Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-09-10 / 37. szám

XL évfolyam. Nagybánya, 1918. szeptember 10. • \y ■ ,V V i * TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZfJAZDASAél HETILAP. áz Országos ffisgyarBányászati és Kohászati Fgyesölet Nagybányaviáéki Osztályáaak Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 8.50 korona; egy szám ata 2© fillér, megjelenik minden kedden 8 — 12 o‘da! terjedelemben Felelős szerkes/.tö-tulajdonos: Br. fijTftí «18Y ©áiOH. Lapki<Kió: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Sz.rkesatíísí&sr: Hunyady János-H. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes" könyvnyoaada Nagvbányán,^)Dégenfeld-íiáaban a cinterem ialől, bel az eleflaetéaeket év hirdetéseket fal veaeil: 9 pánszlávizmus Bsszeealása. Egy revolver dördült el Pétervár utcá­in és véres sebbel találva esett össze az orosz forradalom egyik kétségtelenül leg­nagyobb vezető alakja. Majdnem azt mond­hatnék, hogy az egész orosz forradalom­nak minden eddigi eredménye dőlt romba. Lenin volt a lelke az egész orosz for­radalomnak. Trockij volt a gyakorlati em­ber, ő volt az, aki a tárgyalásokat, a dolgo­kat vezette, azonban Lenin volt az agyvelő, a tervező erő mindenben, amit az orosz eddig produkált, ő vezette tulajdonképen a bresztlitovszki tárgyalásokat és mindenben, ami az orosz forradalomban történt, benne volt a keze és az agya intézett mindent. És ez az ember, aki mindent produ­kált, ez az ember, aki mindent vezetett most véres ágyon fetreng. Két szociálfor- radalmárnő követett ellene merényletet s úgy látszik a merénylet eredményes is volt. A legnagyobb kérdőjel ebben az e- gész szomorú és megrázó esetben az, hogy tulajdonképen nem is érthető és nem is tudja senki, hogy a szociálforradalmárok- nak mi a terve, mi a szándéka. Ez az o- rosz párt épp úgy nem akarja a háborút többé Németországgal mint a bolsevikiek, épp úgy a béke jelszava van ezeknek a zászlajára Írva mint ahogy ezt hirdetik a bolsevikiek is, miért kellett tehát Hirbac- hot meggyilkolni, miért kellett Helfferichet halállal megfenyegetni és miért kellett most Lenin ellen ezt a merényletet elkö= vetni. Teljesen zavaros és lehetetlen viszo­nyok azok, amelyek Oroszországban ural­kodnak és e zavaros viszonyokkal szemben a német és osztrák magyar diplomácia, sőt még a rendkívül ügyes és agyafúrt angol diplomácia is teljesen tehetetlen. Az az Oroszország, amelyet mindig és mindenki agyaglábu kolosszusnak tekin­tett. ngylátszik valójában önmagában fog összeomlani. A rettenetes világháborúnak I ez az egyetlen pozitív eredménye. Össze­omlott a Középeurópát, sőt egész Európát évszázadokon át fenyegető rém, az orosz nagyhatalom, amely eddig a pánszlávizmus támogatója és védőbástyája volt. És amikor ezt a tényt konstatáljuk, akkor ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt, hogy a harctereken ugyan folyhatik még a rettenetes tusa mig elkövetkezhetik a diplomaták zöld asztal melletti nagy mérkőzése, a középeurópai hatalmaktól a - zonban a győzelmet már nem lehet elvi­tatni. Mert a pánszlávizmus idézte fel a vén Európára ezt a rettenetes küzdelmet, ame­lyet most vívunk és mi a pánszlávizmus­sal álltunk harcba 1914 augusztus elsején, A' pánszlávizmus pedig ha nem is örökre — de hosszú időre feltétlenül összedőlt. Az angolok még kiabálhatják, hogy elis- j merik önálló nemzetiségnek a cseh tótokat, még szervezhetnek cseh nemzeti gárdát, de már a pánszlávizmusnak semmiféle ko­moly