Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-11-12 / 46. szám

3.

1918. november 12

rosi tisztviselőknek eskütétele volt, hogy hivatali | állásukat elfoglalhassák.

A nagybányai szociáldemokraták szervezkedése. Az István szálloda kis termében 0 h n Lajos pékmester összehívására nagyszámban egy- begyült polgárság vasárnap délután tartotta a jj nagybányai szociáldemokrata párt alakuló érte- ji kezletét, mely értekezlet Kupás Mihály elnöklete alatt előkészítő bizottsági tagokul megválasztotta : | Kupás Mihály, 0 h n Lajos, T r é g e r Lajos, ; R u m a n Ferencz, I g 1 István, P u k 1 u s Dénes, Jancsovits József, "V eszprémy Lajos, Heller Antal, Mandl Mór, Seebauer Imre és Kaiser Antal polgárokat. Az értekezleten Ohn Lajos nagy hatású beszéd keretében ismertette a szociáldemokrata párt elvét, mely elv alap- ij ján fog megindulni magyarország átalakulása. Az előkészítő bizottság rövid időn belül nép gyű lést fog egybe hívni, melyen megalakul a párt. A nép_ gyűlés ideje és helye plakáton lesz meghirdetve.

Olcsón szerezheti be szükségletét, ha a Hermes Betéti Társaságnál vásárol, vagy nyomtatványát ott készítteti eh Állandó raktáron tartatnak elegáns levélpapirosak. képes levelezőlapok, mindenféle kereskedelmi és irodai papírosak, borítékok, indigó papírosak, minden féle írószerek, jj iskolatáskák nagy választékban. Cigaretta hüve- !j lyek és cigaretta papírosak, szivar és cigaretta szipkák különféle minőségekben. Nagy a válasz- jj ték finom levélpapirosakban. Névjegyek, eljegyzési jj és esküvői érlesitések, kereskedelmi és ipari nyom- jj tatványok olcsó napi áron készíttetnek.

Anyakönyvi közlemények. S z ü 1 e 11 ek : nov. 1. Koncz Pál zuzómunkásnak Flóra; okt. 27. í Rudics Károly bányamunkásnak Ernő ; okt. 27. Weisz Sámuel borkereskedőnek Imre; nov. 7. Hofmeister István cipésznek József; nov. 4. Dob- ros Sándor Máv. ácsnak Irén; nov. 1. Farkas Já- ' nos bányásznak Imre nevű gyermeke. Elhaltak: j nov. 2. Horzsa Erzsébet csordás gyermeke, gk.,

12 év, influenzás tüdőgyu.adás ; nov. 1. Seebaur György rk., 9 év, veselob; nov. 1. Sztáronszky j Arthur gk., 4 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. j!

3. Kulcsár Margit ref., 18 év, influenzás tiidőgyu- j ladás; nov. 2. Deák Erzsébet 7 év, ref., influenzás tüdőlob; nov. 3. Pórán Márta gk., 9 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. 1. Blázs Vilmos bányaaltiszt rk., 28 év, influenzás tüdőgyuladás ; | nov. 2. Alexa Jánosné erdőmunkásnő, gk., 31. év, || tüdővész; nov. 2. Csucsorás László ny. főerdőőr, gk., 76 év, tüdőlob ; nov. 3. Ferencz Mártonná j kereskedő neje, izr. 34 év, influenzás tüdőgyula- ji dás; nov. 4. Bobb Péter kincstári bányaaltiszt, íj gk., influenzás tüdőlob ; nov. 3. Bakó Róza ref., jj 2 év, bélhurut; nov. 4. Sztáronszky János gk., 8 i év, influenzás tüdőgyuladás ; nov. 4. Reiz Márton- j né rk., 37 év, veselob ; nov. 5. Kovács Nagy já- j nos rk., 47 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. 6. Boros Róza alamizsnás, rk., 74 év, végelgyengülés ; nov. 7. Alexa Flóra gk., 3 és fél év, influenzás tüdőgyuladás; nov. 7. Alexa Mária gk., 18 hó, influenzás tüdőgyuladás ; nov. 7. Kiss József bányász, rk., 48 év, influenzás tüdőgyuladás ; nov.

