Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-08 / 15. szám
2. 1917. április 8. Nagybányai Hírlap bán a nyugdíjasokról, pedig ezek is nagyon megérdemelnék, sőt igen sok esetben létérdekük is követeli, hogy róluk is történne valami utón és módon gondoskodás. Bizonyos helyeken azon az állásponton vannak, hogy a nyugdíjasoknak könnyebb a helyzetük, mert amennyiben idejükkel és munkájukkal szabadon rendelkeznek, könnyebben eltudnak helyezkedni a különleges állapotban. Ez a felfogás azonban nem állhat meg mert habár akadnak is a nyugdíjasok soraiban olyanok, kik mint munkabíró egyének nyugdijukhoz még keresnek valamit, sőt némelyik nyugdíjas talán jóval is többet keres egy tényleges szolgálatban álló egyénnél is, mindazonáltal a dolog kérdésének elbírálásánál a nagy általános állapotot kell figyelembe venni. A dolog természetéből következik, hogy a nyugdíjasoknak igen sok része azért ment nyugdíjba mert munkaképtelenné vált, tehát munkálkodni nem képes. De más részt a nyugdíjasok soraiban nagyon sokan vannak idős női személyek is, akik igazán sem egy, sem más utón sem képesek jövedelmüket fokozni. Ezeknek a körülményeknek figyelembe vételével tehát mozgalmat kell indítani a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében is, mert teljesen tarthatatlan az az állapot, melyben a nyugdíjasok nagy tömege sínylődik. Az osztó igazság megtalálása szempontjából a nyugdíjasokról adatokat keltene beszerezni, hogy megállapítható legyen, mikép, ki milyen foglalkozást űz s egy általában tud-é, képes-é valamivel foglalkozni ? Ezeknek az adatoknak beérkezte után nyomban világos képet lehetne nyerni a nyomorúságos, munkaképtelen, vagy semmiféle kereset forrással sem rendelkező nyugdíjasokat és özvegyeket ille- tőlleg, s azonnal lehetne segíteni, illetve azokat, kik arra reá szorulva vannak, segélyben, vagy háborús pótlékban részesíteni. Amidőn tehát a tisztviselők helyzetének javításán fáradozunk és dolgozunk, ugyanakkor gondoljunk a volt tisztviselőkre illetve a nyugdíjasokra is. Ők is emberi élőlények, még pedig sok részük olyan, mint kik az állam és társadalom pártfogását nem csak nagyon megérdemlik, de arra nagyon is rá vannak szorulva. A szövet. Manapság már ott tartunk, hogy a bölcs és előre látó németeknél ruhát is csak jegy ellenében lehet venni. Nem mintha nem volna elég szövet, hanem minden esetre jobb az előrelátás, mint hogy valamiben szükséget lássanak. A legnagyobb szövet gyárak Angliában vannak kétségtelen, hogy úgy minőség mint mennyiség tekintetében első helyen állottak az angol szövőgyárak és most, hogy nem érkezhetnek újabb szállítmányok a meglévő raktárral csinján kell bánni. A szövetnek hosszú története van mig ruha lesz belőle. Az érdekes ipariprocedurát igyekezünk olvasóinknak röviden elmagyarázni. A legtöbb jó szövet gyapjúból készül. A juhokról lenyirt gyapjút töbszörösen kimossák. A fonás előtt pedig far- kasolják. (így nevezik a textilipari szakkifejezést). A farkasodás abból áll, hogy egy farkasoló nevű gép kampós hengereivel fellazítja az összecsomósodott gyapjút. így a pamuttömeg teljesen laza lesz- Ezután következik a kártolás. A kártológép ugyanolyan mint a farkasoló, csakhogy a hengerein nem kampók, hanem tűk vannak. A tűk a feliazitott gyapjút vagy pamutot párhuzamos szálakra bontják. A gyapjú vagy pamut szálakat egy „szelfaktor“ nevű fonógép ségélyével megfonják. A kész fonalból szövik a kelmét. A szövet két irányba haladó fonatok összeszövéséből keletkezik. Az egyik a melyik a szövet hosszában szalad végig, ez a láncfonál a másik, amelyik a láncfonalat keresztezi, az a ve- tiíékfonal. A ruhához való kelmét nem úgy kapjuk az üzletekben, ahogyan az a szövőgépről lekerült. A szövetet