Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-11 / 50. szám
! X. évfolyam. Nagybánya, 1917. december 11. Ö. szám, ■u——— Hírlap itfmgyi ásswal TÁRSADALMI, SI IRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. ■rom au wammun saBmxmnstmxwwuzMMzMnríx? ■ i-lefizetés! árak: Eg^ész évre 6 korona, félévre 8 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. ÄJTAI K.ftGY GilBOW. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Ssierkasztősásr: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldés dó Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán; Dégenfeld-hAzban a cinterem felől, hol az előfizetéseket éa hirdetéseket fel veszik. , Béke utairr Ötvenkét havi nehéz küzdelem után végre megtört a jég. Nem ugyan az egész vonalon de mégis azon az oldalon, amely reánk nézve a legközelebb álló volt és, amely tőlünk a legnagyobb erőfeszítést követelte. Ellenségeinknek legerősebb és legszámottevőbb csoportja vagyis az orosz, tehát belátta, hogy a központi hatalmakat nem csak feldarabolni, vagy legyőzni, de még csak jól megverni is lehetetlen. Dugába dőlt a kiéhezíeíés hadjárata is, amelynek tervbe vétele angol koponyában született meg, aki teljesen tájékozatlan lehetett a mi termő földeink és termelő képességünk erejéről. Ebben a tekintetben pedig talán még az időjárások mos- tohasága is kezükre játszani látszott, mert ha a háborús évek időjárásaira visszagondolunk, bizony teljesen abnormisaknak nevezhetjük. Egyik nyarunk például annyira csapadékos volt, hogy a gumós vetemé- nyek a földben rodhadtak el, -továbbá a • rj~Jz.íAfiivz: TWMKlnaaf x Az aprópénz. Edmond Hírei az estét családi körben töltötte. Ebéd után, csak éppen, hogy tessék-lássék, rövid koncert volt aztán, a családi hagyományhoz híven, előszedték a játékasztalokat s éjjel egy óráig pókereztek. Edmond két idősebb hölgy közé került és sikeresen elnyer: tőlük, háromszáz frankot. Aztán gyalogszerrd hazafelé sietett, gallérját jól felhúzva, mert csípős, hideg szél fujdogált. Tizenöt arany nem valami nagy összeg nyert ő már sokkal többet is a klubban és lóversenyen, de azért mégis kaján öröme telt abban, hogy távoli rokonait megkoppaszthatta. S magában mosolygott. Végig ment egy kihalt avenue-n, az Arc de Triomhe táján, mikor egyszerre csak egy pádon végignyulva egy embert pillantott meg: úgy látta, hogy alszik és csodálkozott, hogy meg nem fagy ebben a metsző hidegben. Valahogy felébredt benne a részvét, egy percig tétovázva megállt s mintegy gépiesen közeledett a pádhoz. E percben a pádon heverő alak talpra ugrott, léje ment s két lépésre tőle megállt. Hirel markába szorította sétapálcáját és várt. — Ne féljen uram, — szólt az ember, — buzaszem a keresztekben zöldülésnek indult. Majd egy másik nyarunk, mint például a legutóbbi, teljesen eső nélkül múlt el úgy, hogy a végén már vízvezetékünket is a legkomolyabb veszedelem fenyegette. Mindezeknek dacára, habár ezerféle ellenségeink is voltak, dicsőséggel győztük és gyűrtük le azokat. Ezt látta be tehát ellenségeink legnagyobbika, aki a kinyújtott béke jobbot, talán már el is késve, de mégis elfogadta. Igen, nézetünk szerint az orosz már megkésett, és ha többi ellenfeleink nem okulnak az orosz esetén, hasonló képen járhatnak. Elkésett az orosz azért, mert' saját birodalmának szétmálását nem tudta megakadályozni. Állandóan a háborús követelményeknek kellett lg&első sorban eleget tenni, s addig mig ezt tette, saját birodalmát hanyagolta