok részében részben betörőbandák ürítették ki a timársá- gok és bőrgyárak raktárait, részben pedig a vidéken nyakra-főre alakult Nemzeti és Néptanácsok foglalták le a készleteket és oszloiták fel a népesség között. Pécsről, Nagybicscséről Medgyesrői, Vágujhelyről, Polhoráról, Turdosinból, Breznóbá- nyáról, Székesfehérvárról, Bicskéről, Szarvasról, Székelyudvarhelyről és még számtalan más helyről érkeztek be jelentések bőrgyáraktól és tímároktól, amelyekben ezek jelentik, hogy az erőszaknak engedve kénytelenek voltak raktárkészletüket átengedni, vagy pedig, hogy betőrőbandák vitték el készletüket. Elkésve ugyan, de talán mégsem egészen későn, most a Bőrbeszerző oly módon igyekszik menteni, ami megmenthető, hogy a veszélyeztetett helyekről elhozatja a készbőröket, valamint a munkában levő árukat is. Úgy tudjuk, hogy ilyen célból bizottságot küldött Pozsonyba, Érsekújvárra, Nagybossányba, Kolozsvárra és más helyekre, hogy az e helyeken levő nagy gyárak készletét megmentse. Bevárandó azonban, hogy milyen eredményt tud majd e téren a Bőrbeszerzési Részv. Társ. elérni. A lefolyt hét eseménye között kell megemlíteni az uj kormánynak azt a bőrszakmára nézve tett első rendeletét, amelyben a hadsereg részére dolgozó gyáraiét utasítja, hogy a jövőben már nem a hadsereg “részére alkalmas bőröket kell készíteniük, hanem rendezkedjenek be a polgári szükséglet részére megfelelő áruk gyártására. Amily üdvös ez a rendelet és amennyire örvendetes, hiszen már évek óta lessük és várjuk mint a béke hírnökéi, annyira nem jelent a mai körülmények között semmit. Ma az országnak nagyon kevés részében folyhatik rendszeres munka és igy nagyon kevés helyen tehetnek a rendelet rendelkezéseinek eleget. Nem csak a zavarok miatt akadt meg sok helyen a munka, hanem mert a vasúti szállítás szünetel és hol nyersbőrben, hol cserzőanyagban, hol szénben van hiány, ami nem pótolható és ennek következtében kénytelenek az üzemet szüneteltetni. Sajnos, hogy ez esetleg milliókkal károy sithatja hazánk közgazdáságát, mert hiszen a munkában levő bőr, ha nem tudják elkészíteni, elromlik. Megemlitendőnek tartjuk még a budapesti bőrnagykereskedőknek mozgalmát, hogy a raktárukon levő árukért a Bőrbegzerzési R.-T. vállalja a garanciát. Az ez iránti tárgyalások még folyamatba vannak. A garanciának szólni kell úgy betörés esetre, mint aira az esetre, ha az árut rekvirálják. egy szabó műhely asztal hozzá való paddal és nagyon szép porcellá nmos» dó készlet Kigyó u. 18. sz. alatt. Katonatiszteinkhez! Négy hete már, hogy a rajongásig szeretett katonák hazafelé sorakoznak. Jöttémben, mentemben és a sok helyen történt beszélgetésekből azonban sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy a katonákat kezdik már nem rajongásig szeretni, kezdenek már nem is lelkesedni értök, sőt akadnak egyének, akik már nem is rokonszenveznek a katonával. Régebben, ha egy katona haza jött, akár rövidebb, akár hosszabb szabadságra (még ezelőtt 5—6 héttel is) ismerősei állandóan körülfogták, jól eső érzéssel, örömmel beszélgettek vele és elhalmozták a szeretet mindenféle megnyilatkozásával. Ez a helyzet pár hét óta kezd itt-ott megváltozni, ma már a katona itt-ott kezd unottá válni, sőt akadtam már olyan családra is, aki kato- nahozzátarfózójábó! kezd kiábrándulni. Ezt a sajnálattal tapasztalt, itt ott felmerülő katona iránti ellenszenvet annak tulajdonítom, hogy a katonák egyáltalában nem Hgy viselkednek (tisztelet a kivételeknek) mint ahogy az itthon maradottak azt maguknak elképzelték. Az itthon maradottak arra számítottak, hogy ha katonáink hazaérkeznek, állandóan örömmámorban fog úszni a város, a környezet mindaddig, amig a boldog viszontlátás örömei békés és szorgalmas munkálkodássá nem vedlenek. És e helyett mit kaptak az itthonaradmotiak ? Állandó panaszkodást, nagyképűsködést nagyfokú önzést, felette kövefelődzést, fenyegetődzést, rablást, fosztogatást stb. Ez végtelenül szomorú állapot! Ennek kellemetlen következményei lesznek vagyis az lesz, hogy ha egy katona viselt ember, ha azt akarja, hogy szeretettel és tisztelettel viselkedjenek iránta, le kell hogy vesse uniformisát és meg kell tagadja, hogy valaha katona is volt. Ennek 'a bekövetkezendő szomorú állapotnak elsősorban a tisztek lehetnek a megakadályozói és az eddig történteknek