Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-27 / 9. szám

X

talom eloszlását gyökerestül felforgatni. Ennél a szónál, hogy : „tengeralattjáró" — akkor még olyan keveset használták e szót, hogy nem volt érdemes rövidíteni — valami igen veszedelmes és titokzatos sportra gondoltak az emberek, a francia tengerészet néhány borzasztó katasztrófájára talán. A franciák tudniillik úttörők voltak ezen a téren. A buvárhajók évek óta ott szerepeltek a flottakézikönyvekben, Franciaországnak volt belőlük a legtöbb, talán hetven, azután következett Anglia valamivel kevesebbel, Németországnak talán két tucat, nekünk csak egy fél tucat buvárhajónk volt. A háború kitörése után nemsokára, a német külföldi flotta cirkálói sorra elpusztultak, miután oly felejthetetlen hősiességgel küzdöttek űzve és űzetve távol hazájuktól az angol uraló óceánokon —: az ellenség tengeri uralma oly korlátlannak látszott, hogy e mindenhatóság fokozását e! sem lehetett gondolni. Tengeri hatalma e tetőpontján Anglia arra az ördögi elhatározásra jutott, hogy egy gyökeres eszközt fog alkalmazni a középponti hatalmak megsemmisítésére: a kiéheztetést. Amikor szemtől szembe állottak az ellenséggel, veszteséget veszteségre szenvedtek az angolok, de mégis győztesek óhajtottak és reméltek maradni: a nem- kombattánsok, a nők és gyermekek nagy tömegén. Ezért habozás nélkül lábbal tiporták a népjog elveit, amelyeket pedig maguk is ünnepélyesen elismertek volt.

E pokoli terv ellen, amelynél aljasabbat a világtörténet nem ismer, azok táborából, akik folyton kultúráról, civilizációról meg a mi barbárságunk elleni küzdelemről szavalnak, nem emelkedett a tiltakozó lelkiismeret egy hangja sem. Ellenkezőleg: az angol háborús közvélemény — gyűlölet, hazugság és álszenteskedés keveréke — még némi erkölcsi alapot is rögtönzött e merénylet számára és a „semlegesek“ céhe, amelyet egyelőre nem vontak be a nemes játékba, hallgatva és érdeklődve figyelte, hogy vájjon hova fog fejlődni a gonoszság e gigászi, müve. A középponti hatalmak egy negyedévig vártak. E negyedév meggyőzött róla, ha ugyan előbb nem tudtuk, hogy a legkomolyabban vesztünkre törnek; az éhség szürke kisértete kopogtatott ajtónkon. A harc minden megengedett eszközével a belső szervezkedéssel segítettünk magunkon. Ellenségeink a káröröm fintoraival kisérték első rendszabályainkat az élelmiszerellátás te_2.___________________________________

ge

ló a festészetben diadalmaskodott mérnöki tervszerű fontosságával. Nem csak tetteiben, de mindenben pedáns pontosságú. Valódi kiválóság nyilatkozik meg akár eredeti, akár fordított munkáiban. Képzelete csopong mint Petőfijé, nem keresi a neolog szélsőségeket mint Vörösmarty. Nem úgy Írja költeményét mint sok iró, hogy nem tudja előre, hogy hova ér. — Ez lehet jó egyszerű cikk írásában. De maradandó alkotásban, Arany János mulatta meg a legjobb utat. A költészettanok ta- nilják ugyan ezt, de mily kevés az alkalmazója. Az egészségtanokat is tanítják, de mily kevés annak is a követője. Arany midőn rimtörvényét megalkotta, akkor az általa és Aristoteles által alkotott szabályok és törvények szigorú betartásával alkotta müveit. Ezzei utat jelöit, magyar utat, melyen haladhatnak nemzedékek. A nyelve általános lett az irodalomban az iskolák és irók révén. — A neológja és orthologia közt Aranynak arany közép útja győzött. E győzelmet uj irodalmi forrongások kialakulásai vájjon elfogják e homályositani ? Vagy meddig tart uralma Arany nyelvezetének és elveinek azt előre nem tudhatjuk, de kívánjuk, hogy az egységes magyar nyelv érdekében örökké tartson. Ez lesz Arany János legnagyobb költőnknek legszebb emléke.

