Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-11 / 37. szám
2. 1917. szeptember 11. Nagybányai Hírlap köszöntések és beszédek hangzottakéi mindaddig, inig a vonat visszaindulásának ideje elérkezett. Délután hároméra múltéi, amikorDr. Földes Béla az ünneplő közönségtől elbúcsúzott és dr. Makray Mihály polgármesterrel kocsiba szállva, díszes kíséretével együtt a már reá váró vonathoz kirobogott. Végtelenül sajnáljuk, hogy ez a gyönyörű ünnepség csak néhány órát tartott, melynek különben magyarázó indoka az, hogy a mára összehívott képviselőházi ülés főtárgya az uj miniszterek bemutatkozása. Ezt pedig természetesen miniszteri értekezletek és tanácskozások előzik meg, amelyekre dr. Földesnek mint uj miniszternek még szombaton délután vissza kellett utaznia. Nagyságos Ilosoay Aladár alispán ur szíves fipimébe. Folyó évi augusztus hó 16-án egy táviratot voltam bátor a földmivelésügyi miniszter ui hoz intézni, melyben panaszt tettem, hogy nincs lisztünk, a kiknek intézkedni kellene, azok egyik helyről a másikhoz utasítanak, de nem intézkednek ; jóllehet a helybeli Steinfeld féle malom raktárában van elég liszt, de mivel intézkedés nem történik sehonnan sem, liszthez egyáltalában nem juthatunk. Augusztus hó 17-én válaszolt nekem a miniszter ur, a melyben értesít, hogy távirati kérelmemet sürgős elintézés céljából áttette az országos közélelmezési hivatalhoz. Mielőtt fejtegetésemben tovább mennék, hálás köszönetemet fejezem ki a rusleány“ főpróbáján, melynek egyik főszerepét én játszom és igen boldog volnék, ha az ön nagyra- becsült méltatásában részesülhetnék. — Fogadja kedves mester, őszinte igaz ro- konszenvem kifejezését. — Fagyos néma csend. Cardusol meg+epve szól. — Nem találják mulatságosnak ? Én megsebesültem ? Micsoda tréfa ... A „Soffieur“-t ma még fel sem bontottam. Lássuk csak . . . S az íróasztalról elveszi a lapot. Senki sem szól egy szót sem. Gyorsan átfutja. — Ah, itt látom a nevem ... A „Hamis hírek“ között- Mit találhattak ki megint ezek az átkozott csufolódók ? S hangosan olvassa: — Kitűnő irótársunkat M. Cardosult baleset érte. Lelkesedésének hevétől elragadva tömjénző csodálói közül egyik a tömjéntartót orrának lendítette és darabokra törte. Reméljük, hamarosan felgyógyul. — Furcsa — jegyzi meg szárazon Cardusol, A nagy csendben, mely e szavakét követi. egyik vendég tréfásan szól : kegyelmes urnák, a miért táviratomat válaszra méltatta, amelyből sejteni engedte, hogy Jesz a dologból valami. F. évi szeptember hó 3-án az alispán ur a következő dorgatóriumot küldte nekem a polgár- mesteri hivatal utján : „A városi közélelelmezési hivatal vezetésével megbízott városi képviselő Sólyom Ferenc, földmivelésügyi miniszterhez a város liszttel való ellátása ügyében távirati panaszt intézett. Minthogy a város lisztellátására polgármester ur van hivatva, illetőleg e' tekintetben a polgármester ur van indíttatva a szükséges intézkedéseket megtenni, utasítsa nevezettet, hogy jelentéseit elsősorban polgármester úrhoz intézze s felesleges táviratváltásokkal a hatóságokat akkor, a midőn a kellő intézkedésekkel a város lisztellátása különben is biztosíttatott, ne zaklassa. Nagykároly, 1917, aug. 30. Ilosvay alispán.“ Nagyságos alispán ur! Nem akarom a szót szaporítani, azonban az alispáni dorgatoriumma! szemben is megállapítom és a polgármesteri, valamint a rendőrkapitányi hi- hivatal és a m. kir, csendőrség közbejöttével felvett jegyzőkönyvvel igazolom, hogy augusztns 18., 19. és 20.-án a Steinfeld-féle helybeli malomból karhatalommal elvett lisztből tudtuk a közönség járandóságát kiadni, tehát az alispán ur vagy nem intézkedett, vagy pedig az intézkedést kellő időben nem foganatosították, azért volt szükség a fentebb leirt eljárásra. Nagyságos Alispán Ur! Ezek után egy kérésem van alispán úrhoz : hagyjon nekem békét Alispán Ur. Nem dorgálást, vagy figyelmeztetést érdemiek én, becsülettel, jiszteséggel töltöm be azt a hivatalt, amelyre a polgármester ur és a közönség bizalma érdemesnek tartott, ezek után is igé— Egy angyal röpült át a szobán. — Talán Mille., Rosette Fleury — mondta vészjósló nevetéssel Cardusol. 