Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-27 / 9. szám
4. 1917. február 27. vü gyermeke. Elhaltak: febr. 9 Augusztin Mária menhelyi gondozott, rk.; febr. 12. özv. Dézsi Sámuelné rk. 76 év, tüdőgömőkór; febr. 12. Osváth Mór nyug. vármegyei Írnok, tef' 82 év, végelgyengülés; febr. 11. Zséder József péksegéd, rk., 60 év, szervi szívbaj; febr. 10. Boj- csó Vaszali erdőmnnkás, gk., 58 év bright-kór > febr. 11. Minik György né bányamunkás neje, gk., 46 év, tödőgömőkör; febr. 13. Petruska Károiyné bányaaltiszt neje, rk., 24 év tödogmőkór; febr. 13. özv. Troplovics Salamonná izr., 82 év, végelgyengülés; febr. 11. Horog Gy.-né bankszoga neje, gk., 62 év, szervi szívbaj; febr. 12 Rogo- zsán Róza bányász .gyermeke, gk., 22 hó, veselob ; 52., febr. 15. Balog András menhelyi gondozott, 9 hó, hólyagos himlő; febr. 14. dr. Her- czinger Ferencz városi főorvos, rk., 56 év, sziv- hüdés ; febr. 16. Pomján Lászlóné bányász neje, gk., 26 év, tüdővész. Házasságot kötttek; febr. 8. Rusz Gyögy cipész és Stir Ilona; febr. 10. Míhálcsik Mihály téglagyári munkás és Kozma Flóra ; febr. 12. Sztrebli Antal telefon szerelő és Farkas Mária ; febr. 17. Bode Dömötör bányász és Csúcs Mária helybeli lakosok. Egyről-másról, A népnek volt mindene a háborús idő alatt. Nem is szorult az meg semmiben sem. Azonban egyszer csak futótűzként terjedt el, hogy nem lesz dohány — nincs dohány. No lett erre olyan ribil- lió a polgártársak között, hogy ennek már fele sem volt tréfa. — Sógor 1 Hallotta már, hogy nem lesz dohány ?! — Persze, hogy hallottam, de én mindjárt segítettem magamon — felel sunyin pislogva — és vettem egy egész tekercset. — Hej sógor! akkor én okosabb voltam, mert én meg három tekercset vettem. — Tyhű az áldóját sógor, akkor nincs baj! Ez elég lesz egy darabig, azonban majd csak küld a finánc-miniszter, mert Jiisz nem olyan bolond, hogy azt fogja vissza, amiből legjobban pénzöl. Azonban a finánc-miniszter nem küldött elég dohányt. Sajnos, csak óraszám való ácsorgás, nagy tülekedés és mindenféle kellemetlenségek árán lehetett csak nagy ritkán egy kis kóstolni való dohányhoz jutni. Na itt volt a baj egész nagyságában. A pógár azonban nem azért pógár, hogy kifogjon rajta akár a finánc-miniszter is. Tanácskoztak. Egyik a meggyfa levelet ajánlotta, a másik a krumpli szárát, a harmadik a diófa levelet és a negyedik az erdei vaddohányt. Elkezdték kultivál- ni. A „Sógor adj egy pipadohányt.“ megszűnt, mig az igazi dohányból tartott. Nem adott volna semmiért sem. Inkább kenyeret, húst, bort, vagy akármit, de pipadohány adogatása teljesen kiment a divatból. Az igazi trafikból, — akinek még volt — titokban pipáztak. No, jött azonban a sok fölfedezett dohány. Az egyiknek bevált, a másiknak már kevésbé, a többi meg egyenesen beteg lett tőle. Annyi haszna azonban mégis volt az uj pipadohány pipálásának — már aki bírta és győzte — hogy a legyek mind eldöglöttek tőle. Igaz, hogy sok gyomor is elromlott, mert annyi büdös füstöt a lakóházak sohasem élveztek, illetve szenvedtek, mint az ingyen uj dohány évadjában. A legtöbb dohányzó pedig arra a sorsra jutott, hogy a házból kimarták a család tagjai. Pipázzék kend odakint, vagy az istállóban, mert idebent már a legyek is elpusztulnak tőle, — kiabáltak kórusban a család tagjai. Most gyüjjön a finánc, majd megkínáljuk egy kis finánc nem látta jó magyar dohánnyal —r. vigasztalták magukat a pipázók. A többi között rekvóálás alkalmával beállítottunk egy gazdához, a j inos bácsihoz. Erős pi- pás ember volt. Kint találkoztunk vele az udvaron és oly nagy bodor füstöket eregetett öblös pipájából, hogy a háza tájékára tévedt kányák is rögtön nagy kanyarodással elkárogtak onnét. — Aggyon Isten János bácsi! De vigan pipál ! Magának sok dohánya lehet! — Van hál’ Istennek, tessék gyújtsanak rá. — No még ilyen emberre sem akadtunk — és örömmel vettük elő pipánkat. János bácsi pedig szívesen nyújtotta a sokat Ígérő kostök zacskót. Gyanúsan néztünk a dohányzacskóra, de mikor kibontjuk, látjuk ám, hogy szép sárga-barna apróra vágott kifogástalan szinü és formájú pipadohány van benne. Nagy örömmel rátöltöttünk és rágyújtottunk. Egy néhány