Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-06 / 10. szám
X. évfolyam. 10. szám ■ * i •4 % Nagybánya, 1917. március 6. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Rájöttem, hogy az általam gyártott limODIANO-CLUBSPECIALITÉl,-sIlvarkabttvel^>ek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláírásom pontos megfigyelése. Az utolsó nagy próba. Mi megtettük a magunkét. A történelem nagy itélőszéke előtt a központi hatalmak és felelős vezetőik mindenkor halóporukban is emelt fővel állhatnak. A nagy vérontást, amelyet nem mi idéztünk fel, a- melyet nem mi kívántunk és akartunk, megkíséreltük befejezni, Mi megtettük a magunkét abban az irányban, hogy akkor, a- mikor ellenfeleink, akik vad és durva hóditó szándékkal folytatták már évek óta a híres bekerítő politikát és ugyanezzel a politikával, ugyanezzel a szándékkal törtek fegyverrel is ránk, beláthatják, hogy szándékaikat nem érhetik el, hagyjuk abba az öldöklést és adjunk helyet a békés munkának. A háború folytatásának felelőssége nem a mienk, ezt mondta a mi híres békejegyzékünk. És erre az eniente álszenteskedő arccal szintén kinyilvánította békevágyát, de olyan áron, amilyen árat mi nem fogadhattunk volna el anélkül, hogy önmagunk sírját ne ástuk volna meg. És most elkövetkezik a nagypróba, az utolsó nagy próba, amikor már mindnyájan világosan látjuk, hogy valóban életünkért, fennmaradásunkért, jövőnkért folyik a harc. Ha Magyarország és a magyar nemzet eddig is csodálatos lelkierőről, önmegtartóztatásról tett tanúságot, bizonyos, hogy ezután még komolyabban, még nagyobb erővel fog felkészülni a háború további napjaira, heteire, talán hónapjaira. Ez az utolsó nagy próba valóban próbája lesz mindenkinek. Amire eddig nem volt szükségünk, ma már valóban korlátozni kell az élelmiszerek fogyasztását, rendszabályokat kell keresni, amelyek az élelmezést mindenki számára lehetővé teszik. De amikor ezt nyugodtan és minden keserűség nélkül konstantáljuk, ugyanakkor emlékezünk arra is, hogy az az Anglia, amely prédikálni kezdte a kiéheztetést, és amely ezt a barbárságot hadviselési eszközül nevezte ki, az az Anglia is érzi már az élelmezés nehézségeit. Elkövetkezett az a rendÁlom a lisztesboltról. Rajtam is valóban beteljesedett ez a régi, de nagyon jó magyar közmondás, hogy éhes disznó makkal álmodik. Hogy hosszadalmas ne legyek, egyenesen neki vágva mesélem el egy múlt éjszakai érdekes álmomat. Jövök haza felé a moziból, de mert mozi u- tán a főteret egyszer körülsétálni szoktam, úgy ezt álmomban is megcselekedtem, mivel álmomban is igen szép és nem fagyos éjszakánk volt. Amint a lisztes bolt sarkához érek, nagy vitatkozás csapja meg füleimet. Megállók és hallga- tódzom. Mi lehet itt ? Liszt kimérés nem lehet, mert hiszen a betűrendes kiosztással már úgy megy a dolog mint a karikacsapás. Figyelek tehát jobban s hallom, hogy most nem az éhes közönség vitatkozik, hanem a lisztek veszekednek. Ej no, ezt már meghallgatom, tettem fel magamban és sodorintok egy cigarettets neki támaszkodom a rolettának, hogy minél zavartalanabbul végig élvezhessem a liszt urak és hölgyek hecce- lődéseit. Hallottam körülbelül a következőket: Tengeriliszt: Bármennyire is akartatok kebeletekből kizárni, azért is itt vagyok s nálam nélkül úgy sem ehetnek meg titeket az emberek, így rendelkezett a legmagasabb tanács; a pesti, megértettétek ? 1 Nullásliszt: Hallgasson maga disznónak való és ne hencegjen azért, hogy közénk jöhetett. Legyen megnyugodva, hogy most nem leszünk összekavarva, mint két évvel ezelőtt, hogy aztán minket is tönkre tegyen. Tehát vegye tudomásul, hogy minket most külön esznek meg az emberek, értette 1 ? Rozsliszt (a tengeriliszt pártjára állva): Ne ugráljon maga nullásliszt, lejárt már a maga fényes napja azóta, amióta az élelmezési hivatal intézi ügyeinket. Addig igaz, hogy nagy becsben volt kigyelmed, mert csak egy két hónapban került egy-egy kilónyi magából a szegény asszonyok kosarába, de most már fuccs a maga szezonjának. F ő z ő 1 i s z t (a nulláslisztet pártolva): Maga rozsliszt itt nem beszélhet, a magából sült kenyér, még nem is a disznónak, hanem csak a kutyának való, sőt még a kutya sem eszi meg magát, hanem csak körül táncolja és úgy ugatja. Tengeriliszt (teljesen dühbe gurulva): Ne hencegjen maga nullásliszt és főzöliszt azért, hogy maguk ketten és tekintélyes számmal vannak ! N u 11 á s 1 i s z t. Nem szól semmit, csak gúnyosan és hangosan nevet, mire a tengeriliszt rettenetesen toporzékolva s magából kikelve a nullásliszt felé ordítja : — ha azonnal be nem fogja a száját, oda fogok hemperegni és magával összekeveredem. N u 11 á s I i s z t (lenézően): Maga csacsi 1 ezt úgy sem teheti meg, hát nem látja mennyire távol vagyunk egymástól ? Erre nagy kavarodás keletkezett, egyszerre kezdtek a lisztek valamennyien lármázni, ugrálni; csapdosták a lisztes rekeszek fedeleit s keletkezett olyan bábeli nyelvzavar, melyből magam sem tudtam mit sem megérteni. Kissé történt lecsendesedés után megszólalt az öreg és legtekintélyesebb tömeget alkotó liszt; a búzaliszt: Tisztelt liszt urak és hölgyek 1 Van egy szerény indítványom. Ne veszekedjünk egymással, ez úgy sem ér semmit, mi azt úgy sem tudjuk eldönteni, hogy melyikünk mit ér, és, hogy melyikünket mire használnak az emberek. Bízzuk a döntést a Nagybányai Hírlapra, az teljesen pártatlan újság, tehát forduljunk ahhoz, hogy mondjon véleményt felőlünk. Helyes ! zúgják minden oldalról. Erre az általános helyeslésre előveszi a búzaliszt a Nagybányai Hírlap tavaly előtti évfolyamát s kevés lapozás után feláll. Tisztelt liszt urak és hölgyek 1 Legillelékesebb biránkul választott fórum véleményét ha úgy tetszik felolvasom. Halljuk! kiáltják kórusban. Búzaliszt olvassa: Fekete kivül is, belül is fekete, Feketébb fekete vajon már lehet-e ? Nincs benne hangulat, se ború, se derű, Avatag, rohatag, sanyarú keserű,