7. Stoff József zuzómunkás, rk., 18 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. 6. Ancsa János bányász, gk., 12 év, influenzás tüdőgyuladás; okt. 3. Szilágyi József bányász rk., 52 év, tüdővész; nov. 7. Béres László erdőmunkás, gk., 16 év, influenzás tüdőgyuladás ; nov. 8. özv. Ancsa Gáborné napszámos, gk., 42 év, influenzás tüdőgyuladás; nov. 8. Ancsa Sándor hányás?, gk., 19 év, influenzás tüdőgyuladás ; Házasságot kötöttek: nov. 2. Jakab Dániel szűcs-segéd és Búd Mária helybeli ; nov. 4. Farkas István kőmives és Horv.á! ! Jartka'helybeli ; nov. 4. Csemnyicki Gyula keres kedd és Virág Mária helybeli: Kalz Sámuel ke» reskedó Sebespataki és Izsák Róza helybeli lakosok.

Egyről-másról.

Nagybányai Hírlap

A garázdálkodások már hála Istennek szü- nőben vannak. Nem maguktól szűntek meg ugyan, de a hatóságok rendszabályai folytán.

Sajnálatos dolog, hogy a garázdálkodások inkább az ország belsejében fordultak elő, noha az ember úgy gondolta, hogy az ország belseje az értelmiségnek magasabb fokán áll. Itt-ott a síatáriális eljárást is elrendelték a hatóságok, mert más különben tehetetlenek maradlak volna.

Vármegyénk egyik mezővárosában is rémes pusztítást rendezett a csőcselék, melynek csak úgy lehetett véget vetni, hogy a főkolompost és vezérkarát felakasztották és kihirdették, hogy a lopottholmit 3 nap alatt mindenik tolvaj és rabló személyesen vigye a tett helyre, mert az, a kinél a kirendelt kutatók csak egyetlen ezérnaszálat is találnak, 24 óra alatt csüngeni fog.

Azt irja tudósítónk; Gyönyörűség nézni, hogy miként czipelik a zsák liszteket, cukrot, zsiit stb. lopott holmikat visszafelé, mert maguk a rablók is arra a meggyőződésre jutottak, hogy mégis csak jobb a szabad Magyarországban szegényesen élni, mint rablóként az akasztóiéra kerülni.

*

* *

Végtelenül óhajtanám, ha az uzsorások, az árdrágítók és a nyerészkedők is megemberelnék magukat, de sajnos ezek még mindig nem akarják magukat megemberelni, sőt akadnak olyanok is, akik nem átalják még a hatóság jegyeit is meghamisítani abból a célból, hogy maguknak jogtalanul anyagi hasznot produkáljanak, intelligens emberekre rettenetes szégyen, különösen akkor, mikor mát úgyis kihasználták már kényök- kedvük szerint a jegyrendszert és éppen annyit kereshettek, amennyit akartak. Bár mennyire fontolgatom, latolgatom vagy ha úgy tetszik mérlegelem a helyzetet, igazán nem tudok külömbséget tenni az ilyen értelmes ember, valamint azok között a csőcselék között, akik az ország belsejében garázdálkodva be- és feltöréseket rendeznek.

CSARNOKÉ

Az elveszített álom.

Egy lovag háborúskodást kezdett a testvérével. Kivonult a testvére várából, ostrommal vette körül és harcba szállt vele. Szemtől szembe találkoztak s ekkor a lovag megölte a testvérét. Három nappal később pedig bevonult elesett testvére várába, elkergette annak a feleségét, fiát és a kis leányát.

Azután megint hazalovagolt és nagy ünnepet csapot^. Késő éjszakáig folyt a tivornya, meg a tánc. Amikor minden elcsöndesedett, a lovag lefeküdt nagy, biborfüggünyökkel beaggatott ágyára és aludni akart, mert fáradt volt.

Amint ott feküdt az ágyán és nyugtalanul hentergett ide-oda, egyszerre az álmot látta ott állani az ágy mellett, nagy, sötét szárnyakkal. Az álom ránézett komoly szemével és megérintette a homlokát. Azután kiterjesztette szárnyát, kirepült és eltűnt az éjszakában.

Ekkor nagy szorongás fogta el a lovagot: szinte fuldokolni kezdett az ágyban, fel kellett állani, hogy az ablakhoz iépjen és beszivja a hüs éjjeli levegőt. Azután megint lefeküdt és megpróbált aludni. De behunyt szemmel is látott, látta megölt testvérét a földön feküdni, látta testvére fiatal feleségét, amint kéiségbeesve kulcsolja át a térdét, látta az ártatlan gyermekeket sorba jönni ki a várból és látta az öreg szolga haragos arcát is, aki úrnőjét elkísérte a nyomorba s aki megát- koztá a lovagot.

