Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-20 / 12. szám

2,

1917. március 20.

lyen a bab, borsó, lencse és a burgonya. Kevésbbé bírnak fontossággal azok a termények, amelyek téli eltartásához a különböző konzerváló anyagok szükségesek, mint a zöldbab vagy ugorkához az ecet. vagy egyebekhez a cukor. Saját érdekünk, hogy igy cselekedjünk és a hüvelyeseket száraz terménynek, a többieket pedig téli elvermelésre, főzésre vagy savanyításra termeljük.

Nem alkalmas a mostani idő a kísérletezésekre sem, ismeretlen növények és fajták termelésére, ha ilyeneket az eladó cégek még olyan nagy lármával is hirdetnek. Mert hát ha nem válik be az ilyen termény, ez akkor nemcsak hiábavaló költség és munkaveszteség az egyesek kárára, de ez már mindnyájunk rovására van. Termeljünk csak vidé. künkön jól tenyésző és ismert terményeket a fent említettek közül és főleg nagy mennyiségben.

De rossz gazda volna és kárát vallaná, ak* ebben a túlzásba menne, aki sokat akarna földje nagyságától és termő erejétől többet «zeretne kapni, mint amennyit az megteremni képes. Rablógaz' dálkodást semmiért se folytassunk, mert ez nagyon megbosszulja magát. A többtermeiés elve nem ab* bán rejlik, hogy adott nagyságú földterületen ősz“ ízezsufolva vessünk vagy ültessünk. Éz nem több termelés, hanem csúfos kudarc lesz. —•

Hogy a növények jó! tenyésszenek és fogyasztásra alkalmas részük teljesen kifejlődjön, — egy neme a többfermelésnek — ahhoz szükséges, hogy a föld teljes termőerőben legyen, tehát trágyázzunk és alkalmazzunk szükség szerint műtrágyát és min- ben egyes termény a neki szükséges területen álljon • A kapzsiságból vagy tudatlanságból sűrűn vetet* vagy ültetett növények gyenge,fejletlen termést ad~ nak. Szóval a termesztés szabályait fokozotlanjart" suk szem előtt és hagyjuk el a kísérletezést alkalmasabb időkre.

Eltekintve attól, hogy az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke, a földmivelésügyi miniszter is, most külön rendeletben utasította a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy gondoskodjanak minden alkalmas területnek megmiveléséről és erre a lakosság figyelmét kölön is hívják fel, ilyen rendetet nélkül is kell, hogy minden ember kivegye részét a nagy munkából, ami ezekben a nehéz időkben szinte több mint kötelesség teljesítés. Ez létünk vagy nem létünk felett döntő munka.

Zeppelin első kísérletei.

Zeppelin nem törődött azzal, hogy mit tartanak róla az emberek. Sokkal nagyobb gondot okozott neki az anyagi eszközök előteremtése. Saját vagyona erre nem nyújtott módot. Legelőször tehát a porosz hadügyi minisztériumhoz fordult, amely azonban tervét, bírálat és véleményezés céljából, éppen — Helmholtznak adta ki. Reményeit veszedelem fenyegette, mire felkereste tudós ellenfelét és legalább annyira vitte nála, hogy Helm- holtz Zeppelin tervének kivitelét nem tekintette teljesen kilátástalannak. Helmhollz közben meghalt és más szakemberek véleményét is kikérték. Ezek azonban Zeppelin terveit hiányosaknak találták, ellenvetéseikkel minden felvetését megdöntötték és végül olyan kedvezőtlen előterjesztést tettek, hogy a hadügyi minisztérium rövidesen kijelentette Zeppelinnek.

— A dologgal nem kiváltunk tovább foglalkozni !

A tudósok valamennyien Helmholtznak arra a régebbi álláspontjára helyezkedtek, hogy a levegő ellenállása és a súrlódás a nagy léghajó építését lehetetlenné teszi. Ez a vélemény tudományos körökbén meggyökeredzett és állandóan meghiúsulással fenyegette Zeppelin fáradozásait.