Szabó József.

rén, csak az éhező népek panaszos nyögését hallották ki belőle és ez édes zene volt fülüknek.

1915. február közepén azonban Németország haditerületnek jelentette ki az Anglia partjait mosó vizeket és tizennégy nap időt engedett a semlegeseknek, hogy az angol kikötőbe irányított hajójárataikat szüntessék be és tereljék kereskedelmüket azokra az utakra, amelyeket Németország biztosnak jelzett. Evvel megtörtént a buvárhajók cirkálóharcának ünnepélyes bejelentése, amire voltaképpen szükség sem volt, mert a nemzetközi tengeri jog gondolt rá és már békeidőben tüzetesen szabályozta. Mint minden, amit a háború folyamán tettünk, Németországnak ezt az előkelő és emberi érzésről tanúskodó gesztusát is, ellenségeink, a rágalom e nagymesterei, hazugságaikkal visszájára forgatták, úgy, hogy az ő közvéleményük az ellenkező értelemben fogta fel. A német és osztrákmagyar buvárhajók, pedig aránylag még nem volt sok belőlük, emberfeletti módon dolgoztak, az ellenség hadihajóinak egész sorát sülyesztették már el, amikor a Luzitániát, ezt az óriási gyorsgőzöst, amely az angol hajóhad hivatalos jegyzékében segédcirkálóként szerepel (avval a megjegyzéssel, hogy hat 25 centiméteres ágyú van a fedélzetén,) Írország partjaihoz közel forpedó'övés érte. Németország amerikai követe jó eleve megmondta ugyan, hogy a hadihajó ne csináljon személyszállítással melléküzleteket, de figyelmeztetésre senki sem adott és a ,,Luzitánia“, amely hozzá még szüniltig meg volt rakva lőszerrel, darabokra tépve alámerült és több száz utas a hullámokban lelte halálát, akiket, ha csak valamivel több idő lett volna, okvetlenül meglehetett volna menfeni. Erre aztán az angoloktól jól megdolgozott közvélemény világszerte felzudult, a barbárok átkos^cselekedete ellen, holott az tökéletesen jogos volt.

Azonban ebben a háborúban kiderült, hogy semmisem jogos, ami ellenségeinknek árt, legyen bár ezerszer is népjog és törvény szerint való. Mi aztán, ismét csak emberiességünktől vezetve engedményeket tettünk, amelyekkel az angolok leg- szemérmetfenebb módon rögtön vissza is éltek. A világtengereken uralkodó hatalom nem szégyelte kereskedelmi hajóit semleges lobogók alatt küldeni tengerre, eldugni büszke zászlaját kis államok színei mögé. Odáig mentek, hogy a buvárbajóktól még minden kétségen felül álló hadihajójellegüket is elvitatták, mert e jellegből folyó jogok veszedelmessé váltak volna Anglia tengeri uralmára nézve. Ugyanakkor persze Anglia kövelelte azt a jogot, hogy valamennyi kereskedelmi hajóját felfegyverezhesse anélkül, hogy e hajók a fölfegyverezet- len hajóknak kijáró jogokat elveszítenék. Szüntelenül szidalmazták a mi ,,kalózkodásunkat“ — igy nevezték korrektül, sőt tulkorrektül viseit buvárha- jóharcunkat — de saját kereskedelmi gőzöseiket valóságos kalózhajókká változtatták.

Anglia hü maradt a maga évszázados hi- pokrita kultúrájához, amikor rendszabályaihoz azokban a nem éppen biztonságos állapotokban keresett ürügyet, amelyek egy évszázad előtt uralkodtak a tengeren ; akkor tudniillik gazdálkodtak még kalózok az európai tengereken. Azonkívül csak védekezésről beszélt Anglia és védekezésre csak a hajó farán elhelyezett ágyukat lett volna szabad használnia. Az ellenséges sajtó pedig minden nyelven és minden hangnemben ismételte az angol magyarázatot, segédkezet nyújtva a jogfosztáshoz és emberbutitáshoz.

Nagybányai Hirlap

__________

Az idegek háborúja.