az orvoslói annyival is inkább, mivel mint nemzetőrségi testület ma is együtt vannak katonáikkal, tehát szivükre és lelkűkre beszélhetnek. f Nevezetesen meg kell a katonával értetni, hogy az 50 hónapig tartó különféle szenvedését, vére hullatását a civil előtt nem felhánytorgatás, szemrehányásként kell naponta százszor emlegetni, hanem ha már semmi áron sem tudja magába folytani, akkor mint szófiai u és gyászos történetet, meg nem érdemelt jysot. Isten különös csapását keil elpanaszolni sw. Így tettek a régi öregek, akik, mikor egy-egy véres ütközet vagy borzalmas pillanat jutott eszükbe, keresztet vetettek és könny tolult a szemükbe. Megkell a katonával értetni, hogy az itthon maradottak sem fürödtek tejben, vajban, itthon Is rettentő az, amit szenvedtünk. Tömérdek munkáskéz hiányzott, óriási a hiány mindenben, mert a katonák ellátása, fenntartása tömérdek mindenünkbe került. Amint ők kíint, a fronton drága hazánkért küzdöttek, azoriképpen küzdöttünk mi itthon katonáinkért. Nem volt mulatság, társasösz- szejövetei, ötlet vagy vállalkozás, melyből a katonák javára különböző jogezimeken részt ne követeltünk volna. Nem telt hónap, hét, hogy valamilyen címen ne adakozzunk, vaggon számra száilittattak a szeretet adományok, iskolásgyermekeink — mig csak anyag'volt kapható — semmit nem csináltak, mint csak hósapkákat, csukló és térd- melegitőket kötöttek. Elszedték drága harangjainkat s könyeink hullásával hallgattuk siró hangjukat, mikor a katonák súlyos kalapácsai azokat darabokra zúzták, elszedték réznemüinket, a ház oltáráról a gyertyatartót, sok asszonynak mennyasz- szonyi ajándékait: rézmozsarát s egyéb drága réz- neműit stb. Összeszedték minden nélkülözhető ru ha-és fehérntmünkef, elrekvirálták a legkisebb élelmiszer feleslegeinket stb. stb s most elszedni készülnek még azokat az elnyűtt, kopott ruhákat is amelyeket a legnagyobb gonddal becsülünk, őrizünk és óvunk még a fúvó széltől is, hogy mezítelen ne maradjunk. Katonáink szolgálatába állottak összes üzemeink, gépeink, az összes sajtó, szóval minden és minden, ami a széles hazában csak található volt, minden a katonáink szolgálatára és segítésére állott. , Erről meggyőződhetnek most, itthon személyesen is, vagy ha mindezekről még igy sem tudnak megnyugtató felvilágosítást szerezni, vegyék elő lapjaink utolsó 4 év folyamait s olvassák át, hogy láthassák és meggyőződhessenek félőle, hogy a civilek mily munkálkodást, törekvést és igyekezetei fejtettek ki azért, hogy katonáinknak mindenük meglegyen a fronton és nyomorúságos, súlyos helyzetük türhetöbbé és elvisélhetővé tétessék. És ha ez nekünk mindenekben nem is sikerült, okai nem vagyunk, mert többet már nem birtunk. Kipanaszolhatatlan részünkről is tehát mind az, amit szenvedtünk és átéltünk mi is abban a szent meggyőződésben, hogy majd eljő a boldog óra és perc, amikor őrömtől repeső szívvel zárhatjuk kebleinkre ismét drága véreinket, ami dicső katonáinkat. Meg kell tehát katonáinkkal értetni, hogy az éremnek két oldala van, igy ne csak az egyiket hanem a másikat is meg kell nézniök, mert ha ezt nem teszik, a legrövidebb idő alatt be fog következni az, hogy a katona a legellenszenvesebb tagjává válik a társadalomnak. Ezl a visszás helyzetet szanálnunk kell és mi, civilek ezt mindenféleképpen meg is akarjuk cselekedni, mert végtelenül sajnálnék, ha a mi 50 hónapos küzdelmünk, valamint katonák 50 hónapos dicsőséges küzdelme egymástól eltávolitana bennünket a mi szerelteinktől. * Tisztek ! Legyenek nekünk ebben segítségünkre, tartsanak erről egy kis iskolát, s fáradságunkat és törekvésünket bizonyosan siker fogja koronázni. H 1 R E K. A nagybányai magyar Nemzeti Tanács újjáalakulása érdekében a város közönségéhez falragaszokon a következő felhívást intézte: A közönséghez ! A nagybányai Magyar Nemzeti Tanács a demokrácia követelményeit megértve elhatározta, hogy ujjászervezkedik. Felhívjuk ezért városunk minden lakóját, hogy kereseti ágak szerint csoportosulva a helyi Magyar Nemzeti Tanácsba képviselőit 8 napon belül válassza meg, illetve küldje ki. Válaszszanak pedig az összes állami közalkalmazott tisztviselők, postai segédtisztek és vasúti altisztek 8 képviselőt. Az állami bányaüzemek aitiszíei és az állami közalkalmazottak ha_______= 2. H m w m ü m H II m m m m ■ i*á W
