Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-17 / 16. szám

2. Nagybányai Hírlap 1917. április 17. ne tudja, hogy feleslegünk semmiben sincs, tehát csak arra számíthatunk és támaszkodhatunk, amit a folyó évben termelni és produkálni tudunk. Ide vonatkozólag megtette a szükséges in­tézkedést kormányunk is, vele együtt az összes közigazgatási hatóságok, igy városunk polgármes­tere is, amennyiben a munkálatok elvégezésének ellenőrzését, a munkabérek felszámítását az alábbi rendeletével szabályozta. Szól a rendelet pedig a következő képpen : Értesítem a város közönségét, hogy a város területére vonatkozólag f. évi április és május hónapokra a napszámokat a következőleg állapítottam meg : gyermeknapszámért 2 korona, női napszám ásás, kapálásért 4 K, egyéb női napszámért 3 K 20 f, férfi napszámért 5 korona. A szántás-vetési munkálatért egy kataszteri hold után 45 koronát, mely összegért a terület beszán­tandó, bevetendő és beboronálandó lesz. A most dúló világháború nagy erőpróbát kí­ván nemzetünktől, a küzdelemben az itthonmara- dottaknak is leglelkiismeretesebben ki kell venni­ük részüket. Hazafias kötelessége odahatni s köz­reműködni városunk minden polgárának, hogy a város területén egyetlen talpalatnyi terület se ma­radjon műveletlenül, gazdaságilag kihasználatlan állapotban. A munkaerő kihasználása érdekében tehát elrendelem az igáserő, valamint a kézimunkaerő- tiek szükség esetére igénybevételét, amire nézve a mezőgazdasági intéző bizottság a felmerülő szük­séghez képest fog intézkedést tenni. Minden fogattulajdonos igaerejét, amennyi­ben saját földjei megmunkálására nem használja, köteles a mezőgazdasági intéző bizottság felhívá­sára mások földjének művelésére átengedni. komákban is részesítette Bataki barátomat, — úgy, hogy a fiú megígérte, hogyha vége lesz a hábo­rúnak, akkor majd lehet beszélni a dologról. Majd­nem elkezdett sirni és könyörgött, hogy ne kelljen neki szabadságra menni, inkább sohasem lesz töb­bet maródi és sohasem fog több szabadságot kér­ni csak ne kelljen neki megesküdni, inkább el­megy a háború után barátnak. Annyit beszélt a gyerek, hogy elnevettem magam, ettől vérszemet kapott és a következő propozicióval állott elő: „Főorvos ur alássan megkérem, ha már minden­áron meg kell házasodnom, akkor már inkább a Borist venném el egy falumbeli, fiatal is, meg az­tán mindig jó szívvel voltunk egymásho. Talán őt is elvehetném. Mit csinálhattam volna egyebet, a szabadság­levél már ki volt állítva, a húsz korona ajándékot sem akartam visszaadni a tábornok urnák. Oda adtam a legénynek mind a kettőt, hogy utazzon haza és vegye el a Borist. Ja igaz, Írattam Bala- kival egy levelet Kovács Szidiának, hogy a házas­ságot vegye semmisnek, mert a hadvezetőség meg­tiltotta, hogy a katona nálánál tiz évvel öregebb nőt feleségül vegyen. Mindazok a munkások és hadisegélyben ré­szesülő egyének, kik rendes viszonyok közt mező- gazdasági munkákkal foglalkoznak, mikor saját gazdaságukban, vagy állandó munkahelyükön el­foglalva nincsenek, a mezőgazdasági intéző bizott­ság felhívására mások földjei művelése végett kö­telesek munkába állani. Munkára kötelezhetők oly egyének is, kik rendes viszonyok közt mezőgazdasági munkával ugyan nem foglalkoztak, de egészségi állapotuk, testi erejük és személyes viszonyaiknál fogva mun­kára mehetnek; első sorban ezek közt a hadba vonultak segélyben részesülő családtagjai. Gazdasági munkákat érintő minden dologban a közönség forduljon a mezőgazdasági intéző bi­zottság elnökéhez: Dr. Stoll Tibor városi tiszti­ügyészhez. Figyelmeztetem a közönséget, hogy jelen vagy az intéző bizottság rendelkezéseinek megszegése kihágást képez, mely a 600—1916. M. E. rende­let értelmében 600 koronáig terjedő pénzbírsággal és 2 hónapig terjedő elzárással, azonkívül hadise­gélyeseknél a segély elvonásával büntetletik, mely büntető határozatok fellebbezésre tekintej nélkül végrehajthajók. Ajánlom tehát a közönségnek, hogy e rendelkezéseket pontosan tartsa meg. A munkálatok elvégzésénél a legmesszebb menő támogatását helyezte kilátásba a kormány; 5000—1917. sz. honvédelmi miniszteri rendelet szerint a póttestpanancsnokságok a harctér mögöt­ti országrészekben szolgáló minden nélkülözhető katonát gazdasági munkák elvégzésére szabadsá­golni fog. Ezen szabadságolás azonban az illető katona által kihallgatáson kérelmezendő. Munkás­osztagok és foglyok kirendelése