Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-11-19 / 47. szám

1918. november 19. Nagybányai Hírlap 2. rebocsájtott felterjesztése pedig a következő : „Ősrégi városunk bizonnyal az elsők között volt, midőn annak képviselőtestülete tekintet nél­kül tagjainak faji és nemzeti jellegére 1918. évi november 2-án tartott ülésében Helyi Magyar Nemzeti Tanáccsá alakult át és az Országos Ma­gyar Nemzeti Tanácshoz való lelkes csatlakozását táviratilag és felterjesztés utján is bejelentette. 1918. évi november hó 12-én városunkban a Szatmár Vármegyei Román Nemzeti Tanács megalakulván első feladatának azt tartotta, hogy az ide •/• alatt csatolt Helyi Magyar Nemzeti Ta­nácsi jegyzőkönyvben szóról-szóra idézett és a rendőrkapitányi hivatalhoz intézett megkeresésében a helyi magyar közigazgatás mellé és a rendőrka­pitányi hivatal ellenőrzésére román népbiztost rendeljen ki, akinek az volna a feladata, hogy városunk rendőrkapitányának minden olyan ren­delkezését, mely a város román lakosságát illeti, ellenjegyezze, minélfogva csakis azon vonatkozó intézkedések bírnának joghatállyal, melyeket neve­zett román népbiztos ellenjegyez. A rendőrkapitány ezen intézkedés tekinteté­ben Nemzeti Tanácsunktól utasítást kért, ez pedig a csatolt jegyzőkönyvben foglalt és abban rész­letesen feltárt okokból elhatározta, hogy az Orszá­gos Magyar Nemzeti Tanácshoz felterjesztésben kérdést intéz, hogy vájjon a Szatmár Vármegyei Román Nemzeti Tanácsnak ezen rendelkezése vég­rehajtandó-e, vagy sem, mert nekünk nincs tudo­másunk olyan érvényes jogszabályról vagy kor­mányhatósági rendelkezésrfl, mely közigazgatá­sunk ma érvényes rendjének megbontását és uj intézmény bevezetését tárgyazná, illetőleg megen­gedné. A világesemények hatása és édes hazánk politikai viszonyainak alakulása alól mi sem von­hatjuk ki magunkat, de e mellett teljes tudatában vagyunk annak, hogy nemzetünk létalapjait meg­rendítő anarchiára vezetne minden helyi alaku­lásnak olyan, az országos szempontokat mellőző rendelkezése, amely egyes helyi szervek önkényes ténykedésén alapul. Ilyen önkényes ténykedésnek tartjuk a Szat­már Vármegyei Román Nemzeti Tanács intézkedé­sét, mely e magyar város törvényes közigazgatási rendszerének felforgatását célozza a nélkül, hogy nevezett Román Nemzeti Tanácsnak kifogásolt in­tézkedése valamelyes olyan megállapodásra tá­maszkodhatnék, melyet a Magyar és a Román Nemzeti Tanácsok egymás között létesítettek, vagy pedig olyan erőszakra hivatkozhatnék, amely im­már országszerte el lett követve a nélkül, hogy az ellen minden erőnkből ne tiltakoztunk volna. Az Országos Magyar Nemzeti Tanácsnak, illetve a Népkormánynak a nekünk szóló utasítás kidolgozása alkalmával különös figyelemmel kell lennie arra, hogy Nagybánya városnak az 1910. évi népszámlálás hivatalos megállapítása szerint 12877 lélekből álló lakosságból magyar anyanyel­vű 9992 volt, román anyanyelvű pedig 2677. E két számnak az arányát lényegesen és javunkra feltűnően befolyásolja az a körülmény, hogy a 2677 főből álló román lakosság több, mint fele és pedig 1577 fő a Nagybányától 18—30 km-re fekvő és idegen községektől elválasztott külső te­lepekre esik, igy Nagybánya városának beltefüle- tére mindössze 1100 románajku állampolgár jut, tehát a lakosságnak nem egészen 10%-a, mely a népszámlálás óta eltelt 9 év alatt bevándorlás folytán 25 %-ra emelkedhetett. Ily körülmények között ősrégi városunk min­den polgára bármennyire is legyen áthatva annak tárgyilagos megértésétől, hogy a jelen viszonyok között angyali türelemmel kell méig a legsúlyosabb inzultust is elviselni, hogy a belső rend és nyu­galom biztosítva legyen, mégis a jog és egyenlő bánásmód nemzetközileg elismert elvére támasz­kodva, a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy belső rendjét és nyugalmát tényleges hatal­mon alapuló erőszak alkalmazásával forgassák fel, akkor, amikor mi teljes megnyugvással bízunk az Országos Nemzeti Tanács, illetve a Népkormány döntésében, melyet az Országos Román Nemzeti Tanáccsal megállapodva, avagy meg nem állapod­va fog meghozni s abban mindaddig meg fogunk nyugodni, mig a népek sorsát eldöntő békekong­resszus az utolsó szót ki nem mondja. Ezek után a közrend és nyugalom megóvá­sa érdekében azonaii intézkedését kérve az a hi­tünk, hogy az országos rendelkezés sürgősen meg fog érkezni. Nagybánya, 1918. november hó 16. A Nagybányai Magyar Nemzeti Tanács. A románok városunkban is megalakították ma egy hete nem­zeti tanácsukat. A megalakulás színhelye