Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-07-09 / 28. szám

Nagybánya, 1918. julius 9. 28. szám. XT. 2LD Hírlap ÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBáayászatí és Kohászati Egyesület Nagybányaviiléki Osztályának Hivatalos Közlönye. mőílzeíés! árak: Egész évre G korona, félévre 3 korona, negyedévre i.5G korona; egy szám ára 20 fillér. .Víegjcioii :k minden kedden 8-13 oldal terjedelemben raflUfláus»»««». ni inni »i — i un iiiiih 111 1 111 11—iiiiibi nm 1 iimnTnnunrr^rnmiiiTi iri~rr r Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dp. AJTA5 *?AGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősig: Hnnyady János-u. 14. sz., hová a lapközleraények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes" könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-háiban a cinterem felől, hol az előfizetéseket ée hirdetéseket fel veszik Drága hazánkat védelmező dicső hadseregünk érdeke és jesitette volna, hogy ki ne maradjon. A jegyzés eszközölhető fenntartása követeli, hogy mindenki tehetségéhez képest hadi- városuk bármelyik pénzintézeténél, a postán, a kir. adóhivatai­kölcsönt jegyezzen. A jegyzési határidő holnapután, az az csü- nál. Jegyzésre szolgáló nyomtatványok mindenik helyen rendel­•törtökön lejár, tehát igyekezzék, ki e kötelességet még nem tel- kezésre állanak. Ha a rand ismét helyreáll . . . És a világ ismét észretér, akkor a leg­jobb viszonyok fognak uralkodni, melyek valamennyiünknek a tartós és szívélyes ba­rátságot fogják biztosítani. Ezt az aranyigazságot Wilson mondta az őt meglátogató mexikói újságírónak. Nemde szépen beszél ? Élvezet hall­gatni, különösen, ha hangsúlyozza, hogy milyen őszinte. Hanem hát hogy a rend nem áil helyre és nem áll be az a boldog állapot, amelyről oly kenetteljesen beszél, abban tán neki is van némi része, Meit mégsem egészen bizonyos, nem állott volna-e már régen helyre a rend, ha egész Amerikából nem csinál elnöke egy nagy muníció gyárat és néni tervez szuro- nyos sétát Európába. Az amerikai ágyuk és szuronyok pedig nemcsak ellenünk, ha­nem ellenségeink, sőt az összes európai nemzetek ellen fordulnak; nemcsak pusz­títani, de amit a pusztulástól megmenteni lehet, azt gyengíteni akarják, el akarják sorvasztani egész Európát, hogy erőtől duz­zadó Amerika diadalmaskodhassék felette Ha a rend ismét helyreáll . . . azzal a nem sokat érő tapasztalattal lesz gaz­dagabb a világ, hogy tévedt Wilsonban, akiben csak kaíhedrabölcset vélt látni, de tényleg csak pusztító müvének eipalástolá- sára használta finom doktrínáit. Pusztítani, hogy a romokból világuralmat harácsoljon Amerikának, ezt a szándékot sokkal több gyakorlatiassággal iparkodik megvalósítani Wilson, mint egy prof^szortóh feltételezni lehetne. Történelmi tankönyvekből tanulhatná­nak fiaink már erről a háborúról, ha az amerikai egoizmus nem hosszabbította vol­na meg. Hiszen Amerika ma az ántánt há- ; borús kedvének egyetlen élesztője és ha a háború nem volna annyira lelketlen, azt lehetne mondani, hogy csak Amerika tart­ja benne a lelket, mert az amerikai segít­ségbe vetett remény úgyszólván egyetlen aktívuma ellenségeinknek. Hogy ez az ak­tívum is értéktelen, azt nem akarják belát­ni ellenségeink, pedig ha józanul Ítélnék meg a tényeket, nem lehetne előttük titok, hogy a világkonfiiktusnak részükre legked­vezőbb megoldása az voina, ha a háború döntés nélkül érne véget. De akkor meg hogyan érje el az ántánt hadicéljait, ame­lyeknek