müértő szippantás után az egyik rekviráló társam csúnya szemeket vág János bácsira és elfehéredik. Kiveszi szájából a pipát és menten kiveri belőle a dohányt. Szó nélkül félre ment s a ház háta mögül különös hangokat hallatott ... A következő percben a másik rekviráló társam nagy káromkodás között szintén kiveri pipájából a dohányt és a sunyin mosolygó János bácsinak azt mondja, hogy kendet meg . . . Ezeknek gyönge gyomruk volt. Én azonban rendületlenül elszittam az egész pipa dohányt, semmi bajom sem lett. Nekem erős gyomrom van. Mindjárt vallatóra fogtuk János bácsit, aki a bajusza alatt mosolyogva elmondta, hogyan készíti az uj hadi dohányt. — Jó ez — mondja — csak meg kell szokni. Össze söpörtem a meggyfa alját, a levelet bele tömtem egy cserép fazékba és leöntöttem egy kis cukros vízzel. Kenyérsütés után betettem a sütő kemencébe, ott jól megkohat s azután apróra megvágtam és azóta pipázom. így preparálva nyerte azt a szép dohányszint. Több pipadohányt azonban én sem kértem. Alig vártam, hogy haza érjek, elkezdtem a számat kimosni sokszor egymásután, de hiába. Két napig a számban maradt az uj hadi dohány kimondhatatlan rossz ize. A pipámnak még a szárát is elégettem és a pipámat alapos pucolás alá vettem. Elpanaszkodtunk a Ferkó bácsinak, hogy miképpen jártunk, ó is nagy pipás ember — akkor is vigan pipált. Csak nevetett bennünket. — Haj mondja — nem mindenki tudja, hogy hol terem a jó dohány. Tessék ebből rágyújtani itt a zacskó. Én, — de különösen két rekviráló társam — gyanusszemmel néztük ezt a nagy szívességet. A- zonban addig kínált erősíthetve, hogy ez ám nem meggyfa levél, mig végre is rászántuk magunkat. Ezt már ellehetetLszivni rosszullét nélkül is és azzal a dicsérettel jutalmazta meg az egyik rekviráló társam, hogy hát hiszen, ha ló nincs, jó a szamár is. Ezt a dohányfajtát pedig elnevezte a mi népünk erdei vad-dohánynak, ami terem a keskeny erdő tájékán holdszám s egyik másik pipás pógártárs hordja haza zsákszám. Ez annyival jobb, vagy rosszabb — amint vesszük — a többi újfajta hadidohánynál, hogy füstjétől a legyek uiár nem döglenek meg. Hirdetéseket jutányos áron fölvesz a kiadóhivatal. Nagybányai Hírlap Eladó birtok. Erdőaranyos község határában fekvő, 104 katasztrális hold területű szántó és kaszáló, melyen 4 szobás ház, 1 csűr és mellék épületek is vannak, továbbá 10 holdas gyümölcsös kert, örökáron eladó. Értekezhetni lehet a birtokon lakó tulajdonossal : Szmala Pálné erdőaranyosi lakossal. Tölgyfa eladási hirdetmény. Alulírott a Morgó-hegy oldalán, a nagybányai szőllők fölött fekvő 4189 és 4190 kát. hr. sz. 4 kát. hold 258 □ öl területű tölgy erdejét, amelyben 2600 m. 8—15 cm. vastag, 378 drb. 15—30 cm. vastag és 6drb. 36—58 cm. vastag 7—12 m. hosz- szu 246*5 m3-re becsült tölgyfa van, tövön eladó 3997 K 50 f. kikiáltási áron. A 378 drb ,15—30 cm. és 6 darab 35—58 cm. tölgyfára külön is tehető ajánlat. Felkérem a venni szándékozókat, hogy ajánlataikat a II. Rákóczy Ferencz téren levő könyvkereskedésemben f. évi március hó 10-ig 10% bánatpénz mellékelésével tegyék meg. A legkedvezőbb ajánlat tevőjével a szerződést azonnal megkötöm. Nagybányán, 1917. február hó 26. Kovács Gyula könyvkereskedő. Hz uj belyegtörveny a „Nagybányai Hírlap“ kiadóhivatalában, Nagybányán, négy féle alakban, az összeg előleges beküldése mellett megrendelhető. I. alak: Magában foglalja az 1914 évi XLI1I t. cikket szószerinti szövegben a végrehajtási rendelettel egybeosztva. Ára 3 korona. _______ II . alak: Tartalmazza az 1914 évi XLIII t. cikket betüsoros alakban feldolgozva, a több példányos beadványok kiszámítási táblázatával. Ára: 1 K 60 fiit. III. alak: Falra függeszthető kivonat az 1914 évi XLIII t. cikkből, Igen köny- nyen kezelhető összeállitás. Ára: 40 fillér. IV. alak; Tartalmazza nem csak az 1914 évi XLIII t. cikket, hanem a régiekből hatályban maradt részt is. E könyvecske tartalma betűrendes alakban van feldolgozva, több példányos beadványok kiszámítási táblázatával kiegészítve. A teljes illetékek V* és V* részekre kiszámítva, kettős bélyeg illeték alá eső beadványok és határozati illetékek összeszámítva stb. Ára 2 korona.