a Lendvay Színház volt, melynek páholyait, földszinti helyeit zsúfolá­sig megtöltötték román polgártársaink. A gyűlésre való felvonulás, valamint az arról történt elosz­lás példás rendben történt. A gyűlésen a vezető román férfiak közül többen tartottak felvilágosító beszédeket az egy- begyült néphez, melyeket a nép példás csendben hallgatott végig. Beszélt egy nem vezető férfi is, a- ki szintén úgy fejezte ki magát, mintha másoknak a nevében is beszélne, ezt is példás csendben hallgatták meg — noha a vezetőséggel ellentétes elveket hangoztatva több ízben Károlyi Mihályt és a független Magyarországot éltette. A beszédek elhangzása után megalakították a szervező bizottságot, amely bizottság a román polgárőrség megalakítására is utasítást kapott. A vármegyei Román Nemzeti Tanács elnö­kévé S a v a n y u János szatmári ügyvédet, alel- nökéül Dr. D r á g o s Teofil helybeli ügyvédet és B r e b á n Sándor helybeli gör. kath. plébánost, a polgárőrség parancsnokául S a v u Kornél száza­dost, a helyi és járási polgárőrség parancsnokául dr. N y i s z 10 r Aurél helybeli ügyvédet válasz­tották. Az alakuló nagy gyűlést pár óra letelte után egy nagyobb szabású értekezlet is követte a hely­beli szolgabiróságnál, hova járásunk főszolgabíró­ja a járás összes értelmiségét meghívta azért, hogy a vidék békéjének biztosítása állandósítva legyen. Erre az értekezletre dr. D r á g o s Theofil, a Ro­mán Nemzeti Tanács alelnöke is meghívást kapott, ki a meghívásnak készséggel eleget téve meg is jelent. Az értekezleten D a m 0 k 0 s Ferencz főszol­gabíró vázolta az uj politikai helyzet folytán be­állott eseményeket és habár járásunkban számot­tevő rendzavarások nem történtek, annak az óha­jának adott kifejezést, hogy a jelenlegi rend biz­tosítása érdekében megteendő intézkedéseihez a román intelligencia támogatását is szeretné meg­nyerni. A támogatást dr. D rágós Theofil alelnök és a jelenlevők a legnagyobb készséggel megígér­ték, mikéntje konkrét formában azonban nem jégecesedhetett ki, mivel a Román Nemzeti Ta­nács megalakulása az előtt csupán egy pár órával történt. Kiáltvány az ország összes nemzetőreihez! Magyarország hirtelen átalakulása alatt a rendbontók ellen a Nemzeti Tanács és hadügymi­niszter felhívására a legkülönfélébb csapatok ala­kultak. A különféle nemzetőrök, akik valóban hiva­tásukat teljesítették, nagy szolgálatot tettek a for­radalomnak és a népállam hálája illeti őket. Szervezetük számba vevése és rendezése most folyik. Utasítom az összes nemzetőr alaku­lásokat, hogy a vármegyei néptanácsok és közi­gazgatási szervekhez, avagy a vármegyei kormány- biztosokhoz állományukat, munkanapjaikat, teljesítményüket bejelentsék, hogy a fentebb megjelölt hátságoktól kijelölendő inegbizottaim pontos adatokat kaphassanak. A nemzetőrök napidijait november 11-ig bezárólag az ellátáson kívül napi 20 koro­nával mindenkit kifizettünk, onnantól kezdve a szükséghez képest fenntartott állományt napi 10 koronával és ellátással. Minden nemzetőrt kérek, hogy a kifizetésé­vel türelemmel várjon néhány napig, mert az or­szágban -- fájdalom — sokan oktalanul eldugták pénzüket és ez csak akkor kerül vissza a forga­lomba, mikor e hó 16-tól kezdve a kormány ré­szére fokozatosan e nélkül is kellő mennyiségű bankó fog rendelkezésre állani. A független magyar államnál mindenki meg­hagyhatja néhány napra követelését és ne felejtsük el, hogy a népkormánynak kötelessége a pénz értékének biztosításáról is gondoskodni. A jövő héten már elég bankjegy lesz, addig is vasárnap, folyó hó 17-től kezdve fokozatosan megkapják az adóhivatalok azokat a pénzeket, melyeket a nemzetőrparancsnokságok részére kül­dünk. Nemzetőrök ! Közösítsétek ki soraitok közül a hitvány embereket, kik a nemzetőrség nemes cégére alatt zsarolnak és egyéb visszaéléseket követnek el. Az ilyen embereket le kell fegyverezni és jelen­tést kérek róluk. Becsületes nemzetőrök teljesítsétek köteles­ségeteket odaadással és rendben. Nyugodtan várjátok a fizetés legközelebbi napját. Fényes László, a magyar nemzetőrség kormánybiztosa. A békességes együttműködést a helybeli Román Nemzeti Tanáccsal, valamint a város képviselőtestülete részére a városi ügyek zavartalan elintézését kívánja biztosítani az a hi­vatalos indítvány, mely ma a városi képviselőtes­tület rendes havi közgyűlése elé terjesztetett és a mely igy hangzik. „Képviselőtestületünk 1918. november hó 2-án tartóit rendkívüli közgyűlésében az országos li V4?ft*K *Vf PJf£%»r %

Next

/
Thumbnails
Contents