Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-08-06 / 32. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. augusztus 6. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre S korona, negyedévre f.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjede'emben Felelős szerkesztő-tulajdonos: 01*. ÄJTA1 K AGY GÁBOR. Lapkiadó : Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányánf;.,Dégenfeld-házban a cinterem felöl, Iioí az előfizetéseket éa hirdetéseket fel veszik Nem Bágyadunk területi hódításra. Németország és a Monarchia külügyi vezetői kétséget kizárólag kijelentették, hogy semmiféle területi hódításra nem vágyódunk — háborús célunk a védekezés. Ha ezzel a kijelentéssel az a bázis, melyen a békét meg lehetne kötni, pontosan meghatározva nincs is, mert a világháború által felvetett számos, igen bonyolult kérdést még nagyjában sem lehet rendezés alá vinni ezen az alapon, az mégis békekészségünkről tanúskodik és tanácskozások kiindulópontja lehetne, ha az ellenség is igy akarná, Ám az antánt sokszor prokramált és ünnepelt egységessége nem népeinek egymásközti egyetértésen alapul. Ügyes diplomaták a háborús alkalomra mesterségesen tákolták össze és összeroppan abban a percben, amint a szövetség legerősebb kapcsa: a zsákmányra való kilátás megszakad. Ha tehát az ellenséges táborban a diplomaták gondosan véka alá rejlik i- gazi hadiczéljaikát. úgy ennek oka nem a békevágy hiányában, hanem abban rejlik, hogy a különféle kormányok czél és véleményeltérése mellett lehetetlen egységes formulát találni a megegyezéses békére. Nem diplomácziai fogás, hogy odaát nem állítanak fel békeprogrammot, hanem zavaruknak és reménytelen tehetetlenségüknek a jele. Ez idő szerint tehát kilátástalannak látszik várni arra, hogy az antánt vezérfiai a változott helyzetnek megfelelő egységes hadiczélokat jelöljenek meg mert annyi értelmességet mégis feltételezhetni róluk, hogy ezt már rég megtették volna, ha lehetséges volna. Azért folytatják a háborút, mert nem tudják befejezni. S még is kell, hogy valamikor vége legyen és természetesen lesz is. Vagy úgy, hogy Lloyd George, Clémenceau és társaik helyet engednek olyan férfiaknak, kik szövetségeseikre való tekintet nélkül igazán szivükön viselik hazájuk sorsát és a katonai helyzettel számolva, gyorsan és alaposan végeznek a háborús kalanddal, vagy pedig, ha a központi hatalmak feltételeiket olyan tüzetesen jelölik meg, hogy azokról az ellenséges népek — nem a diplomatáik — beható eszmecserébe foghassanak, aminek praktikus eredménye alig maradna el. Az antánt diplomatái, úgy- látszik leginkább ettől az eshetőségtől tartanak. Arra vallanak a békeoffenziváról tett nyilatkozataik, melyekkel elakarják riasztani népeiket a mi feltételeink tárgyalásától, mert ez valamennyi háborús uszitóra — első sorban tehát a kormányférfiakra — nézve súlyos következményekkel járna. Minden kép- pen azon vannak, hogy a központi hatalmak ilyenforma erkölcsi támadása ellen hangolják népeiket. Vájjon megteszik-e államférfiaink ne- i : kik azt a szívességet, hogy tovább is elhallgatják pontosan körülirott hadiczéljain- , kát ? Hertling és Burián nyilatkozatai után í kevés lehet nekik erre a remény. Dr. M. Beszélő statisztika. Dr. K o s u t á n y Ignác, a kolozsvári tudományegyetem kiváló profeszora a nálunk is elterjedt „Kolozsvári Hírlap“ napilapban feltűnő statisztikát közöl arról, hogy vájjon beszélhetünk-e hazai románjaink elnyomásáról. A most városunkban nyaraló díszpolgárunk a következő kijelentéseket tette : Vegyük őszinte és igaz bírálat alá a románság bajait. Vájjon csakugyan olyan tűrhetetlen az elnyomás, amiben a románok itt sínylődnek ? A románok Magyarországon olyan egyházi autonómiát élveznek, mely az egész világon páratlan Romániát is ide számítva. Egyházi, iskolai és alapítványi ügyeiket önmaguk függetlenül intézik. A legutolsó oláh paraszt is úgy polgári, mint politikai jogokban a magyarral teljesen egyenlő. A magyar állam a román kultúrát évenkint közel hat millió koronával támogatja és pedig : a gör. kath. egyházak javadalmazása . 430.000 a gör. keleti egyházak javadalmazása . 320.000 lelkészi congrua mindkét egyházban összesen .............................................. 4,160.000 kö zépiskolákra.......................................... 932.585 elemi iskolákra . . .......................... 95.000 rom án felekezeti tanitóképző-intéze- tekre.................................................... 60.000 mindössze 5,997.585 Román tanitásu elemi iskola van 2331. — Ezeket a magyar állam 1,300.000 korona évi segélyben részesíti, holott ezen iskolák nagy többségében nemcsak nem tanítanak magyarul, de még maga a tanító se érti az állam nyelvét. Van 6 tanítóképző-intézetük, 4 gimnáziumuk, 1 reáliskolájuk, 1840 görögkeleti, 1476 görög kath. plébániájuk, de ezen 3316 plébániában nem prédikálnak magyarul csak 6 helyen, holott a magyar nyelvű gör. kath. plébániák közül 155-ben oláhul is hangzik az Isten igéje. Magyarország földbirtokaiból az utóbbi 10 év alatt, 1900—10-ig, 80.000 hold jutott az erdélyi földmivelő romáitok kezéig úgy, hogy ma a hazai földbirtokosok nagyobbik feig nem magyar. Csak még azt említem fel, hogy román nyelven megjelenik 43 hírlap, melyekből a magyar királyi posta 3,743.000 lappéldányt továbbított. De nem folytatom tovább, csak azt állapítom meg, hogy ez a kép nem tünteti fel a románok elnyomatását olyan nagyon tűrhetetlennek. Nem tudom, a pár év előtt fellázadt romániai paraszt tűrhetetlennek találta-e ezt az állapotot. És ha csakugyan sikerült volna Erdélyt Nagy-Romá- niába beolvasztani, vájjon a hazai románok mivel volnának boldogabbak ? Hiszen azok a szociális bajok, melyek bennünket sorvasztanak, még fokozottabb mértékben vannak meg Romániában, ahol a jobbágyak felszabadítása legtovább váratott magára, ahol az agrár-forradalmak időről-időre folyton fel-feltünedeztek, a iegujabb és legvadabb 1907-ben. A romániai irredenta mozgalomban kétségkívül nagy része volt annak a törekvésnek, hogy az elégedetlenek figyelmét egy olyan helyre fordítsák, hol minden vágyukat kielégíthetik. Ez adatokból is kiviláglik, hogy talán oly súlyos elnyomásról, amikor a románság úgy politikailag, mint személyileg a legteljesebb jogokat élvezi, még sem lehet komoly embernek beszélni és aki mégis igy beszél, az politikai őrjöngésben leledzik és az izgatás legsötétebb bűnét követi el. Fizessünk elő ajagybanyai lMap“-ra TERNBERG harmonika _________________________ hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, három váltós, aczélsarku...............................K 50.— Még finomabb, orgona hangú ...............................K 80.— 2soros, 21 billentyűs, finom K 120.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő. \ TÍDCinAI WI1 C'Jt'nSEfinui TWTf n o vAqr/iiivnsc'Sfii a n m 3 i un