és erőteljes támasza nincs a világon, mert Oroszország valóban nemcsak érdek­ből, hanem faji együttérzésből támogatta e pánszláv mozgalmat, Anglia azonban csak politikájának segédeszközéül használ­ja a cseh-tótokat. Lenin megsebesülése és ami körülöt­te történt, csak megerősít bennünket ab­ban a tudatban, hogy Oroszország és ve­le a pánszlávizmus hosszú időre elvesz­tette minden erejét, évtizedeknek, sőt eset­leg évszázadoknak kell addig eltelniök, amig újra lábrakap, ha egyáltalán nem élte túl magát. Ugyanakkor tehát, amikor Lenint mint embert minden részvétünk és sajnálkozá­sunk veszi körül, ugyanakkor nyugodt di­adalérzet kell, hogy eíömöljék rajtunk a- zért, mert a Lenin elleni merénylet csak újabb bizonyítéka az immár elvitathatatlan győzelmünknek. A vértetü irtásáról. — Befejező közlemény. — A vértetü az aiinafára azért 'veszedelmes, mert sebein állandóan tanyázik és megakadályoz­za teljes behegedésüket. Ha elszaporodik, feltfán- dorol az ágak felsőbb részeire, a vesszőkre s a hajtásokra is, azokat megszurja s a vessző vagy hajtás héja a tömeges vértetü ‘szúrása következté­ben megreped, ha pedig nem reped meg, akkor ezen a helyen kisebb dudorodás nő. Ez a du- dorodás később azután elhal és kiszáradhat még fa nyár folyamán, de a jövő tavaszig minden e- setre elpusztul s akkor ezeken a dudorodásokon és a repedés szélén is a vértetü még nagyobb tömegben telepszik le s a támadást még nagyobb erővel folytatja. Az igy megtámadott gally és ág, habár félig-meddig életben marad is, tele van du- dorodásokkal és soha be nem forradó sebekkel, melyekben a vértetü tanyázik. Az ilyen sebhelyek addig, mig a fa életben van, évről-évre nagyob­bodnak, növekednek és ökölnyi nagyságot is el­érhetnek. A megtámadott vessző, gally és ág télen részint a fagytól, részint az ólmos (ónos) esőtől könnyen tönkremegy és a vértetütől megtámadott fiatal almafa 5—6 évi kínlódás után rendszerint elpusztul. Megtörténik ugyan az is, hogy az e- rősebb, nagyobb fa nem pusztul el egészen a vértetü támadásai folytán, de akkor csak sínylődik és nem fog többé jól teremni. A vértetü ellen való védekezés megkezdésére legalkalmasabb ugyan a téli idő addig, a mig a fa meg nem lombosodik, de azért hozzá lehet és hozzá is kell fogni a védekezéshez azonnal, mi­helyest bizonyos, hogy almafáinkat a vértetü bántja. Lássuk már most magát az irtást. Ha a fa igen nagy mértékben meg vagy tá­madva, első dolgunk legyen, hogy a véríetves á- gakat, gallyakat és fattyúhajtásokat, a melyeket a vértetü végig borit, vágjuk le és távolítsuk el o- lyan helyre, a hol azokat el lehet égetni. Ha valamennyi vértetves fáról az ilyen tönk­retett ágrészeket eltávoliíottuk, következik a íade- | rékon és a megmaradt ágakon levő sebhelyek ki- I tisztítása. Aki gyökeresen akarja orvosolni a bajt, í az tisztítsa ki éles késsel legelébb a seb szélét, belsejét, azaz távolítsa e! onnan a már elszáradt részeket. Mind a simára kitisztított sebet, mind, általában minden tisztogatásra esetleg nem szo­ruló kis, vagy nagy sebei, származzék az akár a vértetütől, akár bármely más okból (rovarrágás­ból, törésből, rossz metszésből, a fa tövében po­NBERG EGEDÜ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RAKOCZÍ-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka. K30. - Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ...............................K 60.­Von ó . K 8.—. K 12—, K 15.­Rendelésnél a pénzeiére beküldendő

Next

/
Thumbnails
Contents