alapfeltétele a központi hatalmak leíiprása ? Ha a rend ismét helyreáll ... az ántántnak most annyira hangos vezérférfiai rémülettel fogják látni, amit már most kel­lene előre látniok, hogy nem lehet a há­borúban résztvettek között egy sem, aki a Végül megkötött békéből oly hasznot húz­na, mely a vállalkozás iszonyatos költségeit csak félig-meddig is fedezné. A háború po­litikai és erkölcsi zárómérlege valamennyi háborutviselő ország részére épp oiy ked­vezőtlen lesz, mint az anyagi, mert nem létezik ellenérték, mely a hozott áldozato­kat és az elszenvedett kínokat kiegyenlít­hetné. Ha a rend ismét helyreáll . . . Wil­son a markába fog nevetni, — igy reméli. Mert ez a rend nem lehet más, mint ame­rikai, — úgy véli. Egyelőre azonban meg úgy áll a dolog, hogy mi — már amilyen rossz tanítványai vagyunk a newyorki ta­nárnak — annyira ügyesen védjük nem­csak a magunk, hanem egész Európa érde­keit is. Ám csak büszkélkedjék Amerika ab­ban a papírformában, hogy 1918-ban ; ideküldi sok millió katonáit, bennünket még sem fog megingatni bizodalmunk- ban, hogy mire ezek aprajánként az átke­lésre készülhetnének, ideát már meglesz az a rend, amelyet az amerikai elnök a leg­jobb viszonyok, a tartós és szívélyes ba­rátság alapjának tart. Hangverseny. Közepes számú közönség hallgatta végig azt a szép hangversenyt, melyf. hó 6-án voltaLendvay színházban. Már tavaly megállapítottuk, hogy a szatmári Hermán nővérek kivételes tehetségek és ez az idén még jobban megerősödött véleményünk­ben. Tavaly óta az idősebbik nővér a kecskeméti zenede tanára lett, Mili pedig hollandiai körútja után szintén művészi oklevelet nyert a zeneakadé­mián. Hubay tanár, aki annyi kitűnt hegedűst ne­velt már a magyar zene kultuszának, méltán büsz­ke lehet e két tanítványára. A két művész közül az idősebbik, Ella teljesen kiforrt, kialakult mű­vésznő, aki Mendelssohn híres E-moll concertjét kitűnő technikával, ennek adagióját mély átérzéssel, széles vonókezeléssel adta elő. Közönségünk, mely mint mindig, most is fukarkodott tapsaival, elra­gadtatva hallgatta pompás előadását. Kreisler két apróságát szintén nagy érzéssel játszotta. A fiata­labbik nővér: Mili bravúros darabokat választott. Bach Chaconne-jával egy csapásra meghódította közönségünket. A nehéz, fárasztó és hatalmas szóló darabot hatalmas lendülettel és még nagyobb sikerrel játszotta. Ez volt az első száma a hangversenynek és ezzel el is volt döntve az est niveauja. Wie- niawszky bájos tarantellája, Hubay pompás Zephirje, Csárdajelenete egészen szivünkbe markolt. Minden, egyes hangja, futama, accordja feltétlen biztos tiszta. Vieuxtemps hegedű versenyében pedig az elmélyedő, komoly muzsikust ismertette meg velünk. Az est harmadik szereplője Halász Baba volt, aki Del Aqua Villanelle-jében, továbbá Mozart 11 Re Pásztoré operájában ragyogtatta egyenletesen ki­fejlesztett coloráturáját. Hangja magas szoprán, át­látszó, meleg csengésű. Futamai biztosak, tiszták ; trillái kápráztatok. A kisebb darabok szintén na­gyon kedvesen csengtek ajkain. A zongora kísére­tet a mi páratlan Lakatosnénk látta el; elismeré­sünket az ő pompás kíséretéről már többször ki­TERNBERG HARMONIKA hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, három váltós, aczéisarku .......................... Még f inomabb, orgona hangú .......................... 2­soros, 21 billentyűs, finom K 50.­K K 80.­120.­Rendelésnél a pénz előre beküldendő.

Next

/
Thumbnails
Contents