111. A főpróbán Rosette a színpadról boldogan látja Cordusolt, páholya mélyében. És igen elége- gedetten gondolja: — Megcsókolhatnám magam érte, hogy Írtam neki! Ez a többi csacsi persze nem jönne ily kitűnő ötletre . . . A kartársnőit gondolja természetesen. Másnap reggel Palnyre az összes lapokat takarójára fekteti. De Rosette először a legfontosabbat, Cardosul kritikáját keresi szivdobogva. A következőket olvassa : — Mille Rosette Fleury csodálatos pirouett- jeivel inkább pantomimikára való, mint komoly színpadra. Egyetlen szavát sem hallottuk értelmesem kiejteni. Hiábavaló erőlködése szinte szánalmas volt. Mintha készakarva tenné, ügyetlenséget, ügyetlenségre halmozott . . . És Rosette félig sírva, félig álméikodva hanyatlik párnáira . . . — Istenem, . . . Miért tette ezt! Még ma sem tudja. rém azt, hogy akár vezetem a közélelmezési hivatalt, akár nem, valahányszor rendes időben meg nem . kapjuk a lisztet, mindannyiszor feljelentést teszek az illetékes minisztériumhoz, nem törődve azzal, hogy a gondolkozásban és cselekedeteiben a megújhodásra már évtizedek óta megérett jó öreg vármegyei közigazgatás zaklatásnak tartja-e vagy sem az eljárásomat. Mert ha a lisztet rendes időben meg nem kapjuk, a közélelmgzési hivatal udvarára begyülő éhes asszonyok és gyermekek nem. azon vitatkoznak, hogy ki illetékes és ki nem a dolgok intézésére, hanem szidják a polgármester urat, és szidnak engemet. Én pedig kötelességtel- jesités dolgában sem az alispán urat, sem semmiféle alárendeltjét magamnál különbb embernek nem tartom. Kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett, vagyok Nagybánya, 1917. szemptember 10. Sólyom Ferencz ' ref. vallás tanító, « városi képviselő. HÍREK. Kinevezés. A ni. kir. földmivelési miniszter Günther József főmérnököt erdőtanácsossá, G y ő r y Jejiő segédmérnököt mérnökké, Kovács- Ferencz fizetéstelen számtisztet erdőszámti^ztté és B’e r é n y i Ernő számgyakornokot soronkivüli számtisztté nevezte ki.. Kinevezés. Székely Gábor 83. ezredbeli hadapródjelöltet zászlóssá nevezte ki. Hivatalvizsgálat. Dr. P a p o 1 c z y Gyula kúriai biró mint a szatmárnémeti-i kir. törvényszék elnöke, a helybeli járásbíróság ügyvitelének megvizsgálása céljából szombaton városunkba érkezett. Ottó hadiárvaliáz. Debreczenben dr. B a Itazár Dezső püspök kezdeményezésére hadiárva házat létesítettek, mely Ottó trónörökös nevét viseli. Az árvaházban 200 hadiárva talál otthont felekezeti különbség nélkül. Az árvahá*. fentartása tisztán társadalmi utón — jórészt a tiszántúli református egyházak adományaiból — történik, hiszen az államnak úgyis óriási terheket kell hordoznia. Aki 20 éven át évi 400 K, járulékot biztosit az árvaház részére, annak joga van egy árvát ajánlani fölvételre. Helybeli pénzintézeteink' u. m. a Részvénytakarékpénztár (150 K.) Városi takarékpénztár (150 K,) és Kereskedelmi Bank (100 K,) együttesen megajánlották ezt az évi járulékot s egy nagybányai hadiárvának helyet biztosítottak az intézetben. A nemes intészményre adományokat kér Nagybánya város minden jótékony mozgalom iránt fogékony emberbarátaitól Soltész Elemér lelkész. Az eddigi beküldött adományok a következők: Stoll Béla 50 K, Bay Lajos 50 K, Bay József 20 K, Benedek Vilmos 5 K, Igehirdető 50 K, Barabás Vilmos 15 K, Steinfeld Sámuel 10 K, Mta- deiovszky Lajos 5 K, Schreiber Kálmán 5 K, Kerekes Ferenc4 K, Kohn Sámuel 10 K, Virágh Sándor 5 K, Mórágyi István 20 K, Abaházy Józsefné 10 K, Mandl Mór 5 K, Miszti Lajos 10 K, Virágh István 20 K, Dán György 5 K, Takács Károly 6 A „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ“ SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA ma 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. 20 fillér. Minden könyvecskén rajta van á védjegy és a gyáros aláírása
