Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-13 / 7. szám
2. 1917. február 13. alig nevezhető. Hogy odadobjuk ellenségeinknek rengeteg véráldozatokkal szerzett zálogainkat, melyek a világháború egyedüli konkrét sikereit képviselik és hivatvák a béketárgyalásoknál igazunkat védeni és a tárgyalásoknak még nagyon is kétséges megkezdése előtt előbbi területviszonyainkra térjünk vissza, mert ezt az épp oly tehetetlen, mint nagyzási hóbortjában határt nem ismerő Llody Ge- orgnak úgy méltóztatik követelni — ez oly őrült feltevés, melynek párját hiába keresnők a történelemben. Válaszunk erre csak az lehet, hogy a harcot az ellenség földjén levő harctereken folytatjuk addig, mig őt a békekötésre kényszerithetjük. Bármi eseményeket is hozna még a világháború, mi mégis győztesek maradunk, még akkor is, ha a már meghódított területeket egy talpalatnyi uj szerzeménnyel sem toldhatnók meg s csak a lefoglalt területeket tartjuk meg zálogképpen. Természetes, hogy az ántánt rendezte, hosszú időn át előkészített hóditó háború a létükért küzdő központi hatalmaknak, pótolhatatlan ember és ethikai javak veszteségei mellett, sok milliárdjukba került. De mi, győztesek birtokunkban tartjuk Belgiumot, tiz északfranciaországi megyét, a maguk elsőrangú iparával és bányászatával, továbbá Lengyelországot, Szerbiát és Románia nagy részét, túltermelésükkel, bőséges hozamú bányáikkal és petro- leumforrásaikkal, s mindez oly értéket képvisel, a- mi, háborús költségeinket többszörösen megtéríti. Ezzel szemben a franciák által szerzett kis elszá- szi határterület, továbbá Keletgalicia és Bukovina keskeny földsávának birtoka éppen nem kielégítő ellenértéke a megszámlálhatatlan milliárdnak, miket az antánt teljesen dugába dőlt hóditó hadjáratára költött. A hadihelyzetből az ellenséges szövetségesek részére megdönthetetlen logikával tör magának u- tat az a szükségesség, hogy 1917-ben is tovább folytassák a háborút. Kétségbeesésükben mi más marad hátra az ántánt vezetőinek, mint minden rendelkezésükre álló eszközzel még egy próbálkozásra szánni el magukat ? Ettől remélik a döntést, mely bennünket pozdorjává fog törni. Hogy azonban ez a szép, magasztos terv sohasem fog megvalósulni, arról majd gondoskodnak vitéz csapataink. Amit fogyatékos hadi tudományukkal még a tizenkettedik órában kicsikarni akarnak, azt a mi, minden támadás ellen felkészült katonáink épp úgy meg fogják tartani, mint azt eddigi győzelmeik hosszú során át is sikerült gondolom, hogy az Erzsi annak legyen a felesége, akit szeret. Ha mindjárt semmije sincs, csak a neve meg a becsülete. — Bízzuk csak rá a választást ! — No hát mit szólsz hozzá, leányom ?. — Erzsi nagy szemeket meresztett erre a hirtelen fordulatra. Hej! — be’ szeretett volna most kinn lenni valahol és nem is hallani a kérdést. De már késő. Hja ! A kíváncsiság sohsem volt jó. Most sem volt jó ! Ha nem szerette volna tudni minden áron, mi szél hozta erre a ritka vendéget és nem jött volna be, talán nem is kérdeztek volna tőle semmit. De már mit volt, mit tenni, felelni kellett, mert az apja szeme ugyancsak erősen rá volt szegezve. — — Hát kezdte halkan, remegve — én is tisztellek, becsüllek, Pista, de a feleséged nem lehetek. — — Miért nem . . . ? — pattant fel a fiú. — Nem vagyok elég gazdag ? Nem vagyok neves, becsületes ... Mi kell még ? ! — Hogy szép nem vagyok . . . ? Ez mind kevés, annál több a pénzem. — A