Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-10-01 / 40. szám

XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. Oktober 1 40. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányássati és Kohászati Egyesület Nagyfeányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. PISfizet.sl árak: Egész évre 6 korona, félévre S korona, asgyedévre 1.90 korona; egy szám ára 20 fillér. Magjel ecik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI WÄSSY SÁ$8«Jfrfi. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. ÄiarkasztSjn!«: Hunyady Jánoi-u. 14. kora a lapkiiiemények ktldeaSffc Kiadóhivatal: „Hermes“ kfinyrayemda MagybAayia, Dégeafeld-hÁabaa a cint.rém felől, hol az elillz.(decket de blrdatdeeket fel veszik A köztisztviselők és a háború. Olyan kérdés ez, a melynél tulajdon- képen nem is kellene leirni többet, mint ezt a czimet. Annyi minden van már ben­ne. Benne van az a büszke tudat, a mi­vel az őrhelyén álló baka elsüti a fegyve­rét, nem törődve a feje fölött süvöltő grá­nátokkal : én is\hozzájárultam teljes erőm­ből ahhoz, hogy ne dőljön romba minden, a mit szépnek, nagynak ismertünk. De benne van egy nagy és fájdalmas jajkiál­tás is : meddig bírjuk még ? Mert — maradjunk csak meg ennél a hasonlatnál — a katonák közül valójá­ban a fronton álló érzi meg a háború minden borzalmát. A hadtáp, vagy pláne helyiszolgálatos, nagy ur hozzá képest. A köztisztviselő az, aki elsősorban érzi meg itthon a háború minden nyomorúságát s nagy ur hozzá képest minden más pálya művelője. Még egy hasonlóság van közöt­tük. Hogy sokszor lehetetlent kívánnak tő­lük és képesek is annak megfelelni. Csak az ne jönne folyton újra, az a : „meddig ?“ Igaz, sokkal szebb volt, mikor még csak igazán úri passzióból hivataloskodtak az emberek. Fáradtak, törték magukat, pe­dig nem is volt rá szükségük. Legfeljebb a lelkiismeretük nógatta őket: ha érzed, hogy tehetségeddel használni tudsz a köz­nek, ne rejtsd a véka alá. Ezek az idők elmúltak, ha meggondoljuk, nem is olyan régen. Búcsúztunk tőlük a kedves üdvöz­lettel : régi jó idők. A világ forgása, a természetes fejlő­dés hozta magával, hogy hivatásos köz- tisztviselőknek kellett átvenni az üresen maradt helyeket. Az egyéni érték, az egyé­ni munka erősbödő súlyával, értékével leszámoltan, a legbiztosabb nyugalommal lépett minden ember, aki magában hiva- tottságot érzett a köztisztviselői pályára, az államban, a közben egyszersmind a leg­jobb, legméltányosabb munkaadót látva. És ez a tudaFadott erő hozzá, hogy a hábo­rú alatt lehetetlent tudjon véghezvinni. Ne csak elfogadja a reája zuduló, olyan tömegű idegölő munkát, melyre béke ide­jén gondolkozás nélkül mondta volna: lehetetlen ! hanem meg is birkózzék vele. Mert megbirkózott. Bizonyság rá, hogy még vagyunk. S ezt a hős fiaink csillogó szuronyán és csillogó hősiességén kivül egy kicsit ugye az itthonmaradottak szürke munkájának, szürke kötelességtudásának is köszönhetjük. Ma ott tartunk megint, hogy a köztisztviselői pálya nagy általánosság­ban nem életpálya. De az a nagy különb­ség van a régi jó idők és a mostani jó idők között, hogy akkor már ezzel a tudat­tal kezdtek hozzá, ma pedig csak valami szomorú elbámulással nézik a köztisztvise­lők, hát igy is lehet ? És redukálják, re­dukálják minden megszokott szükségletü­ket a meddig lehet, sőt azontúl is. „Med­dig ?