Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-10-08 / 41. szám

3. 1918. október 8. Nagybányai Hírlap vegyék el a petróleumot azoktól, a kiknek arra va­lóban szükségük van. Elveszett egy esernyő. A csütörtöki előadás alatt valaki tévedésből elvitt egy esernyőt a jobb oldal XIII sor számú szék- lj ről A becsületes megtaláló adja át Gönczi Károly hajdúnak. A gyümölcs és a zöldségfélék maximális árait a közélelmezési ministerium a következők­ben állapította meg: termelő nagykeresk. kiskeresk' Káposzta 40 — 60'­76'­Karalábé 60 — 88 — 112 — Sárgarépa sötétsárga 56 — • 79 — 96'— Cékla 50 — 70-— 84'— Torma 120 — 154'— 180 — Zeller 80 — 108 — 128'— Makói hagyma 98'— 125 — 156’—* Fokhagyma 290 — 350 — 400'— Főzőtök 26-— 42'— 54 — Őszibarack I. 240'— 320'— 380 — „ H. 120'— ISO'— 220 — Besztercei szilva ■ 80'— 140'— 170 — Alma I. 280 — 380 — 420-— „ II. 200 — 280 — 320 | „ 111. 120 — 150'— 180 — „ rázott 70 — 96 — 116 — Körte 1. 300 — 400 — 450 — „ II. 200 — 280r­320­„ III. 120- — 17CT-V 200 — Dió 350 — 440 — 520'— Dió Budapesten — 460 — 550'— 1 delhe'.ő a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában ji (Budapest, IV., Egyetem-u. 4. sz.) Ugyanitt meg­rendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb ujsíg a magyar nép számára, féléyre 2 korona 40 fillér, Anyakönyvi közlemények. Születtek: j szept. 26. Feldman Mátyjs ácssegédnek Mihály; szept. 22. Muszkái Lajos füszerkereskedönek Er­zsébet ; Szász János asztalossegédnek Károly nevű gyermeke. Elhal t a k : szept. 28. Weisz Jakab korcsmáros izr. 42 éves tüdőlob; szept. 30. Ze- tye Flóri napszámos, g. k. 17 éves, tüdőlob ; Bolkis Erzsébet bányász gyermeke, g. k. és 1/z hónapos, vérhas. Házasságot kötöttek: szept. 28. Búd Gergely bányamunkás és Ardileán Flóra; szept. 29. Molnár Ferencz bányamunkás (hadba- vonult) és Hamrák Ilona nagybányai lakosok. Minden nőnek fontos! S # „DIDO“ kohmetikai gyár készítményei: £ „DIDÓ, púder 3 színben, 3. — és 4. — K. $ ®„DIDO“ színes arckrém 3 színben, 5.— és 6. — K.@ © Eau de Cologne „D1DO“ 3 színben, ® ® 6. — és 12. - K. ® Parfüme „DIDO“ legfinomabb illatok £ 2. — K-töl 30. — K-ig. ^ ^Mindenütt kapható, ahol még nincs bevezetve oda^ @ 20 —K-át kitevő rendelést utánvéttel küld a gyár A Budapest, Ilii., Blmássy-fér IS. Ezek a termelői árak szept. 29-től okt. 13- ig számíthatók fel. A nagykeresk. és fogyasztói | árak pedig okt. 1-től okt. 15-ig érvényesek. A nagybányai Izr. Jótékony Nőegylet f. hó 13. án, vasárnap délután 2 órakor tartja tisztújító közgyűlését, melyre min­den tagját tisztelettel meghívja özv. Hirsch Ábrahámné h. elnöknő. Újságot mindenki olvas, de vajmi kevesen tudják, milyen munkával, hogy készül el egy na- !j pilap. Erről mond el érdeke» dolgokat a Jó Paj- i tás legújabb számában Schöpflin Aladár. Benedek Elek képes gyermeklapja legújabb számába ezen* :i kívül Feleki Sándor irt ragyogó verset, Mihályffy Lászlóné szép elbeszélést, Benedek Elek folytatja Rókáné komámasszony kalandjait. Szigeti Imre szép képet rajzolt, Avar Gyula apró meséket mond el, Zsoldos László folytatja regényét. Tarka mese, sok