leánynak kigyult az arca. Gondolt valamire, talán valakire, s lángaborult arccal, élesen vágta oda a tomboló legénynek! az ellenségeink mohó hóditó szomja ellen megvé- deniök. A tervezgelések művészet mindenkor szemben fogják találni tetterőnket, amely résen áll és lecsap oda, ahol legérzékenyebben sújthatja a sok elszenvedett vereség dacára is oktalanul elbizakodott ellenséget. ___________Nagybányai Hírlap_____ Az U-naszádok őse. Most, mikor a tengeralattjárók harca elkeseredettebben és fokozottabb erővel folyik mint valaha, érdekes felkutatni a rettegett U-hajók erede- detét, rávilágítani az első kisérletézők eszméire és a korra, midőn ennek a világraszóló vívmánynak az első tervei megszülettek. Rendkívül érdekes adatokat és közleményeket hoz mosta nyilvánosságra erre vonatkozólag egy müncheni levéltáros valamelyik délnémetországi folyóiratban. Eszerint az első komoly tervet egy tengeralattjáró hajó építésére két német mérnök készítette 1798-ban. A francia kormány akkori müncheni követe Alquier az eredeti terveket azzal a szándékkal terjesztette a direktórium elé, hogy a köztársaság kezébe fegyvert nyújtson a fojtó angol blokádrendszer és az erőszakos tengeri kényuralom ellen. Ami magát a találmányt illeti, a feltalálók úgy a dolog lényege, mint rendelkezésükre álló eszközök tekintetében egyaránt tökéletesen tisztában voltak és ilyenképpen képzelték elA találmány tárgya, illetve a megoldandó feladat : megépíteni egy kicsiny kis hajót, amely képes legyen két személlyel tetszés szerinti mélységben a viz alatt haladni, elérni a kikötő előtt vesztegelő ellenséges hajórajt, el tudjon surranni bármelyik kiszemelt ellenséges hajó feneke alatt, annak a farába robbanó lövedéket elhelyezni úgy, hogy e lövedék a hajó lőporkamrajával kerüljön érintkezésbe. Ilyenmódon lehessen az ellenséges hajót a levegőbe röpíteni, vagy legalább is oly szélest rést ütni a fenekén, hogy menthetetlenül elsülyedjen. Tervüket a feltatálók roppant átgondoltan, alaposan és a legkisebb részletek kidolgozásával készítették el. — Készülékek legfontosabb tulajdonságaiként a következőket sorolják elő : a buvárha- jónak mindenekelőtt tökéletesen vízmentesen kell zárulni, ezenfelül szükséges, hogy meglegyen a kellő szilárdsága és ellenállóképessége a kívülről fellépő viznyomásokkal szemben ; azután pontosan — Még nem vagy katona ... — ! Kerekes Pista szédülni kezdett. Megmarkolta erősen a széket, hogy le ne forduljon róla. S csak bámult a leányra, mintha fel akarná falni. Merev, ijjedt, gyűlölettől izzó tekintettel . . — Szabó gazda törte meg a fojtogató csendet. — Kár bánkódni, Pista öcsém. Van még leány a világon akár száz is. Ha itt nem volt szerencséd, majd akad másutt. Talán zsírosabb is, mint minálunk. — Szelíd gúny rezgeti a gazda végső szavaiban. — . Kerekes Pista nem szólt semmit. Csak el vörösödött. Motyogott még valamit, azután ajánlotta magát és elkövetkezett a Szabóék portájáról. Útközben azonban megcsikordult a foga dühében. — Majd megmutattom én neked gőgös Szabó Gábor, ki az a Kerekes István. Kapok én még különbb leányt is a tiednél. Te meg csak add oda leány odatannak a rongyosnak, akinek hetykeségén kívül semmije sincs itt a kerek földön. — Azzal tovább ment s egyenesen Hajdu Gergelyhez tért be. Neki volt a legtöbb földje a faluban Kerekesék után. Igaz, hogy a leány nem volt túlságos szép, de most az is megjárta, csakhogy