“ Egy dolog van, ami a lelket tartja bennük, a bizakodás. A bizakodás abban, hogy akik az ő sorsukat intézik, nem fe­ledkeznek meg róluk. Egy-egy intézkedés, a mai pillanatokra megkönnyíti óriási gondjaikat, hosszú időkre táplál tovább reménységgel. Az élet magával hozza az alkalmaz­kodást. Minden kényszer és rendelkezés nélkül kezd érvényesülni a cserekereske­dés a pénzzel való vásárlás helyett. És ez az egyszerű jelenség intő kézzel mutat rá arra, melyik az az egyetlen mód, a mely- lyel ha ellenértéket nem is ád a köz a tisztviselőinek munkájukért, de legalább megadja a lehetőséget arra a szerény kí­vánságra : hogy megélhessenek. Segélyek, előlegek utalványozása által — el kell isméi ni — ideig óráig sok ret­tenetes bajon segített az állam. Hálásak érte a köztisztviselők. De ma, mikor min­den, nemcsak luxus, de elemi szükségleti czikknek is, az ára elképzelhetetlen mér­tékben fokozódott soknak több mint a tíz­szeresig, mikor különben is a pénz elér­téktelenedésének korszakát éljük, pénzzel nincs valóban segítve a köztisztviselőkön. Mert mesebeli összegekre lenne szükség, hogy a czélt tényleg megközelítsük. Az egyetlen mód, a köztisztviselőknek termé­kekkel, anyagokkal való ellátása. A kato­naság volt talán az első, a melyben az a szocziális gondolat kellőképen kifejezésre jutott. A katonatisztek a legtöbb esetben minden elismerésre méltó módon tudják ellátni nemcsak magukat, de családjukat is. Üzemek, vállalatok a legszebb eredmé­nyeket érik el. Törvényhatóságok, közsé­gek nagy igyekezettel kezdték meg a mun­kát s az állam is, melynek nagy gazda­ságai, sok ezer holdas szőlői, tehenészetei, sertéshizlalói vannak és az a tény, hogy a rekvirálás jogát szebb czélra aligha használhatja, amúgy is megkönnyíti fela­datát, szintén hozzáfogott ehhez a szocziá­lis szép feladatához. A magyar kormány végzi munkáját s mi nagy bizalommal nézzük. Ha van értéke a köztisztviselők mun­kájának, ha van értéke annak, hogy tár­sadalmunknak ez a csoportja fenmarad- hasson, egyetlen mód ellátni Őket ruhával, élelemmel, világitó- és fűtőanyaggal termé­szetben. “ HÍREK. Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Altdorfer István kir. bir. joggyakornokot a helybeli kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. Megbízás. A vall.- és közök. miniszter Kuk üli Teréz nagybányai polg. isk. tanárnőt a nagykárolyi polgári fiúiskolánál helyettesítéssel meg­bízta. Erős a szeretet, rtiint a halál, kemény, mint a Bálint Iduska koporsó, a buzgó szerelem 1 Ez a gigászi erő tshe- tetlenül vergődik immár Bálint Imre városi erdőtanácsos leányának, a viruló tavaszi kezdetén sírba szállt Iduskának ravatala előtt; kétségbe­esetten zokog, megdöbbentően marcangolja a vele szinültig telt sziveket, a hozzátartozóikét épugy, mint a jó barátokét és városunk egész társadal­máét, mert halhatatlan ereje dacára sem tudta leküz­TERNBERG K 150. RFQZFI nr.FPFI Tölcséres, kitünő.hangu, leg- IJLííjZ^LiLíUlJLir L'I ujabbrendszerü .... . Ujtalálmányu tölcsérnélküli SL legjobbak ! „Etofon“ beszélőgép be­csukható tetővel a legtöké­BUDAPEST, VII., RAKÓCZI-UT 60 sajat palota. Rendelésnél s pénc elóre bektUdendé.

Next

/
Thumbnails
Contents