Hindenburg mondotta, hogy ezt a háborút az fogja megnyerni, akinek jobbak az idegei. Saj1917. február 27.

nálattal érezzük mi magunk is, hogy nekünk itt a front mögött mennyire megromlottak az idegeink. Elképzelhető, hogy az örökös veszélynek kitett agyonforrasztott és agyonkinozott emberek idegei sem jobbak a mienknél. Pedig az idegek épsége fontos és legfontosabb az aviatikusnál hogy az i- degekrendszere a legtökéletesebben ép legyen.

Akit felvesznek a repülőkhöz, azt előbb a- lapos idegvizsgálatnak vetik alá. Nem elég, ha valakinek a tüdeje, szeme, füle, szive egészséges, A jelentkezőnek bekötik a szemét és kezeire és szájára érzékeny villamos grafikónokkal összekötött készülékeket alkalmaznak.

Egy darabig azt figyelik, hogy a jelölt szív és tüdőműködése rendben van. Ha a kilendülések csekélyek vagy nem nagyok, úgy közvetlen a feje mögött egy pléh darabot ejtenek le az földre és megnézik, hogy reagált-e az illető vagy sem. Ha a reakció nagy, úgy nem is folytatják a további próbát, de ha az illető nem rezzent meg a zajtól, úgy közvetlen a füle mögött elsülnek egy erős zengésű revolvert, mely pokoli lármát csinál. Bizony kevés ember állja ki a kemény próbát. De hát hiába, csakis bátor és elszánt embert használhat az aviatika, akinek helyén van az esze és a szive.

Nagyon sok veszélynek van kitéve a levegő hős. Alig lehet elképzelni valami nagyszerűbbet és izgatóbbat, mint egy légi párbajt. Még^a béke idejében az újságok hasábokat írtak Bleriót, Lat- ham és társaik bátorságáról és hősiességéről. Most ezeken a nehézségeken még számtalan mást is le kell küzdeniök. Most nemcsak a béke nehézségei lebegnek a gép felett, hanem az ellenséges támadásokat kell visszaverni, illetőleg sikeresen leteri- teni az ellenséget. Az egyiknek pusztulni kell, és ha valamelyik repülő nem vigyáz eléggé, úgy kérlelhetetlenül oda van.

A küzdelem néha eltart egy óra hosszat és néha pedig pillanatok alatt vége van. Ez a légi küzdelem hasonlít két madárnak a levegőben egymással való harcához, csakhogy mennyivel izgalmasabb két élő embernek a küzdelme. Két érző, gondolkodó ember vivja a levegőben egymás ellen élet-halál harcát.

A küzdelem rendesen úgy megy végbe, hogy az egyik gép igyekszik a másik fölé kerülni, ha ez sikerül, úgy győzött, mert a magasból lefelé könyen eltalálja a győztes ellenfele gépét.

Előfordultak már olyan párbajok is, midőn az egyik gép teljes erejével nekiment a másiknak, hogy azt tönkre tegye. Ez egy olyan módszer, midőn a támadó is ráfizethet bátorságára, de az bizonyos, hogy a támadott gép és kormányzója roncsokban érkezik meg a földre.

Néha az is előfordul, hogy egy reülőgép raj támadja meg az ellenséges repülőgéprajt. Ilyenkor még izgalmasabb a pilóta munkája, mert mindegyik a lehetőség szerint kiválasztja ellenfelét és ha ezzel végezett, úgy valamelyik veszélyben levő társai segítségére megy. Előfordult, hogy egy ilyen csoportos összeütközésnél egyes repülők öthat ellenséges gépet tettek tönkre.

A háborúban az aviatika szerepe jelentősen bővül. Voltak, akik nem ismerték el a repülőtechnika nagyszerűségét, azok azomban ma már mind meghódoltak légi huszárjaink bravúrjai előtt.

A hadi aviatikának eredeti célja fulajdonké- pen nem a gyilkolás, hanem a kémlelés és csak ha munkáját zavarják, akkor használja a gépén levő gyilkoló szerszámokat.

Ha nem harcol, nem párbajozik a levegő hőse úgy kikémleli az ellenséges hadállásokat, ágyúállásokat, az ellenséges csapatoknak elhelyezését figyeli; az ellenséges terepet kémleli. Fotografál, rajzol, telefonál, jegyzeteket készít, bombákat dobál. Egyszóval a harctalan repülés szintén rend