Csak egy férfi volt, aki bízott Zeppelinben, talán azért, mert hosszú éveken át alaposan megismerhette. Ez a férfiúba württenbergi király volt. Azonban hiába tartott ki mellette a hatalmas pártfogó, hivatalos helyről az elutasítás makacs maradt és igy már csak egy mód kínálkozott arra, hogy tervét megvalósítsa. Elhatározta, hogy a nyilvánossághoz fordul és a német nemzet áldozat- készségét nyeri meg. Felhívást bocsátott ki, hogy léghajója anyagi eszközeinek az előteremtésére társaság alakuljon. A vállalat létre is jött. Természetes, hogy itt is sok akadály tornyosult eléje. A hadvezetöség rendeletét adott ki, hogy a német hadsereg tisztjeinek Zeppelin kilátástalan kísérleteiben részt venniük nem szabad. Végre azonban a szükséges eszközök mégis együtt voltak és amikor Württemberg királya a Bódeni tó mellett megfelelő területet bocsátott rendelkezésére, a kormányozható léghajó építését meg lehetett kezdeni.

A sok nehézség leküzdése hosszú ideig tartott é3 Zeppelin csak 1899-ben foghatott munkához. A Bódeni tavon 95 úszó pontot horgonyoztak le, amelyekre óriási csarnokot, hangárt építettek. Az építés azért történt vizen és nem szárazon, hogy a hajócsarnok a szelek járásával mindig íordulhassson a szél irányában álljon meg. Ha tehát a léghajót kihúzták belőle, a szél sohasem érte széles oldalfelületeit, hanem hosszirányban suiiódott végig rajt?. A csarnoknak ezért mozgékony alapon kellett állania, hogy a szél tulajdonságaihoz mindenkor alkalmazni lehessen. Ez lehetővé teszi, hogy a léghajó felett az épitők és ne a szelek uralkodjanak, azonkívül megóv a balesetektől. amelyek az esetleges szélviharokból származhatnak. A vizen azonban a csarnok állandóan változtathatja a helyét és nincs kitéve annak, hogy szilárdan lerögzítve, leépítve, az elemek meglepő rohamának áldozatul essék. Amellett a viz kényelmes és minden oldalról könnyen megközeüthető kikötőhelyet biztosit.

1900-ban, tehát tiz évvel azután, hogy tervét megpendítette, Zeppelin léghajója elkészült. Hossza 128 méter, átmérője 11 méter volt. Vázát alumíniumból, a legkönnyebb fémből szerkesztették. Töltésre vizgázt használtak. A legkönnyebb gáz alkalmazása arra szolgált, hogy a léghajó könnyen felemelkedhessek. Magának a léghajónak pedig olyan berendezése volt, amely minden tekintetben kitünően bevált és tulajdonságaival mindenképpen célszerűnek bizonyult.

Ha egy gázzal megtöltött léggömb valamely helyen megsérül, az egész gáz gyorsan kitódul belőle és a léghajó a földre zuhan. Amint a hajók sülyedesét azzal igyekeznek megakadályozni, hogy a hajótörzset egymástól vízmentesen és teljesen elzárt rekeszekre osztják, — akként Zeppelin léghajóját 17 egymástól független göinbtokbó! állította össze. Ha egy hajón lék ütódik és igy az e- gyik rekeszbe viz tolul. Mégis biztosan és nyugodtan továbbszeli a hullámokat, mivel a többi rekeszek sértetlenek és a viz, a léken keresztül, nem áraszthatja el az egész hajótestet. Éppen igy van ez a Zeppelinnél is. A léggömbnek mind a 17 tokjában külön gázzal megtöltött gömb foglal helyet. Ha az egyiknek vagy a másiknak a burkolata megsérül, a benne levő gáz kiáramlik u- gyan, azonban a többi 16 gömbben továbbra is megmarad a gáz és igy a léghajó is tovább úszik a levegőben. Két, vagy több ilyen gömbtok is megsérülhet anélkül, hogy ezért a léghajó akárcsak sü- lyedne is.

