Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-18 / 51. szám
X. évfolyam. Nagybánya, 1917. december 18. 51. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, S 2 ? IRODALMI ÉS S0ZGAZDASÄGI HETILAP. áz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. A béke felé. Oroszországban ezelőtt egy félévvel megrendült a föld. Akkor úgy tekintettünk a nagy, lomha orosz birodalom felé, mintha valóra válna a régi. mondás : Ex Oriente Lux! Keletről jön a világosság! Mi, akik már több Ízben, talán megszámlálhatatlanul sokszor kifejeztük békeakaratunkat, békére való hajlandóságunkat, állandóan nyugat felé tekintettünk. Anglia és Franciaország, az entente-szövetség vezető államai voltak azok, akik a háborút megindították, előkészítették, tőlük reméltük és vártuk, hogy a háború befejezésére is meg fogják tenni az előkészületeket, a kezdő lépéseket. Tévedtünk! Nemcsak mi, a nép, hanem a hatalmasok, a legfelső körök is tévedtek, amikor arra számítottak, hogy E- urópa legintelligensebb nemzete, a francia be fogja látni a jelenleg folyó vérontás hiábavalóságát. Nem, a franciák elővették tartalékukból régi mumusokat, régi tigrisüket, Clamenceaut és most az öreg óriás ismét kíméletlen, végletekig menő harcot hirdet. De, amikor egy félév előtt megrendült a muszka cár trónja, akkor mindenki azt hitte, úgy gondolta, hogy talán megfordul a kocka, az orosz nép, amely lerázta kötelékeit is. Akkor nagy reményekkel tekintettünk a keleti égbolt felé, hajnallik e már, és akkor is tévedtünk. Azóta azután összeszokott fogakkal, végsőkig megfeszítve erőinket küzdöttük tovább a nagy küzdelmet, megbüntettük hűtlen szövetségesünket, és most, mikor már szinte semmi reményünk nem volt arra, hogy a közel jövőben pozitív lépés történik a béke felé, ime mégis keletről jön a világosság. Az orosz nép nagyszerű példát mutatott a világ összes nemzeteinek. Ahol a határtalan autokratizmus és abszolutizmus uralkodott, ott ma a népbiztosok tanácsa dönt élet és halál, sót, ami ma talán még fontosabb dilemma, béke és háború kérdése felett. És az a nép, amely a legabszolutabb monarchiából a legszabadabb népállamot alkotta meg rövid néhány hónap leforgása alatt, megmutatta a világ összes népeinek, miképen lehet egy merész vágással, keresztül vágni a háborús gordi- usi csomón, és mikép lehet visszaadni a boldog békét mindenkinek, aki hónapok sőt évek óta a föld alatti lövészárkok lakója volt. Hogy mi lesz a következménye a most megindult tárgyalásoknak, különbéke e vagy általános béke, azt egyelőre még e pillanatban belátni nem lehet. Mindenesetre derengeni kezd immár, úgy látszik Angliában is, hiszen Lansdowne márki legutóbbi cikkének még a német külügyi államtitkár is nagy fontosságot tulajdonított. Ha a német külügyi államtitkár komoly szímptomá- nak meri tartani ezt a hírlapi cikket, akkor mi már nyugodtak lehetünk a következtetéseinkben és messzebb elmehetünk. Bizonyos, hogy az orosz tárgyalásnak még ha csak különbéke lesz is belőle, elhatározó jelentősége van a háború és béke szempontjából. Hatalmas hadsereg szabadul fel a különbéke pillanatában az orosz fronton és ennek a hadseregnek, sem a nyugati, sem az olasz front nem fog tudni ellentállni. Azt pedig egészen kétségesnek merjük mondani, hogy a franciák és az olaszok a háború negyedik évében megA Herkules. Jackot, a birkózó-verseny győztesét a társai valóságos diadalmenetben, a vállukon vitték ki a manegból. Az öltözőben, a bírák és a legyőzött versenytársai riadó örömkiáltással fogadták a hőst. Mindenki tiszta szívből, minden irigység nélkül gratulált a győztesnek, mert Jack nemcsak a legizmosabb növendéke volt az egyetemnek, hanem elragadóan kedves és vidám fickó is volt. Most a nehéz küzdelmek után Jack hősi pózban keresztbe fonta a cserfa törzséhez hasonló karjait és olyanokat fújt, mint egy víziló. — Ej, derekasan megdolgoztam! — lihegte rákvörösre gyuladt arccal. — Ugyan, vetették közbe — hiszen mindenkivel könnyű munkád van. — Dehogy — méltatlankodott Jack. — A kis Busby ugyancsak kemény dió volt 1 — Azért még sincs nálad erősebb legény a hármas királyságban ! — zúgták a fiuk és újra a vállukra kapták Jackot, akit úgy verejtékesen, fekete birkózó trikóban vittek a zsűri dobogójához, hogy az elnök a mellére tűzze az első dij arany érdemjelét. — Ej, ez csak hókusz pókusz — vélekedett Jack, amikor magára kapkodta az öltözőben a ruháit. Nem törödöm az arany éremmel, a zsűrinek, a tanároknak a dicséretével 1 A legnagyobb diadalom az, hogy érzem magamban az erőt, hogy tudom, nem kell tartanom semmiféle krakélertől, hogy nem kell félnem London külvárosainak verekedő csibészeitől. Mert — itt kinyújtotta rettenetes karjait — egyet sújtok az öklömmel és már is porba zúzom azt, aki egy görbe tekintetet vetett felém 1 — No, no I — jegyezte meg az elbizakodott beszédre egy répaarcu, pápaszemes, nyurga diák. — Nem jó ilyen nyugodtan lenni. Én már hallottam esetekről, hogy Herkuleseket éppen a legnagyobb diadalaik napján vertek véresre bizonyos alkalmakból. — No hát, ez velem nem fog megtörténni 1 — kacagot Jack és olyant csapott kalapácsöklé, vei az asztalra, hogy a tömör tölgyfa meghasadt. r végeslenvégig. Egy kis fél óra múlva az utcán voltak a fiuk. Kiöltözködve elegánsan és Jack gigászi iz- , mait is divatos frakk födte. Mulatni mentek. A hatodik pohár konyak után Jack felkurjantott: , — Fiaim, maradt bennem valami erőfölösleg. r Gyerünk a külvárosba 1 Szeretném megpróbálni, vájjon a verekedésben is olyan ügyesen megál- ' nám a helyem, mint a római szabályok szerint való birkózásban ? Jack e kijelentését tulhabzó jókedvvel fogadták a fiuk és egy perc múlva már ott tanyáztak egy kültelki zenés kávéházban. Az egyik sarokban szomorúan nyekeregtek a trombiták. Az egész helyiségben csak egy asztal volt elfoglalva. Egy 1 szikár és kissé már őszülésnek indult férfi ült mellette és nyugodtan falatozott. 1 Jack fitymálva végigmérte. — Gyengécske. Fél fogamra sem elég! Az idegen úgy látszik megértette Jackot, mert ! hirtelen letette az evőeszközeit és nyugodtan oda- átlt az atléta elé.