fényesíteni és keményíteni kell, különböző vegyi keverékekbe áztatják a szövetet, hogy bizonyos keménységet kapjon. Ezután pedig festik. A pamut, mely növényi eredetű nem olyan tartós, mint a gyapjú, épen ezért sokkal olcsóbb és sokkal jobban elterjedt. Fehérneműink rendesen növényi származású rostok termékei, legtöbbször pamut, len, kender stb. A selymet nem kell szövés előtt megfonni. Ezt a munkát elvégzi maga a selyemhernyó begu- bózásakor. Ha a gubót leforrázuk, úgy a selyemszálakat lelehet göngyöliteni. Egy gubóban 3— 4000 méter hosssu selyemfonal van. Az egyes szá— Szeretném őt látni. Már elment. — Mond meg nekünk, főpap, rni van ezzel az emberrel, ő a Messiás ? — Én nem hiszem. Egy ácsnak a fia, akinek meghibbant az esze. Hát próféta ? Fellázítja a népet, megszegi a törvényt, fecsegő és iszákos és káromolja az Istent. Ő azt mondja, hogy Isten, hogy fia a Mindenhatónak. — Vannak tanúitok? Igen, de azok ellentmondanak egymásnak. — Akkor kerítsetek jobb, egymással megegyező tanukat. De most, főpap, beszéljünk másról. Tudod, hogy a császárnak a szenátus diadalmenetet határozott el és, hogy szobrát a templomban fel kell állítani. Mi a véleményed erről a dologról ? — A császár uralma alatt élünk, de ha ez a gyalázat megtörténik, akkor mindnyájan mogha- lunk mint a makkabeusok tették. — Hát haljatok meg 1 Kaiphas gondolkodott egy pillanatig, mielőtt felelt. — Összehívom a szanhedrint és elébük terjesztem a császár kívánságát. — Tedd azt! És husvét előtt elém kell vezetned a galileait, mert én látni akarom . . . — Meglesz! — Eredj békével! Kaiphas elment. — Kemény nép ez az Izráel — mondta Pilátus, csak azért, hogy mondjon valamit. Én is izráelből való vagyok — szólt Hero- des élesen, — mert edomita vagyok, Ézsua törzséből és anyám szamaritánus volt a megvetett népből. / Pilátus észrevette, hogy rosszul beszélt és e- zért botjával háromszor kopogott a padlón. Nagy nyílás tárult fel és egy asztal emelkedett fői, meg- terifve minden jóval, amit egy római megkívánhat. Herodes arca kiderült. II. A főpapok udvarán állott Kaiphas és Hannas és beszélgettek egymással : — Miután a gyalázatot nem tudtuk elhárítani — szólt Kaiphas — és a császár szobra a szentélyek szentélyében állni fog és a nép lázong, legjobb lesz, ha az Urnák áldozatot fogunk bemutatni és a népért valaki meghal. — Igazad van, szükségünk van egy rendkívüli engesztelő áldozatra és mivel husvét közeledik, áldozzuk fel a galileait ? — Jó, de az áldozatnak tiszlának és ártatlannak kell lennie. Tiszta a galileai ? — Tiszta, mint egy bárány. — Vegye tehát magára Izrael bűneit, hogy minket vérével megváltson. Ki fogja őt kezünkbe' adni ? — Egyik tanítványa, aki künn áll. — Vezesd be! Jánost, akit később evangélistának neveztek, bevezették és Kaiphas megkezdte a kihallgatást. — Milyen tanúságot teszel mesteredről ? Megszegte Mózes törvényeit? — Beteljesítette a törvényt. — De milyen uj parancsot tett a mi szen^ törvényeinkhez ? — Szeressétek egymást. — Mondta azt, hogy ő a zsidók királya ? — Azt mondta a Mester: Az én országom nem e világból való. — Lázitotta a gyermekeket a szüleik ellen ? — Azt mondta a Mester: Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én- hozzám. — Mondta azt, hogy elhanyagolhatjuk polgári kötelességeinket ? — Azt mondta a Mester: Először törekedjetek Isten országa és Isten igazsága felé. — Mondta azt a munkásnak, hogy hagyja abba a munkáját? — Azt mondta a Mester: Jöjjetek én hozzám, mind, akik fáradtak és görnyedtek vagytok. — Mondta azt, hogy meg fogja hóditani a világot ? Azt mondta a Mester: Ebben a világban félelem van rajtatok, de ne féljetek, én legyőztem a világot. Kaiphas elfáradt. — Azok után, amit hallottam és megértettem