el és robbantotta szét. Ilyen formán járhatnak tehát többi ellenségeink is, mert hiszen mindeniknél, de különösen az olasznál keményen mutatkozik az az igazság, hogy a népet nem lehet sokáig akarata ellenére kormányozni és minden cél nélkül a mészárszékre hajtani. Ebben a súlyos megpróbáltatásban, ebben a gyötrelmes európai égésben egyedül mi, a központi hatalmak állunk csak rendületlenül. Miért ? Azért mert a központi hatalmak népei kivétel nélkül megvannak győződve ügyüknek tökéletes igazsága felől. Tehát teljes lelkesedéssel, tökéletes odaadással küzdöttek a szent ügyért, a közös é- des anyáért, az imádott hazai rögért. És, ha többi ellenségeink mindezeket még be nem látnák és tudni nem akarják, mi továbbra is teljes kitartással fogunk küzdeni, már csak azért is, hogy mennél keservesebb legyen az ő meggyőződésük. Kitartásunknak egyik gyökere : dicső hadseregünk, másik gyökere : a nemzet áldozat készsége. És hiszük, hogy amint dicső hadseregünk a kipróbált régi csapáson fokozott erővel halad, ép úgy fogja őt támogatni és állandóan kisérni diadalmas utain a nemzet áldozat készsége, amely most hetedikszer akarja fényes tanujelét nem vagyok^én tolvaj. De ha adna egy pár garast, hogy valahol meghálhassak, szépen megköszönném. Körülbelül ötven évesnek látszott, alacsony volt s meggörnyedt, arcában se volt semmi félelmetes. Flanell ing volt rajta, nyakkendő és hosz- szu kabát; fején kerek kalap ; egész külsején meglátszott, hogy nem mestersége a koldulás. Hirel megnyugodva keresgélni kezded zsebeiben ; — Adok neki egy öt frankost; annyi bizonyos, hogy irgalmas cselekedet lesz. Belenyúlt a nadrágja jobbzsebébe, de ott csak kulcsok voltak; aztán kotorászni kezdett a balzsebében ; ott sem volt semmi. Gyorsan végig gombolta a prémesbundáját és sokáig keresgélt mellénye mindkét zsebében: hiába, üresek voltak. Bosszúsan és hangosan kiáltott föl: A teremtésit! Nincs aprópénzem . .. Az ember, aki eddig* halkan fütyörészett, így szólt: Ez már aztán bosszantó, szörnyen boszantó ! Edmond látva az ember siralmas arcát, nem mert tovább menni. — Pedid tudom biztosan, hogy volt két öt frankosom... El nem veszítettem, az is bizonyos! ... Hová az Isten csudájába tehettem? ... Ahá !... Tudom már... a nénim elkérte a játék végén . . . Hogy az ördög vigye el .. . igazán sajnálom, uram, de aprópénz egy árva sou sincs nálam. A szegény ördög nem tágított s kétségbeesel, arccal ballagott utána. Edmofid Hirel érezte, hogy szive ellágyul. — Talán segíthetnék valahogy a bajon. Ha lehetne itt valahol a közeibe pénzt váltani ! — Oh, igen,! — kiáitá az ember kitörő ö römmel — itt nem messze van egy bormérés. — Nó, jó, Hát menjünk! S megindultak. Útközben nyájasan, bizalmasan elbeszélgettek. — Hát, öregem, úgy látszik, hogy rosszul megy a munkások sorsa mostanság. — Bizony rosszul, uram, nincs munka, nincs kereset...- Nyomorúságos időket élünk... Az adakozó, jószivü ember meg ritka, mint a fehér holló. Jótékonysági ünnepet rendeznek eleget; táncolnak, mulatnak, de, hogy pénzt adnának — direkt! — a szegény ember kezébe, azt leshetjük Edmond Híreit meglepte ez a beszéd, amely egészen más volt, mint a közönséges koldusoké. TERNBERG BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60 saját palota. BESZÉLŐGÉPEI a legjobbak! Tölcséres, kitűnő hangú, legújabb rendszerű .... Ujtalálmányu tölcsérnéikűü „Etofon“ beszélőgép becsukható tetővel a legtökéletesebb ....... K 150.— K 300.-