iránti kérelmek kizárólag a vármegyei gazdasági munkásbizottság­hoz intézendők. Kelt Nagybányán, 1917. április hó 12-én. Dr. Makray Mihály, polgármester. Véleményünk szerint azt hisszük, hogy Nagy­bánya város hazafias közönsége teljesen tisztában van hazafiui kötelességével és igy, amint a múlt­ban szent kötelességét mindig a legpontosabban teljesítette imádott drága hazánk iránt, úgy a je- jenben is megfogragadni minden alkalmat, hogy imádott drága hazánk a mai véres küzdelmekből is minél fényesebb győzelemmel kerüljön ki. A Pro Transsylvania vezetősége, nemes hivatásának teljesítéséből kifo­lyólag és magasztos céljának elérése céljából vá­rosunk polgármesterének is megküldte az alábbi kérő szózatát, melynek leközlése mellett minden­kinek szives figyelébe ajánljuk a kitűzött nemes czélt s kérjük közönségünket, hogy eme ember­baráti intézményt hathatós támogatásban részesíte­ni szíveskedjenek. ■' -’T"" Nagyságos Polgármester Ur! Felséges asszonyunk, Zita királyné legfőb véd­nöksége alatt álló Országos segítő Bizottságunk­nak a Nagyságod bölcs vezetésére bízott városhoz intézett felhívását azzal a tiszteletteljes kéréssel van szerencsénk átnyújtani, hogy azt a törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésén pártolólag elő­terjeszteni kegyeskedjék. Igen jól tudjuk, hogy a háború hramincnegyedik hónapjában, amikor úgy egyesek, mint testületek már a legkülönbözőbb ha­dijótékonysági célokra igen jelentékeny összegeket áldoztak, nem kis feladat ismételten a hazafias kö­zönség nagylelkű áldozatkészségéhez fordulni. Ha erre mégis elhatároztuk magunkat, abban a bizoda- lomban tettük meg, hogy amily kiapadhatatlan a ma­gyar katona hősiessége a harctereken, mikor szere­tett hazánk megszentelt földjének védelméről van szó, épp oly kifogyhatatlan a mögöttes országrészek haza­fias áldozatkészsége, mikor a háború által ütött sebe­ket kell jóvátenni. Ha van szent cél, melynek érdekét ben a magyar városok kipróbált nemesszivüségér még a mai időpontban is igénybe szabad venni- úgy a magunk elé tűzött feladat az; mindnyájunk védelmében oly sokat szenvedett erdélyi véreinket felsegíteni és a magyarságnak hitszegő szövetsége­sünk orvtámadása által rombadöntött végvárait új­ra felépíteni. Az eddigi adatok szerint Erdélyben 3500 ház, illetőleg gazdasági épület pusztult el teljesen, vagy oly mértékben, hogy hasznavehe­tetlenné vált. A román betörés következtében tűz­helyéről elmenekült lakosság szűk számítás sze­rint 350 ezerre becsülhető. Leszámítva ezen szám­ból a még ma is a Királyhágón inneni városok­ban időző százezer menekültet, akiknek ellátását a belügyminiszter ur magának tartotta fenn, marad 250 ezer, kik közül 100 ezerre lehet tenni a 14 éven aluli gyermekeket. Ennek a százezer gyer­meknek legalább 2/5 részét, vagyis 40 ezer gyer­meket ruhával és cipővel kell ellátnunk. A pusz­tulást szenvedett, mintegy 150 községben, hacsak 100 gyermekre számított egy-egy napközi otthont akarunk felállítani és fenntartani, az uj termésig hátralevő négy hónapon keresztül, ez 15.000 gyer­meknek 120 napon át való ellátását vagyis 1,800.000 napi gyermek-ellátást jelent. Ezek legfőbb vo­násaiban az Országos Segítő Bizottságunkra való­legsürgősebb és okvetlen teljesítendő feladatok, melyekhez Nagyságodnak és a bölcs kormányza­tára bízott nemes városnak hathatós támogatását mély tisztelettel kérjük. Arra vonatkozólag, hogy a város gyűjtési mozgalmát miként lehetne a leg- hathatósabban és legcélravezetőbben megszerezni, innen Budapestről nem igen adhatunk semmiféle útbaigazítást, hiszen a saját városa közéletét Nagy­ságod ismeri a legjobban. Csupán arra legyen sza­bad nagybecsű figyelmét felhívnunk, hogy az 1916 évi XXXIX. t. c. felhatalmazást ad hadijötékony- sági célra egészen 5 százalékig terjedő pótadónak kivetésére és nagyon kérjük, méltóztassék odahat­ni, hogy ezzel a felhatalmazással élve, a város ha­zafias közönségének teherbíró képességéhez mért pótadó-százalék felajánlásával az általános társa­dalmi gyűjtés megalapoztassék. Minthogy a Király­né ő Felsége meghagyta, hogy Országos Segíti Bizottságunk működéséről és főleg a gyűjtés ér­dekében kifejtett propagandánkról havonta részle­OVAS! Rájöttem, hogy az általam gyártott „MODIANfO-CLUBSPECIALITÉ" -szivarkahüvelynek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláírásom pontos megfigyelése. A védjegy.

Next

/
Thumbnails
Contents