pompás kép a rejtvények szerkesztői üzenetek teszik teljessé a szám gazdag tartalmát. A Jó Paj- tás-t a Franklin-Társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 4 korona, fél évre 8 korona, egész évre 16 korona. Egyes szám ára 32 fillér. Előfi­zetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem- utcza 4. A „Vasárnapi Újság“ október 6-iki száma igen érdekes képeket közöl a legújabb maczedó- niai harezok színhelyéről, a francziák nyugati elő­nyomulásáról, a Szépművészeti Muzeum új szer­zeményeiről, királyunk nagyanyjának szombathelyi látogatásáról. E számban kezdődik Havas Gyulá­nak, a fiatalon elhunyt kiváló tehetségű írónak „Pünkösdi prédikáczió“ czimu regénye; az iró arczképéve! és nekrológjával. Szépirodalmi olvas­mányok még: Vargha Gyula verse, Bársony Ist­ván vadász tárczája, Schöplin Aladár színházi kritikája, a Megátkozod szerelem czimü pompás franczia regény. Egyéb közlemények : Izabella fő- herc/egiiő egy budapesti polgári hadikonyhában s a rendes heti rovatok. A „Vasárnapi Újság“ elő­fizetési ára, negyedévre 10 korona. — Megren­^^Koznietikai kérdésre díjtalan válasz — Diskrét levelezés Egyről-másról. Jön a szüret. Bő szüret, nagy csizma, mond­ták régen, ma lehet bő szüret, de nagy csizma, az nincs; ma-holnap mutogatni lehet belépi dij dij mellett azt az embert, a kinek lábbelije lesz. A szüretről jut eszembe, hogy ha már szü­retet tartanak s az iskolákban szüreti vakációt is \ adnak, valahogy úgy kellene intézni ezt a dolgot, hogy egy időben adjanak szünetet az iskolákban. E tekintetben a lehetőség szerint egyöntetű intéz­kedés volna kívánatos a tanügy berkeiben is, hi­szen vannak családok, a honnan három féle isko­lába járnak a gyermekek. Volt rá eset, hogy az egyik gyermeknek, a ki elemista volt, hétfőtől-csü­törtökig volt a szüreti vakációja, a polgáristának csütörtöktől szombatig, a gimnáziumban pedig- mivel ott szüreti szünidőt nem adnak, kevésbbé szabályszerű magaviseleti jeggyel pótolták a szü­retre kényszerhelyzetből kivitt tanulónak a szüreti szünidőt. Igaz, ez még békességes időben történt, azó­ta változtak a viszonyok. Az iskolai „Rendtar­tások“ „hozzám ne nyúlj“ paragrafusainak is hoz­zá kell gyúródnia a háború szülte viszonyokhoz és követelményekhez. A ezopfot el kell hagyni. * Érdekes politikai hirek jöttek a mull napi újságokban, melyeknek — a hadsereg szállítók kivételével — mindenki nagyon megörült. Ezek az érdekes hirek természetesen a béke köréből valók és annyira meghatották az illetékes és érde­kelt csoportokat, hogy az értékpapírokat rögtön felhajtották, a posztó árát pedig azonnal 150 ko­ronára ejtették. Bizony ideje volna már egy általános béke, hogy mielőbb szűnne meg a rettentő mészárlás és emberpusztitás a frontokon, valamint az itt­hon küzdőknek gyilkolása a rémitő magas árak­kal, mert ma már lehetetlen kibírni azokat, me­lyek úgy a fronton mint itthon történnek. A nagy Hindenburgnak igaza volt, hogy a háború sorsát az idegek fogják eldönteni, mert valóban azok is fogják eldönteni. Ám de úgy ve­szem észre, hogy az idegeket nem csak nálunk, de ellenségeink