Szabóékon üthessen egyet. olyan könnyű legyen, mint a viz, hogy bármilyen mélységben tudjon lebegni. A súlypontjának alul kell lenni, ami a stabilitást biztosítja és megvédi a hajót a felborulástól. Minden irányban kell, hogy kormányozni is lehessen, hogy a bennülők kellő világítást és levegőt kapjanak az ottartózkodásra és teendőik elvégzésére. Gondoskodni kellett mindezeken felül arról is, hogy a hajó felett levő viz- oszlop magassága mindenkor leolvasható legyen' és végül, hogy a jármű hátán kellő mennyiségű robbantószert vihessen magávaj. A szóbanforgó terv szövegében és ábráin egy gömbölyű, rézből készült hajótestet tüntet fel, melynek feneke a közepén ólomnehezékkel bir — ez szolgál az egyensúly megőrzésére. — A mozgató erőről egy szivattyúkkal, csövekből és kormánykerekekből összeállított szerkezet gondoskodik, mely egynémely részében a világhírű berni fizikusnak, Bernouilli Dánielnek a találmányáig vezet vissza és a mai modern reakciós hajtö-propel- lereknek úgyszólván egy ősi formájának tekinthető. Fenn a hajó fedéllapján két kis világitó nyílás van, vastag üveglappal van befedve. A mélységet egy kettős emeltyű méri, melynek segítségévei egy higanyoszlop a külső vizoszloppal egyensúlyt tart. A friss levegő adagolását olyképpen számították megoldani, hogy csöveket ágaztattak elő a hajótest belsejéből, melyek egészen a víztükör fölé nyúltak, de mindezeken felül sűrített levegőről és sűrített szénsavnál is gondoskodtak a feltalálók. Roppant eredeti módon képzelték el az ellenséges hajó felrobbantását. Az erre szolgáló lövedéket a víznél könnyebbre, felső részén egy hegyes acélszuronnyal felszerelve tervezték. Ha már most a buvárhajó a kiszemelt áldozat óriási teste alá jutott, nem lett volna egyéb teendő, mint egy ilyen robbanó lövedéket belülről elszabadifani. Ekkor a felhajtó erő hatása folytán a lövedék felfelé hatolt és belefuródott a hajó fenekébe. Közben a buvárnaszád elvégezve dolgát a viz alatt tovaosont, és mikor már biztonságos távolba ért, kötél segélyével megrántott egy závárzatot. Úgy számították a feltalálók, hogy 150 font lőpor elegendő egy töltéshez. Az Írónak, aki ezeket az adatokat felkutatta, sikerült egy másik okmányra is ráakadnia, amely az első tervek keltezése után egy évvel Íródott és ugyancsak Alquier nagykövethez volt címezve. Bár ebben az iratban ismételten utalás történik angol — Jó reggelt kívánok, Gergely bátyám — köszöntött a házba. De mindjárt torkán is akadt a szó, úgy megzavarta az, amit látott. Kata ott ült a kanapé sarkán s törülgette vörösre sirt, könnyező szemeit. Közben-közben nagyokat csuklóit, mint aki hiában igyekszik elfojtani előtörő zokogását. A szobában mély csend honolt noha bent volt az e- gész család. Csak a gazda felelt nagy vontatottan. — Hozott Isten, öcsém . . .! Mi járatban volnál nálunk . . . ? — Kerekes Pista még mindég bámult . . . Hol a leány könyes arcát nézte, hol a meg riadt családot vizsgálta. A kérdést sem hallotta s csak úgy vaktába kérdezte : — Miért sir a Kata húgom ? — Talán bizony meghalt valakije I ? A lány szeme ismét megtelt könnyel s helyette az apja felelt : — Levelet kapott, szegény, nagy Oroszországból . . . Győri Sándor irta. Azért olyan bús. Erre aztán feleszmélt Pista is: — Hát fogoly lett Sándor ? Nem is gondoltam ! — (Magában azonban hozzátette : Nagyszerű I Legalább igy ő sincs az utamba.) — Igen — válaszolt Hajduné asszony. — S