Felugrott az ágyból, boroskupát ragadott,

egy hajtásra kiitta, azután megint belefurta fejét a vánkosok közé és rá akarta magára erőltetni az alvást. Végül valami merevedés fogta el s meg- : jött a feledés, de aludni nem tudott.

Az ország minden bölcs emberét és minden kuruzslóját elhivatta, hogy találjanak ki valami szert, ami visszaadja álmát. Adtak neki italokat és füveket, ő bevett mindent, megkísérelt mindent, minden este reménnyel feküdt le pompás ágyára és válla az álmot, de az álom nem jött meg.

Ekkor említették neki, hogy van egy erdei remete, aki betegeket tud gyógyítani és csodát képes tenni. A lovag megnyergeltetle jovát és e- gyedíil lovagolt végig az erdőn egész napi járó- főidet, mig végre megállt a remete kunyhója előtt. Leszállt a lováról és odakötötte egy fenyőfához. Aztán belépett a jámbor ember kunyhójába és oiyan italt kért tőle, amely visszaadja az álmát. Azt mojidia, hogy fejedelmi módon fogja megajándékozni. A remete hosszan nézett rá, aztán azt mondta :

— Van egy ilyen szer, én ismerem is, de nem mondhatom meg neked ! Nincs semmi ereje, ha nem te magad találod meg.

A lovag el ment haza; fáradtan poroszkált a lova, fáradtan fogta ő maga a kantárt. Azon töp- renkedeít, hogy mire gondolhatott a remete, hol találná ő meg az italt, amely meggyógyítaná. De nem taiált semmit és ekkor elfogta a kétségbeesés. Egyik éjszakán a másik után hevert ébren az ágyán és bámult a semmibe. És mindig csak a testvérét látta, amint az fájdalmas, haldokló pillantással tekint vissza rá.

Meittül gyengébbé és mentül csüggedtebbé lett, annál inkább tűnt el a makacssága és ke- ményszivüsége is. Gonosz szive meglágyult, egy éjszakán halálos bűnnel vádolta magát és könny csordult ki a szeméből. Égetővé vált az a vágya, I hogy megint jóvá tegye a bűnt, amit elkövetett és hogy kiengesztelje testvére feleségét és gyermekeit.

Letette ragyogó páncélruháját és kora reg- I gél zarándokruhába öltözködve ment ki várából, j hogy felkeresse azokat, akiket nyomorúságba ta ! szított. De ez nem volt könnyű dolog. Bármilyen messzire vándorolt is, bármennyi ajtón kopogtatott is, senki sem tudott semmit az asszonyról és gyermekeiről, senki sem mondhatta meg, hová i indultak akkor, amikor kitaszították őket.

A lovagot sokszor olyan gyengeség fogta el, hogy alig birta már vonszolni nagát, gyakra erőtlenül maradt fekve a forrás mellett, amelyből a szomjúságát csillaptotta, sokszor félt, hogy meghal, mielőtt elérné a célját. De mindig csak össze tudta szedni magát. Ekkor anélkül, hogy maga is tudta volna, megint eljutott a remete kunyhójához és a remete üdvözölte.

Megint azért jösz. ugy-e. hogy gyógyulást kérj tőlem ? — kérdezte komolyan.

Gyógyulást, de nem a testemnek, hanem a lelkemnek — felelte a lovag.

Nem bírom tovább hordani a bűn súlyát, vezekelni akarok azért, amit elkövettem és azokat keresem, akik ellen vétettem.

Ekkor felragyogott a remete arca, kézen fogta a lovagot és azt mondta neki:

Gyere, szegény ember! Én tudom hol vannak azok, akiket keresel.

Együtt mentek keresztül az erdőn és a re- mele támogatta a lovagot és csakhamar egy napsugaras mezőre vezette, ahol virágok között kis ház állt. Az ajtó előtt két gyerek játszott, melleí- tük bájos nő állt. Kezét a szeme fölé tartoita, a- mikor látta jönni a két embert és megremegve hátrált, amikor megismerte az egyiket.

De a lovag a lába elé roskadt és kezébe temetve az arcát sirt. Aztán megcsókolta az asz.