soraiban is nagyon megviaelték, sőt ellenségeink táborában ennek fokozottabb mértékben mutatkoznak a jelei, ezert alapos lehet a reményünk arra, hogy a világ által hőn sorvár- golt béke rövid idő alatt bekövetkezend. CSARNOK. A koldus. Mikor húsz éves voltam, beszélte el Garré- ges képviselő, gyakran találkoztam fenn a Saint- Geneviéve hegyen egy öreg koldutial, aki^a^Sa- int-Etienne templom kapujában szokott voltjülni ünnep és vasárnapon és néha hétköznap is. Korom fekete, ezüst szálakkal vegyes sza- kálu legény volt, jobb lábszárának V3-a hiányzott. Az arcbőre céklavörös, a szeme indigókék, a mo­solya sokrateszi és a rézpéznt egy spanyol grand- hoz illő méltósággal fogadta. Tiz-tizenkét sousba került havonként és itt-ott néhány szót váltottunk egymással. Cinikus filózofust sejtettem meg ben­ne, de tetszett nekem: mit várhat az ember egy j féllábutól ? Ő pedig nagy rokonszenvet mutatott irán­tam nem a fillérek, de a bánásmódom miatt. Eközben háborúnk volt, aztán eljött a kom- muni. Elég jól teljesítettem a kötelességemet, fa- gyoskodtam télen az erőditvényeknél és Páris környékén, sőt azt hiszem, hogy a másvilágra is küldtem néhány poroszt, hányat, nem tudom, de kilőttem 5-600 golyót a puskámból, az bizonyos. Az ostromállapot megszűntével én is a kom­munisták közé álltam, nem annyira azért, mintha forradalmár lettem volna, de mert a béke maga­mon kiviil hozott, és azt képzeltem, bárminő más kormány jobb lenne a meglevőnél. A koinmün utolsó napjai előtt teljesen meg­zavarodott az ítéletem. Annyi borzadályos költött és való dolgot hallottam, hogy harcolni akartam a végsőkig. Végre is egy tucat társammal együtt szökni voltam kénytelen, mert a barikádunkat rohammal bevették és én zebraként futottam a városnegyed szűk utcáiban. Semmi menedékhely, semmi mód arra, hogy i megszabaduljak egyenruhámtól. Üldözött vadként rohantam ama biztos tu­datban, hogy valami főbelövő őrjáratba ütközöm . Elcsigázva a fáradtságtól, égő fejjel, végre is nem bírtam ki tovább. Leültem egy régi házi­kó küszöbére és vártam azokat, akik majd főbe­lőnek. Ezer gondolat zsongott bennem. Az ég de- | fült volt és bájos, a háztetők között aranyos nap­sugár szűrődött át hozzám és mégis nagyon szo­morúnak tetszett előttem igy elpatkolni... Pedig trombitaszó közeledett és lövések remegtették meg a levegőt... Végem volt. Hirtelen megnyílt az ajtó mögöttem és egy érdes hang dadogta : — Héh I. . Hé ! Megfordultam. Céklavörös í rcot, indigókék szemeket, ezüst szálakkal vegyes ébenfekete sza- kálat pillantottam meg: a Saint-Etienns du Mont- j| beli koldusom volt. Ijjedt pillantást vetett reám, majd fürkésző- ! leg nézett körül az utcában, öreg arcán egy pil­lanat alatt végigsuliant az ijjedtség és a habozás i minden árnyalata. , Aztán barátságosan inondá : j| Jöjjön be! . Megragadta a karomat és betaszitva az ajtót, ; majdnem brutálisan vonszolt magával egy hosz- ! szil nyirkos folyóson, levitt egy lépcsőn, beveze­tett *egy nagy pincébe, ahol egy óriási templomi f viaszgyertyát gyújtott meg. — Gyorsan vesse le a ruháit — suttogta —

Next

/
Thumbnails
Contents