Lent, a léghajó testének a fenekén, bár nem szabadon, hanem szilárdan hozzálügzitve, két, szintén alumíniumból készült csónak (gondola) függ, amelynek kettős fenekű űrét vízzel töltik meg. A két gondolát folyosó köti össze egymás__________Nagybányai Hírlap___________

sal

, úgy, hogy az egyikből a másikba kényelmes az átjárás. Hogy az emelkedés vagy az aiászállás szabályozható legyen, arra valók voltak a gondo- ák kettős fenekében elhelyezett víztartók és azok a szelepek, amelyekkel Zeppelin első léghajóján a 17 rekesz között ötöt felszereltek. Az emelkedés és a sülyedés azonban leginkább a léghajót előrehajtó benzinmotorok segítségével történt, amelyek az egész gömbtestnek olyan mozgást kölcsönöztek, hogy az úgynevezett magassági kormány — beállítása szerint — a léghajó orrának emelkedését vagy sülyedését szabályozhatta. Ezenkívül egy suly- szerkezet is ugyanezt szolgálta. Ha a súlyt a léghajó orra felé húzták, az lehuzódott és az egész hajó iránya a föld felé fordult. Ha pedig a súlyt a hajó hátsó részére vonták, úgy ez a rész húzódott le, aminek következése a hajó orrának magasabb fekvése, fölfelé való iránya, tehát emelkedése.

1900 Julius 2-ika az örökké emlékezetes nap, amelyen Zeppelin legelőször szállt fel léghajóján. Este félnyolckor száz katona kivonta a hangárból, rátették egy uszájhajóra, amelyen mélyen beeveztek vele a tóba, ahol a lehorganyzó köteléken felengedték, amig mintegy 12 méternyire emelkedett a viz színe fölé. Erre Zeppelin kiadta a parancsot:

— Oldjátok el a köteleket!

A csavarok forogni kezdtek, a léghajó orra felfelé irányult és az egybegyűlekezett, hatalmas tömeg harsány éljenzés közben az óriási léghajó a magasba emelkedett. Állandóan szél ellen úszva, 400 méternyi magasságot ért el. Az első próba után csakhamar ismét földre szállt és éjfélre ismét a csarnokban volt. Amit az első felszállástól vártak, megtörtént: a levegőben derült ki, milyen javításokat kell még elvégezni a gépen. A javítások, változtatások hamarosan elkészültek ugyan, de a második felszállást elhalasztották októberig, mert egy alkalommal a léghajót lehonyzó kötelékek a csarnokban meglazultak, a léghajó nekicsapódott az oldalfalaknak és egyes részek súlyosan megsérültek. Amikor azonban újból felszálltak rajta, a kormányozható léghajó másodpercenként kilenc métert haladt, ami óránként 32 kilöméteres sebességnek felel meg. Ez már nagy eredmény volt és a legszebb reményekre jogosított, mert hiszen meg kell gondolni, hogy sem a vezetőknek, sem a munkásoknak nem volt kellő gyakorlatuk, a beépített motorok a viszonyokhoz mérten gyöngék voltak. Stephenson első gőzmozdonya is csak 20 kilómétert tett meg óránként, mig ma a leggyorsabb gyorsvonatnak óránként 100 kiióméter a sebessége.

Zeppelin most már erkölcsi sikerhez is jutott. Hinni kezdtek benne az emberek. Természetes, hogy még mindig akadtak, akik többet adtak papíron tett számításaikra, mint magára a kísérletre és annak tanulságaira. Azonban azok, akik e- gyetlen hiteles bizonyítéknak a gyakorlati kísérletet tekintették, valamennyien Zeppelin pártjára állottak. Természetes, hogy ezek között is akadtak kételkedők, főként egyetlen pont miatt. Eddigi felszállás után Zeppelin mindig vizen kötött ki és. igy az lett az általános vélemény, sohasem tud majd szárazföldön leszállani. A léghajó és a gondola az aluminiumvázzal szilárdan egybekapcsolódott, tehát a leszállásnál, a földdel való hirtelen érintkezés, szinte összeütközés következtében a váz összenyomódhatott, a hajótest pedig megsérülhetett. Zeppelin ugyan az ellenkezőjét állította, mivel azonban állítása bizonyítására kísérletet nem tett, a kételkedők továbbra is bizalmatlanok voltak és kitartottak a maguk igaza mellett.

Zeppelin sokkal nagyobb bajnak tartotta, hogy léghajóján csupán 16 lóerős motor dolgozott, azonbán minden fáradozása, hogy a megfe-